Kocasüldõ menedzsment II.

A felnevelési módszerekre alapvetõen a korábban elmondottak érvényesek, tehát a felnevelést 3 szakaszra bonthatjuk:

1. 100 kg testsúlyig (kb. 6 hónapos kor) az állatokat hízóként tartjuk. Ez 550 g körüli életnapi súlygyarapodást jelent.
2. 6 hónapos kortól megszüntetjük az ad libitum takarmányozást, és a hízótáp helyett vemhes kocatápot, vagy ahhoz hasonló értékû kocasüldõtápot etetünk napi 2,5 kg mennyiségben 6 héten át. Ez ebben az idõszakban 700 g körüli napi súlygyarapodást jelent, és az idõszak végére a süldõknek el kell érniük a 130 kg testsúlyt. Lényeges a lizintartalom is. Ez 0,7% körül legyen, hogy az állatok megfelelõ zsírtartalékot halmozzanak fel. A túlizmolt süldõ nem jó süldõ. Nagyon fontos, és aláhúzandó, hogy 6 hónapos korban az állatok megkapják az elsõ parvovirózis elleni vakcinát, majd 2–3 hét múlva az ismételt oltást is (az egyik vakcina lehet kombinált parvo-orbánc oltóanyag) a telep veszélyeztetettségének függvényében. Nagyon fontos a 6 nónapos kori immunizálás, mert a parvovirus a nemi hormonok keringõ vérszintjének emelkedésekor aktiválódnak, és ezt az aktiválódást meg kell!!! elõznünk. Tapasztalataim szerint a vad virus kiváltotta immunitás mellett a vad virus károsító hatású a petefészek kéregre, és ez rengeteg meddõségi probléma (visszaivarzások, csökkent alomszám stb.) kiváltója. A vakcinázási rendszer bevezetésével a korábban nem vakcinázott állományokban kivétel nélkül jelentõsen javult a süldõk szaporodási teljesítménye.
3. A 7,5 hónapos kor elérésekor szoptató kocatápnak megfelelõ energiatartalmú tápot etessünk 3 héten át ad libitum mennyiségben. Ez a flushing, a javuló kondíció idõszaka. NEM A JÓ, HANEM A JAVULÓ KONDÍCIÓBAN VAN A LEGJOBB SZAPORASÁG!!! A flushingot 3 hétnél tovább nem érdemes folytatni, mert ezen túl nincs meg a kedvezõ hatása. Nem kell tartani az elhízástól, mert a 150 kg tenyésztésbevételi súly nem hátrány. Ha kisebbek a kocasüldõk a kivánatosnál a termékenyítésükkor, akkor az elletõbõl a választáskor „nagyobb egereket” fogunk kitelepíteni.
   A megfelelõ felnevelés esetén, ha takarmányaink és az állatok egészségesek, 7,5–8 hónapos korra a süldõk legalább egy, de inkább 2 ivarzáson túl lesznek. A kívánatos a tenyésztésbevétel elõtti 2 ivarzás. Az ivarzás jelentkezése a testi fejlettségen kívül az egyéb külsõ ingerek függvénye is. A nem túlzsúfolt, jól szellõztetett, de nem huzatos és rideg helyen történõ tartás mellett talán a legfontosabb a kan kontaktus. Ezt célszerû már a 6 hónapos kor után elkezdeni, és napi rendszerességgel alkalmazni. Nem az a helyes módszer, ha a süldõk közé folyamatosan bezárunk egy ép vagy vazektomizált kant, mivel azt a süldõk megszokják, és az ún. nudista strand effektus jelentkezik. Ráadásul a kan is belefásul. A legjobb megoldás, ha naponta 1-2 alkalommal fél órára behajtunk a süldõk közé egy aktív keresõ kant a gondozó felügyelete mellett. Célszerû az ivarzó süldõk számának feljegyzése és rögzítése. Termékenyítésre, ill. biotechnikai kezelésre csak a legalább kétszer megelõzõen ivarzott kocasüldõk kerüljenek.

