MENÜ

A szemenkénti vetés gépei

Oldalszám: 69
Dr. Fûzy József 2014.05.26.

A szántóföldi és kertészeti növénytermesztési technológiák, valamint a megvalósításukra szolgáló géprendszerek, kiemelt jelentõséggel kezelik a vetést és annak mûveletét megvalósító különbözõ vetõgépeket. Az õszi és tavaszi kalászos gabonák, a borsó; repce; takarmánynövények magvainak vetésére a normál, ún. gabona sortávolságú (11–17 cm), sorbavetõ gépek, míg a széles (45–76,2 cm) sortávolságú kapásnövények, illetve a sík- vagy ágyásos mûvelésû – szabadföldi v. fólia alatti termesztésû – zöldségfélék apró magvainak vetésére a különbözõ kialakítású szemenként vetõ gépek használhatók. A szemenkénti vetõ gépek esetében többféle csoportosítás lehetséges (pl. traktorkapcsolat, vetett sorok száma, a vetõszerkezet rendszere stb.), az alkalmazási (cél)területek szempontjából: kukoricavetõ-; cukorrépavetõ-; zöldség- és aprómagvetõ gépek különböztethetõk meg. A következõ összeállításban az országban forgalmazott – és beszerezhetõ –, a gyakorlat által már részben ismert és használt, szemenként vetõ gépek kerültek bemutatásra.

Kukoricavetõ gépek, gépcsaládok
A széles (45,0–76,2 cm) sortávolságú kapásnövények (babfélék, cukorrépa, kukorica, napraforgó stb.) magvainak vetésére használt kukoricavetõ gépek számos típusát gyártják, ill. azok sokféle változata áll a felhasználók rendelkezésére. A szemenként vetõ gépeket többségében függesztett, kisebb részüket vontatott kivitelben készítik. A kukorica és a napraforgó magvainak vetésére a gyakorlatban a függesztett gépek 70; 75; 76,2 cm sortávolságú 4-6-8, illetve a „könnyû” építésû 12-soros, a vontatott gépek 6-12-soros változatai terjedtek el, míg a cukorrépa és a szójamagvak vetésére a gépek 6-12-18 soros (45 cm sortávolságú) függesztett változatait használják. A kukoricavetõ gépek nagy többsége pneumatikus vetõszerkezeti rendszerû, s a gépvázakra (gerendelyekre) a vetõegységek (vetõkocsik) különbözõ sortávolsággal – ez általában 30–80 cm közötti – függeszthetõk fel. Kivételt képeznek az ún. „amerikai” kivitelek, amelyek sortávolsága fix (30 inch = 76,2 cm) vetõelem építésû. A széles sortávolságú kapásnövények optimális vetési ideje egymástól lényegében elkülöníthetõ és ezért célszerû a kukoricavetõ gépek alkalmazása, amelyekkel a különbözõ (fajtájú, méretû, alakú, ezermagtömegû) vetõmagvak egy ugyanazon géppel kivethetõk.

Az általában ismert kukorica szemenként vetõ gépek jellemzõ paraméterei, mûszaki/technikai megoldásai az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

