Az összetett kálium mûtrágyák szerepe a szõlõültetvények tápanyag-gazdálkodásában

A kertészeti kultúrák, így a szõlõültetvények esetében ez azért is jelent problémát, mert a csekély mûtrágya-felhasználáson belül kedvezõtlen tápanyagarány alakult ki, és a kálium mûtrágya-felhasználás még e közismerten káliumigényes növény esetében is csökkent.



Mûtrágyáknak nevezzük azokat a növények táplálására alkalmas anyagokat, amelyek a természetben elõforduló nyersanyagokból kémiai szintézissel vagy bizonyos átalakítással készülnek. Összetételük alapján több csoportba oszthatjuk õket: egyszerû mûtrágyák azok, amelyek csak egy tápelemet tartalmaznak. Az összetett mûtrágyákban a tápelemek azonos vegyületben vannak jelen, így minden mûtrágya részecske azonos összetételû. A kevert mûtrágyákat egyszerû vagy összetett mûtrágyák keverésével állítják elõ. Komplex mûtrágyának nevezzük a több tápelemet tartalmazó készítményeket.

A mûtrágyák halmazállapotuk szerint lehetnek szilárd vagy folyékony állapotúak. Az összetett mûtrágyák termelése és felhasználása világszerte nõtt. Alkalmazásuk agronómiai és ökonómiai szempontból egyaránt kedvezõ. Nagyobb hatóanyagtartalmuk miatt szállítási és raktározási költségei kisebbek, mint a megfelelõ hatóanyagot tartalmazó egyszerû mûtrágyáké. Valamennyi szemcse azonos összetételû, oldhatóságuk kedvezõ, gyakorlatilag ballasztanyagot nem tartalmaznak. Változatos – a növény igényének megfelelõ – tápelemarány alakítható ki.



A cikk keretén belül elsõsorban az összetett kálium mûtrágyák választékával fogunk foglalkozni, de óhatatlan, hogy néhány szót a NP-tartalmú összetett mûtrágyákról is szóljunk.



A kálium mûtrágyagyártás nyersanyagai az ún. nyers kálisók, amelyek a tengervíz bepárlódása során képzõdtek, bár káliumtartalma viszonylag csekély (0,07% KCl) ennek ellenére hatalmas tartalékok alakultak ki. A bepárlódás során legkésõbb a K, Ca és Mg sók váltak ki, ezért nevezik a káliumtartalmú sókat fedõsóknak. Az egyes káliumrétegek változó mennyiségû kõsót (NaCl) is tartalmaznak. A kálisók felhasználása 1856-tól kezdõdik, amikor Németországban, Stassfurtban káliumban és magnéziumban gazdag sótelepeket fedeztek fel.



A fontosabb nyerskálisó típusok:

Szilvinit: szilvin (KCl) és kõsó (NaCl) keveréke, 12–22% K2O egyéb kísérõ ásványokkal.

Karnallit: 40–60% karnallitot (KCl.MgCl2 6 H2O), 30–40% kõsót (NaCl) 7–15% kieseritet (MgSO4 6H2O) tartalmaz.

Keménysó (Hartsalz): 10–25% szilvint (KCl), 30–75% kõsót (NaCl) 8–15% kieseritet (MgSO4H2O).

Kainitos kõzet: kõsó (NaCl), kainit (KCl.MgSO4.3H2O), 9–10% K2O

Langbeinit: K2SO4. 2MgSO4 tartalmú, a Polihalit: 2 CaSO4. K2SO4. MgSO4. 2H2O tartalmú ásvány.



A nyers bányászott kálisóból történik a kálium mûtrágya elõállítása. Valamennyi módszer lényege az, hogy a nyers kálisónál nagyobb hatóanyag tartalmú káliumtrágyát állítsanak elõ és a kísérõ sókat leválasszák.



Az egyszerû és az összetett kálium mûtrágyák:

Legszélesebb körben elterjedt és használt a keménysó feldolgozása során nyert káliumklorid, amelybõl 40, 50, 60%-os K2O-tartalmú mûtrágyát állítanak elõ. Ezekben a mûtrágyákban a KCl a meghatározó vegyület, számottevõ a Cl- és Na-tartalma, magas a só- és a mészindex.



A kõsó telepeken sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elõ a kloridtartalmú ásványok, mint a szulfátok, ezért a szulfáttartalmú mûtrágyák elõállítása többnyire kloridokból történik kémiai módszerekkel. A káliumszulfát 42–52% K2O hatóanyagtartalmú, só- és mészindexe kedvezõbb, mint a KCl mûtrágya esetében. Cl-tartalma csekély, ezért a kloridra érzékeny növények esetében (szõlõ, dohány) használata igen elõnyös, ugyancsak pozitív hatású a kéntartalma is.



