A kajszibarack termesztésének alapvetõ kérdései

Köztudott a faj alföldi elterjedtsége, ahol Cegléden történt nemesítése során számos ma is köztermesztésben lévõ kitûnõ fajtát termesztenek. A termény java jellemzõen belföldön értékesül, s ez jellemzi általában a jelentõsebb termelõ országokat is, hiszen gyorsan romló terményrõl van szó. Ugyanakkor feldolgozott termékként jelentõs mennyiségre nyílhat export. Meg kell jegyezni, hogy az úgynevezett skandináv országokban kevésbé kelendõ gyümölcsrõl van szó, így az észak-európai export egyelõre nem nyújt garanciát a faj termesztéséhez. A kajszi biológiai értéke vitathatatlan, megfelelõ eljárással feldolgozva vitamintartalma nem változik nagymértékben, valamint félkészítmények, úgynevezett pulpok is elõállíthatók belõle. Komoly gondot okoz az exportálás során, hogy ingadozó termésmennyisége miatt nehéz évente egységnyi, megbízható mennyiséget biztosítani. Az alternancia jelenségén kívül a gutatütés, mint hirtelen fellépõ betegség jelenti a termesztés egyik legnagyobb problémáját.

A faj kitûnõen alkalmazkodott a magyarországi kontinentális éghajlathoz, tehát a hideg telekhez és a száraz, meleg nyarakhoz. Mivel gyökérzete laza szerkezetû talajt igényel, így az alföldi homoktalajokon, valamint Dunántúlon, a vulkánikus eredetû talajokon – különösen a Balaton-felvidéken – termeszthetõ nagy sikerrel. Amennyiben a talaj pH értéke semleges körül alakul (6,5–8,3), vagy kissé lúgos, termesztése különösen javasolt. Kerüljük a hideg, agyagban gazdag, savanyú pH-jú területeket. Csapadékra nem túlságosan igényes. A fiatal ültetvények öntözését javasolják, a termõ ültetvényekben nem szükséges öntözni, amennyiben az alanyhasználat hagyományos. Intenzív alanyok használata során egyre inkább oda kell figyelni az öntözésre és a megfelelõ tápanyagellátásra. Ilyen alanyok a Torinel, GF 31. A Mirabolán (például 29 °C) valamint a Mirabolánból nemesített vegetatív Marianna elnevezésû alanyok (például 8/1) jobban ellenállnak a szárazságnak. Ugyanakkor a szakirodalom gyakran említi, hogy a szakszerû öntözéssel bizonyos mértékig gyengíteni tudjuk az alternanciát, tehát a többnyire kétévenként fellépõ nagyobb mérvû terméskiesést. Az ültetvények kialakítása során az intenzitás növelése csak mértékkel történhet. A csonthéjasok közül a kajszi nagyon nehezen tehetõ olyan értelemben intenzívvé, miként azt megszoktuk a legtöbb almatermésû esetében. Az alanyok növekedési erélyét figyelembe véve leginkább elterjedt ültetési távolság az 5 m × 5 m, illetve az 5 m × 4 m sor- és tõtávolság. A Torinel elnevezésû alany esetében találkozunk olyan sûrû ültetéssel (5 m × 3,5 m), amely valamivel intenzívebb kultúrát biztosít. Mivel a már létrehozott ültetvények koronaformájának fenntartása, a zöldmunkák jelentik a kajszi esetében – a növényvédelem nehézségei mellett – a legtöbb problémát, így az alábbiakban leginkább ezekrõl lenne szó.

