Gyümölcs- és szõlõiskola növényvédelme

A faiskolai, szõlõiskolai szaporítóanyag és a telepítési anyag a veszélyes és karantén károsítók világrészek közötti terjesztõje lehet. Ezért nagyon fontos a növény-egészségügyi elõírások betartása.



Szaporítóanyag-elõállítás

A fás növények szaporításának alapvetõen két módja van:

1. Az ivaros, maggal történõ szaporítást a gyümölcsfák esetében csak az alanyok, és új fajták elõállításához, a szõlõ esetében, pedig kizárólag a nemesítõk, az új, hibridfajták elõállításához alkalmazzák. Ennek oka, hogy a fás növények magjai rendkívül heterogének, nem õrzik meg az anyafajta tulajdonságait. A magonc alany elõállításhoz csak ellenõrzött, kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkezõ fajok és fajták magtermõ plantázsairól származó magokat szabad felhasználni, mert a konzervgyári, vagy „köpött” magok vírusbetegségek hordozói lehetnek.

1. Az ivartalan szaporításkor idõs növények, meggyökereztetett hajtásait, vesszõit használjuk alanyként, és szemzõhajtásait, oltóvesszõit használjuk a termesztett fajta kiváló tulajdonságainak megõrzése céljából, nemesként. Speciális formája a mikro-szaporítás, amikor csak néhány sejtbõl, merisztéma csúcsból állítjuk elõ laboratóriumban az eredetivel teljesen azonos alany vagy nemes fajtát. Az idõs növény része, a hajtás, vesszõ vagy a rügy lappangva magával viszi az anyanövény minden egészségügyi problémáját. A fertõzött anyanövényrõl származó szaporítóanyaggal terjesztjük a kórokozókat és kártevõket, ezért a törzsültetvényeket növény-egészségügyi szempontból kiemelt fontosságú, hatósági ellenõrzés alatt álló körzetként kell kezelni.

Telepítési anyag elõállítás

A telepítési-, vagy ültetési anyag elõállítása az oltványiskolában történik, ahol a magonc, gyökeres dugvány, a szemzõhajtás, vagy oltóvesszõ további fertõzéseknek van kitéve. A nagy állománysûrûség miatt a betegségek futótûzként terjednek. A lappangva hurcolt betegségek kifejlõdhetnek, továbbterjedhetnek. A környezetbõl érkezõ kórokozók is fertõzik a növényeket, szívó-, rágó kártevõk pedig sebet okozva utat nyitnak sebparazita kórokozóknak. Az oltás, szemzés is sebészi beavatkozás, ami mindig sebfertõzés veszélyével jár.



Kórokozók

A maggal terjedõ himlõ-gyûrûsfoltosság-, szilvatörpülés-, kéregnekrózis- és érdeslevelûség-vírusok nagymértékû hazai terjedését az árutermelõ gyümölcsösökbõl származó magok okozták. A magok vírusfertõzöttségét csak a „leopárdfoltos” kajszi magon tudjuk meghatározni. Alannyal és nemes szemzõ- vagy oltóvesszõvel a legtöbb vírusbetegség átvihetõ az oltványba. Az agrobaktériumos golyva kórokozója a faiskola talajában több éven keresztül, életképesen megmarad, sebeken keresztül fertõz. A kórokozó gyümölcsfákon gyökérgolyvát, a szõlõ gyökerén és törzsén is golyvásodást okoz.  Az erwiniás tûzelhalást okozó baktérium valamennyi almatermésû gyümölcs- és számos rózsafélékhez tartózó díszfát, bokrot fertõzhet. A kórokozót valamennyi hasznos és káros rovar, felcsapódó esõcsepp, faiskolai eszköz és az emberi kéz is terjeszti. A lisztharmat betegségek, a venturiás varasodás, blumeriellás, gnomoniás, fabreás, fillosztiktás, polisztigmás levélfoltosság, tafrinás levélfodrosodás, sztigminiás levéllyukacsosodás, szõlõnél az orbánc és a peronoszpórás levélfoltosság fertõzésének veszélyét fokozza a közelben lévõ idõs, gondozatlan ültetvény. A hajtások, vesszõk foltosodását, majd száradását okozó nektriás, leukosztómás, fomopsziszos, és leukosztómás mikro-gomba a szaporítóanyaggal, a széllel, és az oltó-szemzõkéssel egyaránt terjedhet, és fertõzheti az oltványokat. A gazdacserés fejlõdésû rozsdagombák faiskolai elõfordulásával, csak ott kell számolnunk, ahol a rokonságban nem lévõ két gazdanövény egymás közelében található. Például a gimnosporangiumos rozsdagomba gazdanövénye az almatermésû fajok mellett a boróka fajok. Elegendõ védekezés, ha nem egymás közelében termesztjük a két különbözõ fajhoz tartozó gazdanövényt. A xilofág bazidiumos makro-gombák, vagyis a farontó taplók sebparaziták, fertõzésük az oltás, szemzés vagy szemre-metszés, vadalás helyén következhet be. Mivel az elhanyagolt fákon, bokrokon, szõlõtöveken, nyesedéken nagyszámban fejlõdõ termõtestek, taplók egész évben fejlesztik a bazidio-spórákat, a fertõzés csapadékos idõben bekövetkezhet. A rozelliniás és a rözlériás gyökérparazita gomba rövid forgóval üzemelõ faiskolákban, gyökérmaradványokon több éven keresztül fennmarad, hosszú lappangási ideje miatt az õszi kitermeléskor még nem vehetõ észre. A verticilliumos, pitiumos és fitoftórás talajgombák a fejlõdõ gyökereket sebzésen keresztül fertõzik, és hervadásos megbetegedést okoznak. 

