A szõlõtalajok tömörödésérõl tömören

A tömörödés kialakulása és hatásai
Tömörödés akkor jön létre, amikor a talajt terhelhetõségénél nagyobb teher éri. Kialakulását többek közt a talaj típusa, a talajmûvelés módja és a bejárás gyakorisága határozza meg. Az agyagos talajok tömörödésre hajlamosak. A rendszeres, egyoldalú mechanikai mûvelés következtében csökken a talaj humusztartalma. A humusz a talaj szerkeze szempontjából fontos kötõanyag, lebomlásával a talajrögök könnyen széteshetnek. A szétesõ talajszemcsék a csapadékvízzel mélyebb rétegekbe lemosódva az altalaj tömörödését idézhetik elõ.

A szõlõmûvelõ gépek az ültetvényben mindig azonos nyomvonalon haladnak. Évente akár 20 alkalommal is végigmehetnek a sorközökben. Nyomukban – különösen a felsõ 20 cm-es rétegben – jelentõsen romlik a talaj szellõzöttsége. A rendszeres gépi mûvelés idõvel egyre mélyebbre hatoló tömörödöttséget vált ki, s minél mélyebben tömörödött a talaj, annál nehezebb a késõbbiekben kezelni. A rendszeres bejárás hatására mély nyomok maradnak hátra. Az esõvíz ezekben a sávokban alig képes beszivárogni, ezért lefolyik, magával ragadva a talajszemcséket is.

A nedves állapotú talaj különösen érzékeny a tömörödésre. Ebben az állapotban a bejárás, illetve a mûvelés súlyos, mélyebb talajrétegekben is kimutatható károkat okozhat. A legtöbb gondot a szorosan idõhöz kötött növényvédelem és a szüret végrehajtása okozza. A munkavégzés idejét ráadásul gyakran nem a termesztõk, hanem a gépeket irányító vállalkozók határozzák meg, akik nem a talajkímélõ megmunkálást tekintik elsõdleges szempontnak. A szerkezetromlás kockázata egyébként nagyobb a viszonylag keskeny sortávolságú szõlõkben, ahol a gépek a tõkékhez közel haladnak el.

A költségek csökkentésére való törekvés a szõlõtermesztést is áthatja. A termés betakarítása szüretelõgéppel a kézi szedésnél gazdaságosabban végezhetõ. A nehéz gépek munkája azonban a szó szoros értelmében nem marad nyomtalan, hiszen az önjáró szüretelõgépek tömege elérheti a 10 tonnát is.

Tömörödésre kifejezetten érzékenyek a frissen mûvelt talajok. A labilis feltalaj rendszeres lazítást igényel. A frissen forgatott telepítések talaja nem kellõképpen ülepedett, szerkezete még nem stabil, ezért terhelhetõsége is kicsi. A természetes visszatömörödés elõtti igénybevétel a talaj szerkezetében komoly károkat okozhat.

A tömörödött talaj kisebb hézagtérfogattal rendelkezik, ezért rossz a levegõzöttsége, vízáteresztõ és a vízbefogadó képessége. Mindez gátolja a gyökerek fejlõdését és az aktív talajéletet is. Tömörödött talajon, lebomlatlan szerves anyag jelenlétében leállhat a gyökérnövekedés, s könnyen kialakulhat klorózis. A megváltozott feltételek mellett ugyanis különbözõ fakultatív anaerob mikroorganizmusok, gombák szaporodhatnak el, melyek a szerves anyagból etilént termelnek. Az etilénképzõdés az oxigént tartalmazó határfelületek mentén történik. A felszabaduló etilén gátolja a gyökerek fejlõdését, a gyökérszõrök kialakulását. A szõlõ ezért nem képes a vas felvételére, mert ez csak az újonnan létrejövõ gyökérszõrökön keresztül mehetne végbe. A klorotikus tünetek megjelenésének valószínûsége a talaj víztartalmának emelkedésével nõ.

A tömörödött talajt a szõlõ gyökerei nem képesek átszõni. Nemcsak a gyökerek, de a mikorrhiza gombák sem találnak megfelelõ életkörülményeket. A gyenge gyökérfejlõdés miatt a nyári hónapokban további hiánytünetek jelenhetnek meg. A tömörödött talaj hatása nemcsak a szõlõ növekedési erélyében, hanem termésmennyiségében és minõségében is megmutatkozik.

