Fás növények gyökérbetegségei

A gyökérbetegségek esetében nagyon fontos a megelõzés, mert mire észrevesszük a megbetegedést, és meghatározzuk a kórokozót a növény már menthetetlenül kipusztul. Nem kell gyökérbetegségre gyanakodni, ha a gyökérsarj, tõsarj kihajt.

Agrobaktériumos gyökérgolyva

(Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens, A. r. pv. vitis)

Az Agrobacterium gazdanövényköre rendkívül széles. Gyakorlatilag valamennyi fás növényünket megbetegítheti. A fertõzés kezdetén még alig látható, sárgásfehér, puha, karfiolszerû golyvák késõbb gyorsan nõnek. Kitermeléskor már barna, fásodó, borsószem, dió nagyságúak lehetnek a tumorok. Mivel a földfeletti részen nincs jellemzõ tünet, a fertõzöttség csak a szabadgyökerû oltványok vásárlásakor és a kipusztult fa kiásásakor vehetõ észre. Idõsebb fák kiásásakor ökölnyi, gyermekfej méretû golyvákat is találhatunk. Felületük rücskös, fa keménységû, barnás-fekete. Szõlõn és esetenként az õszibarackon a gyökérzet mellett a tünetek az egy és több éves földfeletti fás részeken, a törzsön, gyökérnyakon, illetve tõkefejen is megjelennek. A rákos sejtburjánzás kiterjedésétõl függõen a beteg növény legyengül, vagy elpusztul.

A kórokozó sebparazita, a mûvelõ-eszközök vagy kártevõk által okozott sebzéseken keresztül jut a növénybe, és sejtburjánzást indít el. A beteg sejtek rendellenesen fejlõdnek és a sejtekben felszaporodó baktérium, a gyökérnyakon, fõ- és mellékgyökereken, daganatok fejlõdését indukálja. A golyva elzárja a tápanyagszállítás útját. A gyökér által felvett, vízben oldott tápanyagok nem jutnak el a levelekbe, a levelekben termelt asszimiláta pedig nem jut el a gyökerekbe. A golyván keresztül tehát a tápanyagszállítás gátolt, ezért fõgyökéren lévõ golyva a fa pusztulását okozhatja, míg oldalgyökér fertõzöttsége esetén az elpusztult gyökérrészt a növény újabb gyökerek fejlesztésével pótolja. A beteg növény gyengén fejlõdik, sínylõdik, majd elszárad.

Védekezés: az Európai Unió növény-egészségügyi jogi szabályozása szerint az Agrobacterium már nem szerepel a karantén listán. A faiskolai kitermeléskor azonban meg kell semmisíteni, el kell égetni azokat az oltványokat, amelyeknek gyökérnyakán, vagy fõgyökerén agrobaktériumos gyökérgolyva található. Az oldalgyökereken található tumorokat a kitermeléskor le kell vágni, és ha ezután a gyökérzet még megfelel a szabvány követelményeinek, az oltvány értékesíthetõ.

 

Verticilliumos hervadás

(Verticillium albo-atrum és Verticillium dahliae)

A betegséget okozó két rokon talajgomba faj, a fiatal fákat a gyökérnyakon, gyökérzetükön, a gyökerek visszavágásakor, kapavágáskor keletkezett sérüléseken, pockok vagy pajorok rágása nyomán és a fonálféreg okozta mikrosebeken keresztül fertõzi. A gomba által termelt mikotoxin a felvett, vízben oldott tápanyagokkal együtt vándorol, és a hajtások hervadását, fonnyadását, barnulását majd hullását okozza. A két faj szaporodását szolgáló spóra a konidium, a beteg növény felületén fejlõdõ konidiumtartókon fûzõdik le. A Verticillium-fajok a talajban, a lágy szárú termesztett- és gyomnövények gyökereiben, növényi maradványaiban hosszú ideig fertõzõképesen életben maradnak. Mindkettõ polifág, azaz mindkét kórokozó fajnak termesztett gyümölcsfáinkon kívül számos fás és lágy szárú gazdanövénye is van. A Verticillium albo-atrum a csonthéjas gyümölcsfáink, a málna, szeder, szamóca és rózsa károsítója.

