MENÜ

Ribiszkefajok, a köszméte és fajhibridek értéke, termesztésük helyzete

Oldalszám: 88
Dr. Iváncsics József 2014.05.26.

A ribiszke jellemzése
Mind a ribiszkefajok, mind pedig a köszméte a Saxifragaceae (Kõtörõfûfélék) családjához tartoznak. A termesztett ribiszke (Ribes nemzetség) egyike azon bogyós gyümölcsû növényünknek, amelynek fajtái nem egy faj alakkörébe tartoznak. A hajtásrendszer 1-2 méterre megnövõ cserjebokor. A mellékágak keletkezése a cserjetörzsbõl (fõhajtások) évente igen erõteljes. A Ribes aureumra (aranyribiszke) oltva magastörzsû fácskát kapunk. A cserjék esetében ugyanúgy beszélünk ágakról, gallyakról, vesszõkrõl, hajtásokról. A termés: áltermés, jellemzõen bogyótermés. A termésben kúpos-kerülékes magok találhatóak. Léteznek fajták, amelyeknek termésében kevés mag fejlõdik. Mesterséges rendszerük szerint a gyümölcs színe: fehérlõ, pirosló, feketés. Így a mesterséges rendszerezés: 1. fehérgyümölcsû, 2. pirosgyümölcsû, 3. feketegyümölcsû, 4. rózsaszín gyümölcsû, 5. csíkosgyümölcsû fajták. Ki kell emelni, hogy a fenti rendszerezés nem szerencsés, mert pl. a Ribes nigrum nem csak fekete gyümölcsû fajtákat tartalmaz. Elmondható továbbá, hogy a fajok és azon belül található fajták a termõtalajra többnyire kevésbé igényesek.


 

Közismert piros ribiszke fajták

 

 

    1. Fertõdi hosszúfürtû: származása a Fay’s Prolific és Vierländer keresztezésébõl származó magonc állományból szelektálta Zatykó József, Tóth Elek és Porpáczy Aladár. A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. 1976-ban kapott állami elismerést. Gyümölcse: sötétpiros, fényes, kicsi vagy közepes méretû. Fürtje hosszú, sok bogyóval. Fürtkocsánya hosszú, ezért kézzel könnyen szedhetõ. Gyümölcse kellemes, piros ribiszke zamatú. Konzervipari célra nagyon alkalmas. Termelési értéke: közepes vagy késõi érésû. Bokra felfelé törõ, erõs vesszõjû és vázágrendszerû, elsûrûsödésre hajlamos. Nagyon bõtermõ. Öntermékenyülése kiváló, ezért fajtatársítás nélkül is telepíthetõ. Bokra jó felújulásához rendszeres ritkítómetszést igényel. Érzékeny a talaj mésztartalmára, 10% felett levelei erõs klorózist mutatnak, fejlõdése visszaesik. Termesztése erõsen visszaszorult. Megfelelõ termõhelyet kiválasztva a legjobb terméshozamot adó ipari feldolgozásra alkalmas fajta. Házikerti termesztésre is ajánlott.

 

    1. Jonkheer van Tets: származása 1931-ben J. Maarse állította elõ Hollandiában a Fay,s Prolific szabad elvirágzású magoncaiból. A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. 1971-ben kapott állami elismerést. Gyümölcse sötétpiros, nagyméretû, gömbölyû. Fürtjei a fiatal termõrészen hosszúak, az idõsebb részeken jelentõsen rövidülnek, nem minden virág termékenyül a fürtön. Fürtnyele rövid vagy közepesen hosszú. Íze kellemesen savas. Friss fogyasztásra, mélyhûtésre és konzervipari célra egyaránt javasolható. Termesztési értéke: nagyon korai érésû. Bokra középerõs növekedésû, felfelé törekvõ, közepesen sûrû, erõs vázágakkal. Bokorszerkezete és kemény fája alkalmassá teszi a gépi betakarításra. Rendszeres ritkító-felújító metszést igényel, hogy a fürtök elaprósodását kerüljük. Nagyon bõtermõ. Hiányosan termékenyül, de ennek ellenére mindig megbízhatóan, bõven terem. Környezeti hatásokra nem érzékeny. Üzemi és házikerti termesztésre egyaránt alkalmas. Kiegyenlített, nagy terméshozama, különbözõ ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodóképessége miatt a jövõben is vezetõ szerepet fog játszani a hazai ribiszketermesztésben.

