Szálastakarmányok minõsége és a betakarítás színvonala közötti összefüggések

A hazai idõjárási viszonyaink mellett a gyep elsõ kalászálásából általában jó minõségû széna készíthetõ, míg a második növedéket legcélszerûbben legeltetéssel hasznosítják. A pillangósok esetében azonban alapvetõen más a helyzet.



A legtöbbször négy alkalommal betakarításra kerülõ lucernánál az elsõ és a negyedik kaszálás általában csapadékos idõszakra esik, így csak a második és a harmadik növedékbõl lehet jó minõségû szénát készíteni. A beltartalmi értékek minél jobb megóvása, a veszteségek minimális értékre való csökkentése érdekében a fûfélék és a pillangósok közötti morfológiai különbségek miatt azonban eltérõ betakarítási, tartósítási és tárolási technológiákat kell alkalmazni. A betakarítási technológiák az agrotechnikai követelmények, valamint az alkalmazott gépek konstrukcióinak különbözõségében térnek el egymástól.



Az állattenyésztés mai színvonala mellett a jó minõségû széna etetése egész évben, a kis és nagy állatállományú telepeken egyaránt folyamatosan történik. A jó minõségû szálastakarmányok etetése, különösen a kérõdzõk esetében élettanilag és takarmányozástani szempontból is nélkülözhetetlen. Ezen túlmenõen a szálastakarmányok etetése biztosítja a megfelelõ mennyiségû tápanyagbevitelt és a kérõdzõk emésztéséhez és a jó bendõmûködéshez szükséges strukturális rostot is. A jó beltartalmi értékkel rendelkezõ széna szükséges a tehenészetek jövedelmezhetõségét meghatározó termelési szint fenntartásához is.



Az elmúlt idõszakban az állatállomány csökkenésével a rét- és legelõhasználat is módosult és megnövekedett a gyepek természetes környezetet megõrzõ szerepe.



A magyarországi gyepterületekbõl hasznosítható mintegy 800 000 ha biztosítja a megfelelõ mennyiséget, a hozamok elsõsorban az idõjárástól, a tápanyag-visszapótlás mennyiségétõl és hatékonyságától függenek.



A pillangósok és füves takarmánykeverékek vetésterülete pedig, a megfelelõ agrotechnika alkalmazásával, a tenyészidõt figyelembe véve, mindig a kívánt mennyiséghez igazítható. A kérõdzõk napi takarmányadagjában mind a réti-, mind a lucernaszéna jelentõs mennyiségben, a termelési szinttõl függõen, 4–8 kg-ban szerepel.



A szálastakarmányok minõségét mind a gyepek, mind a pillangósok, mind a lucerna esetében a termesztett fajta beltartalmi jellemzõi határozzák meg. Ezek a biológiailag meglevõ értékek azonban csak megfelelõ betakarítási technológia alkalmazásásával õrizhetõk meg. A szálastakarmányok kaszálásának idõpontját és idõintervallumát tehát gondosan kell megválasztani. A gyepek esetében ezt a virágzás és a magba menés kezdetére kell tenni. Pillangósok, illetve a lucerna esetében ez kissé bonyolultabb feladat, attól is függ, hogy hányadik növedékrõl van szó A lucerna elsõ növedékének kaszálását a bimbózás kezdetére kell ütemezni, amikor az elsõ levelei már sárgulni kezdenek, A második növedék kaszálását a növényzet zöldbimbós állapotában kell elvégezni. Az utolsó növedék kaszálását a virágzáskor végezzük, hogy a növény a gyökérnyakban megfelelõ mennyiségû tápanyagot tudjon felhasználni az átteleléshez (1. ábra).








Ezeknek a követelményeknek csak jó munkaminõséggel dolgozó kaszákkal, és a rendelkezésre álló optimális idõszak alatti betakarításhoz szükséges kaszálókapacitással lehet megfelelni. Ez azt jelenti, hogy a korszerû, magas technikai színvonalon dolgozó rotációs kaszák számát az elérhetõ területteljesítmény, valamint a termõterület nagyságának figyelembevételével kell meghatározni. Minél nagyobb a termõterület, annál nagyobb gondot kell fordítani a kaszálás megkezdésének idõpontjára, nehogy idõközben az állomány elöregedjen, veszítsen a beltartalmi jellemzõibõl.



Az elmondottaknak megfelelõen a kaszálógépek kiválasztásánál és a kaszálókapacitás meghatározásánál figyelmbe kell venni a gyepek és pillangósok morfológiai különbségét, a termõterületi arányokat, és a készítendõ takarmányféleségek mennyiségi megoszlását. A szálastakarmányok felhasználási ajánlatát a 2. ábra szemlélteti.








