MENÜ

A sárgarépa termesztése különös tekintettel a betakarításra és a feldolgozásra

Oldalszám: 48
Dr. Iváncsics József 2014.05.26.

Jelentõsége, piaca
Különösen a gyermekek étrendjében játszik fontos szerepet, mivel a karotinon kívül sok könnyen emészthetõ szénhidrátot és ásványi sót tartalmaz. A lakosság évi szükséglete 30–35 ezer tonna körül alakul, és hasonló mennyiséget igényel a konzervipar is.

A sárgarépa karotin-tartalma az ételek elkészítése során nem szenved jelentõs veszteséget, mindössze 10–15%-ra tehetõ ez az összeg. A nyers állapotban fogyasztott sárgarépánál természetesen még ennyi veszteséggel sem kell számolni. A szántóföldi sárgarépa termõterülete az utóbbi években 2000 ha körül mozgott. A sárgarépa termesztés fõ körzetei a Dél-Magyarországon kívül a Kisalföld, Fejér megye és az Alföld Észak-keleti része. Magyarországon az államilag elismert fajták 95%-a az alábbi típusokba tartoznak: Chantenay, Amszterdami, Nanti, Berlikum, Flakker. A fajták túlnyomó része Nanti típusú (50 db), míg a második jelentõsebb típus a Flakker (24 db).

Minõségi mutatók
A sárgarépának, mint fontos feldolgozóipari nyersanyagnak megfelelõ minõségi tulajdonsággal kell rendelkezni. Ezek között szerepel a répatest megfelelõ nagysága, sima felülete, a felszín gyûrûzöttsége, a gyökér zöldfejûsége, belsõ színe, továbbá cukor- és szárazanyag-tartalma. Friss fogyasztásnál és feldolgozásnál egyaránt fontos a fa- és háncsrész egymáshoz viszonyított aránya és színének egyöntetûsége. A fa/háncs arány, valamint a belsõ szöveti részek színintenzitása jelentõsen meghatározza a répatest minõségét. A nagyobb háncsrész, azaz a kisebb arány a kedvezõbb. Ismeretes, hogy a szívrész (farész) nagysága a lombozat erõsségével és a vízellátással van összefüggésben. Korai fajtáknál ez a szövetrész kisebb, amelyhez gyengébb lombozat társul. A sárgarépa jellegzetes színét többnyire a karotinoidok okozzák, amelyek közül a béta-karotin a legjelentõsebb. Elõfordulásában pozitív összefüggést találtak a háncsrész vastagságával és a tenyészidõszak alatti hõösszeggel. Az össz színanyagot képezõ karotinoidok 84–95%-át az alfa- és béta-karotin teszi ki. Ezek az arányok erõsen fajtafüggõk. A sárgarépa színét és cukortartalmát nem annyira a vízellátás, mint a fajta genetikai tulajdonságai határozzák meg. A sárgarépa édes ízét a benne lévõ di- és monoszacharidok határozzák meg. Összes mennyiségük általában 6–8%, amelybõl a redukálható cukrok aránya a fajta tenyészidejétõl függõen is függ. Középhosszúaknál ez az arány 27–30%, míg a korai hengereseknél (Nantes, Amszterdami) 45–48% közötti. A jó tárolhatóság érdekében a sárgarépa mono- és diszacharid aránya 1:1 vagy 1:2,5 közötti legyen. Ennek kialakulását befolyásolja a fajtajelleg, a betakarítás idõpontja és az évjárathatás. A fejtrágyázás kevésbé hat a répatest cukortartalmára és összetételére. A minõségre vonatkozó elõírásokat szabványokban rögzítik. Ezek mind a termelõ, mind az átvevõ számára kötelezettséget, ezzel együtt garanciát is jelentenek. Az EU szabályaira azért van szükség, hogy egységes felfogás alakuljon ki a minõséget illetõen. EU szabályt a gyökérzöldségek közül még csak a sárgarépára dolgoztak ki. A többi gyökérzöldségre a Magyar Élelmiszerkönyvben közzétett szabványok irányelvei érvényesek. A sárgarépafajtáknak minõségben és mennyiségben egyaránt különbözõ igényeket kell kielégíteniük.

