A zab termesztése – elõtérben a humán célú felhasználás

Biológiai értéke, kémiai összetétele a gabonák között kiemelkedõ. Magas fehérjetartalom kedvezõ esszenciális aminosav-összetétellel és nagy, szintén értékes zsírsavtartalom (5–7%) jellemzik. B1- és E-vitamin-tartalma kiemelkedõ, antioxidáns hatása régóta ismert és alkalmazott. Említésre méltó a magas emészthetõ rosttartalma is. Kiváló betegség-ellenállósága és egyéb kedvezõ tulajdonságai az ökológiai gazdálkodás egyik perspektívikus növényévé teszik.








A zab vad õse a búza és árpa gyomnövénye lehetett. Mint másodlagos kultúrnövényt a kiszelektálódott kultúrzabot csak mintegy 3 ezer éve kezdte az emberiség termeszteni. Világgazdasági jelentõsége nagyobb a hazainál. A világtermesztésben a 6–7. helyet foglalja el mint takarmány és emberi táplálék. Hazai termesztésének volumene szorosan kapcsolódott a lóállomány nagyságához, melynek következtében a múlt századi félmillió ha körüli termõterülete mára 50–60 ezer ha-ra csökkent. Mai elterjedése döntõen a sportló-takarmányozáshoz kötõdik. Élelmiszerként történõ alkalmazásának nálunk nincsenek hagyományai, de az egészséges táplálkozás térhódításával jelentõsége ilyen szempontból is nõ. Biológiai értéke, kémiai összetétele a gabonák között kiemelkedõ. Magas fehérjetartalom, kedvezõ esszenciális aminosav (lizin, metionin) -összetétellel és nagy, szintén értékes zsírsavtartalom (5–7%) jellemzik. B1- és E-vitamin-tartalma kiemelkedõ, antioxidáns hatása régóta ismert és alkalmazott. Említésre méltó a magas emészthetõ rosttartalma (beta-glucan) is. Az ásványi elemek közül mangántartalma nagyobb mint a többi kalászosé. A humán fogyasztás szempontjából külön említést érdemel a csupasz zab, melynek szemtermése a cséplés során kihull a pelyvák közül, így nem igényel hántolást. Ez nagyban megkönnyíti élelmiszer-ipari feldolgozását, mivel a belõle elõállított végtermék mintegy 25–30%-kal kisebb költség- és energiaigénnyel állítható elõ. A hántolás elmaradása egyes termékeknél nagyban növeli az elsõ osztályú végtermék-kihozatalt is. A csupasz zab a pelyvatömegével (25–30%) arányosan kevesebbet terem, mint pelyvás változata, de ezzel arányosan az értékes beltartalma is magasabb.

A pelyvás zabot legnagyobb mennyiségben abraktakarmányként használjuk, de el nem öregedõ szára miatt fontos keverék zöldtakarmány-komponens is. Önmagában is használható zölden közvetlen feletetéssel, vagy mint az EU országaiban, feldolgozottabb, szárított, lisztesített, préselt, pelyhesített, sõt liofilizált formában és akár egygyomrú állatok részére is.

A zab extenzív típusú növény, gyengébb termõhelyi adottságok között termesztése a többi kalászosnál gazdaságosabb. Hazai jelentõségét növelheti az ökotermesztés terjedése is, mivel már léteznek olyan zabfajták (csupasz is), melyek gyakorlatilag vegyszermentesen termeszthetõk.

Környezeti és elõvetemény-igény

Enyhe, csapadékos éghajlatot igényel, ezért nálunk a Dunántúlon és Észak-Magyarországon érzi a legjobban magát. A kalászosok között a legnagyobb az evapotranszspirációs koefficiense és leghosszabb a tenyészideje. Ezért a szárazságot a gabonák között a legkevésbé tûri. Ilyenkor alacsony és ritka marad, továbbá durva pelyvájú és léha szemeket nevel. A talaj túlzott vízbõségét viszont jól elviseli.

A talajok minõségére kevésbé érzékeny, a gabonák között a legigénytelenebb, csak gyenge homoktalajon elõzi meg a rozs. Termeszthetõ laza és kötött talajokon és a mélyítõ mûveléssel felhozott nyers talajra sem kényes. A talaj kultúrállapotára sem igényes, a gyomokat jól elnyomja. Az intenzív körülményeket kevésbé hálálja meg mint a búza vagy az árpa, a túlzott N-ellátottság hatására könnyen megdõl.

