A direktvetés

Növénytermesztésünk célja a maximális profit elérése mellett a környezet és a talaj védelme. Ezt úgy igyekszünk elérni a gyakorlati megvalósulás során, hogy minél kisebb ráfordítás mellett minél több piacképes terméket állítunk elõ.
A talajhasználat során a legnagyobb ráfordítást a talajmûvelés igényli. A XIX. századig  a talajmûvelés egyetlen célja a megélhetés biztosítása volt. Mára ez megváltozott.

A jelen kor már többet követel meg ettõl. A fejlesztéseket befolyásoló tényezõk köre kibõvült (Birkás, 1995).

• Tudományok elõrehaladása,
• a mennyiségi, majd a minõségi termésszint növelésének igénye,
• a gépfejlesztés, gépválaszték bõvülése,
• a kedvezõtlen, vagy kedvezõtlenné vált termõhelyi körülmények enyhítésének szükségessége,
• energiával való takarékosság kényszere
• talajvédelem szükségessége,
• új földmûvelési és tájtermesztési rendszerek kialakulása folytán új igények ébredése a talajmûveléssel szemben.

A minimális talajmûvelés (minimum tillage) az USA-ból indult az 1950-es években. Az új irányzat célja volt a különbözõ mûveletek összevonása, valamint a nem feltétlenül szükséges mûveletek elhagyása. A talajvédõ mûvelés (conservation tillage) az USA-ban az 1960–70-es évek közepétõl számít a talajmûvelési rendszerek legfontosabb szempontjának. Az Észak-amerikai típusú talajmûvelési rendszerek közé soroljuk a mûvelés nélküli direktvetést (No tillage), amely során a talajmûvelést mindenféle értelemben elhagyjuk. A vetést speciális géppel végzik, melyek képesek az elõvetemény szármaradványait átvágva a vetõmagot megfelelõ minõségben elvetni. A direktvetés speciális nyitócsoroszlyás vetõgéppel megmunkálatlan talajba történõ vetés, amely során a talaj felszínének legfeljebb 10%-át bolygatják.

A direktvetõ géppel szemben támasztott követelmények:

• növényi részek aprítása és a felesleges növényi maradványok eltávolítása a vetés sorából,
• a magágy lazítása a mag és a talaj kapcsolatának javítása érdekében,
• a vetõmagot nedves talajba helyezze (ha a vetési mélységben nedves a termõtalaj),
• más bemunkálandó anyag bejuttatására képes legyen (mûtrágya, növényvédõ szer),
• a barázda bezárása és a talaj megfelelõ mértékû tömörítése a mag körül.

A hagyományos vetõgépekre is hasonló követelmények vonatkoznak, viszont a direktvetés során a növényi maradványok nehezítik a vetõgép munkáját. A direktvetõ gépek esetében létfontosságú a gép megfelelõ önsúlya. A vetõgép megfelelõ munkájához a hagyományos vetõgépeknél nagyobb önsúlyú gépek szükségesek. A vetõgép súlya függ a csoroszlyapenge kialakításától, talajállapottól, növényi maradványok mennyiségétõl, kerekek beállításától, a csoroszlyák vázon való elhelyezésétõl, tárcsák számától, nyílásszögétõl. A megfelelõ munkához a csoroszlyánkénti 150–180 kg nyomóerõ szükséges. A direktvetõ gépek egyik legfontosabb eleme a csoroszlya. A csoroszlyák a tárcsás magágynyitók elõtt helyezkednek el, feladatuk a szármaradványok aprítása, valamint felkészítik a talajt a barázda nyitásához. A csoroszlyák 2–3 cm-rel mélyebben dolgoznak, mint a tárcsás magágynyitók, a lezáró elemek talajjal takarják a vetõmagot. A csoroszlyák formáját tekintve a következõ típusokat ismerjük:

• hullámos vagy hornyolt,
• egyenes vagy sima,
• fodrozott.

