Mûvelõnyomos (mûvelõutas) cukorrépa-termesztés

Az FVMMI GM Gépminõsítõ Közhasznú Társaság (Gödöllõ), a sopronhorpácsi BETA-KUTATÓ és Fejlesztõ Kft-vel, valamint a mûvelõutas cukorrépa-termesztési technológiát meghonosító zsirai GSD Agrárprodukt Kft-vel közösen – az elmúlt hét évben –, a téma körében számos technológiai/mûszaki fejlesztést végzett el. Az egyedi és összehasonlító gép-, valamint technológiai vizsgálatok eredményei alapján készült el ezen összeállítás, hogy az abban foglaltak a gyakorlat számára szélesebb körben is megismerhetõk legyenek.



Talajtömörödés a termesztés-technológiák során

A mezõgazdasági erõ- és munkagépek káros talajtömörítõ hatása az elmúlt idõszakokban világszerte problémát okozott, illetve okoz még ma is. A növénytermesztés hatékonyságának növelése – nagyobb munkaszélességû és teljesítményû gépek alkalmazása – elképzelhetetlen a gépesítés fejlesztése nélkül, amely viszont együtt jár a mezõgazdasági gépek (traktorok, munkagépek, betakarító és szállító eszközök) tömegének növekedésével. A gépesítés-fejlesztés kétoldalúsága itt is jelentkezik: egyik oldalról a termesztést elõsegítõ, hatékonyságát javító gépesítési eljárásokkal lehet találkozni, ami viszont maga után vonja a gépesítés okozta káros talajtömörödést, melynek megelõzése/csökkentése/megszüntetése a kutatások egyik feladata. A gépesítési kutatások másik oldalán olyan növénytermesztési eljárások (kísérletek) találhatók meg, amelyek a munkamûveletek összevonásával, gépkapcsolásokkal, a mûveletek számának csökkentésével, ezáltal a káros terhelésnek kitett talajfelület mérséklésével kívánják megelõzni a káros tömörödés kialakulását. Amennyiben – a vegetációs idõszak folyamán – a termõterületen belüli gépmozgás elkerülhetetlen, akkor a káros talajtömörödés mértékét csökkentõ eljárások kerülnek elõtérbe.



A növénytermesztési munkák komplex gépesítésének egyenes következménye, hogy a termesztéstechnológia – az egyes munkamûveletek – során az erõ- és munkagépek járószerkezetei káros hatást fejtenek ki a talajra, talajszerkezeti változásokat idéznek elõ a felsõ talajrétegben, valamint tömörítõ hatásuk a mélyebb rétegekben is folyamatosan növekszik. A szántóföldi növények termesztése során, de különösen a széles (> 45 cm) sortávolságú kultúráknál, egy vegetációs idõszakon belül a munkamûveleteket végzõ erõ- és munkagépek a sorközökben járnak, s ott káros talajtömörödést okoznak. Különösen igaz ez a cukorrépa termesztésénél, ahol a gépek a vetéstõl – a növényápoláson, lombtrágyázáson és a növényvédelmi munkamûveleteken keresztül – a betakarítás megkezdéséig, szinte ugyanazon sorközöket 5–8 alkalommal is tömörítenek, betakarításkor pedig a betakarító gépek és a szállító jármûvek a még „taposatlan” talajfelületeken többszörös tömörödést okoznak.

A mûvelõnyomos cukorrépa-termesztési technológiák hazai kialakulása, elterjedése

A sûrûsoros – ún. gabona sortávolságú – kultúrnövények (pl. kalászos gabonák, borsó stb.) termesztés-technológiáiban a mûvelõnyomos, v. mûvelõutas termesztés már jó negyedszázada ismert. A módszer elõnyei a földi gépekkel végzett fejtrágyázás (tápanyag-visszapótlás) és a növényvédelem munkáiban, valamint a talajszerkezet megóvásában egyértelmûen jelentkezett, így a gyakorlatban is gyorsan elterjedt. A mûvelõutas cukorrépa-termesztési eljárás azonban csak az elmúlt évtized elején kezdett térhódítani Nyugat-Európa két legnagyobb  cukorrépa termesztõjénél (Franciaország és Németország). A módszer elterjedésben nagy szerepet játszott, hogy ezekben az országokban fejlesztették ki elõször a mûvelõnyomos technológiák megvalósításához szükséges technikai eszközöket (pl. a sorelzárásos vetõ- és a szakaszoltató permetezõgépeket).