Ezzel szemben a telepek nagy hányadánál az ún. kényszertenyésztésbe-vételt alkalmazzák, vagyis a hizlaldából kivett tenyésztésre szánt kocasüldõket az elsõ megfigyelt ivarzásukkor termékenyítik. Jobb esetben legalább a parvo vakcinázást még kivárják. A kényszertenyésztésbe-vétel esetén az alábbi produktivitás csökkenéssel kell számolnunk:

1. Üres napok számának növekedése: az állatok jó hányada egyáltalán nem fog ivarzani, ami naponként mintegy 300 Ft költséget jelent.
2. Megnövekedett visszaivarzási arány. Egyrészt elmarad a várt haszon, másrészt egy ciklusos visszaivarzás kb. 6000 Ft ellentételezés nélküli költséget jelent. A visszaivarzó állatok nagy hányada általában nem ciklusosan, hanem cikluson kívül, sok esetben több ciklusnyi idõszakra ivarzik  vissza.  KÖLTSÉG!!!
3. Kisebb alomszám. Egy megszületett malac értékét nagyjából 1000 Ft értékben lehet reálisan megadni. Könnyû kiszámítani, hogy pl. 1-gyel kisebb alomszám mekkora veszteséget jelent a telepnek ugyanolyan költségek mellett.
4. Nagyobb kiselejtezõdési ráta, csökkent életteljesítmény. A kényszertenyésztésbe-vételt alkalmazó telepek esetében jóval kisebb a kocasüldõk tartós kocává válásának aránya, mint a normális felnevelés esetén. Sokkal több a lábhiba miatti kiselejtezõdés. Pedig jól tudjuk, hogy a kocák az ötödik ellésükig növelik a szaporodási teljesítményüket, különösen ami az alomátlagot jelenti.

Ki kell alakitanunk a telepen egy kocasüldõ csoportot, amelyekbõl a szükségletnek megfelelõen bármikor kiválogathatjuk a tenyészérett, jól fejlett, szaporodásbiológiailag EGÉSZSÉGES egyedeket a tartós, kiváló életteljesítmény reményével. Csak egyszer kell „megalkudnunk” a helyzettel, a többi már magától igazodik. Kényszertenyésztésbe-vétellel még tapasztalataim szerint nem lehetett kocalétszámot tartósan emelni, csak a kényszerkieséseket lehetett pótolni, azokat sem minden esetben.

Az utóbbi idõben egyre gyakrabban vetõdik fel a programozott szaporítás kérdése és igénye. A jövõnek mindenképpen ez lesz az útja, mert az állattenyésztésben is az elõre tervezett iparszerû termelés lesz a járható út. A programozott szaporításnak több lehetséges módszere is van, az mindig függ a telep méretétõl, adottságaitól. Kisebb telepeken ajánlható a 3 hetes program, nagy telepeken járhatóbbnak tûnik a heti programok alkalmazása.

A programozott szaporítás egyik jelentõs része a kocasüldõk szinkronizálása és beillesztése a programcsoportokba. Ez egy gazdaságos kocasüldõ menedzsmentet is jelent, mert célszerûen csak annyi kocasüldõt veszünk tenyésztésbe, amennyire feltétlenül szükség van. Mindig az adott programhoz rendelkezésre álló kocák száma határozza meg a szükséges kocasüldõ létszámot. A kocasüldõk szinkronizálását jelenleg a Regumate progesztagén készítmény 18 napos per os adagolásával lehet megoldani. A szinkronizálás alapfeltétele a tenyészérettség (tehát 8 hónapos kor, 130 kg testsúly, és legalább egy megfigyelt ivarzás). Szinkronizálni csak azt lehet, ami mûködik. A Regumate nem ivarzást kiváltó, hanem ivarzás idõpontot szinkronizáló szer. Alkalmazását nem kell egyéb hormonális készítményekkel kombinálni. A szer megvonását követõen az 5–6. napon kifejezett fertilis ivarzást találunk a kezelt állatoknál. Az alomátlag is legalább olyan jó, mint a spontán ivarzásban termékenyített kocasüldõknél, sok esetben még jobb is annál.

Összefoglalásként megjegyezném, hogy a kocasüldõk a felnevelési költségüket csak tartós kimagasló életteljesítménnyel tudják „meghálálni”. A tartós életteljesítményhez megfelelõ felnevelés kell.

Vigyázzunk a kocasüldõinkre, mert azok a „jövõ reménységei”.