A tömörödöttség megállapítása
A talajlazítás a sorközmûvelésnek nem rendszeresen elvégzendõ mûvelete, mint ahogyan azt egyes hazai szakkönyvekben olvashatjuk. Valamennyi lazítás olyan talajállapotot hoz létre, mely fokozottan hajlamos újratömörödésre. A mélylazítás ráadásul költséges mûvelet, szakszerûtlenül végezve nagyobb kárt okozhat, mint hasznot. Indokolatlan lazítás például a talajvizet szennyezõ nitrát feltáródását okozhatja. Csak akkor célszerû beavatkozni, ha a tömörödés nyilvánvaló jelei (mély keréknyom, növekedésbeli visszaesés, nem vashiányból eredõ klorózis stb.) egyértelmûen felismerhetõk. A tömörödöttség fokával együtt változik a csapadékvíz talajba szivárgásának sebessége is. Fontos, hogy a talaj és a növény kisebb jelzéseit is felismerjük. Iparkodjunk pontosan felmérni a talajállapotot és a lazítás szükségességét. A tömörödött réteg elhelyezkedését legpontosabban penetrométerrel vizsgálhatjuk. A sorköz teljes szélességében több helyen, mintegy 80 cm mélységig célszerû megmérni a talajellenállást. Az ellenállás értéke a talajtípustól, -nedvességtõl is függ. Általában 3–3,5 MPa érték felett beszélhetünk károsan tömör, lazításra szoruló talajról. Penetrométer nélkül, egyszerû ásópróbával is következtethetünk a felsõ réteg tömörödésére. Két ásó segítségével mintegy 30–40 cm mélységig hatolva tégla alakú mintát emeljünk ki. Tanulmányozzuk a talajélet jeleit, a gyökeresedés mértékét, a gyökérfejlõdést, ennek irányát, továbbá a vízállapotot. Érdemes meggyõzõdni arról, van-e a talajnak rendellenes szaga. Morzsás talajszerkezet esetén a gyökerek jól átszövik a talajt, s kisebb talajlakó állatok, illetve járataik is fellelhetõk. A lazításra szoruló talaj tömör, lemezes szerkezetû, talajéletre utaló jelek (például földigiliszta járatok) pedig nem láthatók. A tömörödés fokozódásával csökken a lefelé hatoló gyökerek száma; a gyökérképzõdés zömében vízszintes irányú. Káros tömörödöttség esetén a gyökerek már egyáltalán nem képesek behálózni a talajt.

A tömör talajok lazítása

A lazítás a tömörítéssel ellentétes tevékenység, mellyel csökkenthetõ a talaj térfogattömege, növelhetõ a hézagtere, javítható vízbefogadó és –tároló képessége, továbbá fokozható biológiai aktivitása. A talajlazítás végezhetõ ültetvénylétesítés elõtt, a traktorok nyomvonalának lazítása céljából, valamint a mûvelõtalp-tömörödés megszüntetése érdekében.

A lazítás nyugalmi idõben történjen. Vegetációs idõszakban azért nem végezhetünk talajlazítást, mert ezzel az aktív gyökérzetet károsítanánk. Talajlazításra alkalmas lehet a szüret utáni idõszak. Törekedjünk arra, hogy a munkavégzés idejében a talajállapot is alkalmas legyen. A mûvelet talajlazító, repesztõ hatása nyirkos talajon nem érvényesül. Fontos, hogy semmiképp se akkorra ütemezzük a lazítást, amikor éppen idõ van rá.
A gyep lazítását érdemes õsszel elvégezni, mert így a gyeptakaró talaja tavaszra kellõképpen leülepedhet. Csak minden második sorköz lazítása ajánlható. A munka különbözõ típusú mélyjáratú kultivátorokkal végezhetõ. A lazítást követõen a gyepet ajánlatos hengerrel (pl. Cambridge henger) tömöríteni. A hengerezés és a természetes tömörödést követõen a gyep nyírása gond nélkül végezhetõ.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a lazítás mélységét a tömörödött réteg elhelyezkedésétõl függõen célszerû megválasztani. Sekély lazítást végzünk például zöldtrágya növények magágyának elõkészítésekor. Középmély lazítás során a – tömörödött réteghez igazodva – általában 45 cm mélységig hatolunk le a mûvelõ eszközökkel. A tömörödés gyakran a 20–50 cm-es zónában jelentkezik, de gyakran akár 60 cm-ig is érdemes lazítani a talajt. A lazítás során gyökereket is átvágunk. A gyökérmetszés hatására általában újabb gyökerek képzõdése indul meg. Számolni kell azzal is, hogy a gyökérmetszés esetleg hátrányosan hat a növekedésre. Ezért biztonságosabb megoldás, ha csak minden második sorközt lazítjuk.

A munka kivitelezése a talaj állapotától és az erõgép teljesítményétõl is függ. A mélymûveléshez akár 100 kW-ot is meghaladó erõgép szükséges. A feladat végrehajtását a rendelkezésre álló lazító elemek száma is befolyásolja. A lazítótestek egymástól való távolságának a beállítását úgy végezzük, hogy a mûvelet repesztõ hatása a kések közötti szakaszon is jól érvényesüljön. A merev szerkezetû lazítók (pl. késes vagy szárnyas mélylazítók) általában nagy vonóerõt igényelnek. Hátrányuk, hogy nedves talajon, a lazítás vonala alatt további tömörödést idézhetnek elõ. Talajlazításra felhasználhatunk mozgó rendszerû, például vibrációs mozgást végzõ munkaeszközöket is.