Fiatal fák nevelése

A kajszi metszéséhez szükséges megismerkedni a fajták jellemzõ tulajdonságaikkal és termõképleteikkel. Négy típust különíthetünk el:

1. Kisebb növekedési erélyû fajták, amelyek dárdákról és termõnyársakról adják a termést.
2. Erõsebb növekedési erélyû fajták, amelyek terméshozása kevésbé megbízható, alternancia, gyakori. Dárdákról és termõvesszõkrõl adnak termést.
3. Jó növekedési erélyû fajták, szintén dárdákról, valamint vesszõkrõl, illetve gallyakról teremnek, de a hajtásvégeken másodlagos elágazódások ritkán alakulnak ki.
4. Leginkább termékeny fajták erõs növekedési eréllyel, amelyek termõvesszõkrõl és gallyakról, valamint a nagy számban kialakuló másodlagos elágazásokról is teremnek.

Valamint fontos ismérv, hogy növény-egészségügyi problémák miatt, mint a gutaütés, a termõkorú fákat semmiképp se metsszük nyugalmi állapotban. A komolyabb lehûlések után, úgynevezett zöld állapotban végezhetünk metszéseket, mivel tartósan hideg idõjárásban a gutaütés kórokozóit egyik fáról a másikra vihetjük át. Szerencsés idõpont a termés betakarítása utáni, augusztusi metszés, amikor a fák kisebb hajlamot mutatnak a „mézgásodásra”, valamint megfelelõ sebkezelés mellett a metszés által okozott sebek gyorsan gyógyulnak.

Végül szükséges megemlíteni azt a tényt, hogy a kajszi más gyümölcsfajokkal szemben termést adhat a fattyú vagy úgynevezett vízhajtások megfelelõ visszavágásakor is, ez változatosabbá, de egyben bonyolultabbá teszi a fák metszését.

A koronás oltványok alakító metszése kora tavasszal elvégezhetõ úgy, hogy az elültetett oltvány koronájának középsõ vesszõjét: a sudarat (fõvezért) 8–10 jól fejlõdött rügyre metsszük vissza, míg az oldalvesszõket kifelé álló 4–5 rügyre. Rügyfakadáskor a koronavesszõkön a rügyek kihajtanak, s a fõvezérvesszõ végálló rügyébõl fejlõdõ hajtás a törzs folytatásában a fa növekedését adja, míg az oldalt álló koronavesszõk végálló rügyeibõl fejlõdõ hajtások a koronát szélességben fejlesztik tovább. Az oldalvesszõk száma lehet három vagy négy, semmiképpen se haladja meg az ötöt. Nyár folyamán a végálló hajtások, úgynevezett vezérhajtások nem fejlõdnek egyformán. Lesznek köztük erõsebbek, amelyek a gyengébbeket elnyomják, ezért ajánlatos az erõsen fejlõdött vezérhajtásokat visszacsípni. Mohácsy (1949) szerint mind a fõvezérhajtás, mind az oldalvezér hajtások alatt fejlõdött egyéb hajtásokat 6–8 levélre kell visszacsípni, hogy ezek a fa vázát fejlesztõ vezérhajtások fejlõdését ne akadályozzák. A következõ évben a múlt nyáron fejlõdött vezérvesszõket ismét hasonlóképpen metsszük.

Kineveljük a második ágcsoportot, az alakítás során fontos, hogy a tavalyi korona és a kinevelendõ korona között legalább 60 cm távolság legyen. A harmadik évben szintén megismételhetõ a már bemutatott koronarész nevelése, azaz a harmadik ágemelet kialakítása, de mérlegelnünk kell a fa addigi növekedését is. Abban az esetben, ha a gyümölcsfa növekedése nagyon erõs, mi pedig nem törekszünk nagy fa kialakítására, akkor nem szükséges a harmadik ágemelet kialakítása, hanem a második ágemelet fölött kialakuló egyik oldalvezér hajtás fölött közvetlenül visszavágjuk a fõvezért, tehát a fa központi tengelyén elágazásra történõ visszavágást végzünk, amelyet részleges katlanozásnak is hívhatunk. Ezzel úgynevezett kombinált koronát hozunk létre és megakadályozzuk, hogy a központi tengely a késõbbiek során elhajolhasson, amely gyakori jelenség a kajszi esetében. A középmagas törzsû fák koronametszésekor a kialakult oldalágak részleges visszametszése az egész termõtestet erõsíti. Ha fiatal éveiben a koronát metszetlenül hagyjuk, az egész korona gyenge marad. A korona néhány évig tartó alakító metszése lehetõvé teszi a koronának idõben való elágazódását.

