Az almafák tápelem-felvételének dinamikája

Több dolog is indokolja a tápelem-felvétellel kapcsolatos ismeretek bõvítését:

• a trágyázások hogyan befolyásolják a fák tápláltságát,
• az alma minõsége szempontjából fontos kalcium mikor jut a gyümölcsbe,
• a trágyázáson kívüli tényezõknek (idõjárás, agrotechnika, fajta, termésberakódottság stb.) van-e hatásuk a növényben mérhetõ tápelem mennyiségekre,
• mik lehetnek az okai annak, hogy elegendõ talajbeli kalcium esetén is relatív kalciumhiány alakul ki a gyümölcsben,
• a tápelem-arányokat hogyan lehet kedvezõ irányba befolyásolni?
  

Ezúttal ezek közül veszünk „szemügyre” néhányat.

1. A trágyázások hogyan befolyásolják a fák tápláltságát?

A növényi részek tápelemtartalma döntõen a talajbeli tápanyag kínálattól függ. Ugyanakkor gyakori eset, hogy a trágyázások ellenére sem nõ az illetõ elem koncentrációja a növényben. Ennek elsõdleges oka lehet, hogy trágyázás nélkül, a talaj természetes feltáródása is fedezi a növény igényét. Ezt tapasztaltuk a vályog kötöttségû, humuszban gazdag csernozjom talajon végzett kísérleteinkben a nitrogén és foszfor trágyázás esetén. Kötött talajon (különösen, ha az a semlegestõl eltérõ kémhatású) a foszfortrágyázás hatástalanságához hozzájárulhat még az is, hogy a foszfort nem mûvelték be a fák gyökérzónájába. Ugyanis a foszfor kémiailag és fizikailag is olyan erõsen kötõdik az ilyen talajokban, hogy csak elenyészõ mennyisége jut a bemûvelés mélysége alá.

A nitrogén esetén a 2%-nál magasabb humusztartalmú talajban (a fák 50–60 cm-es fõ gyökérzónáját alapul véve) évente hektáronként 50 kg-ot meghaladó nitrogén feltáródásra lehet számítani. Ez a mennyiség 30–35 t/ha-os almatermés igényét is fedezheti.

A nitrogén trágyázástól várható hatás akkor is elmaradhat, ha a kiszórás után hosszabb száraz idõszak következik, amikor a talaj nem ázik be legalább 40 cm-ig. Ennek ellenkezõje is okozhat hatástalanságot, ha a csapadékbõség vagy túlöntözés révén a gyökérzóna alá mosódik a talajban gyorsan mozgó oldott nitrogén. Ennek kockázata a homokon fokozottabban fennáll.

Az is elõfordulhat, hogy valamelyik tápelem használata visszaszorítja a másik felvételét (ionantagonizmus), és ezáltal megváltoznak a tápelem arányok, vagy különbözõ mértékû hiány is kialakulhat. Ez az eset a kationok (K, Mg, Ca) viszonylatában gyakrabban jelentkezik. Ezt az egyik trágyázási tartamkísérletünkben is megfigyeltük. Amíg a levél káliumszintje a káliummal trágyázatlan fáknál 0,5%-ról 1,1–1,4%-ra emelkedett, addig a magnézium 0,9–0,8–0,6%-ra csökkent a káliumdózisok növelésével. Az Mg szint ilyen mértékû visszaesése még nem okozott hiánytünetet, de egy magnéziumban eredetileg is szegény homokon valószínûleg szemmel látható változással is találkoznánk.

A kálium az egyike a növényben legkönnyebben beépülõ elemeknek. Ezért gyakran elõfordul a „luxus felvétel” is, amikor a levélbeli káliumszint emelkedésével már nem fokozódik a fák teljesítménye, sõt minõségromlás is bekövetkezhet. Ezt érzékelteti az 1. ábra is, ahol látható, hogy az 2. ábra összefüggése szerint optimálisként megállapítható 1,4% káliumtartalomhoz képest a bõségesebb talaj kálium ellátottságnál 1,8% fölé is emelkedhet a levél káliumszintje. De ezt a magasabb

K-ellátottságot visszavetítve az 2. ábrára, jól látható ennek negatív hatása nemcsak a gyümölcs tárolhatóságára, de a terméshozamra is.

2. Az alma minõsége szempontjából fontos kalcium mikor jut be a gyümölcsbe, illetve a lomb és a gyümölcs tápelem tartalmának változása a tenyészidõ alatt?