Kártevõk

A talajban élõ fonálférgek szájszuronyukkal megsebzik a vékony gyökereket és utat nyitnak a talajgombáknak, és a NETU vírusok vektorai. A levéltetvek, kabócák nemcsak szívásukkal, hanem a vírusbetegségek terjesztésével is nagy kárt okoznak.



Az alma alany gyökérzete a vértetû-, a szõlõ alany gyökérzete a szõlõgyökértetû- (filoxéra) gubacsaiban viszi magával a károsítót. A károsítóval szemben ellenálló alany nem pusztul el, de gyengíti a növényt és terjeszti a tetveket. A lombrágó bogarak, és hernyók oly mértékben csökkentik az asszimiláló felületet, hogy az oltványok egy év alatt nem érik el a szabványos méretet. A nagy munkával beoltott nemes szem kirágásával, odvasításával az ormányos bogarak, barkók, rügykárosító hernyók, pockok, nyulak nagy kárt okoznak. A talajmunka alkalmával a talajlakó lárvák összeszedegetésével hasznos fácánok, és háziszárnyasok a nemes szembõl fejlõdõ hajtás lecsípésével szintén tönkreteszik a szemzést. A cserebogár pajor és a bagolypille lárvája, a mocskos pajor a talajban megrágja az oltványok földalatti részét, gyökereit. A pajzstetvek is a környezetbõl fertõzik a faiskola növényeit, és a kitermelt oltványok értékesítését megakadályozzák. A káros, leveleket szívogató takácsatkák, levélatkák mellett a faiskolában gyakran elõfordulnak a hasznos, parazita atkák és rovarok ezért csak a hasznos élõlények védelmére figyelve végezzünk vegyszeres védekezést.

Védekezés

A gyökérgombák ellen egyedüli hatásos védekezés az elõzõ kultúra gyökérmaradványainak összegyûjtése és elégetése. A környezet fertõzöttségét is meg kell szüntetni. A közeli szántóföldi kultúrák károsítói gyakran elözönlik és letarolják a faiskola zsenge növényeit. Ezért a mechanikai és vegyszeres védekezést a környezet fás- és lágyszárú növényeire is ki kell terjeszteni. Faiskola, szõlõiskola létesítése elõtt nagyon fontos a talajhigiéniai vizsgálat. Amennyiben a talajgombák, fonálférgek, rovarlárvák elõfordulása indokolja, végezzünk talajfertõtlenítést dazomet vagy metám-ammónium hatóanyagú talajfertõtlenítõ készítménnyel, az elõírások pontos betartásával. Az oltványiskola keskeny parcelláiban a legkülönbözõbb fajok és fajták egymás közelében vannak, ezért széles hatásspektrumú fungicidek, inszekticidek használata célszerû.