A Verticillium dahliae a körtét, csonthéjas gyümölcsfajokat, ribiszkéket, málnát, szedret, szamócát, szõlõt és a rózsát fertõzi meg. A felsorolt növényeken kívül még több mint száz növényfajról leírták elõfordulásukat.

A fertõzés általában csak a fiatal, a faiskolai kitermelést, szállítást, vermelést, telepítést megsínylett fáknál okoz pusztulást. A már jó kondícióban lévõ fák ellenanyagot termelnek és megakadályozzák, vagy kiküszöbölik a fertõzõdést.

Védekezés: megelõzõ védekezésként nagyon fontos telepítés elõtt a fás  és lágy szárú termesztett növények és gyomok gyökérmaradványainak eltávolítása. A telepítésre kijelölt területen ne legyen elõvetemény Solanaceae-fajhoz tartózó növény, tehát paprika, paradicsom, burgonya és dohány.

Tielaviopsziszos fekete gyökérrothadás

(Thielaviopsis basicola)

 

Ezt a mikro-gombát Angliában és Hollandiában cseresznye és meggy gyökerén megtalálták és a talajuntság egyik okozójaként ismertették. Hazánkban csak enyhe telet követõen számíthatunk károsítására. A fertõzés az idõjárásunk melegedésének hatására váratlanul, meglepetésszerûen is bekövetkezhet, hiszen a kórokozónak rendkívül széles a gazdanövényköre. Elsõsorban lágy szárú növények kórokozója. Fõ gazdanövénye a dohány, ibolya, ciklámen, csillagfürt, lencse és baltacim. Alkalmanként a legtöbb, növényházban, fóliaalagútban teleltetett, vetett vagy palántázott lágy szárú haszonnövények, gyomnövények mellett védett helyen teleltetett fás növények (Citrus-félék) is gazdanövényei a tielaviopsziszos gyökérrothadást okozó talajgombának.

A fertõzött, rothadó gyökér a sötétszínû, vastagfalú spórák tömegétõl fekete, deres bevonatú. A kórokozó káros hatása a vékony gyökerek rothadásában, elhalásában jelentkezik. A beteg növény visszamarad a fejlõdésben, majd elpusztul.

Védekezés: ez a mikrogomba a talajban, elpusztult növénymaradványokon szaprofita stádiumban is sokáig életképesen fennmarad, ezért faiskola vagy gyümölcsös telepítése elõtt tisztítsuk meg a területet a rothadó növényi maradványoktól. Trágyázásra, vagy talajtakarásra csak teljesen érett szerves trágyát használjunk fel.

Fitoftórás gyökérnyak-rothadás

(Phytophthora cactorum, Ph. cambivora,  Ph. cryptogea, Ph. megasperma)

A fitoftórás betegség nagyon sok termesztett, lágy szárú és fás növényen elõfordulhat. Gazdanövényre specializált fajokat írtak le. Csak a gyümölcstermõ növényeinket figyelembe véve is több Phytophthora-faj fertõzésével kell számolnunk. A Ph. cactorum és a Ph. megasperma-faj a csonthéjas gyümölcsûek mellett fertõzi a diót, almát és a körtét, a Ph. cambivora gazdanövénye a csonthéjasok mellett a szelídgesztenye, az alma és a körte. A Ph. cryptogea-fajt a gyümölcsfák közül, a Prunus-fajokon kívül, eddig csak az almán mutatták ki. A szõlõn nem ismert a fitoftorás betegség.

