Alanyfajták megválasztása a szõlõtermesztésben

Az alanyhasználat elsõdleges célja a szõlõ gyökértetû elleni védelem biztosítása. Az alanyok azonban nem kizárólag a filoxéra elleni védelmet szolgálják! Körültekintõ megválasztásukkal alkalmazkodni tudunk a termõhely környezeti adottságaihoz, továbbá a kívánalmak szerint befolyásolhatjuk a termõfajta növekedési erélyét, termésmennyiségét, s részben a minõségét is.

Ellenállóság

A kerti szõlõ érzékeny a filoxérára, gyökereit csak immunis homokon nem támadja meg a gyökértetû. (A 75–80% kvarcszemcsét tartalmazó talajok többnyire immunisnak tekinthetõk.) Elterjedt alanyfajtáink nem teljesen ellenállóak e kártevõvel szemben, azonban gyökereik szöveti felépítése és fiziológiai reakciói miatt kellõ toleranciával rendelkeznek. Ennek foka a szúrások által okozott elváltozások (nodozitások, tuberozitások) mennyisége és minõsége alapján bírálható el. A tûrõképesség megítélésére szolgál az OIV, a Nemzetközi Szõlészeti és Borászati Hivatal 1–9-ig terjedõ skálája. Az 1-es kód a legkisebb, a 9-es pedig a legnagyobb érzékenységet jelenti. Eszerint a V. vinifera a 9-es, a Teleki–Kober 5BB pedig a „kissé érzékeny” 3-as kódszámot kapta. A Vitis riparia és a Vitis cinerea felhasználásával létrehozott Börner alanyfajta rezisztens a filoxérával szemben.

Veszélyt jelenthetnek a filoxéra frissen megjelenõ biotípusai! A V. vinifera származású alanyok használata ezért nagyobb kockázatot jelent. Kaliforniában az Aramon × Rupestris Ganzin 1 (V. vinifera × V. rupestris) fajtát sokáig eredményesen alkalmazták, tõkéit nem pusztította el a gyökértetû. Komoly válsághoz vezetett azonban, amikor 1983-ban feltûnt a kártevõ új, fertõzõ biotípusa.

Érdemes kiemelni az alanyok fonalféreg ellenálló képességét is. Ez a tulajdonság a kutatók szerint nem függ össze a származással, illetve a filoxéraérzékenységgel. A Meloidogyne fajokkal szemben a Börner, a Teleki–Kober 5BB, valamint a Teleki–Fuhr S.O.4. megfelelõ ellenálló képességgel rendelkezik. Érzékeny viszont a Rupestris du Lot és a Chasselas × Berlandieri 41B.

Említést érdemel alanyaink agrobaktériummal szemben tanúsított ellenálló képessége is. Hazai vizsgálatok szerint a Teleki–Kober 5BB és Teleki 5C fajták a legfogékonyabbak közé tartoznak.

Termõhelyi adottságok

Az alany megválasztásakor elsõként a fajta mésztûrõ képességét kell figyelembe venni. Nem szabad azonban megfeledkezi a választandó fajtának a talaj kötöttségével, sótartalmával, a szárazsággal, illetve a nedvességgel szembeni tûrõképességérõl. A fajtamegválasztás tehát nagy körültekintést igényel, mivel valamennyi talajtípushoz egyformán jól alkalmazkodó alany nincsen.

A termesztett viniferafajták nem érzékenyek a talaj mésztartalmára, míg az alanyok tûrõképessége széles határok közt változik. A beoltás hatására megváltozik az alany tûrõképessége: az oltvány kevesebb meszet képes elviselni. Meszes talajon a gyenge mésztûrõ képességû oltvány levele sárgul, a tõke gyengén fejlõdik, s akár el is pusztulhat. A klorózis jelentkezésekor azonban nem szabad megfeledkezi arról sem, hogy a termõfajták érzékenysége is eltérõ.

A telepítés sikere érdekében az ültetvénylétesítés elõtt feltétlen végeztessünk részletes talajvizsgálatot. A mésztartalom kimutatására számos módszer létezik. A teljes, szénsavas mésztartalomra vonatkozó analízis mellett célszerû a talaj „aktív” mésztartalmára utaló „magyar mészfok” meghatározását is kérni. Az elterjedt Berlandieri × Riparia hibridek mésztûrõ képessége általában 33–45 fok közötti.

Kifejezetten mészérzékeny a Riparia portalis, gyenge mésztûrésû a Rupestris du Lot, valamint a Börner. Közepes mésztûrõ képességgel bír a Teleki–Kober 125AA, a Teleki–Kober 5BB és a Teleki–Fuhr S.O.4. Nem tekinthetõ ritkaságnak az 5BB alanyú tõkéken jelentkezõ mészklorózis. A Teleki 5C jó, a Chasselas × Berlandieri 41B és a Fercal kiváló mésztûréssel rendelkezik. Az 1. táblázatban megtalálhatjuk a 2004-ben kiadott Nemzeti Fajtajegyzék szõlõalanyainak mésztûrõ képességét, valamint néhány további értékmérõ tulajdonságát.