Patentkáli (K2SO4) viszonylag magas káliumtartalma (26–30% K2O) és 6–10% MgO-tartalma a kiegyensúlyozott tápanyag-adagolás szempontjából igen kedvezõ. Hasonló hatóanyagtartalmú a korn–káli a 40% K2O és mintegy 4–6% MgO-tartalmával, de a mellékhatóanyag a klorid és a nátrium már kedvezõtlen hatású.



Viszonylag széles körben elterjedt az Emge-káli 33–37% K2O, a Kamex 38–42% K2O és a Reform káli 26–30% K2O magnéziumtartalmú kálium mûtrágyák.



Káliummetafoszfát (KPO3) viszonylag kis oldhatóságú, lassan ható koncentrált összetett mûtrágya, 60% P2O5 és 40% K2O hatóanyag- tartalommal. Ugyancsak összetett, jól oldódó koncentrált mûtrágya a kálium-nitrát 38% kálium- és 13% nitrogéntartalommal.



A kevert mûtrágyák egyszerû vagy összetett mûtrágyák keverése során elõállított két vagy több komponensû készítmény. Az egyes komponenseket úgy kell megválasztani, hogy ne lépjen fel hatóanyag veszteség és a keverék fizikai tulajdonságai ne legyenek rosszabbak, mint az alapanyagként felhasznált mûtrágyáké. Számos mûtrágyakeverék ismert, amelynél az alapanyag N-, P-tartalmú mûtrágya, s ehhez KCl-t adagolnak száraz keveréssel (bulk blending) vagy ipari üzemekben víz hozzáadásával meleg vagy hideg eljárással. A hazai kevert mûtrágyák



N : P2O5  : K2O hatóanyagtartalma, tápelemaránya széles skálán mozog, a 0:10:24-tõl a 16,5:16,5:16,5 arányig, így lehetõség van a növény igényének megfelelõ tápanyag-arányt megválasztani.



A folyékony mûtrágyák egyre szélesebb körben kerülnek felhasználásra. Nagy elõnyük, hogy a tápelemek aránya változtatható, vízben oldva, illetve szuszpendálva egyenletesen kijuttatható. A folyékony mûtrágyákkal szemben támasztott követelmények a következõk: nagy hatóanyagtartalom, alacsony kristályosodási hõmérséklet, megfelelõ hatóanyag-arány.



Ide tartoznak többek között az NPK oldatok és a szuszpenziós mûtrágyák. Az NPK oldatok az NP oldatok (orto, illetve polifoszforsav alapú) 60%-os KCl-al történõ kiegészítése révén állíthatók elõ. Ezek is igen változatos tápanyag-aránnyal készülhetnek, pl. 15:5:5–5:10:10.



Az NPK oldatok viszonylag kisebb tápanyagtartalma vezetett a nagyobb hatóanyag-tartalmú (40–50%) szuszpenziós mûtrágyák kifejlesztéséhez, elõállításához. A szuszpenziós mûtrágyákban a hatóanyagok részben oldott, részben szuszpendált állapotban vannak. Összetételét a kiindulási anyagok szabják meg. Kedvezõ esetben 15:15:15–16:16:24 hatóanyag % is elérhetõ.



+ mészindex: megmutatja, hogy a kérdéses mûtrágya savanyító hatását mennyi kalcium-karbonáttal lehet közömbösíteni. Sóindex: a mûtrágyák a talajoldatban növelik az ozmózisos nyomást, értékét a NaNO3 károsító hatásához (100%) viszonyítják.



A szõlõ kedvezõ tápanyag-ellátása az ültetvény kondícióját, élettartamát, a termés mennyiségét és minõségét – az egyéb ökológiai tényezõkön túlmenõen – alapvetõen befolyásolja. Anyagcseréjében a kálium kiemelkedõ jelentõségû, számos funkciót tölt be.



A kálium kedvezõ hatását a gyakorlati termesztõk számára a következõkben foglalták össze: mintegy 40 enzim aktivátora, növeli a fagyvédelmet, azaz csökkenti az ültetvény fagykárosodását, növeli a szárazsággal szembeni ellenálló-képességet, növeli a kórokozók és kártevõkkel szembeni ellenálló-képességet, részt vesz a savanyagok tompításában, a pufferképesség kialakításában, ezáltal javítja az íz- és zamatanyagok arányát.



Éppen ezért szükséges, hogy a meglévõ, illetve a telepítésre kerülõ ültetvények folyamatos és a környezeti viszonyoknak megfelelõ kálium-ellátást biztosítsuk. Mindezt elsõsorban a telepítést megelõzõ készletezõ trágyázással lehet elérni, amelynek mennyiségét a talajvizsgálati adatok alapján lehet meghatározni, ennek részleteit már korábban az Agro Napló 2003/7. és a 2005/6–7. számában  bemutattuk. Alapvetõ szempont az, hogy a szükséges káliummennyiséget a fizikai féleségtõl függõen határozzuk meg. Általánosságban elmondhatjuk, hogy homoktalajon kisebb, és megosztott kálium-adagolás, míg kötött talajon az egyszeri nagyobb kálium felhasználása a kedvezõ a mûtrágya nagyobb mértékû lekötõdése miatt.



