Használt gépet vegyek?

Kereskedõk, mértékadó szakemberek véleménye szerint a használt mezõgépek behozatalával mi lennénk Európa használtgép temetõje. Önök mégis intenzíven foglalkoznak használt gépek behozatalával. Mivel magyarázza ezt az ellentmondást?

Az említett szakemberek véleménye azért alakulhatott így, mert nálunk használtgép kereskedelemnek 1990-ig nem volt hagyománya, a nagyüzemi struktúra mellett nem is alakulhatott ki.

Gondolja csak végig az elmúlt 15 évet. A rendszerváltáskor a gazdák nagy része a megszûnõ nagyüzemektõl sok esetben már kétszer háromszor amortizált gépeket örökölt, másik részüknek pedig tõke- és finanszírozás hiányában valóban nem volt más lehetõsége, mint az, hogy átment a szomszédba megvette a legolcsóbb még járóképes gépet, hazahozta és dolgozott vele. Az 1990-ben induló kisvállalkozások, családi gazdálkodók és õstermelõk szinte kizárólag ilyen gépeket használtak, egészen 1996-ig, – mikor hálaistennek az újgép eladás növekedésnek indult.  Az új gép eladások során – sokszor tapasztalatlanul – beszámított 25–30 éves gépek jelentek meg ismét a piacon. Azt hiszem, hogy emiatt ebben az idõben használtgép-piacról nem beszélhettünk, ezt szanálásnak és nem kereskedelemnek hívják.

Tehát eleve rossz a kérdés ilyen megközelítése. Valójában új gép eladás használtgép-piac nélkül nem létezik. Tapasztalatok szerint egy gép, legyen traktor, kombájn vagy akár személyautó az élete során legalább háromszor gazdát cserél, csak ez után kerül a bontóba. A szakmailag jól szervezett, a használtgép kereskedelem sajátosságait figyelembe vevõ felvásárlással, értékesítési technikákkal, megfelelõ támogatással és finanszírozással nemhogy géptemetõk nem lennénk, hanem segíthetnénk a még mindig jelentõs számban dolgozó 25–30 éves gépek indokolt cseréjét.

Úgy gondolják, hogy ezeket, a használt „roncs” gépeket kellene lecserélni ismét használt géppel?

Igen ezt pontosan így gondolom. És szomorú vagyok, hogy errõl a témáról nem évekkel ezelõtt beszéltünk. Roncsgépekkel valójában nem folytatható gazdaságos mezõgazdasági termelés, viszont az is igaz, hogy egy használtgép még nem „elhasznált technika” adott esetben egy ilyen berendezés képviselheti a piacon elérhetõ legkorszerûbb technológiát is.

A miénk mellett a német piacot ismerem, tapasztalatokat ott szerzek. Úgy gondolom az ottani piaci mechanizmusokból érdemes következtetést levonni. Ott is vannak innovatív hatékony gépkihasználást produkáló bérvállalkozások, és már vannak nagyobb árutermelõ üzemek is. A piac beárazta a gépeket, egy batakarítógép a használat módjától függõen 8–10000 üzemóráig piacképes. A gyártók legnagyobb vevõi természetesen Õk, akik igyekeznek mindig a legmodernebb technikával megjelenni, és nem szeretnek javítani. Ezzel a használattal biztosított a bérvállakozások állandó minõsége, megbízhatósága, az igényekhez igazodó megfelelõ kapacitások megléte.

A képlet egyszerû: õk a bérvállalkozók, általában bérlik a gépeket. Hatékonyan addig használják, míg az új vagy a módosított típus meg nem jelenik. Ha eljött az idõ kombájnjaikat 1500–2500 üzemóra telitettséggel eladják. A használtgép piacon ezeket a gépeket azok vásárolják, akik számára éppen az üzem mérete miatt soha nincs lehetõség arra, hogy gazdaságosan új gépet vásároljanak. Õk, akik a gépeket továbbhasználják 5000–6000 óráig. Õket pedig a hobbi gazdák követik, akik – fõ munkahely mellett – általában a gépeket a valós selejtezésig használják.

