MENÜ

A technológiai fejlesztés lehetõségei a burgonyatermesztésben I. rész

Oldalszám: 38
Dr. Pocsai Károly 2014.06.12.

A hagyományos burgonyatermelési módot az különbözteti meg a ma széles körûen elterjedt bakhátas termesztési eljárástól, hogy a hagyományos mûveléssel csak a kelés után, míg a mai bakhátas technológiai rendszerben már a kelés elõtt kialakítjuk a bakhátak végsõ profilját.

Jelen közleményünkben a közismert bakhátas mûvelési módtól lényegesen eltérõ ágyásos termelési módban rejlõ lehetõségekrõl számolunk be. Megjegyezzük, hogy az ágyásos rendszer gépi-technológiai, üzemeltetési vonatkozásairól ebben a számunkban, a témát legjobban ismerõ Füzi és Magó kollégák számolnak be. Mi csak annyi mûszaki részletet érintünk, amennyi a téma megértéséhez feltétlenül kell, a célunk e merõben új rendszer agronómiai vonatkozásainak ismertetése.

Mi indokolja a hagyományos bakhátas mûvelési módtól eltérõ technológiai lehetõségek vizsgálatát és az esetleges technológiaváltást? A hagyományos bakhátas mûvelési mód alkalmazása során – annak számtalan elõnye mellett – számolhatunk két problémával:

a.) Különbözõ okok miatt nem sikerül minden esetben biztosítani a gumók normális növekedését biztosító talajfizikai állapotot. Itt elsõsorban közvetlenül az anyagumók alatt, vagy ahhoz közel kialakult tömörödött talajréteg gyakori elõfordulására utalok. Ez a káros tömörödés kialakulhat az ültetõágy elõkészítése során és az ültetés során is. A tömör réteg csökkenti a talaj víznyelõ képességét, így ezzel a mûvelt réteg idõszakos túlnedvesedésén, majd kiszáradásán keresztül hozzájárul nemcsak a bakhátfelszín, hanem a teljes bakhátprofil tömörödéséhez is. Ez a helyzet különösen látványosan jelentkezik az öntözött területeken, ahol az idõszakos levegõtlenség miatti nyitott lenticellák is a rossz vízvezetõ képességre, illet a káros tömörödésre utalnak (kép). A tömörödött bakhát amellett, hogy zavarja a gumónövekedés normális feltételeit, hozzájárul a betakarításkori rögképzõdéshez is.


b.) A primer és szekunder bakhátképzésre alapozott hagyományos technológia a szekundér bakhátkészítés során magával hordozza a pontatlan töltögetésbõl származó hibalehetõségeket annak minden hátrányával együtt. Az eddigi vizsgálataink alapján úgy tûnik, hogy az ágyásos mûvelésû technológiai rendszerrel elkerülhetjük a káros tömörödésbõl, és a pontatlan töltögetésbõl származó hátrányokat.

Az ágyásos technológia alapgépe a hagyományos alapmûvelés (középmély szántás) után üzemeltethetõ GRIMME Bedforma bakhátkészítõ gép. Az ásóvasakból, kormánylemezbõl és kormánylemez-toldalékból álló töltögetõ testek egyszerre 1 + 2 fél bakhát kialakítását végzik el. A függesztett módon üzemelõ eszköz maximális munkamélysége 40 cm, munkaszélessége 1,8 + 2 × 0,9 m, 10 órás mûszak teljesítménye 11–13 ha között van.

Az elõzõ módon elkészített bakhátat a GRIMME Combi Star CS 1500 kõgyûjtõ ágyáskészítõ gép formázza szabályos geometriai formájú ágyássá. A vontatott kivitelû ágyáskészítõ az ásóvasai által megemelt és a felhordó egység által tovább szállított talajszelvényben rögtörést, illetve rög- és kõtisztítást végez, miközben kialakítja az 1,8 m szélességû, 0,2 m oldalmagasságú, trapéz alakú, tökéletes rögfrakció-eloszlású ágyásokat. Az 5 cm-nél nagyobb rögök az ágyások közötti barázdába, illetve a kõgyûjtõ tartályba kerülnek, ahonnan a táblavégeken kiüríthetõk. A gépegység 10 órás mûszakteljesítménye 4–4,5 ha.

