MENÜ

Kocasüldõ menedzsment

Oldalszám: 121
Dr. Szerdahelyi András 2014.05.28.

A sertéstenyésztésben az utóbbi 20–30 évben hatalmas genetikai fejlõdés ment végbe. A korábbi 40–45%-os húskitermelési arány mintegy 10–15%-ot javult.

A hústermelésre történt szelekcióval a kocákat érzékenyebbé tettük a környezeti ártalmak iránt, emelkedett a mortalitás, csökkent a test energiatartalma és az étvágy. Jelentõsen megemelkedett a selejtezési arány, fõleg az elsõ elléseket követõen. Mindez aláhúzza a szakszerû kocasüldõ-nevelés fontosságát, hogy tartós jó teljesítményt tudjunk kocasüldõinkkel felmutatni. Nagyon drága az a kocasüldõ, amelyet csak egy ellésre használhatunk, mert a teljes nevelési költséggel így csak egy alom értéke áll szemben. Életteljesítményre kell a kocasüldõket nevelni.



A kocasüldõk esetében meg kell szigorúan különböztetnünk két fogalmat.

  1. Ivarérettség – egy kocasüldõ akkor ivarérett, amikor elõször ivarzik. Ez az egészséges és szakszerûen nevelt állatok esetében kb. 6–6,5 hónapos kor.
  2. Tenyészérettség – egy állat akkor tenyészérett, amikor a fajra, fajtára jellemzõ számú és súlyú utódot képes megelleni és felnevelni úgy, hogy a SAJÁT EGÉSZSÉGE NEM KÁROSODIK. Az egészség fogalmát itt nem a betegségtõl való mentességre kell érteni, hanem tágabb értelemben. EGÉSZSÉGES  az az állat, amelyik a genetikai képességeinek megfelelõen termel. A tenyészérettség életkora a sertésnél 7,5–8 hónap. A testi fejlettség már korábban is adott lehet, de az ivarszervek biokémiai-szövettani érése csak erre a korra fejezõdik be. A tenyészérettségnek az életkoron kívül még meghatározó paramétere van: 130 kg körüli testtömeg, 20 mm hátszalonna vastagság a P 2 ponton mérve és egy, ill. két kifejezett ivarzás.


Állatainkat tehát úgy kell felnevelnünk, hogy 7,5 hónapos korra érjék el a 130 kg testtömeget, és ezt megelõzõen már legalább egyszer, de inkább kétszer ivarozzanak. A felnevelést három szakaszra kell bontanunk:

  1. A korai intenzív növekedés szakasza (születéstõl a 80–100 kg testtömeg). Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy az állatok intenzív növekedésben vannak, és ezt a növekedést biztosítani kell minden áron. Ha egy állat ebben a szakaszban a fejlõdésben visszamarad, soha nem lesz egészséges a fentebb leírt  értelemben, és nem tudunk belõle produktív tenyészállatot nevelni. Ezért a kocasüldõket ugyanolyan takarmányozási körülmények között tartjuk, mint a hízókat. Az elhelyezésük azonban olyan értelemben lehet kedvezõbb, hogy a nem túl zsúfolt tartás nem hátrányos az állatok fejlõdésére. Az ól legyen világos, jól szellõzõ, de huzatmentes (ha lehetséges). Ha nem lehet 80 kg-os súlyban a süldõket elkülöníteni, úgy a hízókkal együtt maradnak azok értékesítéséig.
  2. Utónevelés szakasza. A 80–100 kg testtömegtõl a 7,5 hónapos korig. Ebben az idõszakban a kocasüldõk növekedési ütemét mérsékelni kell, mert az elhízott állatok nem megfelelõen szaporodnak, márpedig az ilyenkor alkalmazott további ad libitum-etetés jelentõs mértékû elhízást okozhatna. A hízótápot le kell váltanunk tenyésztápra (kocasüldõ táp vagy vemhes kocatáp), amely magasabb fehérje tartalmú, vitaminokban, ásványi anyagokban kiegyensúlyozottabb. A táp lizintartalma ne haladja meg a 0,7%-ot. A testtömeg-gyarapodás ebben a 6–8 hétben 650–700 g legyen maximum.
    A kitûzött cél elérhetõ napi 2,5 kg 13 MJ DE tartalmú táp etetésével. Az utónevelés idõszakában kell elvégezni a kétszeri parvovirozis elleni vakcinázást.
  3. Tenyésztésbe vétel idõszaka. A második parvo oltás után két-három héttel megkezdjük a flushing idõszakát. A juhászoktól jól ismerjük azt a fogalmat, hogy a legjobb szaporodás a javuló kondíció mellett érhetõ el. És ez a kocasüldõk esetében sincs másképp. Nem JÓ, hanem JAVULÓ kondíció kell. A javuló kondíció fokozott energiabevitelt jelent. A flushing idõtartama 3-4 hét. A takarmány SZOPTATÓ KOCATÁP ÉRTÉKÛ TÁP LEGYEN (14,5 MJ DE).


Amennyiben a kocasüldõk egy része nem ivarzik, de a takarmányozás, a tartás és a menedzsment rendben lévõnek tûnik, a kocasüldõk ivarzását zootechnikai módszerrel indukálhatjuk. A nem ivarzott állatokat összefalkásítjuk, a falkásítás napján teljes koplaltatás, másnap normális fejadag, harmadnap ismét teljes koplaltatás. A negyedik naptól egy hétig ad libitum takarmányozás. Szükség esetén a módszer megismételhetõ. Normál esetben csupán egy-két állat maradhat meg, amelyeket PG 600-zal kezelhetünk vagy értékesíthetünk. Hormonális indukálás vagy úgy nevezett „szinkronizálás„ a ciklus ismerete nélkül kifejezetten ellenjavallott. Mûhiba a kocasüldõk ivarzás indukálása ösztrogén tartalmú szerekkel (Choriongonadotropin inj.). Ennek eredménye rendkívül gyenge, és tönkreteszi az állatainkat!!

Úgy gondolom, hogy az adatok önmagukért beszélnek.