 

    1. Red Lake: (USA) 1975-ben már bekerült hazánkba. Nem terjed úgy el, mint a Jonkheer. Fürtjei hosszabbak, mint a Jonkheer fajtáé. A Jonkheer után 10 nappal érik (középérésû). Üzemi fajták közül a legízletesebb. Friss fogyasztásra alkalmas. Jonkheerrel egymást kielégítõen termékenyítik. Kisebb mértékû üzemi telepítésre javasolt. Házikertben kiváló.
  1. Rondom: származása: J. Rietsema állította elõ 1934-ben a Ribes multiflorum és a Versaillesi piros keresztezésével. A honosítás kezdetekor Csabai bõtermõ néven terjedt el, az állami elismerést 1979-ben, Rondom néven kapta meg. A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. Gyümölcse: sötétpiros, nagyméretû, kissé megnyúlt. Fürtje rövid, de nagyon tömött. Fürtkocsánya hosszú, ezért kézzel jól szedhetõ. Íze közepes, magjai nagyok. Friss fogyasztásra és fagyasztásra egyaránt alkalmas. Termesztési értéke: középkései érésû. Bokra nagy, erõteljes, ritka vázágrendszerû. Kezdeti fejlõdése gyors, ágai felfelé törõek, vastagok. Termõrészek sûrûn, örvösen helyezkednek el. Levelei jellegzetes haragoszöld színûek. Nagyon nagy terméshozamra képes. Öntermékenyülése kiváló. Intenzív tápanyag- és vízutánpótlást igényel. Üzemi és házikerti termesztésre egyaránt alkalmas. Friss fogyasztásra és gyorsfagyasztásra egyaránt javasolt.

Közismert fekete ribiszke fajták:

(C-vitamin tartalma jelentõs, többnyire piros ribiszkével vagy más gyümölccsel együtt feldolgozva forgalmazzák) 1. Altalszkaja deszertnaja: (szovjet, 1971 óta van nálunk használatban). Nagyon korai érésû, együtt érik a Fertõdi 1. elnevezésû fajtával. Hosszú fürtû, rajta 4–7 db bogyó. Túlérve kissé pereg. Termõképessége kiemelkedõ. Gyengén öntermékenyülõ. A bogyó gyenge tapadása miatt gépi szedésre alkalmas. Lisztharmatra fogékony. 2. Brödtorp: (finn, 1971 óta hazánkban). Korai érésû. Hosszú fürtû, több bogyó (max. 8 db). Kiegyenlítetten bõven terem. A legnagyobb mértékben öntermékenyülõ. Lecsüngõ elfekvõ ágakat is nevel, a termés a földön! Bõvebb termõ, jól termékenyülõ. Az érési láncba jól beilleszthetõ. Gépi betakarításhoz a bokrokat a lecsüngõ ágak miatt meg kell metszeni. 3. Fertõdi 1.: származása: Zatykó József és Porpáczy Aladár szelektálta 1959-ben az Aström skandináv fajta magvetésébõl származó populációból. A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. 1976-ban kapott állami elismerést. Gyümölcse: fekete, nagyméretû, gömb alakú. Héja vékony. Kellemes ízû, határozott fekete ribiszke aromájú. Fürtje és fürtnyele hosszú, így kézi betakarítása könnyû. Friss fogyasztásra, feldolgozásra és gyorsfagyasztásra egyaránt javasolt. Termesztési értéke: korai-nagyon korai érésû. Bokra gömb alakú, erõs vesszejû, elsûrûsödésre nem hajlamos. Termõképessége nagyon jó, megbízhatóan terem. Öntermékenyülése közepes, porzófajta telepítése szükséges. Lisztharmatra fogékony. Rendszeres metszés esetén (a kifelé hajló gallyak eltávolításával elérhetõ a felálló bokoralkat) gépi betakarítása is megoldható. Kiváló termesztési- és árutulajdonságai miatt az egyik legjelentõsebb fajtánk. Üzemi és házikerti termesztésre egyaránt alkalmas. 4. Wellington: (1913 Anglia, East-Malling) 1971 óta hazánkban is termesztik. Késõi érésû, június közepe. 7–9 bogyó/fürt, de a bogyók mérete általában változó. Elmarad terméshozama a már említett fajtáktól. Gyengén öntermékenyülõ. Késõi érésével zárhatja az érési sort – Pobjeda, Neoszüpajuscsajaszja. Néhány újabb nemesítésû fajta jellemzõ paraméterei az 1. táblázatban találhatók.