A mésztartalom mellett fontos ismerni a talaj kötöttségét is. A tömött talajok gyakran levegõtlenek, s a felgyülemlõ szén-dioxid a gyökerek pusztulását okozhatja. Meszes, kötött talajokon is általában jól szerepel a Berlandieri × Riparia T.8B.

Jelentõsége van a termõréteg vastagságának is. Sekély termõrétegû talajra nem javasolható például a Teleki–Kober 125AA és a Teleki–Fuhr S.O.4.. A Teleki–Kober 5BB e tekintetben kevésbé igényes.

Eltérõ az alanyok tápanyagfelvevõ képessége. A sajátgyökerû tõkékhez viszonyítva általában magasabb az oltványok káliumtartalma. Megfigyelések szerint a Fercal használata esetén a káliumhiányra érzékeny Zweigelten ritkábban fordul elõ K hiánytünet. Eltérések jelentkezhetnek az oltványok leveleinek nitrogén-, foszfor-, magnézium-, kalcium-, mangán- és bórtartalmában. Viszonylag csekély például a bórtartalom a Teleki–Kober 5BB alanyú tõkék levelében. A Fercal a magnéziumhiányra érzékeny.

Szárazságot tûrõ alanyokra van szükség azokon a területeken, ahol gyakori az aszály és nincs lehetõség öntözésre. A szárazságtûrõ képességet a gyökérzet jellege jól kifejezi. A nagyméretû, mélyre hatoló, vastag, húsos gyökérzetû fajták általában jól viselik az aszályt. Az alany befolyásolja a tõke vízforgalmát, a farész vízszállító képességét is. A vízfogyasztás mértéke egyúttal a levélfelület nagyságával is szoros összefüggést mutat. Aszályra hajlamos területeken a Teleki–Kober 5BB és a Fercal használatával csökken a vízstressz veszélye. Nehezen tûri viszont a hosszan tartó szárazságot a Teleki–Fuhr S.O.4. és a Riparia portalis.

Nem csak a szárazság, de a talajban felgyülemlõ víz is káros lehet. Termõfajtáink saját gyökéren jobban elviselik a túlzott nedvességet, mint alanyon. A Teleki–Kober 5C, valamint a Teleki–Fuhr S.O.4. e tekintetben egyébként elfogadható tûrõképességû. Kiemelkedõ a Solonis × Riparia 1616 C nedvességtûrése. Az alanyok sótûrõ képességében is lényeges eltérések figyelhetõk meg. Hazánkban ennek nincs nagy jelentõsége, hiszen sós talajokra nem telepítünk szõlõt.

Az alanyok kedvezõ hatásait filoxéramentes homoki szõlõkben is hasznosíthatjuk. Meg kell azonban jegyezni, hogy fagyveszélyes területeken ez kockázattal jár: hideg teleken az oltvány nemes része teljesen elfagyhat. Az ilyen lehûlések után a saját gyökerû tõkék egyszerûen újranevelhetõk, viszont az oltványokból legfeljebb az alany fakad ki.

Növekedési erély

Az oltványok, különösen a Berlandieri × Riparia hibridek növekedési erélye megelõzi a saját gyökerû vinifera fajtákét. A szõlõ növekedési erélyét az alany és a nemes sajátosságai, továbbá a termõhely ökológiai adottságai befolyásolják. Egyazon oltványkombinációjú szõlõtõke különbözõ termõhelyi körülmények között eltérõen növekedhet.

Gyenge növekedést kiváltó alany használatakor általában kisebb az elrúgás mértéke, s fokozódik a termõképesség. Az ilyen alanynak bõtermõ, generatív túlsúlyra hajlamos nemessel való összeoltása semmiképpen sem javasolható, mert a nagy termések miatt a növény hamar legyengül. Szintén rossz választást jelent az erõteljes növekedésû alany és az elrúgásra hajlamos termõfajta párosítása. Ez esetben kis hozamra, vegetatív túlsúlyra számíthatunk. Jó vízellátottság, nitrogénbõség és kedvezõtlen virágzáskori idõjárás hatására a terméskiesés tovább fokozódik.

Az oltvány növekedési erélye befolyásolja az ültetvényszerkezet kialakítását és a termesztéstechnológiát. Csak viszonylag erõs növekedési erélyû alany használatával lehetséges nagyobb tõkeforma kinevelése és fenntartása. Széles sortávolságú ültetvények kialakításához ezért célszerû ilyen fajtát választani.

Erõsen növõ alanyon a termõfajtát többnyire hosszúra kell metszeni, illetõleg viszonylag nagy terhelésben kell részesíteni, különben nem tudjuk fenntartani a földbeli és a föld feletti részek egyensúlyát. Gyepesíteni csak olyan ültetvényekben érdemes, ahol a takarónövény nem veti vissza túlságosan a tõke növekedését. A zöldmunkák és a növényvédelem kivitelezésére is hatást gyakorol az alany. Túlzottan erõs hajtásnövekedés esetén fokozott zöldmunkára, a gombás betegségek fokozódó veszélyére kell felkészülni. Környezetkímélõ, ill. biotermesztés esetén alaposan meg kell fontolni az alanyhasználatot. Helytelen döntés a gazdálkodás sikerét veszélyeztetheti.

