MENÜ

Építsünk gabonaszárítót! - Pályázzunk AVOP-támogatást tervünk megvalósításához, 2. rész

Oldalszám:
2014.06.12.

Milyen szempontok szerint válasszunk szárítógépet?
Cikkünk elsõ részében a gabonaszárító telep elhelyezésének, infrastruktúrájának, a tervek elkészítésének és az engedélyek beszerzésének kérdéskörével foglalkoztunk.

A második rész a szárítótelep vezérgépének megválasztásával foglalkozik, a terjedelemi korlátok miatt természetesen a teljesség igénye nélkül. Mindazonáltal reméljük, hogy a kedves Olvasó új, érdekes információkra lel e sorokat olvasva.
Egy új telep megvalósításánál talán a legizgalmasabb kérdés az, hogy milyen technikát alkalmazzunk, milyen gépekbõl építsük fel komplett üzemünket.

Bármely magyarországi mezõgazdasági szaklapot végiglapozva legalább 6–8 vállalkozó cég hirdetéseit találjuk meg. Ki legyen a gyõztes, milyen szempontok szerint értékeljük a gépeket? 

A minõség egyenes összefüggésben van a gépek elterjedtségi fokával, hiszen azok a termékek tudnak a piacon megmaradni, illetve piaci részesedésüket megtartani vagy növelni, amelyek hosszabb távon bizonyítanak. Ma már kiforrott technikák állnak rendelkezésre. A szakember azonban jelentõs különbségeket talál szárítógép és szárítógép között anyagban, kivitelben, mûszaki megoldásokban, az elektronikus vezérlés fejlettségében, a környezetre gyakorolt hatás paramétereiben.  Fontos a szakmai háttér is. Egyes cégek csak eladják a szárítóberendezéseket, mûszaki problémák esetén a gyártóhoz fordulnak. Mások maguk is gyártók, vagy intenzíven részt vesznek a gépek fejlesztésében, „belülrõl”, a gyártó szemszögébõl ismerik azokat, és képesek bármilyen felmerülõ problémát önállóan, gyorsan és kreatívan megoldani.

A szárítógép származási helye
Magyarország nehéz nyúzópálya a szárítóberendezések részére. Az északi országokban a gabonafélék szárítása a fõ feladat, a mediterrániumban pedig csak kukoricát kell szárítani, azt is csekély vízelvonással. Magyarországon ugyanakkor a csapadékosabb években június végén kezdõdik a szárítási szezon repcével, majd folytatódik gabonafélékkel, napraforgóval, és kukoricával fejezõdik be.

A hazánkéhoz hasonló igénybevétel elsõsorban Franciaországban és Dél-Németországban, Ausztriában jellemzõ, azzal a különbséggel, hogy ezekben az országokban jelentõsen nagyobb a területarányos szárítókapacitás mint nálunk.

Tehát elsõsorban a francia és a dél-német gépek „vannak kihegyezve” azokra a feladatokra, amelyeket itt, Magyarországon is meg kell oldanunk, hiszen a skandináv államokban például  csak „elméleti” kukorica létezik, a mediterrániumban pedig nincs gabonaszárítás a kukorica kismértékû szárítása kivételével. Mindez a szárítógépek fejlesztési lehetõségeit is determinálja az adott régiókban.
A szárítógép anyaga
A piacon található legtöbb gép horganyzott lemezbõl készül, ezt szoktuk meg a Bábolna-szárítóknál is. Több gyártó opcióként, felár ellenében kínál fel alumíniumból készült berendezéseket, amelyek a horganyzott gépek alumínium másolatai. A STELA cég az egyetlen a piacon, aki alapkivitelben alumínium gépeket szállít. Ez az alumínium egy speciális, magas szilárdságú és kopásállóságú ötvözet. A gép szerkezetének megtervezése az alumínium tulajdonságainak figyelembevételével történt. Ezek a szárítók a korrózióval szemben teljesen ellenállóak. Korábbi generációs STELA alumínium szárító található Baján, amely erkölcsileg ugyan már elavult, de anyagában – több mint 25 éves kora ellenére –  még mindig tökéletes.

Az új generációs szárítók közül az elsõ STELA 1996-ban épült fel Székesfehérvár mellett, Elzamajorban. Ez a gép máig is tökéletes állapotban van. A mai napig körülbelül 100 STELA szárítótelep épült fel Magyarországon, amelyek mind bizonyítják az alumínium szerkezet elõnyeit.

Mûködési elv
A korszerû szárítógépek általában átszívott elven mûködõ aknás szárítók, maradványhõ-visszaáramoltatással. Történnek próbálkozások az USA-ban és Olaszországban kifejlesztett körpalástos szárítóberendezések elterjesztésére is, ezek azonban sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen Magyarországon mint az aknás szárítók. Mindkét típusnak meg vannak az elõnyei és a pártolói.