A technológia hazai meghonosításában – az 1996. évtõl kezdõdõen – a zsirai GSD Agrárprodukt Kft. járt az élen, amelynek cukorrépa vetésterülete évente 700–1000 ha közötti, és a gazdaság a nyugat-dunántúli térség egyik legjobban felszerelt, magas technikai-mûszaki színvonalat képviselõ mezõgazdasági üzeme. Ugyancsak a mûvelõnyomos cukorrépa-termesztés „elkötelezettje” a ceglédi központú Dél-Pest Megyei Mezõgazdasági Rt. (DPMG Rt.), ahol a 2000. évtõl kezdõdõen 500–660 ha-on ilyen módszerrel termesztik a cukorrépát. Napjainkban a hazai vetésterület 9–10%-án folyik mûvelõnyomos cukorrépa-termesztés, de egyes cukorgyári körzetekben ez az arány 20% feletti.

 

A technológiák értelmezése és a vizsgált gépek

A mûvelõnyomos cukorrépa-termelés technológia tárgyalásakor használt fogalmak – az egységes értelmezés céljából – a következõk (zárójelben az ezen anyagrészben használt értékek):

• Mûvelõnyompár: szemenként vetõ gépekkel vetéskor, egyes elõre meghatározott vetõelemek elzárása révén kialakított vetetlen sáv-pár, amely a vetést követõ mûveletek – mûtrágyázás, gyomirtás, növényvédelem – erõ- és munkagépeinek üzemeltetésére szolgál.

• Mûvelõnyom-szélesség: a vetetlen sáv két szélét alkotó, vetett sorok közötti távolság (0,9 m).

• Mûvelõnyomok középtávolsága: a mûvelõnyompárt alkotó két vetetlen sáv középvonalainak távolsága (1,8 m).

• Mûvelõnyompárok középtávolsága: két egymás melletti mûvelõnyompár középvonalának távolsága (18–24,3 m).

A technológiai fejlesztéseknél figyelembe vehetõ, az FVMMI GM Kht. által vizsgált, különbözõ gyártmányú és típusú – a mûvelõnyomos cukorrépa-termelésben alkalmazható – ágazati gépek a következõk voltak:

• az 1999. évtõl kezdõdõen a zsirai GSD Agrárprodukt Kft-ben: ACCORD Monopill S 18, 18 soros, FGS mûvelõút automatikával és ESC vetésellenõrzõ berendezéssel felszerelt mechanikus vetõszerkezetû szemenkénti vetõ gép; ROPA euroTiger, 6 soros, magajáró, gyûjtõtartályos betakarító gép, ahol a mûvelõnyompárok középtávolsága 24,3 m;

• a 2004. évben a Dél-Pest Megyei Mezõgazdasági Rt. (Cegléd) Cifrakerti Kerületében: KLEINE Synchro-drive 18, 18 soros, elemenkénti elektromotoros meghajtású, belsõ cellatöltõdésû, mechanikus vetõszerkezetû szemenként vetõ gép; ZSMK-18, 18 soros sorközmûvelõ kultivátor; HOLMER Terra Dos, 6 soros, magajáró, gyûjtõtartályos cukorrépa-betakarító gép, ahol a mûvelõnyompárok középtávolsága 18 m.

Eredmények, megállapítások

A mûvelõnyomos cukorrépa-termesztés agronómiai vonatkozásai

• A kidolgozott és vizsgált mûvelõnyomos cukorrépa-termesztési technológiák megfelelõen alkalmazhatók, illetve jól beilleszthetõk a cukorrépát hagyományos módon – nagyobb területen – integráltan termelõ gazdaságok termelés-szerkezetébe.