A technológiai sor következõ eleme, a kétsoros GRIMME GL 32B burgonyaültetõ gép speciálisan az ágyásos technológiához lett kialakítva. A 7–8 ha/10 órás teljesítményû gép sávosan 2 sorba 15 cm-es ültetési mélységgel dolgozott, miközben elvégezte a végleges ágyásfelszín kialakítását is. E rendszer alkalmazása során tehát nincs primer és szekundér bakhát, és a jellegzetes bakhát profil helyett, két-két sort tartalmazó sima ágyásfelszín van, amennyiben mûködtetjük az ágyásfelszín-elmunkálót.

Az ágyásos technológiai sor GRIMME SE 170–60 burgonyabetakarító gépe hagyományos bakhátas mûvelési mód mellett is használható.

2002-ben a KOMÁROMI SOLUM Rt.-ben az FVM Mûszaki Intézetének szakemberei a rendszer gépegységeinek beüzemelése mellett, a rájuk jellemzõ igényességgel elvégezték azok teljesítmény-, munkaminõségi és energetikai jellemzõinek mérését. Ezzel párhuzamosan elõkísérleti jelleggel folyt a két technológiai rendszer agronómiai összehasonlítása is.

Az ágyásos technológiai rendszer bizonyos elõnyei már a szokásos naponkénti agronómiai szemrevételezések során kitûntek. Azt tapasztaltuk, hogy az ágyásos rendszer kedvezõbb feltételeket teremt a gumók normális növekedése számára, mint a bakhátas mûvelés, mivel itt a gumónövekedéshez szükséges tömörödés és rögmentes, kellõen laza talajszerkezet szinte tökéletesen rendelkezésre állt.

A gumónövekedést biztosító kedvezõbb talajfizikai állapoton túl, az ágyásoknak a bakhátakét meghaladó keresztmetszeti felülete, valamint a szekunder bakhátkészítés elmaradása kizárta a bakhátkészítési hibákból eredõ problémákat. Az elõzõek miatt az ágyásos mûvelésben jelentõsen csökkent a gumózöldülés, valamint a gumósérülések lehetõsége a szártalanítás és a betakarítás közben.


A hagyományos mûvelési módtól eltérõ kedvezõbb talajfizikai állapotot, a kísérleti terület javuló víznyelõ képességét jól jelezte az öntözés során elkerülhetetlenül elõforduló víz-összefolyásokból keletkezõ „tócsák” hiánya, illetve azok gyors eltûnése.

A termésbecslések során a bokrok kibontása közben tapasztalhattuk, hogy az ágyásos technológiával elkerülhetõvé vált, a hagyományos bakhátas mûvelés során az anyagumók mélységében oly gyakran található, a víznyelõ képességet látványosan rontó mûvelõtalpréteg. A javuló talajfizikai körülményekre utalnak az elõzõ megfigyeléseken túl a kísérleti területek penetrációs görbéi is.

A különbözõ mûvelési módoknak a talajszerkezetre gyakorolt hatása jól jellemezhetõ a talaj penetrációs (áthatolási) ellenállásával. A két technológiai rendszer ilyen jellegû összehasonlítására ezért a parcellák átlói mentén 5-5 ponton, tehát mûvelési módonként 10-10 helyen, a 0–60 cm-ig terjedõ rétegben megmértük a penetrációs ellenállást. A mérések átlagait a grafikonon közöljük. Az ábrák Mpa-ban (Mega Pascal) cm-ként jelzik a penetrométerrel mért talajellenállást. A kívánatos cél a felsõ 25 cm-es rétegben a 2,5 Mpa vagy az ez alatti érték elérése. A mellékelt ábra szerint az ágyásos mûvelés kedvezõbb talajfizikai szerkezetet biztosított, mint a hagyományos mûvelés.

