A csatlakozás nyertese a növénytermesztés
Oldalszám:
2014.05.28.
A magyar agrárgazdaság 2004. május elsejével a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált, így ma már a hazai gazdák is igénybe vehetik az EU közvetlen támogatásait, és haszonélvezõi lehetnek az EU-val közösen finanszírozott, (úgynevezett társfinanszírozású), az EU Strukturális Alapjaiból származó támogatási konstrukcióknak.
Dr. Máhr András helyettes államtitkárnak (FVM) az OMÉK-on tartott elõadása – Az EU-csatlakozás hatása a fontosabb magyar termékpályákra – szolgál alapul olvasóink tájékoztatására.
Köztudott volt, hogy uniós csatlakozásunk új helyzetet eredményez, s erre fel kellett készíteni a gazdaságot. Az elmúlt mintegy másfél esztendõben jelentkezett problémák oka részben az, hogy az agrárszereplõk uniós felkészültsége és versenyképessége öszességében nem érte el a kívánatos szintet a csatlakozás évében. Gondot okozott, hogy a támogatások szerkezete dinamikusan átrendezõdött, s hogy a technikai-technológiai lemaradáson kellett változtatni, hangsúlyozott támogatással. Mára a lemaradást ugyan nem hoztuk be, de elindultunk annak irányába.
Jelentõsen átalakult a hitelszerkezet, de stabilitás addig nem érhetõ el, amíg a financiális szerkezet nem igazodik az unióshoz. Míg korábban a támogatások elõfinanszírozók voltak, késõbb utófinanszírozók lettek, s ez likviditási gondokat okozott. Ez azonban a csatlakozás idõszakára megváltozott, s az elsõ évben érzékelhetõ lett a jövedelemjavulás.
Tizenöt év után a 2004-es volt az elsõ esztendõ, amikor nõttek az agrárjövedelmek. Az agrárgazdaság GDP-je 2,5-rõl 3,2 százalékra emelkedett, ez jelentõs relatív növekmény. A pozitívumok mellett azonban meg kell említeni a negatívumokat is: tovább csökkent az állatállomány (legjelentõsebb mértékben a sertés és a baromfi), megugrott az élelmiszerimport, és értékesítési gondok támadtak.
A 2005. év elsõ félévi adatai szerint a növekedési ütem mérséklõdik, az export pedig növekedhet.
Kiemelendõ azonban, hogy egyes ágazatoknak lehetõségük adódhat a felzárkózásra. A csatlakozás egyértelmû nyertese a növénytermesztés. Fontos kérdés azonban a termékek értékesítése, a valódi kihívást a piacra juttatás jelenti. Újabb értékesítési irány a gabona-intervenció, amely mint önálló értékesítési csatorna csak a végsõ forma lehet. A figyelmeztetõ jelek tanulsággal szolgálnak: ne az utolsó pillanatban keressük a megoldást. Az ár és az értékesítés biztonságát kell szolgálni a tervezéssel, viszont a termékpálya-szabályok módosítása várható, amelyre fel kell készülni.
Egyik legnagyobb probléma a következõ idõszakban a tej. Ez az egyik olyan ágazat, ahol olykor vitatott minõségû termékek érkeztek be. Import kínálat és tejpiaci feszültség keletkezett a 2002–2003-as többlettermelésnek köszönhetõen. A kompenzációt viszont teljes körûen meg kell kapnunk. A tejszektor modernizálása 2007-tõl (a mai árképzés szerint) válik szükségessé.
A gabonaszállításban hiányosságaink vannak. A mozgástér megvan ugyan, de a hatékonyságot és a versenyszerkezetet szükséges javítani. Elengedhetetlen a technikai-technológiai fejlesztés és az ágazati egyensúly fenntartása.
A zöldség-gyümölcs szektor alapvetõen két csoportra osztható: a szõlõ-bor, illetve az egyéb termékek csoportjára. Itt komoly esély körvonalazódik a jelentõs növekedésre, a jövedelmek javulására. Ez a legszéttagolódottabb ágazat, így szükség van a teljes vertikum összefogására, mert ennek hiányában kiszolgáltatott helyzetek teremtõdnek.