Cukorrépavetõ gépek
A hazai cukorrépa-termesztési technológiák döntõ többségében – a vetés vonatkozásában – örökletesen egymagvú, drazsírozott, 3,75–4,75 mm méretfrakcióra osztályozott vetõmagvak kivetésére kerül sor. Hektáronként 110–140 Edb mag kerül kivetésre, amelybõl – a csírázási erély, a szántóföldi kelés, valamint a mûvelési és kártételi veszteségek értékeit figyelembe véve – a betakarítás idejére 80–100 Edb/ha növényállománnyal lehet számolni. A cukorrépavetõ gépek nagy többségének – ellentétben a kukoricavetõ gépekkel – mechanikus rendszerû vetõszerkezete van. A mezõgépgyártók és a répatermelõk számára bebizonyosodott, hogy a drazsírozott cukorrépa magvak vetésére a mechanikus rendszerû, belsõ cellatöltõdésû vetõszerkezettel rendelkezõ gépek a legalkalmasabbak, így a gyártók a cukorrépa vetéséhez elsõsorban ezeket ajánlják, nem kizárva a pneumatikus rendszerû szemenként vetõ gépek alkalmazásának lehetõségét. A gépvizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyították, hogy a kedvezõbb vetési pontosság, megfelelõbb hosszirányú adagolásegyenletesség a kevés (4–6 db) cellaszámú, a magbeömlõnyílás felõl belsõ töltõdésû, nagyobb (25–30 cm) átmérõjû cellás kerekekkel rendelkezõ mechanikus vetõszerkezetû gépekkel érhetõ el. Az ilyen vetõszerkezeti rendszerû gépeknél a cellás kerekek furataiba (hasítékaiba) kerülõ drazsírozott répamagvak a haladási sebességgel közel azonos (~ 2 m/s) kerületi sebességre gyorsulnak fel – vhal  vker –, azonban a sebességük irányai különbözõek, ezáltal a gördülésmentes vetési elv biztosítható, s a magvak csak gravitációjuk révén hullanak a vetõbarázdákba. A gépek vetõszerkezeteinek meghajtása a talajkerekekrõl elõtéttengelyen és többfokozatú hajtómûvön keresztül, lánchajtással van megoldva, de a korszerûbb gépeknél – a talajkerekek csúszását (szlipjét) kiküszöbölendõ – elektromos-motoros vetõszerkezeti meghajtást alkalmaznak. A vetõszerkezetek elektromos-motoros meghajtása és mûvelõút automatika alkalmazása különösen a mûvelõnyomos (mûvelõutas) cukorrépa-termesztésnél elõnyös, ami üzem közbeni gyors vetõelem-elzárást, tõtávolság-változtatást és -ellenõrzést is lehetõvé tesz.

Zöldség- és aprómag-vetõ gépek
A kertészeti (zöldség- és aprómag) vetõgépeknek alapvetõ feladata, hogy a kertészeti növények különbözõ fajtájú, alakú és méretû (apró) magvait szemenként, megfelelõ pontossággal (egymástól közel azonos távolságban), egyenletes mélységben helyezzék a csoroszlya által nyitott nedves barázdafenékre és aprómorzsás talajréteggel takarják be azokat. A széles (45–76,2 cm) sortávolságú kapásnövények (pl. cukorrépa, kukorica stb.) magvainak vetéséhez képest ezeknél a gépeknél lényeges eltérés az, hogy keskenyebb sortávolságban (akár min. 50 mm-es) iker-, vagy többes (sok esetben tandem) sorokban kell a megfelelõ munkaminõséget biztosítani. Ugyancsak lényeges eltérés az is, hogy míg a kapásnövényeket kizárólag síkmûvelésben termesztik, a zöldségfélék többségénél ágyásos mûvelést alkalmaznak. Az építési mód szerint kézi-, egytengelyes kertitraktorra szerelt, univerzális erõgépre kapcsolt kertészeti vetõgépek különböztethetõk meg.



A kertészeti vetõgépek túlnyomó többsége egyedi vetõegységekbõl épül fel. Egy-egy vetõegység (vetõelem) önállóan végzi a vetést, így a nagyobb szántóföldi változatokban több (akár 12–15 db) egység közös vázra kapcsolása képezi a gépet. A zöldségfélék vetõgépei többségükben függesztett kivitelûek, de néhány gép féligfüggesztett kivitelben is készül.