A lazítást többnyire a talaj keverése, forgatása nélkül végezzük. A tömörödés megszüntetésére azonban olyan eszközök is választhatók, melyek a lazítás mellett forgatják is a talajt. Ilyenek például az ásógépek. Többnyire 4–6, különbözõ távolságban rögzíthetõ ásóelemmel rendelkeznek; a felsõ 25–35 cm megmunkálására alkalmasak. Az ásógép nemcsak lazítja, hanem keveri is a talajt. Használatuk elõnye, hogy szerves- és mûtrágya bedolgozására is alkalmasak. A mûvelõtalp feltörését is szolgálhatják. Kedvezõ tulajdonságuk, hogy viszonylag nedves talajon is alkalmazhatók. Rendszeres használatuk azonban nem javasolható, mert károsíthatják a szõlõ gyökérzetét, s jelentõs nitrát-feltáródást idézhetnek elõ.

A lazított talajt meg kell védeni a visszatömörödéstõl. Ennek legalkalmasabb módja a zöldtrágya növények vetése. A vetett növények nemcsak a talajszerkezet stabilitását, hanem a humuszanyagok képzését is szolgálják. Olyan növényeket érdemes választani, melyek dús gyökérzetûek, s a lazított réteg alá is képes lehatolni. Vetésük minden második sorba javasolható. Így a növényvédelmi munkák – a szõlõ hajtásnövekedésétõl függõen – június elejéig a szomszédos, kezeletlen sorokból elvégezhetõk.

A tömörödés megelõzésének lehetõségei
A tömörödés elleni védekezés nem korlátozódik a lazítás folyamatára. Törekedni kell a káros tömörödés megelõzésére, vagy legalábbis a tömörödési károk mérséklésére. Ez többféle megoldás együttes alkalmazásával érhetõ el.

Mélyforgatás. Amennyiben mód van rá, ne közvetlen a telepítés elõtt, hanem évekkel korábban végezzük el a mélyforgatást. A forgatás után a nem kellõképpen tömörödött talajra ne hajtsunk rá.

Nedves talajállapot. Felázott talajon általában nem javasolható munkavégzés jóllehet a növényvédelmi, szüreti munkák kényszerítõ hatása igen erõs. (Érdemes számításba venni a légi növényvédelem lehetõségét.) Az idõhöz nem kötött munkákat, például a venyigezúzást, anyagszállítást, mûtrágyaszórást fagyott, avagy száraz talajon célszerû végezni.

Kapcsolt mûveletek. A bejárások számának növekedésével a mélyebb rétegekben is nõ a tömörödöttség. Sokakban nem is tudatosul igazán, évente hány alkalommal járják be a sorokat. Amennyiben mód van rá, érdemes a különbözõ mûveleteket egy menetben végezni. (pl. fûkaszás + csonkázás). Ennek nemcsak talajvédelmi, de gazdasági jelentõsége is van.

Azokat a mûveleteket érdemes egyszerre végezni, amelyek azonos haladási sebességet igényelnek. Hozzá kell tenni, hogy a mûveletek kapcsolásával a munkavégzés jóval nagyobb odafigyelést igényel!

 Széles gumiabroncs. A gépek által kifejtett nyomás a növekvõ felülettel párhuzamosan csökken. Elõnyt jelent a nagy felfekvõ felülettel rendelkezõ, széles gumiabroncsok választása.

Abroncsnyomás. A talaj terhelése az abroncs belsõ nyomásától is függ. „Optimalizált abroncsnyomással” mérsékelhetõ a talaj tömörítése, mert a gép tömege nagyobb felületen oszlik el. A közútról letérve célszerû csökkenteni az abroncsnyomást. Nem szerencsés „köztes” nyomásérték alkalmazása, mely a közúton éppúgy nem megfelelõ, mint az ültetvényben. A nyomás 1 bar alá, 0,6–0,3 bar nyomásig történõ csökkentése a kívánatos.

Gyepesítés, talajtakarás. A vetett, vagy a természetes flóra alkalmazása, növeli a talaj levegõzöttségét, stabilizálja szerkezetét, segíti a földigiliszták megtelepedését. Enyhe terhelés mellett akár önmagában is képes megakadályozni a tömörödést. Növekvõ teher esetén a talajtakaró növényzet a felsõ 5–20 cm-es réteg tömörödése ellen bizonyos mértékig véd ugyan, de a felsõ 5 centiméter szerkezetkárosodását nem képes meggátolni. A gépek nyomvonalában minden további nélkül kialakulhat talajtömörödés. A gyephez hasonlóan a nád-, vagy szalmatakarás is kedvezõ hatású.

Szüretelõgép károkozásának mérséklése. Nyirkos talajon lehetõleg ne használjuk a szüretelõ gépeket. A szüretelés módjának megválasztása során érdemes mérlegelni a kézimunka, illetve az alkalmatlan talajállapotban végzett gépi munka és az ennek következtében szükségessé váló mélylazítás költségeit. Fontos továbbá, hogy a tartályokat rendszeresen ürítsük, minél kevesebbet mozogjon a szüretelõgép teli tartályokkal. Mechanikai mûvelésû sorközökben célszerû július végétõl abbahagyni a talajmûvelést. A talaj így kellõképpen leülepedik és a kialakuló gyomflóra révén jobb teherbírású lesz.