Az aminosav-egyensúlyra alapozott takarmányozás hatása a tejhasznú tehenek anyagforgalmára és a termelésre

A nélkülözhetetlen aminosavak



A fehérjeszintézis folyamatában a fehérjékben elõforduló mind a 20 aminosavra szükség van. A szarvasmarha bendõjében lejátszódó N-anyagcsere fontos sajátossága, hogy a mikroorganizmusok valamennyi aminosavat szintetizálni képesek, ezért az általuk felépített mikrobafehérje biológiailag teljes értékûnek tekinthetõ. Ugyanakkor kimutatták, hogy a szarvasmarha szövetei, a nem kérõdzõkéhez hasonlóan, kép-telenek egyes aminosavak felépítésére. A nélkülözhetetlen aminosavak a következõk: arginin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, fenil-alanin, treonin, tripfolán és valin.

A limitáló aminosavak.



Az aminosav egyensúly beállításának jelentõsége.



Annak ellenére, hogy a bendõben honos mikrobák valamennyi aminosavat fel tudják építeni, a gazdaállat fehérjeellátásának minõségére nagy figyelmet kell fordítani. Ez különösen az intenzív, nagy tejhozamú fajtákra vonatkozik.

A bendõben élõ mikroorganizmusok nem képesek valamennyi nélkülözhetetlen aminosavat egyforma mértékben szintetizálni, ezért a szarvasmarha, különösen a bõtejelõ tehenek esetében szükséges a limitáló aminosavak alkalmazása, az aminosav egyensúly beállítása a gyakorlati takarmányozásban.



Limitáló aminosavnak a legkisebb mennyiségben elõforduló nélkülözhetetlen aminosavat nevezzük. Ez határozza meg a fehérjeszintézis sebességét. Hiába áll rendelkezésre a tehén szervezetében 40 kg tej termeléséhez szükséges 9 nélkülözhetetlen aminosav, ha a tizedikbõl, pl. a metioninból csak annyi van, amennyi 30 kg tej képzõdéséhez elegendõ.



A limitáló aminosavakat fontosságuk szerint sorba állítva a limitáló sort kapjuk. A szarvasmarha bendõjében felépített mikrobafehérjére vonatkoztatva a limitáló sor: metionin, lizin, treonin. Ez más szóval azt jelenti, hogy a mikrobafehérje metioninban a legszegényebb, ezután a lizin, majd a treonin következik.



Mindezek alapján az intenzív anyagcseréjû és nagy tejtermelésû fajták takarmányát többnyire metioninnal szükséges kiegészíteni. Elsõsorban kukoricára és szójára alapozott takarmányozás esetén fordul elõ, hogy a bevitt nyersfehérje a tejtermelést limitáló aminosavak közül metioninban szegény és annak pótlására van szükség. Az 1. táblázatban a különbözõ fehérjék aminosavmintája látható. Ennek alapján nem ritka az, hogy a limitáló aminosavakkal történõ ellátás csupán a takarmányadag magas nyersfehérje koncentrációjával biztosítható. Ez esetben a tejtermelés magas színvonalú lehet ugyan, azonban a túlzott fehérjebevitelnek számos káros következménye van (pl. szaporodási zavar stb. lásd késõbb). Célszerû tehát a takarmány nyersfehérjét a limitáló aminosavakkal (pl. metionin) kiegészíteni, ezáltal a takarmányadag nyersfehérje koncentrációja csökkenthetõ és sok esetben a napi takarmányköltség is csökken, nem szólva a hátrányos következmények elmaradásáról. A kiegészítés történhet védett metioninnal pl. Mepron M-85 (gyártó: Degussa AG., Németország).

A metioninhiánynak jelentõs szerepe van a zsírmobilizációs betegség kialakulásában is. A metionin a kolin elõanyaga, a kolin pedig elõsegíti a zsírsavak elszállítását a májból és serkenti a zsírsav-oxidációt.



Metioninhiány esetén romlik a takarmányfehérje értékesülése, a bendõben felszaporodó ammónia jelentõs hányada nem tud a mikrobák fehérjekészletébe beépülni, a májban karbamiddá alakul. A portális gyûjtõéren keresztül a májba jutó ammónia hajlamosít a zsírmáj szindróma kifejlõdésére és rontja a glükoneogenezis hatásfokát, gyakoribb a ketózis kialakulása, csökken a tejhozam. Nõ a vizeletben a kiürülõ karbamid mennyisége, ami az energiaforgalom szempontjából is kedvezõtlen, mert egy kilogramm nitrogén karbamid formájában vizelettel történõ ürítése a tehén számára 22,9 MJ energiaveszteséggel jár.



A magas karbamid-koncentráció jelentõs szaporodási zavarokat is elõidéz. Ennek egyik oka, hogy a vér karbamid-koncentrációjának növekedése a méhnyálka pH értékét is növeli, ily módon kedvezõtlen feltételeket teremtve a zigóta megtelepedéséhez a méhben. A karbamid spermicid tulajdonsága sem elhanyagolható. A magas vér-karbamid koncentráció gátolja a méhre gyakorolt progeszteron hatást, amelynek következtében gyakorivá válik a korai embrióelhalás.



A felsoroltak elegendõ bizonyítékul szolgálnak arra, hogy napjainkban a nagy tejtermelésû tehenek gyakorlati takarmányozásában nem nélkülözhetõ az aminosav-szükséglet számítása és kielégítése, az aminosav-egyensúly biztosítása. Az aminosav-egyensúlyra alapozott takarmányadag jól összeállítható az AminoCow nevû takarmányoptimalizáló programmal (DEGUSSA AG).

Az aminosav-egyensúlyra alapozott takarmányozás hatását saját kísérletben vizsgáltuk. Tehénpáros módszerrel 100–100 db többször ellett, klinikailag egészséges Holstein-fríz tehenet válogattunk ki, amelyeket kísérleti és kontroll csoportban helyeztünk el. A válogatás a tejtermelés, a laktációs napok száma, a laktációk száma és az állatok kondíció pontszáma alapján történt. A két csoport fenti adatai közötti statisztikai különbséget független mintás t-próbával (independent sample t-test) vizsgáltuk.



Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy:

• nõtt a tehenenkénti tejtermelés,

• nõtt a tej fehérjetartalma, 

• javult az állatok egészségi állapota,
  
  a. csökkent a vér és a tej karbamid és karbamid-N koncentrációja,
  
  b. csökkent a vér acetecetsav koncentrációja,
  
  c. csökkent a tej szomatikus sejtszáma,

• csökkent az egy takarmányozási nap és az egy liter tej takarmányozási költsége.