Nitrogén-fejtrágyázás és a jó minõségû kenyér

A ’80-as évek talajgazdagító trágyázási gyakorlatához képest a N mûtrágya-felhasználásunk az utóbbi évtized elején 1/4-ére, a PK 1/20-1/25-ére esett vissza. Sajnos ennek káros következménye egész növénytermesztésünkre rányomta bélyegét és súlyos visszaeséseket okozott a búzatermesztésben is.
A nitrogént különbözõ fejlõdési fázisokban eltérõ mértékben igényli a búzanövény és általában elmondható, hogy a minõséghez a termésmaximumot biztosító adagnál több nitrogénre van szükség. Kijuttatása általánosan alaptrágya és egy-, de leginkább kétszeri fejtrágya formájában történik. Ha annak okait keressük, hogy miért ez a leghatékonyabb, néhány vizsgálatra kell utalnunk. Keszthelyen izotóppal kimutatták, hogy az õszi N-alaptrágyán felül kijuttatatott tavaszi N-adagok nem növelik meg ugyan az egy szemre számított N-tartalmat, de a búzanövények 11–26%-os részarányban beépítik a szemekbe a talajnitrogénnél könnyebben felvehetõ mûtrágyanitrogént. A szárbaszökés kezdetén kijuttatott második, pl. 60 kg/ha-os N-adagból mintegy 69%-kal több N épült be az érett szemekbe, illetve azok só- és alkohololdható fehérjefrakcióiba, mint a bokrosodáskor kijuttatott N-fejtrágyából.

Természetesen külföldön is intenzíven kutatják a búza nitrogéntrágyázását. Németországi vizsgálatok az õsszel és tavasszal megosztott nitrogéntrágyázás termésnövelõ hatását abban is kimutatták, hogy a kalászkák száma szignifikánsan nõtt a nitrogéntrágyázás hatására.

Olasz vizsgálatok rendkívül érdekesek és tanúságosak számunkra is, hiszen nem felmérhetõ még a globális klímaváltozás hatása a hazai növénytermesztésre, amely lehet, hogy a mediterrán jelleg felé változtatja éghajlatunkat. A mediterrán klíma rendszerint igen nagy fluktuációt eredményez a búza termésében és minõségében, de lehet termelni igen jó minõséget, amibõl nagy hiány van az Európai Közösségben. Nekünk is ez legyen a célunk, hiszen ennek hatalmas piaca van. Az olasz vizsgálatokban a mi viszonyainkhoz hasonlóan meghatározó jelentõségû volt a csapadék mennyisége és kedvezõ eloszlása. A nitrogénnel kapcsolatban a hazaival megegyezõk az eredmények, Olaszország számos termõhelyén a nitrogén megosztása és késõi alkalmazása volt a legkedvezõbb az alveográfos minõségre.

Ha aszályra hajlamos az évjárat, legyünk óvatosak. Amerikai szaktanácsadó szolgálatok internetes információiban hívják fel a termelõk figyelmét a túlzott N-trágyázás veszélyeire. A közismert betegséghajlam-növekedés, vagy megdõlésen túl a nagyadagú mûtrágyázás – megnövelve a növény föld feletti részét és fõleg a levélfelületét –, nagyobb párolgást idézett elõ, ami „vízstresszt” és termésveszteséget okozott. Tehát egy közepes, de jól felvehetõ tápanyagmennyiség sokkal célravezetõbb, mint a fölöslegesen nagy adag.