A Phytophthora-faj mindig az alanyt támadja meg, tehát az oltáshely alatt, általában a talaj szintjén, vagy az alatt kell keresni a kórokozó által okozott, jellemzõ tünetet. Kezdetben a gyökérnyak kéreg alatti részének barnulását, majd az egész fa elhalását okozhatja a fitoftórás betegség. A kismértékben besüppedt kérget felvágva, a háncsszövetek felül éles vonallal elhatárolódó, gyakran nedves, nyálkás elbarnulását láthatjuk. Késõbb a héj besüppedése fokozódik, a kéreg megrepedezik, rákosodik. A betegség tápanyag-szállítási zavart okoz, ezért a fa föld fölötti rész pusztulási tünetei nem jellemzõek.

Védekezés: fás növények vizsgálata során hazánkban eddig csak egy esetben, szelídgesztenye kórokozójaként mutattak ki Phytophthora faj elõfordulását.

A szokatlan tünetre különösen külföldrõl származó oltványok esetében figyeljünk fel, mert a gyökérnyak fonnyadását okozó Phytophthora-fajok nálunk eddig veszélyes károsítóként voltak nyilvántartva. Ezek a kórokozók már több, elsõsorban nedvesebb, enyhébb telû európai országban elõfordulnak. Az Európai Unió növényegészségügyi jogi szabályozása szerint, csak a szamóca megbetegedését okozó Ph. fragariae és a fás gyümölcstermõ fajokat fertõzõ Ph. cinnamomi-faj szerepel a II. Karantén listán.

Rozelliniás gyökérpenész 

(Rosellinia necatrix) 

A gomba a felszámolt gyümölcsös, vagy a rövid forgóval üzemelõ faiskola, szõlõiskola területén, a talajban maradt gyökérmaradványokon szaprofita stádiumban szaporodhat fel. A rozelliniás gyökérgomba kimutatása, közvetlenül a talajban maradt gyökérmaradványok vizsgálatával történhet. Az élõ növényen a hosszú lappangási idõ miatt, a fehér, cérnaszálhoz hasonló, vagy pelyhes gombafonalak csak hónapokkal a fertõzõdés után fejlõdnek. Ezért az oltványok vásárlásakor nem határozható meg a fertõzöttség, csak bizonyos tünetek utalnak rá. A szabványban elõírt 4-5 ceruza vastagságú gyökér mellett fontos a vékonyabb gyökerek megléte is. A vékony gyökerek hiánya gyökérgomba fertõzöttségre utal, még akkor is, ha vásárláskor nem találjuk meg a kórokozót a gyökér felületén. Mivel a kórokozó a felszívó övön fertõz, védelmet jelenthet a vastag, roncsolt gyökerek metszése mellett a vékonyabb gyökérvégzõdések levágása. A gyökérmetszést addig kell folytatni, amíg egészséges metszlapot kapunk. Az egészségesen vásárolt oltványok fertõzött talajba kerülve fertõzõdhetnek. Ebben az esetben a fák pusztulása csak évekkel a telepítés után kezdõdik. A kipusztult fa kihúzásakor a fertõzött gyökerek leszakadnak, és a talajban fertõzõképességük sokáig megmarad. 

Védekezés: fás kultúra felszámolása után csak a talajban maradt gyökérzet teljes lebomlása után szabad ismét gyümölcsöst telepíteni. A várakozási idõt lerövidíthetjük, ha mélymûvelést követõen több alkalommal, gyökérfésûvel, kisebb kertben kézzel kiszedjük a gyökérmaradványokat. A rozelliniás fertõzöttségrõl növényhigiéniai vizsgálattal lehet meggyõzõdni. 

Röszlériás gyökérgomba

(Roesleria pallida)

A gyümölcsfák gyökérzetén a szegecs alakú termõtestek megjelenése csak hónapokkal, esetleg fél évvel a fertõzés megtörténte után várható. Ezért a telepítési anyag még tünetmentes, vásárlásakor csak a vékony gyökerek hiánya utalhat a fertõzöttségre. Elsõsorban rövid forgóval üzemelõ faiskolákból szaporítóanyaggal és ültetvényanyaggal terjed. A fertõzött gyökerek elhalnak. A jó körülmények közé került oltvány, újabb gyökerek fejlesztésével egy ideig pótolja az elhalt gyökereket, de a fertõzöttség tovább terjed és az egész növény elpusztul. A gyökérgombával kipusztult fát nem szabad pótolni, mert a fertõzött talajba ültetett egészséges pótlás is fertõzõdhet.