A nagy hozamú, természetes gyepek kaszálására a dobos vágószerkezettel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A magyarországi idõjárási viszonyok között a gyepek elsõ kaszálásának idején kevés csapadékkal kell számolni, ezért ezen kaszák szársértõ nélküli változatai is jó munkát végeznek. Éppen a szárazság és kevés csapadék miatt azonban a növényzet hamar elöregszik és veszít beltartalmi értékeibõl. Ennek megelõzésére – különösen nagy termõterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt mellsõ és oldalsó függesztésû kaszákból álló gépkombinációkat kell használni. Az így kialakított rotációs kaszakombináció munkaszélessége 8–10 m közötti lehet, a munkasebesség elérheti a 10–12 km/h-t is (3. ábra).



Kisebb gyepterületek esetén dobos rotációs kaszák 3–5 m munkaszélességû, vontatott változatainak használata javasolható. A 88–117 kW motorteljesítményû vontatott, rotációs kaszákat 8–10 km/h munkasebesség mellett célszerû üzemeltetni, ez esetben a várható területteljesítmény 2,0–2,5 ha/h körül alakulhat.



Az egészen kis termõterületek – kis állatállomány mellett – és szórvány-gyepek kaszálására pedig függesztett gépek használata javasolható.








Az elmúlt idõszakban a függesztett rotációs kaszák munkaszélessége jelentõsen növekedett, ennek következtében a munkaszélesség 1,8–2,8 m között alakult. Az 57–80 kW motorteljesítményû, univerzális traktorokkal üzemeltetett kaszák területteljesítménye 0,75–1,00 ha/h között alakulhat (4. ábra).








Gyepszénakészítéskor – ha az éghajlati adottságokból adódóan a kaszálás ideje csapadékos, és a száradási, vagyis a kockázati idõt a minimálisra kell csökkenteni – a dobos kaszák ütõujjas szársétõvel szerelt változatai használhatók. Az ütõujjas szársértõ kialakítása különbözõ lehet; a dobok után elhelyezett hengerpalástjának füleihez csatlakozó „V” alakú fém, vagy mûanyag ujjakból, vagy a hengerpalástján elhelyezett tengelyre felfûzött lengõ ujjakkal kialakítva. A lengõ ujjak mindkét esetben az anyagot fésûszerûen elhelyezett bordákon keresztül húzzák át, és ennek következtében dörzsölik a növényzet szárát (5. ábra).















Lucernaszéna-készítés esetén a kaszálógépek közül a kíméletesebb munkát végzõ tárcsás kaszaszerkezetû, rotációs kaszákat kell elõnyben részesíteni. A lucernánál, ill. a pillangósoknál azonban a szársértõ alkalmazásának – a száradási idõ lerövidítése mellett – a szárrészek és a levélzet vízleadásának azonos intenzitásra hozásában is elengedhetetlen szerepe van. A lucerna, ill. a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértõvel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A nagyságrend megválasztására pedig a gyepszénakészítésnél elmondottak az irányadók (6. ábra).








A szénakészítés következõ munkamûvelete a rendkezelés.



Az univerzális rendkezelõ gépek – megfelelõ beállítás esetén – az összes rendkezelési munka elvégzésére alkalmasak. Általában vezérelt ujjas forgórésszel készülnek. Mivel ezeknél a gépeknél a széles körû technológiai alkalmasság a fõ követelmény, a munkaszélesség, illetve ebbõl adódóan a területteljesítmény mint követelmény kissé háttérbe szorul. Teljesítménye általában kisebb, mint a külön gépként készülõ rendterítõ változatoké.



A konstrukciójukat tekintve a rendrakó gépekhez hasonló kialakításúak. Azoktól általában abban térnek el, hogy a forgórészek forgásiránya megváltoztatható. Ennek megfelelõen a forgórészek rendterítésben egymástól el, rendrakásban pedig összefelé forognak.



A nagy állatállománnyal és nagy termõterülettel rendelkezõ gazdaságok számára a nagy munkaszélességû, nagy területteljesítménnyel dolgozó, vontatott rendterítõkbõl és rendrakóból álló – kétgépes – technológiai változatok használata a célszerû.



A kisebb állatállománnyal, és kisebb termõterületen gazdálkodók részére pedig a kisebb teljesítményû, de univerzálisan használható – egygépes – rendkezelõ technológia javasolható.



A gyep- és szalma rendkezelési munkáinak elvégzésére megfelelnek az egyszerûbb szerkezeti kialakítású, nem vezérelt ujjas gépek.



A lucerna rendkezelési munkáinak elvégzésére azonban már nagyobb körültekintéssel kell kiválasztani a rendkezelõ gépet. A lucernaszéna-készítéshez – ha ezt a megfelelõ szársértõs rendrevágó gép hiánya és a kedvezõtlen idõjárás szükségessé teszi – szinte kizárólag vezérelt ujjas rendkezelõ berendezések használata javasolható. Természetesen a rendterítést kivéve.