• Ami a kalászos gabonatermesztés mûvelõutas növényvédelmi munkálatainál ismert, az a cukorrépára is adaptálható.

• A növényvédõ szereket és levéltrágyákat a növény igényeinek megfelelõen a határidõk szerint (optimális idõben, akár éjszaka is) ki lehet juttatni, mivel a kijuttatás idejét az idõjárási viszonyok, de még a napszakok sem befolyásolják, és a talajkímélõ szélesebb gumiabroncsokkal nedves viszonyok között is lehet közlekedni.

• A 2-4 leveles korban alkalmazott herbicid, inszekticid kezeléseknél, továbbá a késõbbi fungicid, bór kezeléseknél és a N fejtrágyázásnál a mûvelõutas módszer nagyon jó hatásfokkal és gazdaságosan alkalmazható.

• A mûvelõutak megkönnyítik az öntözõ berendezések telepítését és a növényállomány károsodása nélküli használatát.

• Az erõsebb fényviszonyok és kisebb árnyékoló hatás a mûvelõutakat gyorsabban és erõsebben elgyomosítja, ez ellen viszont már nagyon korán és hatásosan lehet védekezni.

• A növényvédelmi, növénytáplálási munkálatoknál, valamint a betakarítás alkalmával sokkal könnyebb a szélsõ, ún. kezdõsor megtalálása, ami csökkenti a betakarítási veszteséget és a sérült répák%-os arányát.

• A módszer alkalmazásának következményeképpen egyenletes tõállomány és tõeloszlás alakul ki, így a répa tisztábban takarítható be, javul a minõsége és a betakarítási veszteség is csökken.

• A 18 soros vetõgépek esetében, ahol 18/24,3 méterenként, 40, illetve 54 soronként kerülnek kialakításra a mûvelõutak, 1 ha-on összesen 823-1111 m hosszú mûvelõút keletkezik, ami a terület 3,7–5,0%-án (40 t/ha termésátlaggal számolva) egy minimális 1,5–2,0 t/ha-os termésveszteséget okoz. Ugyanakkor, a be nem vetett mûvelõutakon összesen ~ 4–6%-os vetõmag költségmegtakarítás érhetõ el hektáronként.

• Az elõzõekben jelzett terméskiesést azonban kiegyenlíti az a tény, hogy a mûvelõutas módszer alkalmazása esetén (a mûvelõnyompárok közelében) sûrûbb, egyenletesebb a növényállomány, ami kedvezõbb növekedési feltételeket biztosít. A 18,0–24,3 m átfedésû permetezõgépek miatt pedig csökken a keréknyomok mentén megsérült répák százalékos aránya.

• Amennyiben a vetõmag felhasználásánál nem a terület, hanem a hagyományosból az intenzív mûvelõutas termesztésre való átállás kerül figyelembe vételre, úgy a megtakarítás nagyobb, mivel a mûvelõnyomos technológiánál az ajánlott vetõmagmennyiség csak 1,1 U/ha (1 U = 1 Unit = 100.000 db mag), az országosan alkalmazott – átlagosan felhasznált – 1,4 U/ha helyett.

• A vizsgálatok szerint a kedvezõbb mikroklíma, hõ- és fényviszonyok miatt az É-d-i vetésirány az elõnyösebb, mivel a K-Ny-irányú vetéseknél a rossz árnyékoltsági viszonyok miatt a mûvelõsorok adatai között elég nagy a szórás, bár a három mûvelõsor átlagadatai nem térnek el lényegesen a populáció átlagától.

• A technológia helyes alkalmazásánál szinte kizárt a pontatlanságból adódó vegyszer átfedés (kétszer is permetezett területek), vagy a kezelésekben nem részesített (permetezetlen) sorok%-os aránya, ami növeli a termesztéstechnológia gazdaságosságát.