Elképzelhetõnek tartja, hogy a használtgép-piac versenyképes lehet akkor, amikor a mezõgazdasági új gép beruházásokat akár 50%-kal támogatják?

Elsõ látásra ez közgazdaságilag valóban nehezen képzelhetõ el. A kérdésre adott válasz elõtt elõször azt kell tisztázni, hogy kinek, mikor és hol kell a gazdaságosságot alapvetõen befolyásoló saját betakarító kapacitás megteremtésére törekedni. Saját kapacitás létrehozása 200–300 ha búza terület esetében mindenképpen indokolt, hiszen egy bérvállalkozói gép sem tud többet betakarítani, ezért az õ  hasznát már nem kell megfizetnünk. Ha viszont kizárólag új gép beszerzése támogatott, az üzemek legnagyobb részét (5–600 ha üzemméret) eleve kizárjuk a gazdaságos fejlesztés lehetõségébõl.

A Sapard- és az AVOP-programok anomáliája viszont bizonyította, hogy a szántóföldi gépek beruházására irányuló igény hatalmas. A beérkezett pályázatok száma, a megállapított keretek túljegyzése erre ékes bizonyíték.

A piacon ma mégis ez a pályázati rendszer okozza a legnagyobb bizonytalanságot. A beharangozott, de még el nem nyert támogatások miatt a termelõk beruházásaikat nem tudják tervezni, már második éve halasztják, halogatják beruházási döntéseiket. Ez a folyamat akár 2006 végéig eltarthat. Mindez úgy, történik, hogy a szomszéd országokban az ottani pályázati rendszerben a használtgépek beruházási támogatása elfogadott, ott a gazda dönti el, hogy mely gép gazdaságos az õ üzeme számára. Már most lehet olvasni, hogy Románia belépésével ez a támogatási szint ott akár 60% is lehet. A mi problémáinkat pikánssá teszi az is, hogy a mezõgazdaságon kívüli szektorban – GVOP-programok – a használt gépek beruházási támogatása Magyarországon is elfogadott.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió számára nem idegen a használtgép-beszerzések támogatása, – az egyetlen korlátozó kritérium az, hogy egy gépet az Unión belül csak egyszer hajlandó támogatásban részesíteni – a diszkriminációt kizárólag nálunk és itt is csak mezõgazdasági gépre alkalmazzák.

Használtgép-beruházás mind a tõke, mind pedig forráslekötés szempontjából egy jó gazdasági döntés lehet. A mi átmeneti struktúránkban, a 2013-ig tartó támogatottság-különbségek mellett semmi nem indokolja a használtgépek támogatásból való kizárását.

Meggyõzõdésem, hogy a jó használati értéket képviselõ 1500–2500 üzemóra telítettségû használt mezõgépek támogatásba vonásával, a hátralévõ 2005 és 2006-os évek, illetve az ezt követõ 2013-ig szóló EU költségvetési idõszak egyik nyertesei lehetnénk. Milyen intézkedés kellene ehhez?

1. A nagyüzemek esetében a technikai, technológiai szintentartás érdekében fel kellene oldani az eddig alkalmazott elidegenítési tilalmat. Ezzel technikai forrásokat lehetne a kisebb üzemek számára teremteni.

2. Az üzem választása szerint legyen lehetõség az unióban még nem támogatott használt mezõgazdasági gép beszerzésére.

3. Meghirdetett nemzeti kiegészítõ hitelprogramok esetében a támogatások folyósításához ne legyen kritérium az új gép beruházás

Ha a használt gép nálunk is támogatott lenne, a rendelkezésre álló EU és nemzeti támogatási keretekbõl az eddigiekkel szemben dupla mennyiségû beruházás lenne támogatható – vélekedett Szõcs János.

Nézzen be hozzánk: www.agrarindex.hu honlapra