A tápanyaggazdálkodás fontos része a fenntartó trágyázás, a kivont tápanyagot célszerû pótolni, ami a termés mennyiségétõl függõen eltérõ. Gyakorlatilag 10 tonna/hektár termés esetében ez 86 kg K2O/hektár, bár az egyes fajták esetében számottevõ az eltérés (56–102 kg/ha).



Mindkét esetben általában az egyszerû, az egy hatóanyag-tartalmú kálium mûtrágyák kerülnek felhasználásra A KCl felhasználása a számottevõ Cl- és Na-tartalom miatt nagyobb adagok bedolgozása során káros sóhatást idézhet elõ, ezért a megosztott adagolást kell végezni, és leginkább az õszi idõszakban, hogy a Cl a mélyebb rétegekbe vándoroljon. Különösen érvényes ez a homoktalajokra, ahol a szegényes szerves és szervetlen kolloidtartalom miatt az oldható sótartalom megnövekszik, ami gyökér/növény károsodásához vezethet. Sokkal kedvezõbb a káliumszulfát alkalmazása, amely káros mellékhatóanyagot nem tartalmaz, a sóhatása is lényegesen kisebb. Elsõsorban a nagy Ca-tartalmú vagy a kilugzott savanyú homoktalajon igen kedvezõ a K- + Mg-tartalmú mûtrágyák használata (Patent káli, Korn-kali).



Javasolható a fentieken kívül a túlzottan nagy káliumadagok felhasználása során is a kedvezõ K/Mg, illetve a K/Ca + Mg arány biztosítása érdekében. Különösen ajánlható egyes nagyobb Mg-igényû fajták esetében, mint pl. az Olaszrizling, Chassleas, Muscat Ottonel. A Mg-igényt befolyásolja a telepítés során felhasznált alany is. Így például a Berlandieri × Riparia Teleki 5C és a Teleki-Kober 5BB alanyok érzékenyek az abszolút vagy relatív Mg-hiányra Ezért az utóbbi mûtrágyák hatása igen elõnyös.



A káliummetafoszfát lasssan ható, nagy koncentrációjú összetett mûtrágya. A magasabb ára miatt elsõsorban olyan területekre ajánlhatjuk, ahol a talaj foszfortartalma csekély, és a foszfor felvehetõsége gátolt.Továbbá szõlõiskolák létesítésénél, ahol a kálium-ellátáson kívül a foszfor folyamatos utánpótlása is lényeges a gyökérképzõdés miatt.



A folyékony, illetve a szuszpenziós mûtrágyák felhasználása elsõsorban a fenntartó mûtrágyázás során javasolható. Az esetlegesen fellépõ hiánytünetek orvoslására a talajba injektált készítmények gyors, hatékony eredményt adnak. Ez esetben célszerû a növényanalitikai eredményeket (korábbi évek adatait is) értékelni, és az összetételt ennek megfelelõen módosítani. Ez azonban csupán „tûzoltás” alapvetõen az ültetvény tápanyag-gazdálkodását hosszú távon kell rendezni.



A levéltrágyázás vagy lombtrágyázás ugyancsak kiegészítõ szerepû. Javasolható összetett NPK vagy K, K + Mg, illetve K + a hiányzó mikroelemet tartalmazó folyékony készítmények egész sora. Ezeket a készítményeket több alkalommal (virágzás, zöldbogyó, zsendülés) kell a levélfelületre juttatni megfelelõ körültekintéssel, vonatkozik az a koncentrációra, az idõpontra, a napszakra. Másodlagos kérdésnek tûnik, hogy a keveréshez felhasznált víz minõségét is ismerjük, mert a hazai vizek kémiai összetétele igen változó, gyakoriak az igen kemény, magas Ca- és Mg-tartalmú vizek, ami a felhasználás hatékonyságát befolyásolja.



Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy hazánkban a mûtrágya választék jelentõsen bõvült, számos új készítmény látott napvilágot és került a kereskedelmi forgalomba. Felhasználásuk elõtt azonban célszerû a talajunk tápanyag állapotával, a levél kémiai összetételével és az ültetvény kondíciójával tisztában lenni.

Felhasznált irodalom:

Balogh I–T. Surányi K. (2000): A kálium szerepe és jelentõsége a szõlõtermesztésben. IPI.

Fink, A. (1979): Dünger und Düngung Verlag Chemie, Weinheim New York

Loch J. (1999) Mûtrágyák/in Füleky Gy. Tápanyaggazdálkodás, 1999,

Mezõgazda Kiadó

Menke, F. (1987): Neue Rebanlagen Südtiroler Beratungsring

für Obst und Weinbau