Az aknás, maradványhõ-visszaáramoltatással mûködõ szárítók lényege, hogy ezek átszívott rendszerûek. A szárítószekciókat a meleg- és hideglevegõ-csatornák fogják közre. Ventilátor szívja át az égõfej által felmelegített levegõt a meleglevegõ-csatornából a szekciókban elhelyezkedõ terményen keresztül a hideglevegõ-csatornába, majd ezt a nedvességgel telített levegõt a környezetbe továbbítja. Egy második ventilátor a hûtõszekciókat szívja át, és a hûtés során felmelegedett, de nedvességet már nem hordozó levegõt visszakeringteti általában az égõfej felé.

Egyetlen olyan szárítótípust ismerünk, amely szabadalmaztatott légtechnikájának köszönhetõen ezt a folyamatot is tovább finomította. Ez az LAW szárítócsalád Franciaországból. Ezek a gépek a felmelegített hûtõlevegõnek csak egy részét továbbítják az égõfej felé továbbhevítés céljából. Másik részét közvetlenül a szárítózóna és a hûtõzóna közé juttatják. Így elérhetõ, hogy a szárítószakaszban például 80 °C-ra hevített mag késõ õszi idõszakban nem átmenet nélkül kerül a például
0 °C fok hõmérsékletû levegõt közlõ hûtõszakaszba, hanem a kettõ közé egy átmeneti, kb. 25–35 °C-os szakasz is beékelõdik. Ennek a légtechnikának köszönhetõen hirdetik az LAW szárítókat a „legkíméletesebb aknás szemestermény-szárítókként”.

Portalanítás
Az aknás szárítók sajátsága, hogy a port a hideglevegõ-csatornában képesek viszonylag egyszerû technikával és költségkímélõen „megfogni”. Tekintettel arra, hogy a korszerû szárítók ürítése nem folyamatos, hanem szakaszosan történik, a mag a szárítógépekben két ürítés között statikus helyzetben van. Por csak az ürítések idõszakában kerül ki a szekciók háztetõ formájú légcsatornáiból. A korszerû aknás szárítók az ürítés idejére szüneteltetik az égõfej mûködését, valamint egy zsalus rendszerrel lezárják az átszívó ventilátor kimenõ nyílását. Így a por a szárító belsejében reked. Az ürítés végeztével a maradványhõ recirkulációval együtt a por átszívásra kerül és az égõfej felett egy része elparázslik, egy részét pedig a terményoszlop fogja fel, mintegy szûrõként. Ezt az elvet alkalmazza a bajor gyártmányú STELA szárító, valamint a francia gyártmányú LAW szárító is szinte azonos hatásfokkal, hiszen mindkét gépnél 5 mg por/m3 levegõ határértéket ér el ezzel a technikával.
Amennyiben ennél szigorúbb környezetvédelmi elõírásokat kell betartani, a német cég egy rendkívül jól mûködõ radiálventilátoros centrifugális porleválasztót alkalmaz, amely zsákba gyûjti a port, a franciák pedig egy porszûrõs rendszert mûködtetnek, amely felvet néhány kérdést, hiszen a szûrõ folyamatos tisztítása és tisztán tartása nem egyszerû feladat.
Szabályozás
A hagyományos hõmérséklet alapú szabályozást egyes gyártóknak sikerült rendkívüli mértékben tökéletesíteni. Ilyen például a francia LAW cég érintõképernyõs berendezése, amely a szabályozást az üzemi adatok szinte teljes szárítási szezonra visszamenõleges tárolásával és egy 32 ponton hõmérsékletet mérõ tûzvédelmi rendszerrel egészítette ki. Ennek a rendszernek megvan azonban az a hiányossága, hogy nem közvetlenül nedvességet mér, hanem a maghõmérsékletbõl vagy távozó levegõ hõmérsékletbõl következtet a nedvességtartalom mértékére.

2000-ben a STELA cég egy – abban az idõben – forradalmian új rendszerrel jelent meg, a radarhullám terjedés elvén mûködõ nedvességméréssel és nedvességszabályozással. Ennek érzékelõje valódi nedvességet mér, mégpedig nem egy pontban, hanem egy térfogat – mintegy 2 dm3 – átlagos nedvességtartalmát határozza meg fél másodpercenként. Ezen mérések alapján szabályozza az állásidõt, és a kijövõ mag nedvességtartalmát százalékos formában jeleníti meg. A rendszer – amelynek típusjele FRA-450 – az elmúlt szárítási szezonban kitûnõ eredményeket produkált: SGS-mérések szerint Zichyújfaluban több mint tízezer tonna betárolt kukorica nedvességtartalmának szélsõ értékeit 12,8% és 13,5% között tartotta. Hidason 7000 tonna kukorica átlagában ez az érték 13,5% és 14% között változott.

Terjedelmi korlátozás miatt a szárítógépek vizsgálatát – amelynek során elsõsorban a STELA és LAW márkákra tértünk ki – most befejezzük. Következõ számunkban a szárítótelep egyéb összetevõivel, kivitelezésével foglalkozunk röviden.