MENÜ

Szemes termények védelme raktári kártevõk ellen

Oldalszám: 40
Cziklin Margit 2014.06.06.

A mezõgazdasági termelés kapcsán régtõl jellemzõ az emberiség életére, hogy az elõállított termények egy része nem került közvetlen felhasználásra, hanem tárolták, mint alapanyag, takarmány, élelmiszer, vetõmag stb.


 

A tárolás körülményeinek, helyének, épületének megválasztásával igyekeztek mindig a lehetõ legkevesebb veszteséget elszenvedve megoldani a szemes termények tárolását. Ahhoz, hogy a mennyiség és a minõség is megõrzõdjön, egyre jobb, a célt szolgáló technikával is felszerelt tárházak, tároló telepek kerültek felépítésre, kialakításra. Természetesen napjainkban is fontos, hogy megfelelõ mûszaki állapotú, gépesített tárolóink legyenek, de még mindig van – és lesz – javítani való ezen a területen is.



A terményvédelem súlypontosan a prevencióra, a megelõzésre épül, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a terménynek jó tárolási feltételeket biztosítva megszüntetünk minden kedvezõ körülményt a károsítók számára, a hosszabb ideig tárolni kívánt búzát, kukoricát, napraforgót stb., pedig a betárolással egy idõben megelõzõ védelemben részesítjük.



A raktári kártevõk elleni védelemre a növényvédelemrõl szóló 2000. évi XXXV. törvény is kötelez:



„5. § (1) A földhasználó és a termelõ köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat – ide tartoznak a raktári kártevõk is – elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni.”



A növényvédelmi tevékenységrõl szóló 5/2001. (I.16.) FVM rendelet 4.§-a pontosítja a feladatot: „A termelõ köteles betakarítás elõtt a szemes termény tárolására szolgáló raktárteret üres állapotban megelõzõ fertõtlenítésben részesíteni, valamint a teljes tárolási idõszakban a terményt, a tároló és feldolgozó helyeket fertõzésmentesen tartani. Raktári kártevõvel fertõzött helyrõl termény, dara, liszt, abraktakarmány, vetõmag – fertõtlenítési cél kivételével – nem szállítható ki és nem forgalmazható.”



Amikor a raktári kártevõk néven összefoglalt terménykárosítókról szólunk, akkor a tárolókban és környékén megtalálható – ott élõ, táplálkozó és többségében ott is szaporodó – bogarakra, lepkékre, molyokra, atkákra, zugtetvekre, ászkákra, csótányokra gondolunk. A terménykárosítók körét, különösen a kevésbé gondozott és rendben tartott tárolóknál a madarak (verebek, galambok) és rágcsálók (házi egér, mezei pocok, házi patkány, vándorpatkány) okozta károsításokkal, szennyezésekkel egészíthetjük ki.



Hazánkban a leggyakrabban elõforduló szemes termény kártevõk:

    • gabonazsizsik – Sitophilus granarius (Linnaeus),
    • rizszsizsik – Sitophilus oryzae (Linnaeus) +,
    • kis lisztbogár – Tribolium confusum Jacquelin du Val,
    • vörösbarna gabonabogár – Cryptolestes ferrugineus (Stephens),
    • gabona-álszú – Rhizopertha dominica (Fabricius),
    • fogasnyakú gabonabogár – Oryzaephilus surinamensis (Linnaeus),
    • kis kenyérbogár – Stegobium paniceum (Linnaeus),
    • nagy lisztbogár -Tenebrio molitor (Linnaeus),
    • készletmoly – Ephestia elutella (Hübner),
    • raktári gabonamoly – Nemapogon granella (Linnaeus),
    • aszalványmoly – Plodia interpunctella (Hübner),
    • lisztmoly – Anagasta kuehniella Zeller,
    • lisztatka - Acarus siro Linnaeus,
    • barnalábú lisztatka – Aleuroglyphus ovatus (Troupeau),
    • penészatka – Tyrophagus putrescentiae (Schrank).,
    • rágcsálók – Rodentia.
    • házi egér – Mus musculus Linnaeus,
    • mezei pocok – Microtus arvalis (Pallas),
  • vándorpatkány – Rattus norvegicus (Berkenhout)

Tárolóinkban több mint 100 rovarfaj fordulhat elõ. Jellemzõjük, hogy rejtett életmódot folytatnak, nagyon gyakran már csak a kártételükkel találkozunk. Évente több nemzedékük lévén egész éven át megtalálhatók a tárolókban. Lehetnek csak raktárban, ill. raktárban és szabadban is szaporodók, rendszeresen elõfordulók és alkalmanként behurcolt kártevõk. A raktári kártevõk különbözõ fejlõdési alakjai (kifejlõdött és lárva fenológiai állapotú) egyaránt károsíthatnak, tevékenységükkel jelentõs mennyiségi és minõségi károsodást okozva a terményben, utat engedve gombafertõzéseknek és egyéb leromlásoknak.