Jól mérhetõ az eltérõ mûvelési módok közötti különbség a mûvelt réteg rögfrakcióarányaival is. A rögfrakció-eloszlást a bakhátban elhelyezkedõ legmélyebb gumó alatti, 5 cm-ig terjedõ talajszelvénybõl vizsgáltuk, a teljes bakhát, illetve ágyásprofilból vett talajmintákból. A vizsgálat eredményét tömeg %-ban kifejezve az 1. táblázatban közöljük.


A táblázat jól jelzi az ágyásos technológiai változat elõnyét. A talajon végzett bármilyen munka során a gondolataink hátterében a víztakarékosságnak, valamint a tömörödés és a rögképzõdés elkerülésének kell állnia. Az ágyásos technológia jól megfelel a rögképzõdés elkerülésével kapcsolatos feltételnek, hiszen a méréseink során itt nem találtunk

6 cm feletti rögöket. Jelentõs különbség van a két vizsgált technológiai változat között, a 2 cm alatti rögfrakció arányában is. Ezek a mérések azt igazolják, hogy az ágyásos rendszerrel közelebb kerülhetünk a „rostálhatóvá tehetõ talaj” óhajához.

 

A betakarítási technológia minõségre gyakorolt hatása

A betakarításkori sérülések lehetõségét jó néhány, a betakarítást megelõzõ technológiai mûvelet is befolyásolja. A betakarító gép a speciális technikai felépítésével, a gumóval érintkezõ, a gumókat mozgató szerkezeti egységek minõségi jellemzõivel, a mozgó, majd lehulló gumó útjának hosszával, a védõ földréteg meglétével vagy hiányával befolyásolja a sérüléseket. A betakarítás energiaigényére és a várható betakarításkori sérülésekre jól következtethetünk a betakarításkor megmozgatott talajszelvény föld/burgonya arányából. Az elõzõekkel kapcsolatos méréseink adatait a 2. táblázatban közöljük.


A megmozgatott összes tömegbõl a burgonya aránya a hagyományos mûvelés esetén 4,4%, ezzel szemben az ágyásos mûvelésnél csak 2,3%. Az eltérõ arányok nem csak az ágyásos technológia nagyobb betakarítási energiaigényére utalnak, hanem a nagyobb „védõ földréteg” miatt a kedvezõbb betakarításkori sérülésekre is. A betakarításkor megmozgatott nagyobb földtömeg nem jelenti egyben az ágyásos technológiában termelt termék nagyobb földszennyezését is. Ezt igazolják a 3. táblázat adatai.


A 2. és a 3. táblázatok adatainak összevetésébõl kitûnik, hogy az ágyásos technológiai sorban alkalmazott GRIMME SE 150/170-60 betakarító gépnek – az ágyás természetébõl fakadóan – nagyobb földtömeget kell megmozgatnia ugyan, de a kedvezõ hatású „védõ földréteg” ellenére a beszállított termék földszennyezõdése mintegy 5%-kal kevesebb, mint a bakhátas mûvelésben használt GRIMME DL1500 betakarító gépé.

A technológiai sor minden részletre kiterjedõ vizsgálata tovább folytatódik (fenológiai felvételezések, terméselemzések, a sérült gumók %-os aránya, a gumónkénti sérülések mértéke, a gumók elszínezõdési mutatóinak vizsgálata, a gumók tárolás alatti viselkedése stb.). Az érdemleges vizsgálati eredményekrõl a lehetõségek szerint beszámolunk.

Az eddigi vizsgálatok önmagukban nem elégségesek egy technológiaváltáshoz-beruházáshoz szükséges döntéshez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy e technológiai rendszer elõnyei – megfelelõ beruházás gazdaságossági kondíciók mellett is – csak ott jelentkezhetnek, ahol a káros tömörödéssel kapcsolatos problémák ténylegesen a bakhátas mûveléshez köthetõk. Közismert ugyanis, hogy a talaj káros tömörödése, a talajmûvelési hibák hatására, bármelyik kultúra alatt kialakulhat, de ennek káros következményeit a burgonya és a répa látványosabban jelzik, mint más növényfajok.