A sárgarépa minõségét több tényezõ határozza meg: külsõ és belsõ szín (karotintartalom, szárazanyag-tartalom, cukortartalom, húsfinomság). A minõséggel szemben az egyes felhasználók más-más igényt támasztanak. A termesztett sárgarépánál – valamint az egyéb zöldségféléknél is – fontos a minõség, a jó beltartalom, hogy kellõen lédús, szermaradványoktól és nitráttól mentes legyen. Ez mind a frisspiaci árunál, mind a feldolgozásnál követelmény. A konzervipar a nagy testû, szép, egyöntetû külsõ és belsõ színû, jó beltartalmi értékû fajtákat igényel. A hûtõiparnak a szín és a húsállomány egyöntetûsége a legfontosabb. A szárítóipar ugyancsak egyöntetûen szép színû répát igényel és különösen fontos, hogy ezt a színt szárítás után is megõrizze. A feldolgozóiparban elengedhetetlen, hogy az odakerülõ répa semmilyen káros szermaradványt, valamint a határértéknél magasabb nitritet és nitrátot ne tartalmazzon.

Biogazdálkodás
A bionövényeket természetes módszerekkel termesztik. Földjeik messze esnek a forgalmas utaktól, illetve ipari létesítményektõl. Még az uralkodó szélirányt is figyelembe veszik a termesztésnél, hogy elkerüljék a levegõbõl érkezõ szennyezõdést. Miután a termõföld helyszínét jóváhagyták, mintákat vesznek a talajból, ezeket különbözõ vizsgálatoknak vetik alá, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem tartalmaznak vegyszermaradványt és toxikus fémeket. A vetõmag csak kémiailag kezeletlen, csávázatlan lehet. A kártevõk elleni védelem is csak természetes módon történik: mûtrágyát, rovarölõ szereket, vegyi, szintetikus permetszereket szigorúan tilos használni. Ez nemcsak védi a termést, melybõl például a közismert a Hipp bébiétel készül, hanem a termõföld egyensúlyát is fenntartja és óvja a talajvizet. A gyomnövények irtása mechanikus módon kézzel, illetve énekesmadarak, katicabogarak telepítésével, csalinövények ültetésével történik. Ha gombás fertõzés fordul elõ, akkor gyógynövénykivonatokat alkalmaznak.

Fajták csoportosítása
A sárgarépafajták között alakot, tenyészidõt és felhasználást illetõen több típust különböztetünk meg: A típus: a répa alakja gömbölyû. Tenyészidejük 70 nap. Felhasználhatók friss fogyasztásra és savanyításra. Fajta: Párizsi vásár; B típus: a répaalak széles vállú, felfelé keskenyedõ, rövid tompa végû. Tenyészidejük 100–110 nap. Felhasználhatók konzervipari feldolgozásra és tárolásra. Ide tartoznak a Chantenay típusú fajták; C, D, E, F típusok az Amszterdami és Nanti típusú fajták csoportjai, henger alakúak, melyek a termesztésben legnagyobb arányban vesznek részt; C típus: rövid a gyökerük, tenyészidejük is rövid, 80 nap, koraiak. Friss piacra csomózva értékesíthetõk; D típus: középkoraiak, 85–90 nap a tenyészidejük és középhosszú a gyökerük. Lombbal együtt mosva és csomózva kerülnek piacra. Ezek a fajták hajtathatók; E típus: középkésõiek, 90–100 naposak. Lomb nélkül friss piacra, feldolgozásra (konzervipar) kerülnek; F típus: késõiek, 100–111 nap a tenyészidejük, viszonylag hosszú a gyökerük, feldolgozásra (hûtõipar) és õszi szedéssel tárolásra alkalmasak; G típus: széles vállú, lefelé keskenyedõ  répák, hosszú, tompa vagy átmeneti végûek. Tenyészidejük 110–120 nap. Felhasználhatók ipari feldolgozásra; K és L típusok: a legnagyobb testû répák. Megnyúlt hegyben végzõdõ vagy átmeneti végûek. Tenyészidejük 120–150 nap. Elsõsorban ipari feldolgozásuk jelentõs. Fajta: Flakker típusú fajták. Más csoportosítás szerint ismeretesek I. Szabadföldi fajták: Amszterdami típus, Nanti típusúak, Berlicum típus; II. Élelmiszeripari feldolgozásra ajánlott fajták: Nanti típusú, Berlicum típusú, Chantenay típusú, Flakker típusú; III. Tárolásra, ipari feldolgozásra alkalmas fajták: Nanti típusú, Flakker típusú. A felsorolt fajtákat Magyarországon az alábbi fontosabb termõkörzetekben termesztik: a gyõri zöldségtermesztõ körzet homokos vályogtalajain magas a termésátlag és nagy területen foglalkoznak a fajjal; további jelentõs sárgarépa-termesztõ területek találhatók a komáromi, nyírségi, kecskeméti körzetben, valamint a makói alkörzetben. Üveg alatti termesztéssel Budapest környékén és Szentesen foglalkoznak.

