MENÜ

A vetésváltás jelentõsége a kukoricatermesztésben

Oldalszám: 12-14
Dr. Sárvári Mihály 2014.06.12.

Az okszerû vetésváltás számtalan elõnnyel jár, növeli a termesztés hatékonyságát, a termesztés biztonságát.

Az elõvetemény hatást gyakorol a kórokozók és kártevõk elszaporodására, a gyomosodás mértékére. Közismert, hogy a kapások elõsegítik a gyomosodást, a kalászosoknak pedig nagyon jó a gyomelnyomó-képességük. Továbbá a különbözõ növényeknek eltérõ a víz- és a tápanyagigényük. Magyarország szárazságra hajló kontinentális éghajlata alatt különösen nagy jelentõsége van a víz- és energiatakarékos termesztéstechnológiák alkalmazásának.

A szántóföldi növények vízigénye rendkívül különbözõ. A borsó, az õszi búza, õszi és tavaszi árpa, a len, a mák, a lencse, rostnövények, kender stb. vízigénye szerény 400 mm körüli. A kukorica vízigénye a közepesnél nagyobb, 450–550 mm, különösen ki tudja szárítani a talajt monokultúrás termesztéskor. A napraforgó is ki tudja szárítani a talajt, mert mélyebben gyökerezik mint a kukorica, a vízfelvétel szempontjából is kicsit „agresszívabb” növény. A burgonya vízigénye 550 mm, a cukorrépa még vízigényesebb, 550–600 mm vizet igényel, a legvízigényesebb és egyben a legjobban kiszárítja a talajt a lucerna, mélyen gyökerezik, az altalajvíz egy részét is képes felvenni, ugyanakkor pazarlóan bánik a vízzel.

A globális felmelegedés következtében a jövõben még nagyobb gondunk lesz a vízhiány, amely akár a növénytermesztés szerkezetén és a termesztéstechnológián történõ változtatást is szükségessé teheti. Az öntözés növelése is lehetséges, de Magyarországon ennek is korlátai vannak. Maximum 360 ezer ha-t tudnánk a 4,5 millió hektár szántóból öntözni, azt is inkább a zöldség-gyümölcs növényeknél és vetõmagtermesztésnél célszerû a magas költségei miatt alkalmazni.

A kukoricát 1,2–1,3 millió hektáron (áru, siló, vetõmag) termesztjük, az EU-csatlakozást követõen is az egyik legfontosabb növényünk, hiszen az Európai Unió kukoricából importõr. Természetesen az általa biztosított intervenciós ár, 101,31 euró, kb. 25 ezer Ft/tonna alacsony ár a 130–150 ezer Ft/ha-os költséghez képest, amely folyamatosan emelkedik napjainkban is.

A kukoricát korábban részleges monokultúrában is lehetett termeszteni, hisz azt elviselte, azonban az amerikai kukoricabogár és lárvája okozta súlyos kártétel miatt sem jöhet szóba a monokultúrás termesztés, hiszen az ellene való védekezés legfontosabb lehetõsége és leghatékonyabb módja a vetésváltás. A kukorica a talajjal szemben is igényes, a gyenge termékenységû talajokon, továbbá a szélsõséges talajokon nem célszerû termeszteni. Az utóbbi másfél évtizedben a birtokméret csökkent, így nem könnyû a kukoricát vetésváltásba iktatni.

Az utóbbi száz évben a száraz, aszályos évjáratok gyakorisága 22,5%-ról 52,6%-ra nõtt, megduplázódott (1. ábra).

Debrecen térségében a csapadék 30 éves átlaga 565,5 mm. Ehhez viszonyítva az utóbbi 15 évbõl 9 év aszályos volt és a halmozott vízhiány eléri a 726,5 mm-t. A 2004. év kivétel volt, a sokévi átlagtól 147 mm-rel több csapadék hullott, ami kedvezõ volt a termésalakulás szempontjából, és még a 2005. évben is éreztetni fogja kedvezõ hatását, hiszen a talajok vízzel bizonyos mértékig fel tudtak töltõdni.