 

Az ültetvények gondozása

Aránylag jól tûrik a szárazságot. Így hazánkban öntözés nélkül sikeresen termeszthetõk. Nyáron nagy szárazság esetén a termés fonnyadhat. Ezért a legmelegebb napokban öntözésre szorulhat. Tavasszal korán kihajt: a metszést idõben be kell fejezni. Egész télen – fagymentes napokon – metszhetünk. Sok sarjat nevel. A termést az egy éves erõs sarjakon és a 2–3 éves gallyakon hozza. Tehát a metszés nem jelent mást, mint a bokrok állandó ifjítását, az idõsebb részek eltávolítását. Tavasszal a vesszõket 3–4 rügyre visszavágjuk. A jól nevelt bokor ritka és szellõs. A négy vagy annál idõsebb, meghagyott sarjak megbarnulnak, nem teremnek megfelelõen. Ezeket tõbõl távolítjuk el. A ritkított bokorban õsszel 8 vesszõt hagyunk. 3 évente újítjuk fel a bokrokat. A piros ribiszkék öntermékenyek, a fekete ribiszkék beporzást (pollenadó fajtát) igényelnek. A mûvelési rendszert az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1/ bokormûvelés esetén: 2,5–3 m sor- és 1,5–2 m tõtávolság a jellemzõ (2,8 m × 1 m a fekete ribiszkék esetében). 2/ sövénymûvelés: 3 m × 0,6-0,7 m tenyészterület igény jelentkezik. A sövénymûvelés még kézi betakarítás esetén is célravezetõbb. Piros ribiszke gallyazata nem hajlamos a felkopaszodásra, mert a rajta lévõ rövid termõképletek több éven át életképesek. A fekete ribiszke termõvesszejének és a nyársaknak termõképessége évrõl évre rohamosan csökken; az ágak igen törékenyek lehetnek, a gépi szüretet kevésbé bírja. A növényvédelem során hangsúlyozni kell a lemosó permetezéseket. Lombhullás után sárgaméreggel védekezünk, ami a kaliforniai pajzstetû miatt elengedhetetlen. A védekezést a vegetáció elõtt megismételjük. A vegetációban jelentkezõ gombás megbetegedések a ribiszke lisztharmat, ribiszkerozsda, amerikai köszméte lisztharmat: tehát nem szerencsés, ha a köszméte mellett közvetlenül ribiszkét találunk. A kártevõk közül a pajzstetvek, üvegszárnyú ribiszkelepkék, levéltetvek, takácsatkák és a rügy-gubacsatkák ellen kell leginkább védekezni.

Köszmétetermesztés

A köszméte (Grossularia uva-crispa Mill.) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) Ribes genusának köszméte alnemzetségébe (subgenus: Grossularia) tartozik. Az európai nagy gyümölcsû köszméte Eurázsia fõképpen európai részének a 40–67. szélességi fok közé esõ övezetében honos. A köszméte gyümölcsének kis hányadát fogyasztják teljesen érett állapotban. Túlnyomó többségét technológiai érettségben (június elején) szedik le és hûtõipari vagy konzervfeldolgozás után értékesítik. A köszméte korai érésû, gazdag biotikus anyagokban, vitaminokban, ásványisókban, szerves savakban, cseranyagokban. Étrendi hatása kiváló. A köszméte termesztésének régi hagyományai vannak hazánkban. Szentendrén és Gyöngyös vidékén már a múlt század elején számottevõ termesztés folyt bokros mûvelésmód mellett. Helyi fajták is kialakultak, így a Szentendrei fehér és a Gyöngyösi piros. Ezek a fõleg házikertben megtermelt tételek a fõváros ellátását biztosították. A XX. század elején Debrecen környékén kezdõdött el a törzses ribiszketermesztés – német tapasztalatokra alapozva –, aranyribiszke alanyon. A köszméte nagyobb részét köszméteszósz készítésére használják fel, ami mélyhûtött gyümölcsbõl is fõzhetõ. A Benelux államokban a nyár közepén van egy ünnepnap, amelyen köszméteszószt készítenek. Gyümölcstermésünk nagy része ekkor exportálható. Több kísérlet folyt a köszméte üzemszerû gépi betakarítására, de a ribiszke szüretéhez hasonló jó eredményt eddig nem sikerült elérni. A köszméte fajták termesztésére a hazai klíma kiválóan alkalmas. Bokros mûvelésmóddal elsõsorban a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon és a Mátra alján termeszthetõ. Az aranyribiszke alanyú törzses fácskák jól tudják hasznosítani a homokos területek szerényebb vízkészletét is. A köszméte fajták öntermékenységük révén nagy termõképességûek. Néhány fajtánál fajtatársítással jobb terméseredményt értek el. Virágzási ideje viszonylag késõi, így az utófagyok ritkán károsítják a virágait. A méhmegporzással termésbiztonsága javítható. A termõterület megválasztásánál kerülni kell a fagyzugos, mélyfekvésû, szélnek erõsen kitett helyeket. A köszméte a laza, szerves anyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon fejlõdik jól. A sajátgyökerû bokros mûvelésmód mellett alacsonyabb, aranyribiszke alanyon magasabb mésztartalmat képes elviselni. A szélsõségesen gyenge (szikes, kavicsos stb.) talajokon nem termeszthetõ. A túl magas talajvízszintet és a pangó vizet sem képes elviselni.