Gyakoribb kaszálás, és rövid szárú gyepek esetén még a rendsodró gépek is jól használhatók, ugyanis ebben az esetben kevésbé képzõdik az anyagból sodrat (7. ábra).








A gép kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a következõ munkamûveletben alkalmazott gépek mûködésére is.



A bálázógépek – különösen a hengeres bálázók – a szõnyegszerû, és a gép munkaszélességéhez igazodó rendben tudnak jól dolgozni. A szecskázógépeknél a gépek megfelelõ leterhelése érdekében gyakran több rendet is egymás mellé kell rakni.



A készített takarmány minõségét azonban még a legjobb gép használata mellett is leronthatja a technológiai elõírások elmulasztása.



A nagy hozamú gyepek esetében a kaszálás után közvetlenül, 70–75% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni a rendterítést. Kisebb hozamok esetén – száraz idõjárási viszonyok mellett – a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyep-, ill. lucernaszenázs-készítés esetén akár szögletes nagybálakészítõ, akár szecskázógépeket alkalmazunk, a rendterítéstõl eltekinthetünk. A betakarító gépek teljesítményének kihasználása érdekében azonban még nagy hozamú gyepek esetében is szükséges a rendösszerakás. A gyepszenázskészítés esetén a rendösszerakást 45–50% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni. A gyepszénakészítésben a rendrakást 20% körüli nedvességtartalomnál is el lehet végezni.



A lucernaszéna-készítésnél a rendterítést közvetlenül a rendre vágás után, 75–80% nedvességtartalomig kell elvégezni. Lucerna esetében különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálás után nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a rendösszerakást, rendkettõzést is olyan nedvességtartalom mellett (40–45%) végezzük, amikor a levél még nem pereg. Nagyon fontos, hogy laza, szellõs rendet rakjunk, mert még az anyagnak után kell száradni (8. ábra).








Csapadékos idõjárás mellett nem kerülhetjük el a rend forgatását, és a rendlazítást. Ez esetben különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat is mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A levélpergés így sem kerülhetõ el, de a veszteség még mindig kisebb lesz, mint a penészesedésbõl származó kár.



A szálastakarmányok betakarítása, különösen szénaként ma már döntõ többségében bálázással történik, de a bálaszenázs-készítésnek is megvannak a mûszaki-technikai, technológiai feltételei. Az élõmunkaerõvel jól ellátott, de kevésbé tõkeerõs, kis- és közepes vállalkozások számára a szögletes kisbálakészítõ gépek a leginkább megfelelõek.








A kisbálakészítõ gépek (10. ábra) az elmúlt évtizedekben világszerte rohamosan terjedtek. Az üzemeltetés módját tekintve a legnagyobb darabszámban és típusválasztékban a vontatott gépek terjedtek el. A tõkeerõs mezõgazdasággal rendelkezõ országokban, ahol már korábban is nagy állatállományt koncentráltak egy-egy telepre, a bálarendezõvel kapcsolt magajáró változatokat is szívesen használták. A bálatömörítés módját tekintve megkülönböztetünk lengõdugattyús és csúszódugattyús gépeket. A régebben alkalmazott lengõdugattyús gépek egyszerûbb konstrukciós kialakítású, olcsóbb változatok voltak. A csúszódugattyús gépekkel egyenletesebb alakú és jó minõségû bálák készíthetõk. A kisebb bálamérettel dolgozó lengõdugattyús gépek általában egyszerû bálacsúszdával rendelkeznek, és az elkészített bálát a talajra helyezik. A nagyobb teljesítményû és nagyobb bálamérettel dolgozó csúszódugattyús gépeket rendszerint kocsirakó csúszdával, illetve bálaröpítõvel üzemeltetik.








A kézi munkaerõ felhasználásának csökkentése céljából fejlesztették ki a hengeres nagybálakészítõ gépeket. Ezek a gépek a bálázás teljes körfolyamatát tekintve, a szögletes kisbálázókhoz viszonyítva, nagyobb teljesítménnyel üzemeltethetõk, a kézi munkaerõ-felhasználás pedig lényegesen kisebb.