Fajták jellemzése
A termesztésben jelenleg fõleg a középhosszú, tompa végû, könnyen felszedhetõ fajták kedveltek. Régebben a hosszú, elkeskenyedõ gyökerû, hosszú tenyészidejû fajtákat termesztették. Párizsi vásár: gyökere vaskos és rövid (4–5 cm), sárgásnarancs-piros színû, középerõs levélzetû, hajtatható fajta. Tenyészideje rövid: 60–80 nap. Chantenay: gyökere válltól lefelé fokozatosan keskenyedik, tompa végû sima felületû, középhosszú tenyészidejû, friss fogyasztásra és tárolásra alkalmas. Rotherz: gyökere középhosszú, elkeskenyedõ, tompa végû, pirosas narancssárga színû erõs, durva levélzetû fajta. Középhosszú tenyészidejû, rendkívül bõtermõ. Nagy elõnye, hogy kötött talajon is szép gyökeret fejleszt. Keszthelyi hengeres: gyökere egyenletesen vastag, henger alakú, tompa végû, felülete kissé gyûrûzött, szívrésze kicsi, a hús színével megegyezõ narancsvörös színû, hosszú tenyészidejû, tárolást jól bírja. Amszterdami: gyökere hengeres alakú, rövid tenyészidejû (90–100 nap), hajtatásra és szántóföldi termesztésre egyaránt alkalmas, szép színû fajta. Nanti: gyökere közepes hosszúságú, hengeres alakú, tompa végû, vörösnarancssárga színû. A gyökér szív része kicsi. Középhosszú tenyészidejû, középerõs levélzetû fajta. Konzervipari célokra és tárolásra is alkalmas fajta. Oranza: répatest hengeres egyöntetû külsõ és belsõ színnel, középkésõi, nagy termõképességû fajta. Friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra és tárolási célra egyaránt alkalmas. Vita longa: répatest enyhén hegyesedõ, sima felületû, hosszú tenyészidejû, népszerû flakker típusú fajta. Magas karotin és szárazanyag-tartalmú, hosszú ideig tárolható. Flakker típus (tárolási): a gyökere hosszú, elkeskenyedõ, piros színû, tompa végû. Levélzete erõs, dús. Tenyészideje hosszú, színe miatt a konzervipar kedveli. Fertõdi vörös: a répatest hosszú, egyenletesen vékonyodó, élénkvörös színû, kúpos. Hosszú tenyészidejû, jól tárolható, elsõdlegesen konzervipari célokat szolgál. Davers-126: a répatest nagy, keskenyedõ tompa végû, narancsvörös színû. Tenyészideje hosszú, jól tárolható, konzervipari fajta. Vörös óriás: narancssárga színû, hegyes, egyenletesen keskenyedõ répatest jellemzi. Hosszú tenyészidejû, ipari felhasználásra alkalmas fajta.