 

Köszméte fajták:

 

 

Pallagi óriás: A Zöld óriás szelektált klónja. Ma a hazai árutermesztés legfontosabb fajtája. Az alapfajtánál erõsebb, merevebb a hajtásrendszere, nagyobb a környezeti stressztûrõ-képessége. Vesszõi erõsek, vastagok, világosbarnák. Levelei nagyok, fényes zöldek. Az amerikai lisztharmatra mérsékelten fogékony, ez elsõsorban a növekedésben lévõ zöld részekre vonatkozik. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, tojásdad. Technológiai érésben ipari célra szedve középzöld színû.  A teljesen érett gyümölcs világossárga. Konzervipari feldolgozásra, mélyhûtésre, friss exportra egyaránt alkalmas. A Zöld óriás fajtánál nagyobb termõképességû. Legjobb alanya a Pallagi 2. arany ribiszke fajta.

  • Szentendrei fehér: A fajtaelismerésben részesült változatát Seljahudin és Harmat emelte ki a szentendrei termõtájban ugyanezen a néven ismert tájfajtából. Fája erõs növekedésû, merev felálló, bokormûvelésre is alkalmas. Vesszõi egyenesek, szürkésbarnák, végig tüskések, tüskéi egyesével vagy hármasával állók. Levelei sötétzöldek, lekerekítettek, kifejlett állapotban az amerikai köszméte lisztharmattal szemben ellenállók. Gyümölcse közepes nagyságú, gömbölyû, zöldesfehér színû. Héja vékony, fényes, áttetszõ. Éretten friss fogyasztásra is alkalmas, zamatos fajta.

 

  • Piros ízletes: a Gyöngyösi piros fajta magoncaiból Harmat László szelektálta. Erõs növekedésû fája laza, szétterülõ, lecsüngõ, vékony vesszõkbõl álló koronát nevel. Lombja világoszöld, a köszméte amerikai lisztharmatának közepesen ellenálló. Termékenysége felülmúlja a zöld fajtákét. Gyümölcse nagy, éretten sötétpiros, kissé hamvas, molyhos felületû. A házikertek friss fogyasztásra alkalmas fajtája.

 

  • Zöld gyõztes: A Pallagi óriás klónja, annál kompaktabb növekedésével, sötétebb zöld lombozatával, valamint a lisztharmat és szürkepenész fertõzéssel szembeni nagyobb toleranciájával tér el. Nagyobb gyümölcssûrûsége (fajlagos termõképessége) a szedési teljesítményre is kedvezõen hat.

 

  • Triumphant: Lisztharmat rezisztens angol fajta. Fája középerõs növekedésû, koronája lecsüngõ. Vékony vesszõin erõsen fejlett hármas tüskék találhatók. Gyümölcse középnagy, éretten élénksárga színû. Elsõsorban házikerti fajta. 6/Zöld gyöngy: Harmat László által elõállított, teljesen lisztharmat rezisztens hazai fajtajelölt. A Szentendrei fehér fajta és a R. divaricatum faj hibridje. Termõképessége kiváló. Gyümölcse gömbölyû, kicsi, de 10 mm-nél mindig nagyobb. A gépi betakarítás megoldása esetén nagy jelentõsége lehet konzervipari célra.