A hengeres nagybálakészítõ gépek konstrukcióját tekintve alapvetõen a bálakamra kialakításában találunk jelentõs különbséget. A bálakamra kialakítása lehet állandó térfogatú, illetve a készített bála méretéhez, átmérõjéhez igazodó változó térfogatú. A bálakamra kialakítása a tömörítés módját is meghatározza. Az állandó bálakamrás gépek az anyagot a bálakamra palástja mentén kezdik tömöríteni, és így halad a bála szimmetriatengelye, vagyis közepe felé. A változó bálakamrás gépek a tömörítést a bála magjának elkészítésével kezdik, és így halad a tömörítés a bála kerülete, vagyis palástja felé. Ebbõl következõen az állandó bálakamrás gépek a palást mentén tömör, de belül laza, könnyû bálákat készítenek, melynek elõnye a pillangósok bálázásánál jelentkezik az utószellõzés közben. A változó bálakamrás gépek egyenletes tömörségû bálákat készítenek, ami a gyepszéna, illetve szalmabálázás esetén a jó kazalozhatóság szempontjából elõnyös.



A nagybálázó gépek – magyar viszonyok között – általában alkalmasak a szálastakarmányok és szalma betakarítására, de alkalmasak egyéb más termények, pl. a kukoricaszár bálázására is. A lényeges különbség a különbözõ elven mûködõ bálázók által betakarított takarmány minõségében van. A hengeres bálázógépek (9. ábra) a szalma- és a gyepszéna betakarítására minden esetben megfelelnek. A lucernaszéna esetében azonban a hengeres bálázógépekkel csak a technológiai elõírások pontos betartása mellett készíthetõ jó minõségû takarmány.



A lucernaszéna-készítés során nagyon fontos a megfelelõ, 22–25% nedvességtartalom betartása. Ekkor még a bálák a táblán kiszellõznek, illetve utánszáradnak, és a levélpergési veszteség is elfogadható szinten tartható. Az utánszáradás szempontjából az állandó bálakamrás gépek használata – mivel ezek laza közepû bálákat készítenek – elõnyös. Tehát a hengeres bálázók közül a jobb minõségû takarmány iránti igény kielégítésére az állandó bálakamrás gépek használata javasolható, annál is inkább, mert ezek a gépek felszerelhetõk fóliával, illetve hálóval, kötözõberendezéssel is. Ezek a megoldások csökkentik a takarmány tárolási veszteségét.



Ezzel szemben a változó bálakamrás gépek tömörebb és jobban kazalozható bálákat készítenek.



A szeletelõ berendezések alkalmazásával a szálasanyagok a kívánt mértékûre apríthatók. Az aprítás következtében tömörebb, homogénebb szerkezetû bálák készíthetõk. Az aprítás a bála további kezelése a takarmánykiosztás, illetve az almozás során jelent elõnyt.



Az állandó bálakamrás gépek konstrukciójánál fogva alkalmasak magasabb, 55–65% nedvességtartalmú – szálasanyag – lucerna, illetve fû bálázására, vagyis bálaszenázs-készítésre. A változó bálakamrás gépek tömörítõ szerkezete a nedves anyagot nehezen tudja kezelni, és különbözõ funkcionális zavarok keletkeznek, pl. az anyagtovábbító és -tömörítõ szerkezet eltömõdik.



A bálaszenázs elsõsorban a takarmány minõségi jellemzõiben jelent elõnyt a hagyományosan, szénaként betakarított anyaghoz képest. Hengeres szenázsbála-készítés esetén azonban a nedvesen bebálázott anyagot, vagyis a bálákat a tárolási helyre kell szállítani, és fóliával a külsõ levegõtõl elzárva be kell csomagolni. A bálák csomagolása történhet csoportosan, úgynevezett bálahurkában, vagy egyedileg is, és a tárolás is így történik. A csoportos bálacsomagoló gép beruházási igénye az egyedihez képest magasabb, de nagyobb teljesítménnyel is dolgozhat, így használata elsõsorban a közepes állatállománnyal rendelkezõ üzemekben használható elõnyösen. Az egyedi bálacsomagoló gépek egyszerû szerkezetek, vontatott és függesztett változatban egyaránt készülhetnek.



Az egyedi bálacsomagolókkal szinte valamennyi hengeres bálakészítõ géppel készített bálák becsomagolhatóak. Az így becsomagolt bálák rakodógéppel kazalba rakva is tárolhatók, de a kisüzemek igényeinek megfelelelõen, egyedileg is tárolhatók.



A csoportos bálacsomagoló gépek nagyobb teljesítménnyel dolgoznak, de kiszolgálásuk rakodógépet igényel. A csoportos bálacsomagoló gépek kihasználása csak komoly üzemszervezéssel lehetséges, ezért ezeket a gépeket a nagyobb vállalkozások, illetve a bérvállalkozások tudják eredményesen használni.



Az eddigiekbõl kiderül, hogy a jó minõségû szénakészítéshez mind gyep, mind pillangósok, illetve füves keverékeknél a megfelelõ színvonalú gépek rendelkezésre állnak, de ezekkel csak megfelelõ technológiai fegyelemmel történõ üzemeltetés mellett készíthetõ jó minõségû takarmány.