 

A talajmûvelés és a talajtömörödés összefüggései

 

• A mûvelõnyomos (mûvelõutas) technológia esetében csökken a talaj felületére gyakorolt nyomás, mivel a tenyészidõ alatt a mûvelõutak között káros talajtömörödés nem következik be. Ezen kívül a nagy tömeggel rendelkezõ levéltrágyázó és permetezõ gépek – az alkalmazható – szélesebb gumiabroncsaik révén a talajra csak jelentõsen kisebb nyomást gyakorolnak.

• A mûvelõutak mentén elhelyezkedõ cukorrépa növényekre, még a szélesebb gumiabroncsokkal közlekedõ erõ- és munkagépek esetében is, csak egészen csekély oldalnyomás nehezedik, ami nem rontja a répaegyedek mennyiségi és minõségi paramétereit.

• A vizsgálatok bizonyították, hogy a két különbözõ (szántásos és tárcsázásos) talajmûvelési módszer kihat a terméseredmények alakulására is. A szántott, kevésbé tömörödött állomány tisztított cukortermése ~ 12,0%-os növekedést eredményezett.

• Az erõs szegélyhatás, ami fõleg a déli fekvésû sorokon alakult ki, közel 1,5 bevetetlen sor termését kompenzálta, tehát a bevetetlen mûvelõutak miatt csak minimális terméskieséssel kell számolni humid viszonyok között.

• Növényhomogenitási vizsgálatok bizonyították az intenzív mûvelõutas cukorrépa-termesztés minõséget fokozó és a betakarítási veszteséget csökkentõ voltát.

• A 24,3 m középtávolságú mûvelõnyompárok kialakítása esetén vetéskor hektáronként a terület 15,3%-án tömörödik a talaj felülete, majd a növényvédelmi védekezések alkalmával ez 8,2% értékû. A betakarításkor – a ROPA euroTiger betakarító gépet eltolt nyomvonalon az eredeti 2,7 m munkaszélességhez viszonyítva 4,4 m széles felületen üzemeltetve – a tömörödött talajfelület 151,8%-ot tesz ki, míg normál nyomvonalon dolgozva – minden harmadik mûvelõnyompáron, 72,9 m-enként nyitófogást készítve – a betakarító gép a terület 27,6%-os felületén okoz káros talajtömörödést.

• Ugyanezen értékek 18,0 m középtávolságú mûvelõnyompárok kialakítása esetében, 1 hektárra vonatkoztatva: vetéskor ~ 18%; sorközmûveléskor mintegy 10%; a növényvédelmi beavatkozások (permetezések) során ~ 5% a tömörödött felület nagysága. A permetezések többszörisége ugyanazon nyompárokon azonban többszöri tömörödést, a talajszerkezet káros rombolását jelenti. Betakarításkor a HOLMER Terra Dos betakarító gépet normál nyomvonalon üzemeltetve a terület 80%-án, míg eltolt nyomvonalú üzemeltetés esetén a terület 130%-án tömörödik a talaj felülete.

• A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy inkább az É-d-i vetésirány tûnik elõnyösebbnek, mivel itt a mûvelõ- és szegélysorok esetében kisebb mérvû a szegélyhatás. Igaz viszont, hogy a szegélyhatás az egész növényállománynak csak 10–12%-át érinti.

A gépesítés-fejlesztési vizsgálatok megállapításai

• A mûvelõutas cukorrépa-termesztés elektronikus vezérlésû vetõgépek alkalmazása nélkül szinte megvalósíthatatlan. Ennek az új technikai módszernek (~ 20%-os) többletköltsége azonban pontossága és célirányos kihasználtsága révén igen hamar megtérül. Az elektromotoros meghajtással ugyanis állítani és mindjárt ellenõrizni is lehet mûködés közben a tõtávolságot, a vetés folyamatosságát, a vetõmag fogyását és a sortávolságot, vagyis ellenõrizni lehet folyamatában a vetés pontosságát, ami egyenletes eloszlású növényállományt eredményez. Ennek következtében javul a megtermelt répa minõsége és csökken a betakarítási veszteség.

