MENÜ

Gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszerek a mezõ- és erdõgazdálkodók számára

Oldalszám: 68
Dér Attila 2014.06.12.

Minden mezõgazdálkodó, bérvállalkozó és más érdeklõdõ részére

A német Profi mezõgazdasági szaklap felmérésében bebizonyította, hogy a gazdálkodók csupán 15%-a csökkenti rendszeresen erõgépeik és vontatmányaik gumiabroncsainak belsõ nyomását, amikor a szántóföldre hajtanak. A gazdálkodók közel 40%-a soha, a többi csak esetenként fordít erre figyelmet. Itthon a helyzet e téren sokkal rosszabb, pedig érdemes lenne erre a látszólag lényegtelen tényezõre nagyobb figyelmet fordítani.

Kevés más eljárás nyújt a mezõgazdaságban ilyen tudományosan is bebizonyított többrétû kihasználhatóságot, mint az optimalizált gumiabroncsnyomással (a tudomány pontosabban gumiabroncs belsõnyomásként fogalmaz) való közlekedés. Függetlenül attól, hogy a mezõ-, és erdõgazdálkodó manuálisan, álló helyzetben félautomatikusan, vagy kényelmesen, menet közben optimalizálja az abroncsok nyomását, az ökonómiai és ökológiai nyereség mindig azonos:

• Nagyobb vonóerõ!

• Magasabb terméseredmény!

• Alacsonyabb talajtömörítõ hatás!

• Kevesebb gumiabroncskopás!

• Alacsonyabb üzemanyag-felhasználás!

• Magasabb utazási kényelem!

 

A bizonyított hasznosság ellenére a mezõgazdasági gyakorlatban még mindig tudatlanság tapasztalható, ha arról esik szó, hogy milyen befolyása van a gazdálkodás eredményességére a gumiabroncsnyomás optimalizálásának. Erre a kérdésre kívánunk írásunkban a részletekre is odafigyelõ gazdálkodóknak hasznos információkat nyújtani.

 

Információk a „Talajvédelem a mezõ- és erdõgazdálkodásban” témakörhöz

A talajkímélésrõl, ill. -védelemrõl a mezõ- és erdõgazdálkodásban, az utóbbi években egyre gyakrabban folytak értekezések. Országunk Európai Unióba lépésével az uniós talajvédelmi rendelkezések is vonatkoznak ránk. A mezõ- és erdõgazdálkodókra gyakorolt politikai nyomás a talaj védelme érdekében egyre növekvõ tendenciát mutat majd. Egyidejûleg a mezõ- és erdõgazdálkodás gépei egyre nagyobb teljesítményûek és nehezebbek lesznek. Ezek következményeként növekvõ abroncsterhelések a talajon káros talajtömörítõ hatásként jelentkeznek. Ehhez párosulnak olyan ökonómiai kényszerítõ tényezõk, mint a kötött szállítási határidõk, függõség a bérmunka-vállalkozóktól, amelyek gyakran az idõjáráshoz igazodó, talajkímélõ megmunkálás lehetõségeit mellõzni kényszerítik.

A talaj hordozóképességének túllépése – kivált, ha az a talaj nedves állapotában történik – okozhat súlyos, és nagy mélységekig hatoló károkat a talajszerkezetben. A talaj hordozóképessége a felsõ és alsó réteg összetételétõl és azok nedvességtartalmától függ. Fõként a nedvességtartalom játszik kulcsszerepet a témában, amely tájegységtõl, és évszaktól függõen erõsen változhat. A túlzottan magas tengelyterhelés így okozhat könnyedén – a felsõ talajréteg relatív száraz volta ellenére – a mélyebb talajrétegekben káros talajtömörödést. Sajnos pillanatnyilag nem áll rendelkezésre olyan gyakorlatias eljárás, amely a mélyebb talajréteg nedvességét könnyen meghatározhatóvá tenné. A németországi Rajna-vidéken, több gazdaságban végzett penetrométeresvizsgálatok rámutattak arra, hogy a talajok 90%-a mélyrétegû tömörödöttségben szenved, és errõl a gazdálkodók zöme nem tájékozott.

