Sertések mikotoxikózisa

A mikotoxinok képzõdhetnek a növényben a termesztés folyamán aratás elõtt, és az aratás után a nem megfelelõ tárolási körülmények miatt, a raktározás alatt. Mindkét esetben hajlamosító tényezõ a magas nedvesség, ill. páratartalom és a magasabb környezeti hõmérséklet. Minél több a sérült szem, annál inkább szaporodnak a gabonákban a gombák, és annál több toxin termelõdik és halmozódik fel a takarmány alapanyagban. Korábban hajlamosak voltunk a kukoricát tenni elsõsorban felelõssé a toxin problémák okaként, azonban a többi gabonaféleség éppúgy fertõzõdhet gombákkal és toxinokkal, mint a kukorica. Sõt, az utóbbi években a legkritikusabbnak inkább a tritikále mutatkozott. Az embernek olyan érzése támad, mintha ez a gabona faj lenne a legérzékenyebb a gomba- és toxinfertõzésre. Nagyon érdekes, hogy a szóját szinte soha senki nem vizsgáltatja és értékeli toxin-tartalomra, pedig az is fertõzõdhet penészgombákkal.



Több károsító mikotoxint ismerünk: aflatoxin-, ochratoxin-, fusarium-toxinok. Gyakorlati jelentõségüknél fogva itt a fusarium-toxinokról fogunk tárgyalni, mivel ezek okozzák a problémák döntõ többségét a sertéstenyésztésben és szaporításban.



A Fusarium penészgombák úgy az érésben lévõ növényt, mint a tárolt gabonaszemeket megtámadják és károsítják. Ez a károsító hatás annál súlyosabb, minél több a sérült gabonaszem, ugyanis ezek feltárt tápanyagot jelentenek a penészgombák számára.



A Fusarium toxinok fõbb fajtái:

1. Fumonisin. A biológiai membránok lipid szintézisét gátolják. A sertés kevésbé érzékeny erre a toxinra, mint a többi állatfaj, de nagyobb mennyiségben tüdõödémát okozhat. Nagyobb problémát jelent a toxin immun szupressziv hatása. Letális szintnek a 330 mg/kg értéket adják meg. 175 mg/kg szinten a fumonisin a vemhes kocákban magzat károsodásokat okozott.

1. DON toxin (deoxynivalenol). Vomitoxin néven is ismert toxin, mivel nagyon jellemzõ tünete az állatok hányása, étvágytalansága és az emésztõrendszer károsodása. Kritikus értéknek tekinthetjük a 4 mg/kg szintet a takarmányban.

1. T-2 toxin. Bizonyos értelemben a DON-toxin rokona, nagyjából hasonló tünetekkel. Ami sajátosan a T-2 toxinra jellemzõ, hogy a petefészek-állományban a primer (elsõdleges) tüszõket károsítja, tehát a rendelkezésre álló készletet teszi tönkre. Lefordítva ez azt jelenti, hogy súlyos fertõzés után az állatok nagy részét meddõség miatt selejtezni kell.

1. F-2 toxin (zearalenon). Ez egy ösztrogén hatású toxin. Megzavarja az állatok hormonális rendszerét és mûködését. Álivarzásokat vált ki, rontja a magzati beágyazódást, hüvely és végbél elõesést okoz. Ezt teszik gyakran felelõssé a szétcsúszó láb szindrómáért. Fialáskori kelésgyengeség, csökkent alomszám, vetélések és cikluson kívüli magas visszaivarzási arány jellemezhetik a jelenlétét. Újszülött malacokon a duzzadt, élénkpiros péra és a csecsbimbó elhalás hívhatja fel rá a figyelmet. 20 mg/kg szint lehet a kritikus érték. A T-2 toxinnal ellentétben az érett harmadlagos tüszõket károsítja a petefészkekben, így a toxin megvonása után mintegy 1 hónappal a helyzet teljes mértékben normalizálódhat. Megállapították, hogy a prepuberális kocasüldõk érzékenyebbek a toxin hatásra, mint az ivarérettek. Kanoknál ondóhólyag hurutot okozhat, ami a sperma pH emelkedésével és drasztikus spermaminõség-romlással jár. Számtalan esetben ez volt a telepen az elsõ látható jele az F-2 toxin szennyezõdésnek. A takarmány minõség javításával (pl. kantápcsere toxinmentes takarmányra) a helyzetet 1 hét alatt normalizálta. (a kansperma normál pH értéke 7,2– 7,5 feletti értékeknél már intézkedni kell hathatós toxinkötõ adásával, ill. tápcserével. Nem értem, hogy telepeinken a sperma laborokban miért nem fordítanak a sperma pH-ra nagyobb figyelmet).