Kísérleteink, vizsgálataink

Azt a kísérletsorozatot, aminek tanulságait szeretnénk közreadni, Hatvan–Nagygombos térségében, az M3-as autópálya és a Hatvan–Salgótarján vasútvonal által határolt területen állítottuk be. A kezelések szempontjából fontos munkákat Hege parcella mûtrágyaszóróval végeztük és a termést Hege parcellakombájnnal takarítottuk be. A kísérletet 10 m2-es parcellákon, négy ismétlésben, fajták szerint tömbösítve, ezeken belül randomizálva helyeztük el.
A vizsgált idõszakában, 1995 és 2004 között elõveteményként minden évben kertészeti jellegû növények szerepeltek, illetve két évben az aszály megakadályozta a sárgadinnye termesztését, így a terület gyakorlatilag parlagon maradt. Az idõjárás legfontosabb elemének, a csapadéknak az alakulásáról tömören az alábbi értékelést adhatjuk: 1995–96-ban egy kifejezetten aszályos évvel találkoztunk, különösen a tél végi, tavaszi idõszakban hullott nagyon kevés csapadék. Ugyanez volt elmondható az 1996–97-es évrõl, de ekkor az áprilisi és májusi csapadék igen kedvezõen alakult. 1997–98-ban a késõ õszi csapadék bõséges volt, ami a kelés megerõsödését segítette, a kora tavaszi aszályt a szintén bõséges áprilisi–májusi csapadék kompenzálta. 1999-ben köztudomásúan az utóbbi 20 év legcsapadékosabb éve köszöntött ránk, ami a nyár elején annyira esõs volt, hogy a keletkezett belvíz megsemmisítette a kísérletünket. 2000 után kezdõdött egy száraz-aszályos periódus, ami az idén látszik megtörni. Jellemzõ érték, hogy 2001 áprilisában, májusában és júniusában havonként csak 40 mm körüli csapadék hullott. A 2002–2003-as évben következett be az utóbbi évek legnagyobb aszálya, amit jól érzékeltet, hogy tél végén, majd tavasszal alig esett esõ, a leesett csapadék is nagyon gyorsan elpárolgott, nem hasznosult. 2004 – a búza szempontjából – az utóbbi évek egyik legideálisabb idõjárását hozta.

A kísérleti terület talaja csernozjom barna erdõtalaj, semleges kémhatású, foszforból igen jól, káliumból jól ellátott, tehát az alaptrágyázásnak csak fenntartó jellegûnek kell lennie. Az alaptrágyázás minden évben õsz elején 3 × 16-os vagy 3 × 15-ös komplex mûtrágyával, 0,3 t/ha összes mennyiséggel – 45 vagy 48 kg/ha hatóanyaggal – megtörtént. A tápanyagot vagy a forgatásos, vagy a tárcsás alapmûveléssel dolgoztuk be. A kísérletben alkalmazott fajtákat az 1. táblázat mutatja be.

A nitrogén-fejtrágyázást 34%-os ammóniumnitrát szilárd mûtrágyával végeztük bokrosodás és kalászhányás fejlõdési fázisokban (Feekes 3 és Feekes 10.5.). Az alkalmazott mennyiségek a következõk voltak: 80 és 120 kg/ha hatóanyag-mennyiségben a bokrosodás idején és 40 + 40 kg/ha valamint 80 + 40 kg/ha bokrosodáskori és a kalászhányáskori fejlõdési fázisban. A 2000-es évek kísérleteiben a minél teljesebb vizsgálat érdekében kipróbáltuk a 40 kg/ha fejtrágyaadagot is. A kísérletben vizsgáltuk a termések mennyiségének és sütõipari minõségének alakulását. A termésminták minõségvizsgálatát 2000-ig a Concordia Rt. laboratóriuma, ez után a SZIE NTTI minõségvizsgáló laboratóriuma végezte az érvényes szabványok alapján (MSZ ISO 5531; MSZ ISO 3093; MSZ 6369-6). A kísérleti eredmények statisztikai kiértékelését egytényezõs variancia analízissel végeztük.

Eredményeinket ismertetve elõször a termésmennyiségrõl, majd a termésminõségrõl számolunk be.

1. A fejtrágyázás hatása a terméseredményekre

1996 és 1998 között termesztett fajtáink közül a 2. táblázatban az Mv-21-es és az Alföld 90-es fajta terméseredményeinek alakulását mutatjuk be. Alapvetõ szerepet játszott a csapadék, különösen az áprilisi és májusi esõ mennyisége. Ez megmutatkozott abban, hogy 1996-ban, egy kifejezetten aszályos tavaszú évben, majdnem 2 tonnával kisebb átlagos terméseredményt regisztrálhattunk. Ennek ellenére a fejtrágya-kezelések hatására más években tapasztaltnál kevésbé markáns, de tendenciájában meghatározó növekedés következett be.

1997-ben és ’98-ban a búza szempontjából jó tavaszi csapadékviszonyok voltak és ez megmutatkozott a terméseredményekben is. A fejtrágyázás hatására számottevõ termésnövekedés következett be. A 3. táblázatban a 2003-as aszályos év terméseredményeinek alakulását emeltük ki.

Összegezve a 3. táblázat – de különösen az 1. ábra – eredményeit megállapíthatjuk, hogy aszályos körülmények között a nitrogén-fejtrágyázásnak meghatározó jelentõsége van. (Az 1. ábrán a különbözõ évek terméseredményeit a kontrolltól való eltérés %-os kimutatásával hoztam közös nevezõre.)