• Mûszaki-fejlesztõ gépvizsgálataink során megállapítottuk, hogy a mûvelõút automatikával felszerelt ACCORD Monopill S és KLEINE Unicorn synchro-drive 18 soros szemenkénti vetõ gépek jól alkalmazhatók, ill. jól illeszthetõk a mûvelõnyomos cukorrépa-termesztési technológiákhoz. A vetõgépek munkaminõségi mutatói valamennyi esetben biztosítják a szabványban elõírt agrotechnikai követelményeket. Területteljesítményük mûszakonként 40–50 hektár közötti, így a cukorrépa vetése optimális idõn belül elvégezhetõ.

• A betakarítási mûszaki-fejlesztési vizsgálatok keretén belül az országban széles körben – ez a 2004. évben ~ 75%-ot jelentett – elterjedt betakarító gépek vizsgálatára került sor. A betakarító gépek munkaminõségi mutatói (fejezési minõség, gyökérsérülések, betakarítási veszteségek, terménytisztítás) közelednek az EU-ban megszokott normákhoz, amelyek az agrotechnikai követelményeket maximálisan kielégítik.

Az innováció gazdaságossága

A mûvelõnyomos cukorrépa-termesztési technológiáknak számítással is kimutatható és az ún. megbecsülhetõ gazdaságossági eredményei vannak. A 18 soros vetõgépekre, illetve a 24 m munkaszélességû permetezõgépekre kidolgozott mûvelõnyomos cukorrépa-termesztési technológiák számítással kimutatható gazdaságossági eredményeit – a területegységre vetített megtakarításokat – a GSD Agrárprodukt Kft. 2004. évi cukorrépa termelésén keresztül mutatjuk be.

Megtakarítás

• a vetõmag-felhasználás csökkentése, 1,4 U/ha-ról – 1,1 U/ha-ra: 13 521 Ft/ha,

• a növényvédõszer-felhasználás csökkentése, 4%-os vegyszermeg-takarítás: 2811 Ft/ha,

• betakarítási veszteségek csökkenése 6,0%-ról 4,0%-ra: 11 746 Ft/ha,
  
  megtakarítás összesen: 28 078 Ft/ha

Gazdasági eredmény – a termelõ gazdaság vonatkozásában – a 2004. évben: 28 078 Ft/ha megtakarítás × 859 ha cukorrépa termõterülettel: 24 119 002 Ft.

Egyéb gazdasági elõnyök

• a vetés, permetezés nagyobb hatékonysággal végezhetõ  területteljesítmény-növekedés,

• a gyomirtás, lombvédelem, kártevõk elleni védekezés bármikor elvégezhetõ (ez akár éjjel is történhet)  hatékonyabb és olcsóbb védelem,

• káros talajtömörödés csak a mûvelõnyomokban keletkezik környezet- és talajvédelem,

• taposási kár kisebb felületen éri a területet  talajvédelem;

• javul a betakarított répa minõsége  kisebb átvételi levonások.

Összefoglalva megállapítható, hogy a mûvelõnyomos (mûvelõutas) cukorrépa-termesztési technológiák – az adott termelõ gazdaság termelési feltételeihez igazodó – szélesebb körû elterjesztése, még a cukorágazat kedvezõtlen helyzete ellenére is aktuálisnak tekinthetõ, amely biztosítja a cukorrépa gazdaságosabb termesztését, a talajok szerkezetének hosszabb távú megõrzését, az egyes munkamûveletek optimális idõben történõ elvégzését, s mindezt a gépek/gépcsoportok éves kihasználásának növelésével.



A „Mûvelõnyomos (mûvelõutas) cukorrépa-termesztési technológiák kidolgozása, agronómiai/mûszaki-fejlesztési vizsgálata és hazai adaptálása” címû innovációs pályázat az FVM 2004. évi Agrár Innovációs Díját nyerte el.