Készüljünk a gyapjaslepke elleni védekezésre!

Terjedése és károsítása legtöbbször a cseres, tölgyes erdõtársulásokból indul ki, de kedveli a gyümölcskultúrákat (almatermésûek, szilva, mandula, szõlõ) is, és fõleg a gradációs években a lárvák több mint száz fa- és cserjefajt fogadnak el tápnövényül. Tömegszaporodása 8–10 évenként következik be, ekkor 2-3 évig a tápnövények tarrá rágásával súlyos károkat okoz. Az utolsó gradációs ciklusa 1994-ben tetõzött, amikor 34 000 ha területen károsított.



Jelenlegi felszaporodása 2003-ban kezdõdött, ebben az évben a fertõzés a leginkább érintett régióban, az Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságának területébõl 31 400 ha-ra terjedt ki, míg 2004-ben 81 000 ha-t tett ki. A fertõzés mértéke a veszprémi térségben 2004 õszére már elérte a 105 200 hektárt, miközben más megyékbõl is jelezték a gradáció kibontakozását.



Országosan 133 000 hektár erdõterületen okozott rágásával kárt a gyapjaslepke 2004-ben, ami az elmúlt 40 évben eddig megfigyelt legnagyobb károsított terület négyszerese. A gradációs csúcs 2005. évre várható, a károsítás erõteljes növekedésével.



Az Állami Erdészeti Szolgálat (erdõterületek) és a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok (erdõn kívüli területek) országos felmérést végeztek a szakmailag legmegbízhatóbb módszerrel, a tojáscsomók számlálásával. Az eredményeket a mellékelt térképen mutatom be. Települések belterületein, üdülõterületeken, házikertekben, szórványgyümölcsösökben, a településeken belül és kívül található út menti fákon, több helyen találtak gyenge–közepes fertõzést Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas, Veszprém megyében. A felsoroltak közül erõsebben fertõzöttek Veszprém, Vas, Somogy, Baranya és Heves megye területei. E területeknél a szétszórtságból eredõen a fertõzés területi behatárolása nem lehetséges.








Az erdészeti felmérés adatai jól mutatják, hogy jelenleg a tojáscsomó- fertõzöttség szinte az ország egész területén megtalálható a cseres-tölgyes állományokban, de más fafajok, így a bükk, gyertyán, nyárak, füzek is számottevõen érintettek. 2005. évben a legnagyobb kártétel Veszprém megyében várható, jelentõs hernyórágásra kell számítani Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Tolna, Nógrád, Baranya, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, és Pest megyében. A felmérések országosan mintegy 280 000 ha fertõzött területrõl számolnak be, ami nyolcszorosa az elmúlt 40 évben észlelt legnagyobb kiterjedésû károsításnak. Fontos rögzíteni, hogy a 280 000 ha a tojáscsomókkal fertõzött terület – ami az ország erdõterületének 15%-át jelenti –, a hernyórágással károsított terület ennek többszöröse is lehet.



A védekezési stratégia kidolgozásához alapelvként kell rögzíteni, hogy az erdõ egy rendkívül bonyolult, ugyanakkor folyamatosan egyensúlyra törekvõ ökoszisztéma. Ennek következménye a gyapjaslepke (és más hasonló fajok) tömegszaporodásának bizonyos idõ utáni összeomlása. Gyapjaslepke esetében a gradáció összeomlását a tarrágás után kialakuló táplálékhiány, a hernyók éhezése, legyengülése és a bennük élõ poliéder vírus pusztítása okozza. Ezt a folyamatot erõsíti a gradációval párhuzamosan felszaporodó természetes ellenségek tevékenysége is. Amennyiben a gyapjaslepke az egyedüli kártevõ, úgy az erdõ általában regenerálódik, de számolni kell a növedék csökkenésével, a makktermés elmaradásával, továbbá erdõsítési többletköltségek keletkezhetnek, romolhat az érintett állományok ellenálló képessége.



A nyilvánvaló és utólag számszerûsíthetõ gazdasági károk ellenére a vegyszeres védekezés általában kerülendõ, mivel a szelektív szerek esetében is elkerülhetetlen, hogy nemcsak a gyapjaslepke hernyóit, hanem az ökoszisztéma más tagjait is elpusztítja a növényvédõ szer. Másként kell értékelni, ha egy kárláncolat alakul ki (pl. karcsú díszbogár másodlagos kártétele), ami a faegyedek pusztulásához is vezethet. Ennek megelõzésére, csökkentésére növényvédelmi beavatkozás válik szükségessé.








Az erdõsítésekben – különösen a makkvetésekben – a gyapjaslepke kártétele önmagában is végzetes lehet, a védekezés nem nélkülözhetõ.



Külön megítélés alá esik a humán gondokat felvetõ fertõzött és veszélyeztetett területek kezelése (olyan erdõk, amelyek közelében lakott terület van, önkormányzati területek, parkok, intézmények területe, üdülõterület, turisztikai terület). Ebben az esetben a védekezés erdészeti szempontból nem indokolt, kizárólagos oka a lakosság zavartalan életvitelének biztosítása, az erdõn kívüli hernyóinvázió megelõzése. A gyapjaslepke kártétele, továbbvándorlása az elõbb említett területekre hatékonyan az erdõben végzett vegyszeres védekezéssel elõzhetõ meg. A védekezés ellenére elõfordulhat, hogy a hernyók belterületre, üdülõterületre stb. jutnak, ilyen esetben az önkormányzati területen is védekezni kell.



Mezõgazdasági ültetvényekben, amennyiben közvetlen a veszély (fertõzött maga az ültetvény, vagy erõsen fertõzött bármely közeli erdõ), úgy szignalizációra alapozott védekezésekkel kell a károsítást megelõzni. Az ültetvények egészséges állapotát a gyapjaslepke megjelenésétõl függetlenül is többszöri növényvédelmi kezeléssel biztosítják, amely kezelések megfelelõ hatást biztosítanak a lombkártevõk és gyümölcsmolyok mellett a gyapjaslepke hernyója ellen is. A gyapjaslepke veszélye miatt az elõrejelzés fontossága nõ, a védekezések idõzítésénél ezt a kártevõt is figyelembe kell venni.



Mindezek alapján a védendõ területek nagyságát erdõvédelmi okból mintegy 16 000 ha-ban határozhatjuk meg, a lakosság zavartalan életkörülményeinek biztosítására 24 000 ha erdõterületen és ugyanezen célból 5000 ha belterületen javasolt a védekezések elvégzése.



Erdõterületen – az ökoszisztéma védelme érdekében – védekezésre csak környezetkímélõ szereket szabad használni, a tapasztalatok alapján elõnyben részesítendõk a hosszú hatástartamú kitinszintézist gátló készítmények. Ezek a készítmények javasolhatók mezõgazdasági és önkormányzati területeken is. Utóbbi esetben rendkívül fontos a lakosság tájékoztatása, a védekezés oly módon történõ elvégzése, hogy az a legkisebb zavart okozza az emberek életében.



Meg kell említeni, hogy a védekezésre rövid, 1-2 hetes idõszak áll rendelkezésre, ezért rendkívül gondos elõkészítést és szervezést igényel. Az idõjárás, a hernyók kelési üteme és a lombozat fakadása jelentõsen befolyásolja a védekezés eredményességét, kedvezõtlen esetben lokálisan meghiúsíthatja a védekezést.