A vizsgált igen száraz 2001–2004-as években a 40 kg/ha adag is – általában nem szignifikánsan, de értékelhetõen – terméstöbbletet eredményezett. Ez a mennyiség azonban nem mutatkozott elegendõnek, hiszen a magasabb adagok – 80 és 120 kg/ha – hatására valóban jelentõs terméstöbblet adódott. A megosztott 40 + 40 fejtrágyamennyiség hatására is hasonló terméseredményeket kaptunk. Tehát a második, virágzásban kiadott fejtrágya – a nemzetközi és a korábbi hazai tapasztalatoknak megfelelõen – a terméseredményekre már számottevõen nem hatott. A 80 és 120 kg/ha nitrogén hatóanyag számottevõ hatást fejtett ki a terméseredmények növelésében. A 120 kg/ha hatására a növekedés a 80 kg-hoz viszonyítva már nem volt számottevõ, tehát mind a termesztési, mind az ökonómiai optimum a nitrogén-fejtrágyázásban a vizsgált körülmények között 80–100 kg/ha hatóanyag körül mutatkozott. A 80 + 40 kg/ha megosztásban – egy, a szabályt erõsítõ kivételt nem számítva – a második adagnak már nem volt meghatározó termésnövelõ hatása.

1. A fejtrágyázás hatása a termésminõség alakulására

A nyersfehérje- és a sikértartalom alakulásának vizsgálati eredményeit összefoglalva (4. táblázat) elmondható, hogy a nitrogén-fejtrágyázás növekvõ adagjai, valamint azok megosztása ebben a kísérletben a zömében kedvezõtlen ökológiai viszonyok mellett produkálta azokat a minõségjavító hatásokat, amelyeket más fajtákkal saját korábbi kísérleteinkben is regisztrálhattunk, valamint a nemzetközi tapasztalatok is ezekrõl számoltak be.
Amint azt a terméseredményeket bemutató adatokból láthattuk, a 120 kg/ha-os nitrogén-fejtrágyamennyiség a terméseredményre csökkenõ hatékonyságú volt. A fehérje- és a sikértartalom szempontjából viszont már számottevõ elõrehaladást tapasztaltunk, tehát ebben az értelemben a nagyobb tápanyagmennyiség hatékonysága és esetleg kifizetõdõ minõségi többlete egyértelmûen bebizonyosodott. Rendkívül jó hatású volt a fejtrágya megosztása, tehát a kiszórással ismételten jelentkezõ költségtöbbletet mindenképpen érdemes vállalni. Különösen számottevõ javulást tapasztaltunk az egyébként a hazainál gyengébb minõségû külföldi fajtáknál és a kifejezetten aszályos körülmények között. Mint az a korábbi adatokból kitûnik, az újabb fajták bevezetése után jelentkezett a 2000-es évek aszályos periódusa, tehát a Gaspard és Jarebica fajtáknál a fejtrágya aszályos idõszakokban jelentkezõ igen kedvezõ hatását is megfigyelhettük.

Ez a tendencia azután összegzõdött a sütõipari értékszám alakulásában is, amit a 2. ábra mutat be. Az egyre növekvõ mûtrágya mennyisége, párosulva a kétszeri, késõi kiszórás hatásával, egy markánsan növekvõ sütõipari minõségi gyarapodást eredményezett. A legjobb volt az a kezelés – a 80 + 40 kg/ha-os –, amelyik egy viszonylag magas mennyiséggel megadta a búzának a kezdeti fejlõdés lehetõségeit, majd a virágzáskori újabb fejtrágya egyértelmûen segítette a fajtát abban, hogy megközelítse azt a sütõipari maximumot, amelyre a fajta genetikai adottságai és az aktuális évjárat egyáltalán lehetõséget ad. A gyengébb minõségû fajtáknál a mûtrágyázás lehetõvé tette, hogy minõségben egy kategóriát felfelé ugorjanak a fajták (C1-rõl B2-re, vagy B2-rõl B1-re).

 A nitrogén-fejtrágyázásnak az esésszám alakulására nincs olyan közvetlen és számottevõ hatása, mint az imént elemzett paraméterekre. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy a minõség szempontjából kedvezõ fejtrágyázás stabilizálta az esésszámértékeket a kb. 250–350-es legjobb tartományban, aminek a búza exportképe ssége szempontjából van nagy jelentõsége.

Kísérleteink és vizsgálataink bizonyították, hogy mind anyagilag, mind az idõjárás szempontjából „szûkös” idõkben se hanyagoljuk el a tápanyag-utánpótlást, és különösen ne feledkezzünk meg a nitrogén-fejtrágyázásról, amit tavasszal lehetõleg megosztva végezzünk el. Ennek költségei bõven megtérülnek a jó minõségben!