Veszélyes fonálférge (Heterodera avenae) miatt önmaga után négy évig nem termeszthetõ. Fonálféreg-érzékenysége következtében nem célszerû répafélék, burgonya, dohány és zöldségfélék után sem vetni. Igénytelensége következtében régen a vetésforgó végére került. Mai felfogás szerint érdemes elõbbre sorolni, mivel szártõbetegségek elleni rezisztenciája miatt jól beilleszthetõ a gabonás vetésforgóba, akár kapásnövényeket is képes helyettesíteni.

Fajtahasználat

Fõ nemesítési célok: termésmennyiség, szárszilárdság, betegség-ellenállóság, buga egyszerre érése, jó beltartalom. A Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg 14 zabfajta szerepel. Ezek mind tavaszi zabok, közöttük kettõ csupasz zab. Ezek közül az egyik szegedi nemesítésû fajta (GK Zalán), a másik martonvásári honosított lengyel fajta (Cacko).

A csupasz zabok korábban már taglalt jelentõsége abban áll, hogy élelmezési célra nem igényelnek hántolást, beltartalmuk jó, betegség-ellenállók és termésük nagysága többnyire csupán a pelyva tömegével kisebb, mint a közönséges zab esetében. Õszi zab is létezik, ennek télállósága kicsi, gyengébb mint az õszi árpáé, biztonsággal elsõsorban a Dél-Dunántúlon termeszthetõ. Jelenleg államilag minõsített õszi zabfajtánk nincsen.

Talajmûvelési és trágyázási rendszer

Talajmûvelési rendszere alapjában megegyezik a tavaszi árpáéval. Magas nedvességigénye miatt talajmûvelésének fõ célja a víztárolás kell legyen, melyet õszi szántással segíthetünk elõ. A tavaszi egyenletes szikkadás érdekében még õsszel durván mûveljük el a talajt. A zab egyébként a talaj kultúrállapotára és a magágy minõségére a gabonák közt a legkevésbé érzékeny. Ez lehet az oka annak, hogy korábban a kényszerbõl tavaszra maradt szántás esetén zab vetését ajánlották.

A zab, bár gyökerének jó tápanyagfeltáró képessége miatt kevesebb tápanyagot igényel, a trágyázást meghálálja. Szem- és szalmatermésével az alábbi fajlagos tápelemmennyiségeket veszi fel a talajból: nitrogén (N): 28 kg/t; foszfor (P2O5): 12 kg/t; kálium (K2O): 29 kg/t; mész (CaO): 6 kg/t; magnézium (MgO): 2 kg/t.

A kiadandó mûtrágya adagját az 1. táblázat segítségével becsülhetjük. A foszfor- és káliumtrágyákat õsszel, a nitrogént tavasszal, a talajmûvelés elõtt adjuk ki. A tavaszi nitrogén 30–40%-ának kijuttatását a szárba indulás kezdetére halaszthatjuk. Ezzel a fehérjetartalom növelhetõ.

Vetõmag, vetés

A zab vetõmag elõkészítésénél figyelmet érdemel a bugában a szemek jelentõsen eltérõ nagysága és csíraképessége. Ezért nagyon fontos az osztályozás, melynek során el kell távolítani az ún. kettõs szemeket is, melyek csak látszólag nagyok, mivel két szemet borít a toklász. A csupasz zabnak kisebb a csirázási százaléka, mivel a csupasz szemek sérülékenyebbek.

A tavaszi zabot tavasszal mihelyt lehet, el kell vetni, nem szabad kockáztatni a tenyészidõ eltolódását, mivel késõbb a túlzott meleg és a károsítók fokozott jelenléte csökkenti az eredményességet. A zab vernalizációs hõmérsékletigénye 0–8 °C. A kivetendõ csiraszám 4,8–5,0 millió hektáronként, 3–5 cm mélyre, gabona sortávra. Az elvárható csírázási % legalább 90%.

Növényvédelem

A kalászosok között a zab az a növény, amely leginkább megfelel az ökológiai növénytermesztés feltételeinek, de ha nagy termésekre törekszünk, szükség lehet hatékonyabb védekezésre is.

