A kukorica (Zea mays l.) az egyszikûek családjába tartozó bojtos gyökérzettel rendelkezõ trópusi eredetû növény. Hazánkba a XVI. század végén került, azonban nagyobb területen csak a XVIII. századtól termesztjük.
Napraforgó-termesztésünk egyik visszatérõ gondja, hogy a tárgyévben milyen betegségek, mikor mutatkoznak (milyen mértékben és hogyan), milyen eredménnyel fogunk tudni ellenük védekezni, okoznak-e gazdasági kárt vagy sem stb.?
A kukoricabogár magyarországi megjelenése óta lassan 10 év telt el. A kezdeti sokk után – sok helyen a saját kárukon tanulva – a gazdálkodók megismerték a kártevõ legfontosabb tulajdonságait és alkalmazni is kezdték az ellene való védekezés alapvetõ formáit.
A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) elsõsorban az erdészeti kultúrák jelentõs gazdasági kárt okozó, tömeges felszaporodásra hajlamos kártevõje.
Az esca A szõlõ legkülönbözõbb okok miatt történt korai pusztulására használt esca kifejezést a XX. század eleje óta Olaszországban, Franciaországban és hazánkban is a taplógombák okozta tõkepusztulásra alkalmazzák.
A kórokozó elsõ megjelenését (1995) követõen a betegség tünetei folyamatosan, évenként ugyan változó számban, de egyre több településen jelentek meg.
Figyelem! 2024-től szigorodnak a gazdálkodók számára a területalapú támogatások szabályai