A vetõelemek a gép vázához könnyen oldható tartóbilincsekkel vannak felerõsítve, hogy a sortávolság (50–250 mm) változtatása gyorsan elvégezhetõ legyen. A vetõelemek felfüggesztése csuklós-karos, karos tandem-, vagy parallel tandem-rendszerû lehet, de a jobb, egyenletesebb talajkövetés érdekében többségében a parallel-tandem rendszereket alkalmazzák. Az elemek ékes (csúszó) csoroszlyával vannak ellátva és a vetési mélység – általában – csavarorsós mechanizmussal állítható be. A csoroszlya felett a vetõszerkezet és a magtartály van elhelyezve. A csoroszlya által nyitott barázdát – a vetõmagvak belehullása után – tömörítõ-kerék tömöríti vissza és a magvakat különbözõ megoldású magtakaró szerkezetek takarják be az aprómorzsás talajjal. Némely gép esetében a magtakarók és a tömörítõ kerék helyzete meg van cserélve, attól függõen, hogy a kivetett magfajta mit kíván meg. Az egyes vetõegységek kialakítása igen keskeny, abból a célból, hogy kétgerendelyes megoldásnál, ikersoros vetésnél, az egyes sortávolságok az agrotechnikailag megkívántak szerint legyenek beállíthatók. A zöldségfélék szemenként vetõ gépeinek vetõszerkezete mechanikus, vagy pneumatikus megoldású. A mechanikus vetõszerkezetû gépek közül a palástcellás, a peremcellás, a merítõkanalas és a lyukszalagos rendszerek különböztethetõk meg. A palástcellás vetõszerkezetû gépeknél a celláskerék palástján furatsor (vagy furatsorok) van(nak) kialakítva. A celláskerék felett elhelyezett vetõmagtartályból a magvak a furatokba kerülnek és a kerék – forgása közben – a csoroszlyához „szállítja” azokat. A csoroszlya felett a magvak a vetõbarázdába hullanak, amelyet a furatsor hasítékában elhelyezett kilökõék (kilökõ lemez) is elõsegít. A celláskerék felett lesodró kerék (vagy lesodró lemez) van elhelyezve, amely a túladagolást gátolja meg. Több furatsor kialakítása esetén a furatok egymáshoz képest eltoltan vannak kiképezve, így biztosítva az egyenletes (több soros) magkiadagolást. A merítõkanalas (kanalas-tárcsás) vetõszerkezetû gépeknél a magtérbe bemerülõ kanalak – forgás közben – 1-1 szemet kiemelnek és felsõ-helyzetükben a tölcséres kiképzésû ejtõcsõbe hullajtják azokat, amelyek onnan a barázdába jutnak. A haladási irányra merõlegesen forgó vetõtárcsára fix, vagy vezérelt mozgást végzõ kanalak szerelhetõk fel. A lyukszalagos vetõszerkezetû gépeknél különbözõ, a kivetendõ mag fajtájának és méretének megfelelõ átmérõjû furatokkal ellátott végtelenített gumi/textil betétes szalag szállítja a vetõmagokat a magtérbõl a lesodró görgõhöz és az a kiejtõnyíláson át a barázdába továbbítja azokat. A szalagok cserélhetõk, így többféle mag kivetésére is lehetõség nyílik. Egy-egy szalagon több lyuksor is elhelyezhetõ, így biztosítva az iker (v. pl. hármas-soros) magkiadagolást.

A pneumatikus rendszerû vetõszerkezettel rendelkezõ gépek között elsõsorban a szívó légárammal mûködõ vetõegységek terjedtek el. Ezeknél a megoldásoknál a magtartályból a magtérbe kerülõ vetõmagvak – az erõgép TLT-jérõl meghajtott szívó ventilátor által létrehozott vákuum hatására – a vetõtárcsa furataira – furat soraira – tapadnak. A meghajtott (sík) vetõtárcsa furatain lévõ felesleges magvakat íves/ujjas maglesodrók távolítják el. A vetõtárcsa forgásával a furatokon fentmaradt magvak a kivetõ ponthoz – a csoroszlya fölé – kerülnek, ahol egy leválasztó lemez a vetõbarázdába hullajtja azokat. Vannak olyan megoldások is – a kettõs pneumatikus adagolójú vetõegységeknél – ahol a leválasztó lemez helyett egy szelep légköri nyomást enged a furathoz, amely ettõl ejti el a vetõmagvakat. A biztonságos magkivetést ezeknél a vetõegységeknél még egy légrásegítés – a túlnyomásos levegõ furatokhoz vezetésével – is elõsegíti, amely egyben a furatok tisztán tartását is biztosítja. A vetõszerkezetek fontos jellemzõje az adagolási sebesség – a magadagolási intenzitás –, amely meghatározza a teljes vetési folyamat sebességét. Relatív jellemzõ viszont azon szempontból, hogy a magvak felületi és morfológiai tulajdonságai szerint egy-egy vetõszerkezet-típus adagolási sebessége nagyon különbözõ lehet. A mechanikus vetõszerkezetek között a magot körülfogó megoldás (lyukszalag) általában nagyobb sebességet engedélyez, mint a merítõkanalas. A pneumatikus vetõszerkezetû gépek inkább az apróbb magvakat képesek nagyobb sebességgel kivetni.

A gyakorlatban általánosan használt szemenként vetõ gépek fõbb technikai jellemzõi a 2. táblázatban kerültek összefoglalásra.