Szaporodás biológiai elemzéssel sokszor meglehetõsen biztosan feltárható a takarmányo toxinszennyezettsége. Azt szoktam fennen hirdetni, hogy kérdezzük meg okosan a kocákat, és azok okosan fognak válaszolni. T-2 toxin esetén fõleg a ciklusos visszaivarzások (18–24 nap), F-2 toxin esetén úgy a ciklusos, mint az aciklusos (25–35 nap) visszaivarzások aránya drasztikusan megemelkedik. A visszaivarzások alakulását differenciáltan kell értékelnünk. Az aciklusos visszaivarzások megemelkedése az alábbi fõ okok miatt következhet be: parvovirozis, magas hõmérséklet, F-2 toxin, zsíravasodás és oxidatív folyamatok, stressz, leptospirózis, PRRS. Az F-2 toxin kóroktani hatását az valószínûsíti, hogy az aratási év elõrehaladtával a tünetek súlyosbodnak, és hiányoznak azok a melléktünetek, amelyek a fertõzõ kórokok esetében megjelennek (mummifikált magzatok, jellemzõ idõszakokban bekövetkezett vetélések stb.). Tehát a legkedvezõbb helyzet valamikor szeptembertõl februárig tart, majd fokozatosan emelkedik az aciklusos visszaivarzások aránya június–júliusig. Ehhez társul még, hogy a penészgombák ugyanazon tápanyagokból táplálkoznak, mind az állatok, tehát az aratási év vége felé a takarmányok beltartalmi értéke is csökken. A nyári, amúgy is kedvezõtlen helyzethez társulhat egy bizonyos energiahiány is, aminek kártételeit már korábbi írásaimban említettem.



Nagy problémát jelent, hogy mi csak néhány toxint ismerünk részletesebben és csak ezeket vizsgáljuk. Azt megállapították, hogy a különbözõ toxinok között sokszor additív szinergizmus jelentkezik. Ilyen vonatkozásban a fuzárium sav is jelentõs súlyosbító tényezõt jelent. Hány olyan toxin létezhet még, amiket nem, vagy csak kevésbé ismerünk, és amelyek adott esetben szinergista károsító hatást fejthetnek ki?



Figyelembe kell vennünk az állatok egyedi érzékenységét is. Hajlamosak vagyunk a sertéseket csak csoportként értékelni, pedig mint mindenhol, úgy ennél az állatfajnál is a csoportok egyedekbõl állnak, amelyek egyedi sajátságokkal – ellenállóképesség stb. – rendelkeznek. Bármilyen súlyos toxinszennyezettség esetén is az állatok egy része normálisan növekedik, szaporodik.



További problémát jelent, hogy a toxinok és a penészgomba fertõzöttség nem homogén módon oszlik el a takarmányban. Mindig vannak a takarmánynak jobb, gyengébb és rosszabb részei. Ez a toxinvizsgálatot is rendkívül megnehezíti. Sok és drága toxinvizsgálat kell ahhoz, hogy objektív képet kapjunk, ha egyáltalán kaphatunk. Sok esetben kapunk vissza olyan vizsgálati eredményt, mely szerint a toxinérték nem zéró, de az értékelés szerint a talált toxinszint miatt a takarmány nem kifogásolható. Ez azt jelenti, hogy van ugyan toxin a takarmányban, de kritikus szint alatti értékben. Viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a takarmányt huzamos ideig etetjük, és a toxinoknak feltehetõen van kumulatív hatásuk. Minden esetre a gyakorlatomban minden jel erre mutat.



Mit tehetünk a toxinártalmak ellen? A mai viszonyok között toxinkötõ (jó toxinkötõ!) nélkül sertéstakarmányt etetni nem tanácsos a fentebb leírtak miatt. Ráadásul az idei év nagyon csapadékos volt, és csapadékosnak ígérkezik ezután is. A toxinok hõ- és savállók. A gabonaszemeken lévõ gombák a betároláskori savas kezeléssel (propion sav) elpusztíthatók ugyan, de a szerves savak illékonyak, és idõvel hatásukat vesztik. Másrészt a túl savanyú takarmányból a sertések kevesebbet fogyasztanak, és így tápanyaghiány jelentkezhet, ami szaporodás-romlást és súlygyarapodás-csökkenést okozhat. A penészgombák teljes mértékben semmilyen kezeléssel nem pusztíthatók el. A sertéstápok készítésekor a darálással szinte feltárjuk a gomba táptalajt, és a néhány napos-hetes tároláskor különösen nyáron, azok rendkívüli mértékben kezdenek szaporodni és toxint termelni. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a betároláskor a gombákat ugyan elpusztíthatjuk jó hatásfokkal a gabonaszemeken, de már a szántóföldön termelõdött toxinokat nem!!