A Pannonagri KFT. 2002-ben kezdett el foglalkozni az OLIMAC kukorica betakarító adapterek magyarországi és szlovákiai forgalmazásával, és immár mintegy 150 gép mûszaki kiszolgálásáért felel Magyarország és Szlovákia területén.
Sok mindent tudtunk errõl az adapterrõl, de az elmúlt négy év tapasztalatai nagyon sok újdonságot tartogattak a gép tartósságáról, megbízhatóságáról, munkaminõségérõl, szervizigényérõl, felhasználó barát konstrukciójáról.
150 gép mûszaki kiszolgálása már komoly odafigyelést igénylõ mûszaki feladat. A németországi Josef Baumann cég ugyanakkor több mint 1000 db OLIMAC DRAGO szervizét látja el Dél-Németországban és Ausztriában a vevõk nagy megelégedésére, amit mi is szeretnénk megtanulni. Az olaszországi gyártmányú adapter a márkás-patinás német betakarító adaptereket a piaci versenyben Bajorország és Ausztria jelentõs területein maga mögé utasítja.
Az OLIMAC DRAGO ismert tulajdonságai a teljesség igénye nélkül röviden felsorolva a következõk:
a gép extra hosszúságú, felkésezett csõtörõ hengerei nagy sebesség mellett is veszteségmentesen takarítják be a kukoricát, ugyanakkor a törõhenger funkció ellátása mellett a felszerelt kések a szár „elõzúzását” végzik.
A gép talán legunikálisabb, egyedibb mûszaki megoldása az automata törõléc állítás, amely biztosítja, hogy az adapter a legnagyobbtól a legkisebb kukoricacsõig minden kukoricacsövet betakarítson. A gödöllõi FVM Mûszaki Intézet mérési eredményei szerint a kukoricacsõ elhagyás 10 km/h betakarítási sebesség mellett még 0%. Ez az automata szerkezet soronként, a többi sortól és a kombájn vezetõjétõl függetlenül önmaga mindig a kukoricaszár átmérõjéhez igazítja a törõlécek közötti hézagot. Ez olyan gyors reagálást jelent a szárvastagság változására, amely emberi beavatkozással szinte nem is lehetséges, ezt csak az automatika tudja.
A hármas szárzúzó hatáson alapuló minõségi szárzúzás a törõhengerekre szerelt kések által történõ beirdalással kezdõdik, majd a közvetlenül a törõhengerek alatt elhelyezkedõ megemelt fordulatszámú szárzúzó késekkel folytatódik, végül a folyamatot az optimális helyre felhegesztett álló ellenkések zúzási minõséget javító hatása fejezi be.
Mindez a szárzúzási folyamat viszonylag nagy sebességnél is kiváló minõségû tarlót, egyenletes 8–10 cm zúzási magasságot eredményez a tábla teljes területén. Ennél a mûszaki megoldásnál nem létezik csak a kukorica sorban történõ szárzúzás, amely egyes konkurens gyártmányokra jellemzõ.
Nincs kompromisszum: a gyártó nem volt hajlandó lemondani a legjobb minõségû LUND késekrõl. A szárzúzó fej a talajjal párhuzamosan helyezkedik el mintegy 8–10 cm magasságban, és megvédésérõl a talajt érintõ csúszótalp gondoskodik.
Figyelemre méltó a gép rendkívül alacsony, 180°-os talajrahelyezési szöge, amelynek következtében az összedõlt állományba is szinte „belekúszik”.
Összecsengõ adatok érkeztek a belföldi és külföldi felhasználóktól, valamint a külföldi szakirodalomból is arról, hogy az OLIMAC DRAGO az a géptípus, amely a legkevesebb veszteséget produkálja a kukorica betakarítása során.
Szervizkörútunk során Krausz Zoltán Szekszárd környéki bérbetakarító elmondta, hogy az OLIMAC adapterrel olyan „összedõlt kukoricákat” tudott betakarítani, amelyek felszedése más géppel csak nagyon nagy veszteséggel volt megoldható. Elõfordult, hogy „összedõlt kukoricaállományban” ugyanazon a táblán az OLIMAC adapterrel dolgozó kombájn magtartályába egy tonnával több mag került hektáronként, mint a szintén korszerû versenytárs adapterekkel betakarítást végzõ kombájnok magtartályába.
Az OLIMAC típusú gépek exportja az Egyesült Államokba szintén körülbelül négy évvel ezelõtt kezdõdött meg. Az ottani mérések is hasonló jó eredményeket mutatnak azzal kapcsolatban, mennyire kevés kukoricamagot hagy el az OLIMAC adapter. Ezen mérések szerint az OLIMAC képes arra, hogy ugyanarról a tábláról 140–300 kg-val több magot takarítson be hektáronként, mint a versenytárs gépek.
Itthon a legtöbb új tapasztalatot a szántóföldön szereztük: az OLIMAC adapternek soronként összesen két hajtómûve van, a meghajtás mindkét oldalról 3-3 soronként történik. A nyomaték egy T-hajtómûvön, majd egy biztonsági kapcsolón keresztül jut el a fõ hajtómûbe. Rendkívül leleményes megoldással a fõhajtómûbõl kerül meghajtásra a két törõhenger, a két lánckerék, valamint egy fordulatszám gyorsító áttételen keresztül a hajtómû alatt elhelyezkedõ szárzúzó fej is.
Tipikus meghibásodás, hogy amikor a szárzúzó tengelyének forgása a kések egyenetlen kopása vagy törések következtében kiegyensúlyozatlanná válik, a tengely kiveri a szimmeringet és ezen a résen elfolyik a hajtómû zsír, amely következtében a hajtómû tönkremegy.
Az olaszok leleményes megoldást kerestek erre a problémára: a hajtómûben összesen 7 liter zsír van, amelynek viszkozitása olyan, hogy még melegítéssel sem tehetõ folyékonnyá. A kezelési utasítás szerint a hajtómûben levõ zsír szintjét 20 óránként ellenõrizni kell. Gyakorlati tapasztalat szerint 20 óra alatt még átszakadt szimmering esetén sem távozik a hajtómûbõl több mint egy–másfél kg. zsír, amely az egység mûködését még nem veszélyezteti.
Íly módon, aki rendszeresen végez karbantartást, és a zsír, valamint olajszintek ellenõrzését is végrehajtja a karbantartási utasításban elõírtak szerint, gyorsan, még idõben felfedezheti a hibát.
A szárzúzó tengely a szántóföldön is javítható: a szárzúzó tengely kúpos csapágyát után tudjuk húzni, a szimmering és annak borítása pedig egyszerûen és gyorsan kicserélhetõ.
Minden partnerünknek felajánljuk, hogy erre a mûveletre rövid úton megtanítjuk, illetve szívesen felhívjuk figyelmét arra a néhány apróságra, amelyek leírása a szervizkönyvben is szerepel és amelyek betartásával valóban mindennapi „szervizbarátságba” kerülhetnek a géppel.