Gondozás termõkorban

Amíg a gyümölcsfa teljesen ki nem fejlõdött, koronáját minden évben átvizsgáljuk, a felesleges gallyakat, ágakat kimetsszük. Minden olyan gallyat, ágat, amelyik a korona közepe felé nõ, beteg vagy törött, valamint a vastagabb ágakon fejlõdött fattyúvesszõket is eltávolítjuk. Itt szükséges megjegyezni, hogy ahol hiányosnak vagy nagyon szellõsnek találjuk a koronát, a fattyak egy részénél alkalmazhatjuk azt a módszert, hogy a legalsó levélörvre vágunk. Ezt a metszést szerencsés még a nyáron elvégezni. A következõ évben a csonkokon rövid generatív rügyeket tartalmazó képletek jelennek meg, amelyek termést is adnak. Összességében a koronának ritkának és szellõsnek kell lennie, mert a sûrû koronában gyümölcs nem terem, viszont elszaporodhatnak benne gombabetegségek és különféle kártékony rovarok is.
Gondot jelenthet egyes fajták esetében, hogy a fa csúcsdominanciája túlságosan erõs, az elágazások meredeken az ég felé törnek. Ha ez a jelenség a vízszinteshez képest nem haladja meg a 60°-ot, abban az esetben alkalmazható a Brunner (1982) által kidolgozott kettõsmetszés technikája, melynek lényege, hogy a kikönyököltetést az oldalágakon nem egy vegetáció alatt kívánjuk elérni, hanem két év során. Ennek megfelelõen egy fiatal oldalelágazást ne külsõ, hanem belsõ rügyre vágjuk vissza. A visszavágás által a végálló rügy erõteljesen kihajt és megakadályozza a vízhajtások fejlõdését. A végálló rügybõl nyert elágazás a korona belseje felé irányul, tehát rossz helyzetû, ugyanakkor a végálló rügy alatt elhelyezkedõ külsõ rügyek is kihajthatnak, amelyek közül a kifelé (tehát horizontális irányba) indulót részesítjük elõnyben úgy, hogy az elkövetkezendõ vegetációban arra metsszünk vissza.

Ezzel elérjük a megfelelõ irányultságot és gyengítjük a csúcsdominancia hatását, amely közvetlen termõrész-berakódással jár, valamint jócskán csökkenthetjük a vízhajtás-képzõdés hajlamát is.

A váza- vagy tölcsérkoronák kialakítása

Nem szerencsés olyan koronás oltványt vásárolni, amelyet a faiskolás kikatlanozott, mert a fiatal (egy-két éves korban) végzett katlanozás elõidézheti az oldalelágazások „söprûsödését”, azaz túlzott vertikális irányultságát.

A vázakoronák közül a magas vagy közepes törzsû három vagy négy oldalelágazással rendelkezõ koronákat részesítik elõnybe, amelyek esetében figyelni kell, hogy a korona elágazások a törzsrõl ne egy pontban fejlõdjenek, hanem egymáshoz képest magasabban vagy alacsonyabban, hiszen a közel egy pontból történõ elágaztatás gyakran vezet a fák hasadásához. Az oldalvezérek további elágaztatása fiatal korban történik úgy, hogy az oldalsó elágazásokat részesítjük elõnyben, illetve az úgynevezett gallérágakat. A befelé irányuló elágazásokat viszont minden esetben eltávolítjuk. A katlanozást a négy-öt éves fáknál jobb, ha magunk végezzük el, így egy középen nyitott koronát kapunk, amely jól áttekinthetõ és megfelelõ mennyiségû termést adhat. A metszéseket termõkorban nem szükséges évente végezni, kétévente történõ felügyeleti metszést végezzünk, amely az alábbiakat jelenti:

1. A fattyak eltávolítása, illetve a megfelelõ helyzetûek visszavágása alsó levélörvre.
2. A 3–5 éves elágazások válogatása, különösen azon fajták esetében, amelyek elágazódásra hajlamosak.
3. Idõben meg kell akadályozni az egyes években adódó nagy termésmennyiséget, mert gyakran a következõ évi terméskihagyáshoz (alternanciához) vezet, ezért szükség esetén a termõképletek csökkentésére is sor kerülhet.
4. A megfelelõ helyzetû, fiatal elágazásokat érdemes hajlítani vagy azokon hajlító hatású metszéseket végezni, mint például a Brunner-féle szektoriális kettõs metszés, amelyet a fentiekben már tárgyaltunk.

Idõs fák metszése

A kajszi könnyen megújul, az idõs, fás részeibõl házi kertben új koronát meglehetõsen könnyen nevelhetünk. A rejtett rügyek erõs visszametszéssel kihajtásra bírhatók, tehát az idõs fák, melyeknek termõrészei elöregedtek és ágaik többnyire felkopaszodtak, kellõ ifjítás után újra termõre bírhatók. Gondoskodnunk kell elõzetesen a fa megfelelõ kondíciójáról, mert a metszést követõ regenerálódás különben nem következik be. Érdemes tehát talajlazítást, istállótrágyázást biztosítani, valamint aszályos idõjárás során öntöznünk is kell.

Beteg fák ifjításával ne kísérletezzünk, mert kellõ eredményre nem juthatunk. Metszõollónkkal vagy más eszközökkel esetleg további fertõzéseket idézhetünk elõ. Az ifjító metszést úgy végezzük, hogy a vázágakat legalább egyharmadukra visszafûrészeljük és a rajtuk lévõ ágakat, gallyakat is erõsen visszavágjuk. Ezt legcélszerûbb tavasszal, rügyfakadáskor elvégezni (Szalay, 2004).

A keletkezett sebfelületeket gondosan zárjuk le, amelyre olajfesték is jó lehet, ha otthonunkban nincs egyéb. Az ifjítás után nagyon erõs hajtásnövekedés indul meg. A hajtásokat tehát ritkítsuk, mielõtt azok túlzottan megerõsödnének.
Természetesen az új termõfelületet is az alakító metszés során leírt szabályok szerint hozzuk létre, így az egészséges fák termõfelülete 2–3 év alatt megújul, majd teljes termést kaphatunk. Az ifjító metszés többnyire csak házi kertekben gazdaságos, üzemi szinten az ültetvény felszámolását és helyette új telepítés létesítését gazdasági szempontok alapján kell mérlegelnünk.

Összegzésül megállapítható, hogy a kajszi metszése azért különösen nehéz, mert fája könnyen hasad, mert az okozott sebek nehezen gyógyulnak, könnyen fertõzõdnek és mézgásodnak, mert a korai és túlzott visszametszésekre nagyszámú elágazás-képzéssel reagál, mert a visszametszések vízhajtás-növekedést indukálnak, mert a csúcsdominanciát egyes fajták esetében gyengíteni kell, ez azonban egyes években nagy termésmennyiséget indukálhat, amely a következõ évi részleges vagy teljes terméskiesést idéz elõ. A kajszi jól terem a vízhajtások erõteljes visszavágása után.