Környezeti igény, a termesztés alapvetõ jellemzõi
Talajigény: a sík, nedves és tápanyagokban gazdag meszes homoktalajokat kedveli. Kötöttebb talajon a sárgarépa gyökere ráncosodik, elágazik, színe világosabb, íze kevésbé zamatos, mint a könnyû talajon. A savanyú, 5-nél kisebb pH-értékû talajon termesztése nem kifizetõdõ. Tápanyag szempontjából nagy káli- és foszforigényével jellemezhetjük. Vízigénye közepes. A vetés idõpontjától a kelésig, illetve a gyökérzet megerõsödéséig, majd a magtermesztés évében a kiültetett dugványok begyökerezéséig sok nedvességet igényel. Mélyreható gyökérzete, szabdalt, keveset párologtató levélzete révén a vizet jól felvevõ és gazdaságosan felhasználó zöldségfélék csoportjába soroljuk. A túl nedves talaj a sárgarépa fejlõdésére káros, ugyanis az érés idõpontja elhúzódik és csökken a termés mennyisége is. Hõigénye nem magas. Vetõmagja már 4–6 °C-on csírázik. Optimális csírázáshoz 16 + 7 = 23 °C talajhõ szükséges. Levélzete 23–28 °C-on, gyökérzete viszont 18–21 °C-on fejlõdik, illetve növekszik legjobban. Gyökérzete a –3, –5 °C-os hideget kár nélkül bírja. A nagy meleg és szárazság hatására kellemetlen, „erõs” ízû, durva rostú, alaktalan gyökerû sárgarépa fejlõdik. Fényigénye viszonylag kicsi. Gyenge fényben is jól fejlõdik. Ebbõl következik, hogy az árnyékot tûrõ zöldségnövények közé tartozik. Szórt fényben is kielégítõen fejlõdik, amelyet hajthatósága is bizonyít. A megvilágítás idõtartamát tekintve hosszúnappalos növény.

A jó csírázáshoz, kedvezõ gyökérfejlõdéshez mélyen mûvelt, jól elmunkált, ülepedett, kellõ nedvességû talajt kíván. Talajelõkészítése során az õszi mélyszántás, a hosszú gyökerû fajták esetében a mélyítõ szántás lényeges követelmény. Tavasszal az õszi mélyszántást fogasoljuk, simítózzuk és homoktalajon feltétlenül hengerrel (gyûrûs hengerrel) tömörítjük. A másodvetésû, rövid tenyészidejû sárgarépa alá szántással, fogasolással, simítóval és többszöri hengerezéssel készítjük elõ a területet. Szerves trágyával nem, hanem csak mûtrágyával trágyázunk. A sok nitrogén hatására ugyanis laza szövetû, hamarabb romló gyökeret fejleszt, ezért a szervestrágyázásban részesített sárgarépa nehezen tárolható. A káli és foszformûtrágyák teljes mennyiségét, a nitrogéntartalmú mûtrágyák 1/3 – 1/2-ét a tavaszi talajmunkák során dolgozzuk be a talajba. A nitrogéntrágya maradék fennmaradt részét fejtrágyaként a tenyészidõ alatt adagoljuk. A mezõgazdasági forgóban gabona után termesztjük. Utána általában hüvelyesek kerülnek.