Védekezés: egészséges oltvány vásárlása, telepítés elõtt az elõzõ ültetvény gyökérmaradványainak eltávolítása.

Armilláriás tuskógomba

(Armillaria mellea, A. tabescens) 

Gyûrûs tuskógomba néven erdeinkben rendkívül gyakori, ehetõ termõtestû kalaposgomba szeptembertõl november végéig az elszáradt fák tövében, tuskóján csoportosan fejlõdhet. A termõtest kalapja világos okkersárga, mézszínû, vagy világos-, késõbb sötétbarna, puha, rothadó. A termõréteg lemezei a tönkhöz nõttek, esetleg kissé lefutóak. A lemezek ritkán állnak, fehérek, sárgásak, késõbb foltosan megbarnulnak. A termõtest méreganyagai csak 20 percen túli fõzés során bomlanak le.

A fajcsoport tagjai morfológiai bélyegekben és patogenításban is különböznek egymástól. Patogén változatát nálunk még nem mutatták ki. Az Egyesült Államokban, Michigan-államban termõ meggyültetvény pusztulását okozta ez a bazidiumos gomba. Franciaországban is a patogén faj elõfordulását bizonyították. A tuskó, vagy a törzs kérge alatt fejlõdõ fehér színû, legyezõ alakú micéliuma a szijács fehér korhadását okozza. Sötétbarna, fekete, zsinórszerû, 2-3 mm átmérõjû gombafonala, rizomorfája a fakéreg alatt és a talajban fejlõdik. A talajban terjedõ zsinóros gombafonál, és a lemezes termõrétegen nagy számban fejlõdõ bazidió-spóra a gyökérnyak és a vastag gyökerek sérülésein jut be a kéreg alá. Ott tovább fejlõdve pusztítja a háncs szöveteit, akadályozva a tápanyagszállítást.

Védekezés: nagyon fontos a sérülések megelõzése, a keletkezett sebek kezelése, és a kiszáradt fák mielõbbi eltávolítása a tuskóval, gyökérzettel együtt.

Pecsétviasz gomba

(Ganoderma lucidum) 

Erdõ közelében, háborítatlan, nem mûvelt kertben, idõsebb fák mellett, nyár végén és õsszel a talajon fejlõdnek a vörösbarna, pecsétviasz színû, jellegzetes, aszimmetrikus termõtestek. A termõtest helyét kiásva a vastag gombafonál, a rizomorfa követhetõ a fa vastagabb revesedõ gyökeréig. Utólag már nehéz megállapítani, hogy egy mûvelõ eszköz okozta sérülésen, vagy pajor, pocokrágás helyén az élõ gyökereket parazita módon fertõzte, vagy a más ok miatt elpusztult, revesedõ gyökér további korhadási folyamatába kapcsolódott be. Lehet korhadékbontó, de gyökérélõsködõ is. Fehér korhadást okoz. A gomba a magyar nevét onnan kapta, hogy az 5-30 cm átmérõjû, kerek, félkör vagy vese alakú kalapot és az egyik szélén, aszimmetrikusan illeszkedõ 1–25 cm hosszú, gyakran meggörbült tönköt egyaránt vörös, vörösbarna, pecsétviasz színû, fényes, lakkos bevonat borítja. A kemény bevonat tartóssá teszi a termõtestet, ezért lassan bomlik le, szinte egész évben megtalálható.

Védekezés: erdõ közelében, vagy erdõ helyére tervezett telepítés elõtt gondosan távolítsuk el a lombos és tûlevelû fák gyökérmaradványait.