Jó gyomelnyomó képessége miatt a gyomirtására sokszor nincs is szükség, vagy az nem jelent komoly problémát, ha a terület jó kultúrállapotban van. Fõleg kétszikû gyomok jelentkezhetnek, melyek szelektív, hormonhatású szerekkel posztemergensen jól irthatók. Az egyszikû gyomok, muharfélék, kakaslábfû, vadzab posztemergens védekezése nem megoldott. Ezen gyomok ellen preventíven védekezhetünk, illetve ilyen gyomokkal fertõzött táblára ne vessünk zabot. Betegségei közül legveszedelmesebb a vörös levélvírus (red leaf vírus), mely nálunk nem gyakori, és védekezni ellene csak vektorai irtásával lehet. Rozsdabetegségei között legveszélyesebb a koronás rozsda (Puccinia coronata), károsíthatja a szár- vagy feketerozsda (Puccinia graminis ssp. avenae). Speciális kórokozói a porüszög (Ustilago avenae) és a fedett üszög (Ustilago levis), de ezek nálunk eddig jelentõsebb kárt nem okoztak. A lisztharmat, a fuzáriózis és a helmintospórium a búzánál és árpánál kevésbé károsítja. A fenti betegségek ellen állománypermetezéssel, illetve megelõzésként a megfelelõ csávázószerrel védekezhetünk.

Kártevõi közül leggyakrabban a vetésfehérítõ jelenik meg, mely elleni alkalmazott inszekticidek egyéb rovarkártevõk (fritlégy, gabonafutrinka, poloskák, szipolyok, kabócák) ellen is hatásos. Nagymértékû levéltetû- gradáció esetén speciális, levéltetû elleni szereket válasszunk. A fonálféreg-kártétel ellen vetésváltással, illetve az egyéb gazdanövények elkerülésével védekezhetünk.

Betakarítás, tárolás

Az összes kalászos között a legkésõbb aratjuk. A betakarítás helyes idõpontjának megválasztása a buga egyenetlen érése miatt nagy körültekintést igényel. A túl korai betakarítás tárolási, a túl késõi pergési problémákat okozhat. A betakarítás optimális idõpontjában a buga csúcsán, felsõ harmadában lévõ szemek sárgán érettek, nedvességük megközelíti a 15%-ot, de még nem peregnek. Ekkor a buga alsó harmadában a szemek fehérek, biológiai érésük már bekövetkezett, nedvességük 2–3%-kal nagyobb.

A zabot gabonakombájnnal egy menetben, kíméletesen aratjuk. A rosszul beállított kombájn esetén fellépõ szemsérülések csírakárosodást, késõbb avasodást okozhatnak. Fokozottan sérülékenyek a csupasz zabok. Ezeknél kívánatos a kisebb dobfordulat és lehetõleg gumi verõlécek alkalmazása.

Biztonsággal tárolni csak 14,5% nedvesség alatt lehet. A szemtermés aratás után átmenetileg még fokozott élettevékenységet mutat és csak hosszabb idõ alatt adja le nedvességét. Ezért néhány napos utóérlelés után a tisztítással együtt alaposan át kell szellõztetni. Ha a betakarítási nedvesség a 16%-ot meghaladja, mesterséges szárítás ajánlott 40–42 °C-on.

A szalmatermés másfél, kétszerese a szemtermésnek. A takarmányozásra szánt zabszalmát szintén gondosan, száraz, szellõs helyen kell tárolni.



Felhasznált irodalom:

Antal J.: Növénytermesztõk zsebkönyve. Mezõgazda Kiadó, Bp. 2000

Bocz E.et al. Szerk.: Szántóföldi Növénytermesztés, Mezõgazda Kiadó Bp. 1992

Ivány K.–Kismányoky T.–Ragasits I.: Növénytermesztés. Mezõgazda Kiadó Bp., 1994

Koháry E. szerk.: Eleven örökség. Kenyér- és kásanövények a Kárpát-medencében. Agrofórum Kiadó és Nyomda Kft. Bp., 2002

Láng G.: A növénytermesztés kézikönyve. Mezõgazda Kiadó Bp., 1970

Oehminchen, J. szerk.: Pflanzenproduktion Band 2: Produktionstechnik. Verlag Paul Parey Berlin-Hamburg 1986

Palágyi A. szerk.: Az árpa, a rozs és a zab termesztése. Gabonatermesztési Kutató Intézet és Winter Fair Szeged, 1997

Palágyi A.: (2002) Csupasz zab- és árpafajták a nemesítésben és köztermesztésben. Növénytermelés Tom. 51. No 2. p. 233–245.

Radics L. (szerk.): Szántóföldi Növénytermesztés.  Szaktudás Kiadó Ház Bp. 2003