Évente több alkalommal végzett növényanalízissel figyeltük a tápelemszint változását. Eszerint az alma gyümölcs N, P, K, Ca, Mg és a levél N, P, K koncentrációja csökken a tenyészidõ során. A levélben a magnézium töménység gyakorlatilag alig változik vagy enyhén emelkedik. Lényegesen eltérõ a levél kalcium koncentrációja, ami õszre a tavaszi mennyiség 2–3–szorosára nõ a levelek öregedésével. A 3. ábrán az áttekinthetõség kedvéért csak a kálium és kalcium változását mutatjuk be. Jól érzékelhetõ az alma kalcium koncentrációjának gyors csökkenése a gyümölcsfejlõdés kezdeti 35–40 napos idõszakában, majd ezt követõen nagyon alacsony szinten marad.

Mivel a káliumtöménység lassabban csökken, a fiatal almákban jelentõsen eltolódik ezen két elem aránya. A gyümölcskalcium gyors hígulása meghaladja az alma szárazanyag-tartalmának csökkenési ütemét is. Ennek okai egyrészt az alma szárazanyag-összetételének változásában vannak (a sejtfalhoz képest megnõ a sejtnedv mennyisége, amiben kevés a kalcium). További okok a gyökér kalciumfelvételi és/vagy a növényen belüli tápanyagszállítás sajátosságaiban kereshetõk.

A szakirodalomban – különösen 20–25 évvel ezelõtt – gyakran idézték Faust és Quinlain azon véleményét, hogy az alma összes kalcium tartalmának 80%-a a megtermékenyülést követõ 5–6 hetes idõszakban jut be a gyümölcsbe.

Négy egymást követõ évben vizsgáltuk a kalcium beépülését a Jonathán almába, és évente hasonló, de jellegében a korábbi megállapítástól eltérõ, folyamatos felvételi dinamikát tapasztaltunk (4. ábra). Jelentõsnek számít ez az eredmény, mert felhívja a figyelmet arra, hogy az egész tenyészidõ alatt fontosak lehetnek azok a körülmények vagy beavatkozások, amelyek befolyásolják a gyümölcs kalciumtartalmát. Ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolható a vegetáció elsõ harmada, hiszen nekünk is volt olyan évünk, amikor a megtermékenyült egyhetes almában már kimutatható volt az érett gyümölcs kalciumtartalmának 15–20%-a is.

A tápelemek növényen belüli transzlokációjával foglalkozó kutatások szerint a kalcium a háncs edénynyalábokban rosszul szállítódik, mert erõsen megkötõdik, vagy nehezen oldható oxalát kristályok formájában kiválik. Ugyanakkor az izotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a felvett kalcium egy része aktív marad, mert tavasszal megjelenik a gyümölcskezdeményekben is. Ez egybecseng az egyes években általunk is tapasztalt magasabb arányú induló kalciumtartalommal.

3. Trágyázáson kívüli tényezõk hatása a növényben mérhetõ tápelemek mennyiségére

A tenyészidõ alatti folyamatos kalcium-beépülést mutatta ki Willkinson is. Az õ eredményei a vegetáció alatti körülmények közül a csapadékviszonyokra, a vízellátottság fontosságára hívják fel a figyelmet (5. ábra). A nyári hónapok csapadékösszege alapján négy évjárat hatását mutatta be az alma kalciumtartalmának változására. A jó vízellátottság esetén lehet igazán folyamatos Ca-beépülésrõl beszélni. A vízhiány alacsonyabb kalciumszintet eredményez, sõt szárazság esetén (61 mm-es nyári csapadék) a gyümölcsbõl kiáramló sejtnedvvel tápelemek is távoznak. Sajnos ilyenkor a többi elem szintje még helyreállhat a vízellátás rendezõdésével, de a kalcium hiánya – a sajátos dinamikája miatt – megmarad, és az abszolút vagy relatív hiánya fokozódik, az alma tárolási potenciálja romlik.

A fák termésterhelésének is van hatása a felvett és a levélanalízissel kimutatható tápelemek mennyiségére. Lamb és munkatársainak vizsgálatsorozata szolgál erre jól érzékelhetõ példával (6. ábra). Az összefüggéseket a növényanalitikai és termésadatok együttes értékelésekor is célszerû figyelembe venni. Eszerint a kihagyó évben vagy alacsonyabb termésszintnél a levél kálium- és foszfortartalma nõ, míg a nitrogén, kalcium mennyisége csökken a korábbi magasabb hozamú évhez képest. A termésterhelés fokozódásakor a következõ idõszakban fordított tendenciára számíthatunk.