 







 


 

A zsizsikfélék könnyen boldogulnak az ép szemû magvakkal, gyakran csak a maghéj jelzi tevékenységüket, prímér kártevõknek is hívjuk õket. Kedvelik a meleg, párás környezetet, a magas nedvességtartalmú terményt. A lisztbogarak a tört, ill. károsított magvakon tudnak jól táplálkozni, elõnyben részesítik az õrleményeket, de nem vetik meg a szárított tésztaféléket, szárított zöldségeket sem. Hazánkban is gyakori a gabonabogarak kártétele. Szekunder kártevõk, kedvelik szaporodásukhoz a meleg, elhanyagolt tárolókat, általában a zsizsikfélékkel együtt károsítanak, kihasználva azt a lehetõséget, hogy a már károsított szemekkel táplálkozhassanak.



Az utóbbi években egyre nagyobb egyedszámban fordulnak elõ a molykártevõk – lisztmoly, aszalványmoly, raktári gabonamoly -, a garmadában tárolt gabonán. A hernyók jellegzetes kártétele – szövedékkel átszõtt, ürülékkel szennyezett termény – a garmada felsõ részében az 5–25 cm-es rétegben könnyen felismerhetõ.



Olajos magvakon, árpán az atkák, valamint a rossz tárolási körülményeket jelzõ portetvek telepszenek meg gyakran.

A szemes termények védelme egy egész évén át tartó folyamatos feladat, melynek sarkalatos pontjai:

    • a tároló típusa és mûszaki állapota,
    • a tárolandó termény minõsége,
  • a raktári kártevõk abundancia és dominancia viszonya.

A raktári kártevõk elleni védekezés szükségességét és eredményességét meghatározó tényezõk

    • tárolótípus: betonsiló, fémsiló, csarnoktároló, mûszaki állapot, karbantartás, zárhatóság, higiénés körülmények, takarítás, klimatikus viszonyok, azok szabályozhatósága;
    • szemes termény állapota: ép-tört szem arány, nedvességtartalom, gyommagok;
  • raktári kártevõk: abundancia és dominancia viszonyok

     a tárolóban, a terményben.

A tárolók típusa és mûszaki állapota



A tárolótelepek különbözõ tároló típusai önmagukban is meghatározzák a lehetõségeket. A vasbeton-silók megfelelõ gépesítettséggel, a technológiai folyamatok ellenõrzésével hosszabb idejû tárolásra alkalmasak, mint a fémsilók, ahol gyakori a páralecsapódás, ill. a felmelegedés. A zárt rendszerek – szállító, ürítõ, töltõ tisztítása, karbantartása nehézkesen oldható meg.



A hagyományos tároló színek, DV típusú tárolók, modern tároló csarnokok mobil és fix ki-, ill. betároló eszközökkel rendelkezhetnek, a tárolási körülmények itt is nagyon változóak lehetnek.



A nagymértékû terménymozgatással (egyéni gazdálkodó – tárolótelep – tárolótelep), a fertõzött szállító- és csomagoló anyagokkal a kártevõk széthurcolása könnyen megtörténhet.

 

A betárolandó termény:

    • ép magvú, tiszta, minden szennyezõdéstõl mentes legyen,
    • a nedvességtartalom a szabványelõírásnak feleljen meg (gabona 13–15%),
  • raktári kártevõktõl mentes legyen.

A betárolt termény minõsége meghatározza, hogy a tárolás során milyen veszteségek várhatók. A tárolás ideje alatt a tárolási paramétereket (hõmérséklet, nedvességtartalom, kártevõmentesség stb.) folyamatosan és rendszeresen ellenõrizni szükséges, negatív változás esetén indokolt az azonnali közbeavatkozás (szellõztetés, kártevõ-mentesítés stb.)

 






Külön figyelmet érdemel a mérgezõ gyommagvak vizsgálata, a betárolt termény ne tartalmazzon ilyen magokat.



A raktári kártevõk



A terményekben nagyon fontos rendszeresen ellenõrizni a kártevõ fertõzöttséget, ehhez megfelelõ hagyományos eszköz és mechanikus csapda áll rendelkezésre. Molykártevõk esetében elõrejelzési módszerként alkalmazva jó szolgálatot tesznek a feromon csapdák: a rajzásdinamikai adatok segítségével meghatározható a védekezés idõpontja.



Raktári kártevõk felderítésére, vizsgálatára alkalmazható:

    • Hagyományos eszközök: mintázó tõr, (zsák-szúrcsap), rosta, szita

       réteges mintavevõ, kúpos mintavevõ, csigás mintavevõ.
    • Mechanikus csapdák: (zsizsikek, gabonabogarak stb. kivétel molyok, moly lárvák) szondacsapda, veremcsapda.
  • Szintetikus szexferomon csapdák: molykártevõk imágóinak vizsgálatára.      

     

A terményvédelem lehetõségei:

    • a tárolók takarítása, karbantartása, állagmegóvása,
    • üres tárolók kémiai védelme,
    • betárolással egy idõben történõ kémiai védelem,
  • folyamatos ellenõrzés a tárolás ideje alatt, befertõzõdés esetén gázosítás.