A sárgarépát magvetéssel szaporítjuk. A magvetés idõpontja fõterményenként termesztett sárgarépánál kora tavasz. Vetését azonnal el kell végezni, ahogy a talajra mûvelõeszközökkel, vetõgéppel rá lehet menni. A rövid tenyészidejû, másodterményként termesztett fajtákat július hónap elejéig vethetjük. Tavasszal a kelés 20–25 napig elhúzódik. Nyáron az elvetett mag kellõ talajnedvesség esetén 7–10 nap alatt kikel és a növény hamarabb fejlõdik, mint tavaszi vetés esetén. A sárgarépa magja lassan csírázik, nehezen duzzad. Csírázáshoz tehát feltétlenül nedves talaj kell. A vetés mélysége 2–3 cm. Nyáron mélyebben vetünk, mint tavasszal, mert a nyári melegben hamarabb kiszáradó talajfelszín a kelést hiányossá teszi. A vetést géppel végezzük. A fajta növekedési mértékétõl függõen 20–40 cm sortávolságra vagy 40 + 20 cm-es ikersorba vetünk. A vetõgép után hengert és seprûboronát kapcsolunk. Vetõmagszükséglet hektáronként 1,5–4 kg. A sárgarépát tenyészidõ alatt általában nem szoktuk öntözni. Nagy szárazság esetén azonban 1–2 kritikus idõpontban adott öntözéssel (kelés, gyökérfejlõdés kezdetén stb.) termesztését biztonságossá tehetjük, de figyelembe kell vennünk, hogy a hosszabb ideig tartó szárazság utáni nagy vízadag hatására a gyökerek felrepednek. Tehát az egyenletes vízellátásra nagy gondot kell fordítanunk. Ugyanakkor vigyáznunk kell arra, hogy túl ne öntözzünk, mert a gyökerek rothadni kezdenek. A felszedésig öntözött sárgarépa a tárolás alatt rendkívül romlékony, ezért az öntözést betakarítás elõtt egy hónappal feltétlenül be kell szüntetnünk.

Betakarítás, áru-elõkészítés
A sárgarépa viszonylag hosszú tenyészidejû növény. Éréséhez legalább 80 és legfeljebb 220 nap szükséges. A betakarítás ideje tehát függ a fajtától, a vetési idõponttól, valamint a felhasználás céljától. Június elejétõl november végéig bármikor szedhetõ, ha elérte a gazdasági (fogyasztási) érettséget. Június, július hónapokban lombbal együtt takarítjuk be, többnyire a rövid és középhosszú tenyészidejû fajtákat, amelyek mosva és csomózva kerülnek piacra. Az érettség jele a színezõdés és a szabvány által meghatározott méret: július 15-ig 15 mm (I. oszt.), illetve 10 mm (II. oszt.) átmérõ; július 15-tõl 25 mm (I. oszt.), illetve 20 mm (II. oszt.) átmérõ. Az utóbbi esetben már a gyökér hosszúsága is követelmény, amely I. osztályú árunál 100 mm, a II. osztályú árunál 70 mm. További elvárás a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, a zsengeség és az ép, üde, zöld levélzet. A csomónkénti darabszám 5. A csomózott áru kötegelve vagy göngyölegben kerül a kereskedõhöz. A lomb nélkül piacra, feldolgozásra vagy tárolásra kerülõ répát szeptemberben, októberben és novemberben takarítják be a fajtától, a szaporítás idõpontjától és a felhasználási céltól függõen. Az érettség jele a megfelelõ szín, a fajtára jellemzõ méret, valamint a nagy karotin- és szacharóztartalom. Augusztusban csak a közvetlen piacra vagy feldolgozásra kerülõ répát szabad betakarítani. A tárolásra szánt anyagot októberben vagy novemberben. A lényeg, hogy a betakarítás még a fagyok elõtt megtörténjen. A szabványelõírás itt a 30, illetve 35 mm (I. oszt.) átmérõ, valamint a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, az érettség és a tisztaság. A betakarítást kertekben kézzel, üzemekben géppel végzik (nyüvõ és ásó rendszerû gépek). A nyüvõ rendszerûek a jobbak, az ezekkel betakarított termény 80–82%-a piacképes. Az ásó rendszerû gépek nagyobb veszteséggel dolgoznak. A kiemelt répa kerülhet közvetlenül, vagy rendrõl felszedve a szállító jármûre, amellyel ömlesztett állapotban szállítják. A betakarított terményt át kell válogatni. A válogatást ma már osztályozó géppel végzik el.