 

 

Termesztéstechnológia

Árutermelõ ültetvényeinket kizárólag R. aureum alanyú, törzses oltványokkal telepítjük. Az oltvány elõnyös a jobb termõhely-adaptáció miatt, az átszellõzés következtében kisebb a lisztharmatfertõzés veszélye és könnyebb a mûvelhetõség. A jó alanyra jellemzõ a nemessel való jó együttélés, az erõteljes növekedés, a hosszú élettartam és a nagy termõképesség. Az alanyhajtást anyatelepen állítjuk elõ feltöltéses bujtással. Az oltást június végén végezzük el ékoltással 100–120 cm magasságban. Az oltás még abban az évben összeforr. Õsszel a már gyökérrel rendelkezõ oltványokat leválasztjuk az anyateleprõl és egy évig ikersorba telepítve iskolázzuk, hogy kellõ erõsségûek legyenek. A jó oltványra jellemzõ, a tökéletes forradás, az egyenes törzs, legalább három db 25 cm hosszú koronavesszõ és a kiterjedt gyökérzet. A bokros mûveléshez a ribiszkéhez hasonlóan készítjük el a fás dugványokat. A köszméte a ribiszke után a legkorábban fakadó gyümölcsfajunk. Tavasszal csak igen rövid idõ áll rendelkezésre a kiültetéshez. Ezért lehetõleg õsszel végezzük el a telepítést. Tavaszi ültetésnél tanácsos a fácskákat beöntözni. A köszméte telepítés elõtt feltétlenül megkívánja a legalább 40 cm mély talajmûvelést. A köszméte gyökérzete a felsõ, 40 cm-es talajrétegben helyezkedik el, ezért ennek a rétegnek a tápanyagtartalma a meghatározó. A köszméte a káliumra és a nitrogénre egyaránt igényes. A talajélet élénkítésére és a szerkezet javítása érdekében 50–80 t/ha istállótrágya kiszórása is javasolt. A termõállományba késõbb már nem fér be a szervestrágya-szóró. Az üzemi törzses köszméte ültetvények létesítésére jelenleg érvényben lévõ térállás a következõ: a tõtávolság egységesen 0,80 m. 1/ Mûvelõutas telepítés (normál méretû traktorhoz) öt soros pászta 1,60 m-es sortávolságra + mûvelõút 3 m széles (5720 db/ha). 2/ Soros telepítés (keskeny traktorhoz) sortávolság 2–2,2 m, tõtávolság 0,8 m (4525–6250 db/ha). 3/ Bokros mûvelésnél 2,5 sortávolság, 1 m tõtávolság (4000 db/ha). Az oltványfácskák, illetve -bokrok a negyedik évben fordulnak termõre. Az ültetvény élettartama 15 év. A törzses ribiszke támrendszert igényel. Ez lehet egyedi, amelyre legalkalmasabb a szõlõkaró, de lehet folyamatos, huzalos támrendszer is. Ez utóbbi a gyakoribb. A legmegfelelõbb a korona feletti huzalos támrendszer. A huzalt 10 × 10 cm-es impregnált faoszlopokra feszítjük ki. A huzal az oltás felett, a korona közepén legyen. A horganyzott huzal vastagsága 3–5 mm. Az oszlopokat 10 m-nél nagyobb távolságra ne tegyük a belógás miatt. Az oltványokat az oltáshely alatt nyakkendõ kötéssel kötjük át mûanyag zsinórral vagy mûanyaggal bevont alumínium huzallal. Ennek a kötõanyagnak a másik végét huzalhoz kötjük vagy erõsítjük. Vigyázni kell arra, hogy a kötés ne vágjon be, ne csússzon fel a nemes részre, és hogy a törzs függõlegesen álljon. Az így kialakított törzs megvastagodása után már maga is viseli a korona terhét. Karós támasznál az oltványt két helyen a karóhoz kötjük. A köszméte hajlamos az elsûrûsödésre. Ez fokozottan jellemzõ a koronás fácskákra. A koronás oltványok telepítésénél ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb koronavesszõ sérüljön meg. Az ép állapotban kiültetett oltványnak elõbb alakul ki a teljes termõfelülete és fordul termõre. Ezért nem szükséges a visszametszés. A termõ fáknál a metszés módját elsõsorban a ritkítás határozza meg. A mértéke függ a fajta növekedési erélyétõl. A túlzott metszéstõl azonban óvakodnunk kell. A metszés idõpontja nem merev. Leggyakrabban nyugalmi idõben metszik. A nyári metszés alkalmával a sebfelületek a lombhullásig beforrnak. A metszést kiegészítõ eljárás az alany tõsarjainak rendszeres eltávolítása. A köszméte gépi szürete még nem megoldott, de sok szüretet segítõ segédeszközt, pl.: fésût, felfogó ernyõt stb. alakítottak ki. Az Európában keresett gyümölcsminõséget még ma is kézzel szüretelik. Egy szedõ napi teljesítménye bokorról 40–60 kg, fácskáról 50–100 kg a termés mennyiségétõl, a gyümölcs méretétõl függõen.