Az almatermésûek fitoftórás betegségének észlelését az illetékes szakhatóságnak be kell jelenteni. A védekezést az elõírt karantén rendszabályoknak megfelelõen végre kell hajtani. A beteg növényi részeket el kell távolítani. Faiskolában a fertõzött növényeket ki kell szedni, és el kell égetni, mert a sûrû növényállomány miatt nagy a terjedés veszélye. Kihajtástól kezdõdõen rézhidroxid, vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. Virágzás elején fosetil-Al vagy kasugamicin hatóanyagú szer ajánlott. Eseti engedéllyel sztreptomicin hatóanyagú készítmény jöhet számításba. A rézkészítmények a levél- és vesszõbetegségek ellen is széleskörûen hatásosak, de a csonthéjas növények rézérzékenységét figyelembe kell venni. Ezért a csonthéjasokat, levél- és  vesszõbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a dodin, a folpet, a kaptán, a mankoceb, a metirám és a propineb hatóanyagú készítménnyel permetezzük. Réztartalmú készítményekkel, perzselõ hatásuk miatt, a hajtások fásodása után, nyár végén valamennyi gyümölcs- és szõlõoltványt permetezhetjük. A lisztharmatbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a dinokap- és a kén hatóanyagú szerek javasolhatók. Ügyelni kell arra, hogy a kéntartalmú szerek 25˚C feletti hõmérsékleten perzselnek. A szisztémikus hatású szerek közül a bupirimát, a kuratív és eradikatív hatással rendelkezõ szerek közül pedig a dinikonazol, a fenarimol, a fluzilazol, a hexakonazol, a miklobutanil és a penkonazol hatóanyagok jöhetnek számításba. Ez utóbbiak egyben az egyéb gombabetegségek ellen is hatnak.



A rovarkártevõk közül a molyok, lepkehernyók, levéltetvek ellen a piretroidok (alfametrin, bifentrin, ciflutrin, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, lambda-cihalotrin, és a rovarok mellett az atkák ellen is hatásos gázosodó-szerek, mint a diklórfosz, az endoszulfán és a klórpirifosz eredményesen használhatók. A lombrágó hernyók, moly- és aknázómoly lárváinak fejlõdését a fenoxikarb, és a kitinszintézist gátló diflubenzuron, flufenoxuron, lufenuron, teflubenzuron, triflumuron hatóanyagú készítmények akadályozzák meg. Széles hatókörû a levéltetvek, molyok, lombrágó hernyók és bogarak ellen a szerves foszforsavészterek (diazinon, dimetoát, fenitrotion, foszalon, klórpirifosz, malation) vagy azok kombinációi (béta-ciflutrin+oxidemeton-metil, eszfenvalerát+fenitrotion) használhatók.



A mezei pocok, kószapocok ellen a cinkfoszfid, kálcium-foszfid és a klórfacinon hatóanyagú, rágcsálóirtó készítményeket, az elõírások szigorú betartásával használhatjuk. A méreg hatására elhullott pockokat azonnal össze kell szedni, hogy elfogyasztásuk ne okozzon kárt a hasznos élõlényekben. A nyulak ellen a talajba süllyesztett kerítéssel, és rendszeres kutyás bejárással, a szarvasok, õzek ellen a kerítésre akasztott, riasztó szagú készítmények kiakasztásával védekezhetünk.



Legfontosabb tanácsot azonban 1886-ban Bereczki Máté fogalmazta meg: „Nagyon kívánatos, hogy a faiskola-kezelõ tavasztól kezdve õszig, minden reggel szemlét tartson ojtványai sorain s azokat a rájuk települt különféle kártékony rovaroktól, férgektõl, hernyóktól megtisztítsa. E szemle gyorsan megeshetik s gyakoriságánál fogva a faiskola-kezelõt képessé teendi csemetéi ellenségeinek fölismerésére s azoknak mind-mind gyorsabb fölfedezésére és elpusztítására is.” A bölcs tanácsot csak azzal kell kiegészíteni, hogy a tél folyamán is ajánlatos bejárni a faiskola területét, hogy idõben tudjunk védekezni a nyulak, pockok, õzek, szarvasok károsítása ellen.