A növénytermesztés helyzete és jövõje Magyarországon

Hazánkban ma a termelõk 72 százaléka 14 ha-nál kisebb területen gazdálkodik. Ez természetesen sok esetben gazdaságtalan termelést eredményez, hiszen a kisebb területeken fajlagosan nagyobb költséggel lehet termelni. Általánosságban megjegyezhetjük, hogy kukoricatermelésünk jó eredményeket mutat, napraforgó-termelésünk eredményeivel azonban az unióban második helyen állunk, a repce termésátlaga viszont rossznak mondható. Alapvetõen olyan gazdálkodási problémák vannak, amelyeken tudatos tervezéssel javíthatunk. Az exportorientált, versenyképes gazdálkodást kell megcélozni és ehhez idén is számolhatunk támogatással.



Tavaly a kertészeti ágazat kitörési pontnak ígérkezett, de a zöldségtermesztésnél 16–20 százalékos csökkenés mutatható ki. Agrárexportunk folyamatosan nõtt, s 1,2 milliárd pozitív szaldóval zártuk az évet. A hozzáadott érték tekintetében azonban az európai átlagárnak 37 százalékán állunk. A minõség, a hatékonyság és az élelmiszerbiztonság területén viszont akadnak még feladataink, de itt óriási tartalékok is vannak.



Meghatározó a területalapú támogatások mértéke, amely idén 40 ezer forint körül lesz hektáranként. A pályázati kifizetések ezévi összege eléri a 113 milliárd forintot. Sajnos azonban arra is van példa, hogy olyan területen vetnek például búzát, ahol azt nem lenne szabad – csak azért, hogy a támogatást megkaphassák. Jellemzõek még a nagy költséggel elõállított termékek, pedig számításokkal kalkulálható, hogy a meghatározott termésátlag alatt az adott területen mit nem célszerû termelni. Horribilisnak mondhatók a szállítási költségek is, ezek közül is a vasúti speditálás a legdrágább. Márpedig 30 euró feletti áron nem versenyképes a magyar búza. Érdemesebb akkor már inkább pihentetni a földet, ami természetesen annak kulturállapotban-tartását is kell, hogy jelentse. A gabonatermelés alól felszabadított terület bio-üzemanyag alapanyag termesztésére tökéletesen alkalmas. Elsõsorban kukoricából fogunk tudni bioetanolt elõállítani. A repce jó alapanyag lenne, de ha ilyen alacsony marad a termésátlag, akkor nem leszünk versenyképesek e növénnyel.



A növénytermesztés szerkezeti problémáira jellemzõ, hogy eltolódott az arány, mert míg korábban 50–50 százalékos volt a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya, ma ez 60–40 százalékot mutat. A mennyiséggel alapvetõen nincs probléma, a minõséggel azonban igen. Többek között nem folyamatos a szállítás sem, hiányzik az a marketing, amely nélkül ma az értékesítés szinte elképzelhetetlen. Alkalmazkodnunk kellene az új kereskedelmi kultúrákhoz, hiszen termékeink így nem a versenyképes áron kelnek el. Ebben szerepet játszik az is, hogy kicsik a termõterületek és sok termelõ van. Magas azon kistermelõk száma, akik jövedelem kiegészítésként dolgoznak a mezõgazdaságban, ez pedig megzavarja a piacot. A gabonatermelés viszont rentábilis, mondhatni ezen lehet a legtöbbet keresni. Az összes támogatásból ma 160 milliárdnyi összeg jut a gabonatermelésre, így valószínûleg nehezen megy majd a szerkezetváltás. Pedig figyelembe kell venni azt is, hogy 2013-ban az összes támogatás csökken majd.



Tudvalévõ, hogy december 19-én elfogadták az új szövetkezeti törvényt, amelynek rendezése az elsõ negyedévben várható. Ebben birtokfejlesztési hitelkonstrukció is szerepel egyebek mellett, de állati hulladék megsemmisítésére, állatgyógyászatra, állatjóléti és haszonállat támogatásra, valamint agrármarketingre, illetve erdõtelepítésre is kiterjed.



A SPS bevezetése után viszont csak területre adható majd a támogatás. A nemzeti tartalék ugyan tud differenciálni, de társadalmi egyeztetéssel szükséges meghozni a döntéseket. A minimális üzemméret 0,3 hektár, kötelezõ lesz a pihentetés. Energianövények azonban termelhetõk ezeken a területeken, de a támogatás nem igényelhetõ azokra – ugyanis termékspecifikus lesz a támogatás.



Jelentõs tennivalóink vannak a következõ idõszakra. El kell választani az árutermelõ és a szociális mezõgazdaságot egymástól, és erõsíteni szükséges az együttmûködési kultúránkat. A támogatás átcsoportosítását fontos megoldani azon ágazatok fejlesztésére, amelyek perspektivikusak lehetnek. Elengedhetetlen a biogazdálkodás erõsítése, az élelmiszerbiztonság növelése, az adórendszernek pedig pártolnia kellene az alternatív energiatermelést. A likviditásbiztonsággal is kellene számolni, és a marketingmunkának sokkal nagyobb szerepet kell kapnia. Mindezekhez azonban olyan gazdaorientált államigazgatás szükséges, amely a kiszámíthatóságot biztosítja az ágazatnak.



Kiemelt fontossággal kell bírjanak a hungarikumok, hiszen azok sajátos nemzeti értékeink. Az Európai Unió Tanácsa az, ahol nemzeti értékeink megjelenhetnek, a nemzeti érdekeink azonban az Európai Parlamenten keresztül juthatnak el hozzájuk.



A vetõmag-termesztés eredményei tekintetében a 2001–2003-as esztendõk kiemelkedõeknek számítanak, de ezen ágazat perspektivikusnak mondható. A táblanagyság csökkenésével azonban számolni kell a költségek növekedésével, hiszen például a vizsgálati díj mértéke nem függ a terület méretétõl. A széles fajtakínálat vizsgálatai kiterjednek  – többek között – jogi és genetikai  szempontokra is, a teljesítményvizsgálat azonban nemzeti hatáskörbe tartozik. Napjainkban mintegy 9400 fajta vetõmag áll fajtavizsgálat alatt.



A vetõmagkínálatot segítõ tényezõk: a korszerû vetõmagfeldolgozás, a hatékony minõségi csávázás, az igényes csomagolás, a nyomon követhetõséget biztosító certifikáció, a minõsítést támogató pályázati rendszer, az eredményes marketing és az ésszerû felújítási arányok.

A növénytermesztés igényeinél figyelembe kell venni a nemzetközileg elfogadott, a hazai elvárásokat kiszolgáló fajta- és vetõmag-minõsítési rendszert. Tényszerû adatok alapján a fajtaajánlati rendszer része a minõségi vetõmag, a speciális célok kiszolgálása, az igényes és hatékony marketing, a nyomon követhetõség (fajta szerinti átvételi rendszer bõvítése) valamint a közgazdasági tényezõk (versenyhelyzet, piaci szempontok).



A minõségi búzaprogramról szólva azonban érdemes megjegyezni, hogy – sajnos a tapasztalatok alapján említjük meg – amennyiben a szállítmányokat keverjük, azok már szinte semmire sem használhatók.