 

Növényvédelem

A köszméte fás részein gyakran megtalálható a kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus permiciosus), ami teljes ágelhalást okozhat. A vesszõk kérgét felhasogatja az amerikai bivaly kabóca (Cerasus bubalus). A hajtások bél részét rágja az üvegszárnyú ribiszkepille (Synanthedon tipuliformis), valamint az almafarontó lepke (Zeuzera pyrina). A levéltetvek közül felléphet a levélpirosító ribiszke levéltetû (Cryptomyzus ribis) és a hajtászsugorító köszméte levéltetû (Aphis grossulariae). Nagy károkat okoz a levélevõ köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata), amely egy nap alatt képes az egész lombot lerágni. A lombon fordul elõ a ribiszke levéldarázs (Pristiphora pallipes) és a köszméte levéldarázs (Nematus ribesii) is. Az atkák közül a ribiszkerügy gubacsatka (Cecidophyes ribis), a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) és a köszméte takácsatka (Tetranychus telarius) fellépése gyakori. Elõfordulhatnak még a sodrómolyok (Pandemis sp.) is. A leggyakoribb kórokozók a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors-uvae), amely a fiatal leveleken, hajtástengelyen és a gyümölcsökön képez kezdetben fehér bevonatot. Kisebb jelentõségû a köszméte európai lisztharmata (Mikrosphaera grossulariae). Nagy károkat okoz a köszméte botritiszes betegsége (Botrytis cinerea), amely a R. aureum alanyokat fertõzi meg a mechanikai sérüléseken keresztül. Tavasszal a héj alatt vízkóros (ödémás) daganatot okoz, ami ázott szappanszerû anyaggal telített. Az ilyen oltvány késõbb elpusztul. A leveleken jelenik meg a köszméte szeptoriás (Mycosphaerella ribis), pszeudopezizás (Pseudopezziza ribis sp. grossulariae) a köszméte alternáriás (Alternarie grossulariae) levélfoltossága, a köszméterozsda (Puccinia ribesii caricis) és a ribiszkerozsda (Cronartium ribicola). A legyengült fás részeit elpusztíthatja a nektriás ágelhalás (Nectria cinnabarina). A vírusos betegségek közül leggyakrabban a köszméte érszalagosodása (Gooseberry veinbanding virus) jelenthet problémát.

Ribiszkeköszméte fajhibridek: 1. Josta: származása: fajhibrid, a Ribes divaricatum, a Grüne Hansa köszméte, a Silvergieter, valamint a Langtraubige fekete ribiszke fajták keresztezésével elõállított új faj. 1922-ben Németországban kezdõdött a nemesítése. Az elsõ keresztezéseket Lorenz végezte, majd A Bauer folytatta. A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. 1983-ban kapott állami elismerést. Gyümölcse: barnásfekete, fénytelen, nagyméretû, megnyúlt kerekded alakú. Íze kellemes, jellegzetes, a fekete ribiszke illata finoman érzõdik. Fürtönkénti bogyószáma: 2–3 db. Friss fogyasztásra, mélyhûtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Termesztési értéke: június elején vagy közepén érik. Bokra nagyon erõs növekedésû, robosztus, szerteágazó. Igényli a rendszeres metszést. Termõképessége a bokormérethez képest kicsi. Nem terjedt el, mert gyümölcse sem köszméteként, sem ribiszkeként nem adható el. Házikerti termesztésre javasolt. 2. Rikõ: származása: a Silvergieter f.59 fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésébõl származó fajhibrid. A nemesítést Porpáczy Aladár végezte. (Nem a gyümölcse, inkább a botanikai érdekessége miatt van jelentõsége.) A fajta fenntartója a Fertõdi GyKF Kht. 1994-ben kapott állami elismerést. Gyümölcse: sötét, barnásfekete színû, közepes méretû, gömb alakú, kellemes ízû. C-vitamin tartalma a köszmétével közel azonos. Fürtje átlagosan 2–4 bogyót nevel. Termesztési értéke: június elején vagy közepén érik. Bokra erõs növekedésû, feltörõ habitusú, kevés vastag vázággal. Kevés tõsarjat képez, ezért a bokor felújuló képessége gyenge. Mérsékelten fogékony a Sphaeroteca-ra. Elsõsorban házikerti termesztésre és házi használatra javasolt. Házikerti telepítésre, ott is inkább különlegességként egy-két tõ ültetése javasolt.