MENÜ

A gumiabroncs típusának és állapotának hatása a traktorok teljesítményére

Oldalszám:
Antos Gábor 2014.05.26.

A traktorokat nagyobbrészt vontatásra, azaz vonóerõ kifejtésére használjuk. A vontatási mûveleteknél, különösen a szántóföldi munkákban a traktorok hatásfoka (ami a vontatási teljesítmény a motorteljesítményhez viszonyítva) kedvezõtlen, alig éri el a 50–55%-ot. Ennek oka a kerekes traktoroknál fõleg a kerékcsúszásban (szlip) és a gördülési ellenállásban, mint járószerkezeti veszteségben keresendõ, melyek nagymértékben függnek a hajtókerék fúvott gumiabroncsainak üzemi tulajdonságaitól. Normál talajviszonyoknál alapvetõen ezek annál kedvezõbbek:

  • minél nagyobb átmérõjû és szélességû a gumiabroncs,
  • minél jobb a gumiabroncs hordképességének megfelelõ leterhelése,
  • minél nagyobb a gumiabroncs bordamagassága,
  • minél ideálisabb a bordaköz távolság és a bordaprofil kialakítása.

Mindezekbõl kitûnik, hogy bármilyen tökéletes konstrukciójú egy traktor,  vontatási teljesítményét az határozza meg, hogy milyen kapcsolatot tud létesíteni a talajjal, az útfelülettel. A teljesítmény tehát a járószerkezettõl, szûkebb értelemben az alkalmazott gumiabroncsoktól nagyban függ.

A mai korszerû traktorok járószerkezetével szemben fentieken túl még számos követelmény merül fel, többek között:

  • a vonóerõ növelhetõsége,
  • a szlip egyidejû csökkentése,
  • különbözõ talajokon a vonóképesség biztosítása,
  • a talajnyomás mérséklése, a káros talajtömörödés csökkentése,
  • az adhéziós tömeg növelése pótsúlyozással,
  • a rugózó, lengéscsillapító hatás javítása,
  • a manõverezõképesség fokozása,
  • a menetstabilitás növelése közúton.

Tehát korszerû traktorokhoz korszerû gumiabroncs szükséges, hogy minél nagyobb vontatási teljesítményt érjünk el, ami a szántóföldön nagyobb területteljesítményt eredményez.

Így manapság a traktorokon már egyeduralkodóvá vált a radiálszerkezetû típus. Ezek legfõbb elõnyei a diagonál szerkezetûekkel szemben a 10–15%-kal magasabb vontatási teljesítmény, az 5–10%-kal kevesebb üzemanyagfogyasztás, a 15–25%-kal nagyobb felfekvõ felület, és a jelentõs élettartam-növekedés. Az ilyen típusú abroncsokkal az 5–25% szliphatárok közötti munkatartományban javul az üzemanyag-felhasználás gazdaságossága, és jelentõsen nõ a vonóerõ.

Az egyre nagyobb tömegû erõgépek hatékony üzemeltetése mellett egyidejûleg fokozott figyelmet kell fordítanunk a talajkímélõ mûvelésre, amelyhez a gumigyárak kifejlesztették az alacsony profilú, széles radiálszerkezetû gumiabroncsokat. Ezen típusok 20–40%-kal kedvezõbb tulajdonságokkal bírnak a normál radiál abroncsokhoz képest. Erre az egyik legjobb példa a világhírû Michelin cég közkedvelt XM-108 jelû szuperszéles típusa, amely ma az egyik legkorszerûbb radiál abroncsnak számít. Egy-két kivételtõl eltekintve minden fontos jellemzõben határozottan jobb értéket mutat a régebbi, normál profilú radiál traktorabroncshoz viszonyítva, amely jól szemléltethetõ a Michelin által közreadott teljesítmény-összehasonlító diagramban a 650/65 R38, és a 20,8 R38 összevetésében (ábra).

A különbözõ gyártók új típusú traktor-gumiabroncsainak elõnyeit elsõsorban a szántóföldi kísérletek bizonyítják a gyakorlat számára. Egy ilyen teszt során Németországban hasonlították össze a legismertebb márkák alacsony profilú radiál típusainak különbözõ paramétereit egy 20,8 R42 standard típushoz. Az 1. táblázat adatai igazolják a nagyobb méretû új típusok teljesítményelõnyeit (forrás: Agrartechnik 11/2001).