A vetésváltás és a monokultúrás termesztés nagymértékben befolyásolja a termesztés hatékonyságát. Továbbá a vetésváltásnak jelentõs szerepe lehet az aszály kedvezõtlen hatásainak mérséklésében, és az amerikai kukoricabogár elleni védekezésben is. (2. ábra)


A jövõben növelni kell a hüvelyes növények vetésterületét, azt az EU is támogatja (GOFR-növények termesztését támogatja, gabona, olaj, fehérje és rostnövények). Részben azért, mert fehérjehiány van Magyarországon is, részben, mert a hüvelyes növények kedvezõbbé teszik a vetésváltási rendszerünket.

A kukoricát 15 évig trikultúrában (borsó–búza–kukorica–kukorica), bikultúrában (õszi búza–kukorica–kukorica–õszi búza) és monokultúrában termesztettük. 15 év átlagában a trikultúrás kukorica termésátlaga 11,42 t/ha, a bikultúrás kukorica termésátlaga 10,17 t/ha, míg a monokultúrás kukorica termésátlaga csak 9,84 t/ha volt (3. ábra, köv. oldal).

A monokultúrás kukorica termése korábban a száraz, aszályos évjára-tokban a vízhiány miatt csökkent, akár 2–4 tonnával a vetésváltásban termesztett kukoricához viszonyítva, napjainkban ehhez még hozzá kell számítani az amerikai kukoricabogár és lárvája kártételét is, ami kritikussá teheti a kukoricatermesztésünk biztonságát (4. ábra, köv. oldal).

Hosszabb idõintervallumot vizsgálva láthatjuk, hogy a monokultúrás kukorica termése közel 2 t/ha-ral kisebb a trikultúrás kukoricához viszonyítva.

Az elõvetemény a mûtrágyaigényt is befolyásolja. Trikultúrában – búza elõvetemény után már 50–60 kg/ha N-nel (és a hozzá arányosan tartozó P, K-mal) elértük a legnagyobb termést, míg bikultúrában búza elõvetemény után 60–80 kg, bikultúrában kukorica elõvetemény után 80–100 kg, monokultúrás termesztésnél 100–120 kg nitrogénnel értük el a legnagyobb termést (agroökológiai optimum) (5. ábra).


Tri- és bikultúrában kedvezõbben alakult a talajélet, a talaj fizikai, kémiai tulajdonsága is. A monokultúrás termesztésnél jelentõs volt a talajsavasodás mértéke, amit a N mûtrágyázás váltott ki. Száraz, aszályos évben monokultúrás termesztésnél a mûtrágyázást nem követte megfelelõ termésnövekedés, így a N egy része felhalmozódott, majd az altalajvízbe mosódott (6. és 7. ábra).

Monokultúrás termesztésnél 3-4 mg/kg-mal csökkent a kukoricaszem Zn-tartalma, ami csökkentheti takarmányozási értékét is (8. ábra).


A kukoricáról, mint elõvetemény is érdemes szólni, hiszen a gabonafélék magas aránya miatt elkerülhetetlen a kukorica – õszi búza, vagy kukorica – hüvelyes növény (borsó, szója stb.) vetésváltása. A kukorica a viszonylag késõi lekerülése és nagy szártömege miatt csak közepes elõvetemény más növények számára, sõt az aprómagvú növények számára kifejezetten kedvezõtlen (pl.: lucerna, cukorrépa stb.), vagy a nagy szármaradvány miatt a burgonya számára is kedvezõtlen. A kukorica, mint kapásnövény a gyomok elszaporodását is jobban lehetõvé teszi a kalászosokhoz viszonyítva. Mindenesetre fontos, hogy ha kukorica után õszi búzát akarunk vetni, akkor csak igen korai, maximum korai kukoricát vessünk, hogy legyen idõ az õszi búza talaj-elõkészítésére és a vetése idõben megtörténhessen, ha hüvelyes növény (pl.: borsó) következik a kukorica után, akkor (de más esetben is) a tökéletes szárzúzásra, tárcsával további aprításra és a talajba való tökéletes beforgatására ügyeljünk, mert ellenkezõ esetben nehezen bomlik le a szármaradvány és nem csak az utána következõ növény vetését, hanem a növény fejlõdését is akadályozza.

A kukorica okszerû vetésváltásának a kialakítása a jövõben létfontosságú és a termesztõktõl több évre elõre való megtervezését teszi szükségessé.

A fenti eredményeket az OTK és T 043256 OTKA kutatások alapján állapítottuk meg.