A bormarketing komoly lehetõségeket rejt magában, hiszen bizonyítottan versenyképes termékeink vannak. A bortársadalomnak azonban ki kell rekesztenie maga közül azokat, akik miatt lejáratódik az ágazat. – Keresztes –
Köztudott volt, hogy uniós csatlakozásunk új helyzetet eredményez, s erre fel kellett készíteni a gazdaságot. Az elmúlt mintegy másfél esztendõben jelentkezett problémák oka részben az, hogy az agrárszereplõk uniós felkészültsége és versenyképessége öszességében nem érte el a kívánatos szintet a csatlakozás évében. Gondot okozott, hogy a támogatások szerkezete dinamikusan átrendezõdött, s hogy a technikai-technológiai lemaradáson kellett változtatni, hangsúlyozott támogatással. Mára a lemaradást ugyan nem hoztuk be, de elindultunk annak irányába.
Jelentõsen átalakult a hitelszerkezet, de stabilitás addig nem érhetõ el, amíg a financiális szerkezet nem igazodik az unióshoz. Míg korábban a támogatások elõfinanszírozók voltak, késõbb utófinanszírozók lettek, s ez likviditási gondokat okozott. Ez azonban a csatlakozás idõszakára megváltozott, s az elsõ évben érzékelhetõ lett a jövedelemjavulás.
Tizenöt év után a 2004-es volt az elsõ esztendõ, amikor nõttek az agrárjövedelmek. Az agrárgazdaság GDP-je 2,5-rõl 3,2 százalékra emelkedett, ez jelentõs relatív növekmény. A pozitívumok mellett azonban meg kell említeni a negatívumokat is: tovább csökkent az állatállomány (legjelentõsebb mértékben a sertés és a baromfi), megugrott az élelmiszerimport, és értékesítési gondok támadtak.
A 2005. év elsõ félévi adatai szerint a növekedési ütem mérséklõdik, az export pedig növekedhet.
Kiemelendõ azonban, hogy egyes ágazatoknak lehetõségük adódhat a felzárkózásra. A csatlakozás egyértelmû nyertese a növénytermesztés. Fontos kérdés azonban a termékek értékesítése, a valódi kihívást a piacra juttatás jelenti. Újabb értékesítési irány a gabona-intervenció, amely mint önálló értékesítési csatorna csak a végsõ forma lehet. A figyelmeztetõ jelek tanulsággal szolgálnak: ne az utolsó pillanatban keressük a megoldást. Az ár és az értékesítés biztonságát kell szolgálni a tervezéssel, viszont a termékpálya-szabályok módosítása várható, amelyre fel kell készülni.
Egyik legnagyobb probléma a következõ idõszakban a tej. Ez az egyik olyan ágazat, ahol olykor vitatott minõségû termékek érkeztek be. Import kínálat és tejpiaci feszültség keletkezett a 2002–2003-as többlettermelésnek köszönhetõen. A kompenzációt viszont teljes körûen meg kell kapnunk. A tejszektor modernizálása 2007-tõl (a mai árképzés szerint) válik szükségessé.
A gabonaszállításban hiányosságaink vannak. A mozgástér megvan ugyan, de a hatékonyságot és a versenyszerkezetet szükséges javítani. Elengedhetetlen a technikai-technológiai fejlesztés és az ágazati egyensúly fenntartása.
A zöldség-gyümölcs szektor alapvetõen két csoportra osztható: a szõlõ-bor, illetve az egyéb termékek csoportjára. Itt komoly esély körvonalazódik a jelentõs növekedésre, a jövedelmek javulására. Ez a legszéttagolódottabb ágazat, így szükség van a teljes vertikum összefogására, mert ennek hiányában kiszolgáltatott helyzetek teremtõdnek.
A bormarketing komoly lehetõségeket rejt magában, hiszen bizonyítottan versenyképes termékeink vannak. A bortársadalomnak azonban ki kell rekesztenie maga közül azokat, akik miatt lejáratódik az ágazat. – Keresztes –
Agrometeorológia
Hőmérséklet
Hőmérséklet
Olvasta már?
Már a kéknyelv-járvány miatt is aggódhatunk?
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]