Azonos terhelés mellett ezekkel érhetõ el a legnagyobb vonóerõ, a nagy felfekvõfelületükbõl adódóan a legkisebb besüllyedés a talajba, és ezzel az alacsony talajnyomás elõidézése, ami a talajtömörödés szempontjából kedvezõ. Érdemes tehát az alacsony profilú, széles radiálabroncsok alkalmazása, a régebbi típusok ilyenekkel való leváltása, kicserélése. A többletköltség az üzemeltetési elõnyök folytán rövid idõn belül megtérül. A külsõ átmérõben csereszabatos néhány elterjedt méretsorra mutat példát a 2. táblázat.



Az itt bemutatott eredmények persze csak újszerû állapotban lévõ, megfelelõ belsõ levegõnyomású gumiabroncsokra vonatkoznak. Ha traktorunkat és vele együtt a gumiabroncsokat elõírásszerûen használjuk, ha megfelelõek az üzemeltetési körülmények, ha a karbantartások nem maradnak el, és váratlan meghibásodások sem lépnek fel, akkor a gumiabroncs (is) többezer üzemórán keresztül hatékonyan teljesíti feladatát.

Idõvel azonban fellép az abroncsoknál a természetes kopás, elsõsorban a bordák magasságának csökkenése. Ennek „gyorsasága” függ a típustól, az anyagminõségtõl, a terheléstõl, a belsõ levegõnyomástól, az üzemeltetéstõl és a környezeti hatásoktól. Az élettartam szempontjából kedvezõtlen a túl magas hõmérséklet, a levegõ magas ózonszintje, a túl nagy benyomódás (deflexió), a túl magas belsõ levegõnyomás alkalmazása, a nagy nyomaték-túlterhelés, és a helytelen sebesség megválasztása, és különösen árt a gumiabroncsoknak az olajszennyezõdés.

A traktorabroncsok üzemeltetése során tehát gondoskodni kell a gyári használati utasítások és az adott abronccsal üzemelõ traktor gépkönyvében a járószerkezetre vonatkozó elõírások betartásáról. Így lehet elérni, hogy ne lépjen fel túlterhelés, kellõ hatékonyságú legyen a motorteljesítmény vontatási teljesítménnyé transzformálása, az abroncs felvegye az oldalirányú erõket, ne lépjen fel káros talajtömörödés, biztosítva legyen a vezetési komfort, és hosszú legyen az élettartamuk.

Kiemelten fontos a belsõ levegõnyomás körülményeknek megfelelõ beállítása, rendszeres ellenõrzése, szükség szerinti korrigálása. Ilyenkor is fellép a bordakopás, de ez fokozatosan jelentkezik. Az egyenletes bordakopás kihat a területteljesítményre, 50%-os bordamagasságnál típustól függõen a csökkenés általában 10% körüli. 75%-os, 25%-ra (10–12 mm-re) kopott bordamagasságnál már javasolható a csere. A csökkenõ bordamagasságnál ugyanis nõ a szlip, ugyanazon munkához lényegesen több idõráfordítás kell, nõ az üzemanyag- és a bérköltség. A nagyobb szlip gyorsítja a futófelület kopását, így gyorsabban csökken a gumiabroncs élettartama. Ha állandóan alacsony nyomással dolgozunk, gyorsabb a bordakopás, felléphet bordatörés és karkaszszakadás, valamint nõ az üzemanyagfogyasztás. Ha állandóan magas nyomáson használjuk az abroncsot, csökken az ütésállósága, a középvonalban erõsen kopik a futófelülete, csökken a vonóerõ, magas lesz a talajnyomás és romlik a lengéscsillapítás.

Kimutatták, hogy az autósok több, mint kétharmada egy hónapnál ritkábban, egytizedük pedig sohasem ellenõrzi jármûve abroncsainak légnyomását. A német gazdák körében készített felmérés szerint a traktorüzemeltetõk fele alkalomszerûen, egyharmada pedig szintén nem „foglalkozik” a traktorabroncsok belsõ levegõnyomásának beállításával. Ezen „segíthet” majd a vezetõfülkébõl vezérelhetõ nyomásszabályzó berendezések elterjedése, hiszen a belsõ levegõnyomás nagyon fontos üzemeltetési paraméter, ezt bizonyítja N. Uppenkampnak a 3. táblázatban szereplõ értékelése. A helyes üzemeléshez tanácsul szolgálhat még a következõ „Michelin-képlet” is:

Megfelelõ levegõnyomás = vonóerõ + optimális vontatási teljesítmény + talajkímélés + utazási komfort + élettartam



A gumiabroncs a traktorok egyik legdrágább „alkatrésze”, típustól és mérettõl függõen egy garnitúra költsége 8–12%-a lehet a traktor vételárának. Egyben a legfontosabb „alkatrész” is, hiszen nagymértékben hatással van a teljesítményre. Alapvetõ gazdasági szempont tehát ennek a drága mûszaki árunak a szakszerû kiválasztása és elõírásszerû használata.