Kifejezetten erõs növekedésû a Teleki–Kober 5BB, a Teleki 8B, valamint a Berlandieri × Rupestris 140 Ruggeri. Erõs növekedéssel jellemezhetõ a Teleki-Kober 5C, a Teleki-Fuhr S.O.4., a Chasselas × Berlandieri 41B és a Fercal. Erõs hajtásnövekedést vált ki a rövid tenyészidejû Riparia portális, valamint a Rupestris du Lot is. Utóbbi hibája azonban, hogy a tenyészideje hosszú, vesszõi rosszul érnek be, ezért hazai felhasználásra nem javasolható. A Teleki–Kober 125AA fajta a közepes, a Solonis × Riparia 1616 C pedig a gyenge a növekedési erélyû kategóriába sorolható. Az alany és a nemes közötti növekedésbeli eltérésekre utal az oltásforradás helyén jelentkezõ rávastagodás.

Termésmennyiség és -minõség

Az alanyhatás szembetûnõ a fürtátlagtömeget, illetõleg a termésmennyiséget illetõen. A minõségben jelentkezõ eltérések ezzel ellentétben gyakran nem számottevõek. Az alanyok a saját gyökerû termõfajtához viszonyítva általában nagyobb termés adnak.

Az alanyhatás befolyással lehet a termõre fordulás idejére. Gyenge fejlõdésû alany használatával késõbb fordíthatók termõre a tõkék. Az alanyok kihatnak a termésérés idejére is. A Riparia portalis korán; a Rupestris du Lot pedig késõn érleli a nemes fajta termését. A nagy hozam szintén érést késleltetõ hatású. Sokszor ez tapasztalható a Teleki–Kober 5BB alanyú tõkéknél. Az érésben megfigyelhetõ eltérések gyenge évjáratokban jelentõsek lehetnek.

Az alany mustfokra gyakorolt hatása általában csekély. Több vizsgálat utal mégis arra, hogy bizonyítható az alanyok kedvezõ befolyása. Villányi kísérletek szerint a Teleki–Fuhr S.O.4. fajtával nagy fürttermés mellett kiemelkedõ mustfok érhetõ el. Egri kutatók az alanyok cukorhozamra gyakorolt hatását is bizonyították. Megállapításuk szerint a Teleki–Kober 5BB alanyú oltványok – nagy termésük miatt – magas cukorhozammal jellemezhetõk. A titrálható savtartalom alakulásában ritkán figyelhetõk meg szignifikáns eltérések. Egri tapasztalatok szerint különbségek léphetnek fel a mustok borkõsavtartalmában: kisebb az arányuk a Teleki 5C és a Riparia portalis alanyú tõkék termésében. Egyes alanykísérletekben tett megállapítások szerint a gyengébb növekedésû fajtáknál alacsonyabb a titrálható savtartalom.

GM-alanyok

Jelenleg nem állnak rendelkezésre genetikailag módosított (GM) alanyfajták, azonban számos törekvés, kísérlet irányul elõállításukra. Nemesítésük egyik legfontosabb célja a vírusokkal szembeni ellenálló képesség biztosítása. Elsõként a fertõzõ leromlás elleni rezisztencia kialakításával próbálkoztak. Ehhez a vírus fehérjeburkának genetikai anyagát használták fel. A kutatók az alany ellenálló képességét a köpenyfehérje kialakításáért felelõs gén által elõidézett keresztvédettségi reakcióval kívánták biztosítani. A beépített gén gondoskodik arról, hogy a vírus fehérjeburkának az anyaga a fertõzés megléte nélkül is termelõdjön. A fehérjeburok önmagában veszélytelen, de megvédi a növényt a vírus fertõzésétõl. A további nemesítési cél az, hogy minden gazdaságilag jelentõs vírussal szemben kialakítsanak ellenálló képességet.

A módszer számos kételyt, kérdést vet fel. Kérdéses például, hogy a genetikailag módosított alany és hagyományos termõfajta alkalmazása esetén a bor génmanipulált terméknek minõsül, vagy sem. Az elõállítás nehézségei és a fogyasztók elutasító magatartása miatt a GM-alanyok általános elterjesztése minden bizonnyal nem várható a közeljövõben. Ettõl függetlenül megállapítható, hogy a vírusokkal szemben rezisztens alanyok alkalmazása szõlészeti és környezetvédelmi szempontból egyaránt elõnyös volna.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az alanyfajták eltérõ sajátosságokkal rendelkeznek, melyek jelentõs mértékben befolyásolják a termõfajta teljesítményét. Az alany megválasztása során figyelembe kell venni a termõhelyi sajátosságokat és a fajta ellenálló képességét. További lényeges szempont, hogy összhang alakuljon ki az oltványtõke termésmennyisége és hajtásnövekedése között.