A mûvelés nélküli növénytermesztés elõnyökkel és kockázatokkal jár. Csökken az erózió és a defláció. A talaj felszínét takaró növényi maradványok, valamint a talaj minimális bolygatása eredményezi a szél és víz által okozott károk csökkenését. A USA-ban végzett kutatások alapján hektáronként mintegy 1,5 tonna szármaradvány felszíni borítására van szükség. Ez a gyakorlatban kb. 30%-os talajtakarást jelent. A vizsgálatok eredményei alapján a hagyományos mûveléshez mérten akár 90%-os eróziós kárcsökkenés is kimutatható volt. Mindeközben javul talajaink szervesanyag-tartalma is. Az intenzív talajbolygatás megszûnésével csökken a légkörbe távozó CO2 kibocsátás, majd ezt követõen egyensúlyba kerül a humuszbontás és -épülés. A szerves anyagok mennyisége befolyásolja talajaink víz- és szervesanyag-gazdálkodását. A CO2 légkörbe jutása egyre nagyobb figyelmet kap, mivel a mezõgazdaság magával a talaj megmûvelésével is fokozza az üvegházhatás káros hatásait. A talaj szervesanyag-tartalma a lebomlott növényi és állati eredetû maradványokból áll. Ezek a lebomlott maradványok alkotják a humuszt. A humusz nélkülözhetetlen a talaj megfelelõ szerkezetének kialakulása során. A talajaggregátumok „ragasztóanyaga” a humusz, így egyértelmûvé válik annak fontos szerepe. A hazai vizsgálatok során a direktvetés esetében tömör réteg kialakulása mérhetõ a talaj 20–30 cm-es rétegeiben. Ezek a tömör rétegek 5–6 év után egyre kevésbé kimutathatóak, aminek oka a direktvetés talajszerkezetre gyakorolt jótékony hatása. A talajszerkezet oly mértében javul, hogy az ellenáll az évi 2–3 taposásnak. Javul a vízgazdálkodás, ami egyenes következménye a szerkezetjavulásnak. A földigiliszták számát vizsgálva egyértelmû a direktvetés jótékony hatása. A talaj bolygatásakor sok állat elpusztul, és azután a talaj visszaülepedéséig nem képesek járatépítésre a különbözõ földigiliszta fajok. A giliszták jótékony hatása többszörös. Egyrészt emésztésük során tápanyagokkal dúsítják termõföldünket, másrészt javítják annak fizikai tulajdonságait is. A felszín takarása aszályos idõben jelentõsen csökkenti a nedvességveszteséget, ennek is vannak hátrányai. A termõföld állandó takarása jelentõsen befolyásolja annak felmelegedését is. A fajtaválasztás során figyelembe kell venni ezt a tényezõt is. A növények kezdeti fejlõdése vontatottabb a hagyományos mûveléshez viszonyítva. A gyomnövények jelenlétének veszélye fokozott. Az esetleges növényvédõ szer intoleranciát nem hagyhatjuk ki a fajtaválasztáskor. A direktvetés alkalmazása esetén jelentõs anyagi megtakarításokkal kell számolni. A technológiában mindösszesen egy vetõgépre, egy növényvédõ gépre és egy erõgépre van szükségünk. Csökken a hektáronkénti üzemanyag felhasználás, jelentõsen csökkennek a bér jellegû kiadások, valamint a géppark egyszerûségébõl következõen alacsonyabb befektetési és amortizációs költséggel számolhatunk. Természetesen a termésátlagok nem érik el a hagyományos mûvelésben megszokott szintet, de a ráfordítás is jóval elmarad attól. A direktvetés hazánkban új technológiának mondható, ezért magasabb szakértelmet kíván azok alkalmazóitól. A nem megfelelõ alkalmazás több kárt is okozhat a gazdálkodó számára. A nem megfelelõ talajállapot esetén végzett munkákkal jelentõsen növekszik a káros tömörödés kialakulásának veszélye. Itt meg kell említenem egy komoly elõnyt a hagyományos mûvelési rendszerekhez képest. Mivel gyakorlatilag egy mûveletbõl áll a technológia, ezért nincs munkacsúcs és így optimális idõben elvégezhetõ a vetés. Ha nem tudjuk ezt megtenni, és taposási kárt okozunk, azt nem tudjuk a direktvetéses technológiában orvosolni rövid távon. Gyakorlatban alkalmazzák a direktvetés technológiát megelõzõ évben a talajlazítást, így próbálják kompenzálni az elsõ néhány év kedvezõtlen tömörödési folyamatát. Mivel a szármaradványok a felszínen maradnak a kedvezõ hatások mellett a növénykórtani veszélyekrõl nem szabad elfeledkezni. Ha van rá mód kórtani szempontból ellenálló fajták termesztése javasolt a direktvetés során. A legnagyobb óvatosság ellenére is az elsõ években számolni kell a kórokozók, kártevõk megjelenésére. A növényvédelmi munkák pontos idõzítése nélkülözhetetlen. Mivel nincs talajbolygatás, ezért a tápanyagok koncentráltabban vannak jelen a felsõ 5–10 cm-es rétegben. A növények gyökérzete is ehhez igazodva fejlõdik. A kísérletek azt mutatják, hogy nitrogén mûtrágyából 10–15%-kal több, P, K mûtrágyákból kevesebb is elegendõ a hagyományos rendszerekhez viszonyítva. Észak-Amerikában a direktvetést nagy területen alkalmazzák kukorica-szója bikultúrákban, hazai viszonyok mellett a kukorica-õszi búza vetésváltás mutatkozik reális elképzelésnek.

A talajvédõ mûvelés a hagyományos mûvelési módszerek gazdaságos és életképes változata. Talajvédõ mûveléssel a gazdálkodó az alábbi jótékony hatásokkal számolhat:

• csökkennek üzemeltetési költségei (üzemanyag, fenntartási, munkabér),
• csökkennek az állandó költségek (pl.: gépvásárlás),
• a csökkenõ költségekkel pénzügyi biztonság alakulhat ki, a meglévõ forrásokkal jobban lehet gazdálkodni,
• növekszik a gépek hasznos élettartama.

A növénytermesztõk számára kedvezõ lehet a talajvédõ mûvelés használata, hosszú távon mindenféleképpen. Megõrizzük egyik legfõbb természeti értékünket, a termõföldet. Remélhetõleg az EU-s támogatások egyre nagyobb.