Tároló takarítás, karbantartás



Bármelyik tároló típusra igaz, hogy az aratás elõtt az üres tárolókban el kell végezni a szükséges állagmegóvást – falak, mennyezet, nyílászárók –, eszközök, mûszaki berendezések javítását. A tároló jól szellõztethetõ, száraz legyen, ennek feltételeit is ellenõrizzük. A repülõ kártevõktõl, madaraktól, rágcsálóktól sûrû szövésû dróthálóval védjük a nyílászárókat. A tárolókat tisztítsuk ki (a tároló külsõ környezetében is!), a hulladékot semmisítsük meg! A takarítást lemosás, meszelés követheti. A szállítóeszközök, csomagolóanyagok, göngyölegek átvizsgálása se maradjon ki!

 

Üres terménytárolók kémiai védelme



A készítményeket egyenletes borítottsággal, alacsony nyomással juttassuk ki a tároló típusnak megfelelõen. Csak jól zárható tárolókban alkalmazzunk gázosodó típusú készítményeket. A gázosító szerek alkalmazásának feltétele a tároló kiváló zárhatósága és az egészségügyi gázmester szakmai irányítása. A rovarölõ szereket az engedélyokiratban leírt feltételekkel szabad alkalmazni és ne kerülje el a figyelmünket, hogy zárt térben dolgozva még fokozottabban ügyelni illik a munka- és egészségvédelmi elõírások betartására! Az üres tárolók preventív védelmére használható készítményeket az 1. táblázat tartalmazza.



A növényvédõ szerek engedélyezésérõl szóló 91/414/EC számú direktíva az Európai Unióhoz történõ csatlakozáskor jogrendünkbe került. Ennek megfelelõen az Annex 1 listán nem szereplõ hatóanyagot tartalmazó növényvédõ szerek forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 2004. május 1-jei hatállyal visszavonásra került. A kereskedõk a készítményeket 2004. október 31-ig forgalmazhatták. A felhasználók megmaradó készleteiket legfeljebb 2005. szeptember 30-ig használhatják fel. A határidõk lejártával a megmaradó tétel megsemmisítését – a jogszabályoknak megfelelõen – a készlet tulajdonosa köteles saját költségére elvégezni.



Az 1. táblázatban az ide tartozó készítmények * jelölést kaptak. (Chinetrin 25 EC, Coopex, Reslin 25 SE)

A **-al jelölt Fumitoxin pellet és Fumitoxin tabletta engedélye visszavonásra került a fenti feltételekkel.

Tárolt termény preventív (betárolással egy idõben történõ) védelme



Kémiai kezelésben részesíteni csak raktári kártevõktõl mentes terményt szabad, amely megfelelõ nedvességtartalmú és szennyezõ anyagoktól mentes. A termény kezelése a betárolással egy idõben történik speciális terménykezelõ gép alkalmazásával az alacsony permetlémennyiség miatt (300 ml/t) A gép szállítószalaghoz, ill. egyéb szállítóberendezéshez is csatlakoztatható (Kapos-CFG).



 A rovarölõ szerek alkalmazott dózisától függõen a termény rövidebb (3–6 hónap), ill. hosszabb ideig (6–12 hónap) védett a kártevõ ellen.

A technológia jó mûszaki állapotú tárolókban alkalmazható, nem védi meg az olyan tárolóban lévõ terményt, ahol szabad ki-bejárása van kártevõnek, esõnek, rágcsálónak, fagynak. A preventív védelemben alkalmazható készítményeket a 2. táblázat tartalmazza.

 


 

Befertõzõdött, tárolt termény védelme



A kezelésben nem részesített termény károsítóval való befertõzõdése esetén – zsizsikfertõzés esetén egyértelmûen – gázosítással mentesíthetõ. A gázosítást egészségügyi gázmesteri végzettséggel rendelkezõ szakember végezheti. A gázosításra engedélyezett készítményeket a 3. táblázat tartalmazza. A minõségi terményvédelem meghatározója a megelõzés, a prevenció. Ha megtörténik a tárolók rendszeres, folyamatos mûszaki ellenõrzése, karbantartása, a termény preventív védelme – hívjuk azt üres tároló kezelésnek, ill. betárolással egy idõben történõ kezelésnek – akkor már nagyon sokat tettünk a tárolási veszteségek csökkentése érdekében. A megelõzõ védekezések eredményességük, hosszú hatástartamuk mellett költségtakarékosak is. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kártevõket távol tarthassuk a drágán megtermelt, betakarított terményektõl.

 






A tárolási veszteségek alacsony szinten tartását igyekezzünk úgy megvalósítani, hogy minél kisebb legyen a peszticid-terhelés környezetünkben, terményeinkben. A betárolt termény rendszeres ellenõrzésével, megfelelõ körülmények között való tartásával biztosíthatjuk a kiváló minõségû élelmiszer-, ill. takarmány alapanyagokat az export, az ipar és a mezõgazdaság számára.