Az Egyesült Államokban bevezetett módszer a háromévente történõ augusztusi erõteljes metszés alkalmazása, amelynek során a képzõdött fattyakat az alsó levélörvig vágják vissza, valamint az egész koronában tisztogató, válogató metszést végeznek, majd az elkövetkezendõ két évben metszetlenül hagyják a fákat. Ugyanakkor Kaliforniában alkalmazott módszer az õszibarackhoz hasonló évenként történõ termõre metszés, amellyel évrõl évre adódó intenzív hajtásnövekedést váltanak ki. Csak érdekességként említjük meg. Ebben az esetben a termés jelentõs része nem a nyársakon, hanem a hosszú vesszõkön képzõdik (Szalay, 2004). Természetesen ehhez a melegebb éghajlat, a megfelelõ intenzív fajták és a folyamatos (többnyire csepegtetõ rendszerû) öntözés, valamint a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás szükséges. Minden komolyabb beavatkozás után ajánlatos lemosó permetezést végezni, ha nincs más, megfelel a szakszerûen készített bordói lé is. 

Kiemelt jelentõségû fajták

Bergeron
Korán termõre forduló, jó termõképességû, túltermésre is hajlamos, ezért az alternancia és a minõségromlás elkerülésére gyümölcsritkítást igényel. Téli és tavaszi fagytûrése jobb, mint a Borsi-féle kései rózsa fajtáé. Öntermékeny, virágai késõn nyílnak. Moníliára, gnomóniára és sharka vírusra érzékeny. Koronaalakításkor erõsebb visszametszés szükséges.

Ceglédi Piroska
Korán, már a 3-4. évben termõre fordul. A hosszú vesszõk is gazdagon berakódnak virágokkal, amelyek jól termékenyülnek, ezért általában gyümölcsritkítás szükséges. Középidõben virágzó és elhúzódó virágzású fajta. Önmeddõ, pollenadó fajtái: Ceglédi bíborkajszi, Magyar kajszi, Pannónia. A tengeribarack, valamint a C.162 és C.678 myrobalan alanyokkal jó az affinitása. Gnomóniára kevésbé, a sharka vírusra közepesen érzékeny. Moníliával szemben erõsen toleráns. Fagyérzékenysége közepes.

Magyar kajszi
Nagy termõképességû, korán termõre fordul, de alternanciára erõsen hajlamos. Téli lehûlésre érzékeny, öntermékeny virágai viszonylag korán nyílnak, ezért a tavaszi fagykárosodásnak is nagyobb az esélye. Termését elsõsorban termõnyársakon hozza.

Pannónia
Középkései virágzású, öntermékenyülõ fajta. Termõképessége és termésbiztonsága kiemelkedõ. Túlkötõdésre is hajlamos. A túlkötõdés következtében a fa növekedése leáll, kondíciója leromlik és a betegségekkel szemben fokozottan fogékonnyá válik. A termõegyensúly fenntartásához erõteljesebb metszést és gyümölcsritkítást igényel. A myrobalan, a Fehér besztercei és a vadkajszi egyaránt jó alanya. Télállósága átlagon felüli. A János-napi hajtásokon lévõ, késõn nyíló virágai kevésbé károsodnak a virágzás elsõ felében jelentkezõ fagyoktól. A sharka vírussal szemben érzékeny (Kerek M. M. – Nyujtó F., 1998).

Termesztésbõl kiszoruló, illetve kisebb jelentõségû fajták: Borsi-féle késõi rózsa, Budapest, Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Korai piros, Ligeti óriás, Mandulakajszi (C.712), Rakovszky, Rózsakajszi C.1406, Szegedi mamut. Valamint meg kell említeni az olyan ígéretes fajtákat, mint a Baneasa 4/11, Ceglédi arany, Ceglédi kedves, Harcot, Harmat, H-I.4/25, H-éII.16/1, H-II.19/39, H-II.20/6, H-II.25/37, H-II.25/62, H-II.25/65, H-II.36/26 (Szuper rózsa), H-II.45/45, Korai zamatos, MK 132-5, Polonais, Roxana, Selena, Sirena, Szkopszka krupna, Veecot, 1553/54.