 

Mi történik a talajban, ha hordozóképessége túllépésre kerül?

Túl magas tengelyterheléssel való közlekedés a talajon, annak káros tömörödéséhez vezet. Jelentõs változás a talaj pórusszerkezetében következik be, amely a talaj összporozitás arányának csökkenésében jelentkezik. Különösen a talaj szellõzéséért, és átjárhatóságáért felelõs durva szemcsék fokozott aprózódása következik be, amely hátrányosan hat a növények fejlõdésére, és ezáltal a terméseredményekre. Reiner Horn professzor, a Kieli Növénytermesztési és Talajtani Intézet munkatársa kimutatta, hogy szélsõséges körülmények esetén akár 35% terméskiesés is adódhat.

A felsõ talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok, amelyekben esõzés után az esõvíz megmarad, a talajba nem tud beszivárogni. Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani. Talajszonda alkalmazásával lehetséges az esetleges tömörödések kimutatása. Kétséges esetekben szakértõ segítségét kell kérni.

Amíg a felsõ talajréteg károsodásai megfelelõ talajmegmunkáló eszközök alkalmazásával viszonylag könnyen rendbe hozhatók, addig a mély rétegû károkat nem, ill. csak magas ráfordításokkal lehet rendbehozni. A mélyebb talajréteg lazítása költséges mûvelet, és bizonyos esetekben nagyobb kárt, mint hasznot okozhat. Érdemesebb inkább természetes eljárásokat alkalmazni ilyen esetekben, mint például mélyre hatoló gyökerezésû vetemények alkalmazása (pl. mustár, olajretek stb.) vagy szervestrágyázás alkalmazásával a talajélet serkentése. Az utóbbiak természetes, közép- és hosszú távú hatást fejtenek ki a talaj tömörödöttségének javításában.

 

Mit tehet a mezõ- és erdõgazdálkodó annak érdekében, hogy a talajok káros tömörödését megakadályozza?

 

1. szabály: „Le a nedves szántóföldrõl, kerüljük a nedves talajon való közlekedést!”

A káros talajtömörödés megakadályozása érdekében fontos az aktuális talajállapot figyelembevétele, és az annak megfelelõ agrotechnika kiválasztása. A talaj járhatóságának két fontos paramétere a talaj keménysége és nedvessége. A keménység a megmunkálás és nedvesség függvénye. Magától értetõdik, hogy a talaj a magágykészítés, vetés idõpontjában jelentõsen labilisabb, mint tömörödött állapotban a betakarítás idején. A felsõ és alsó talajrétegek nedvessége fõként az aktuális idõjárási viszonyoktól függ, ami azonban nem befolyásolható.

Minél nedvesebb a talaj, annál alacsonyabb annak hordozóképessége, és annál gyorsabban szenvedhet káros talajtömörödést. Nedvességfelvétellel exponenciálisan nõ a talaj sérülékenysége. Egy példa bizonyítja ezt: A talaj nyomászónájában fellépõ 8 bar (ami nehéz szállítójármûvek szélsõséges terhelésének felel meg) nyomás okozta talajtömörödés 14% nedvességtartalom mellett (nedvesen morzsalékos barna erdõtalajon) megfelel, 1 bar okozta talajtömörödésnek a talaj 20% (megmunkálhatósági határ) nedvességtartalma mellett.

A gyakorlatban pillanatnyilag a józan ítélõképességére kell támaszkodniuk a gazdálkodóknak, hogy a talaj hordozóképességét megítéljék.

 

2. szabály: „Ki a levegõvel a gumiabroncsokból!”

A talajterhelést mûszakilag befolyásoló tényezõk a tengelyterhelés, gumiabroncsnyomás és legördülés. Az egyes mûszaki tényezõk különbözõen hatnak a talajra. Mindközül a legfontosabb tényezõ azonban a gumiabroncsnyomás. A talaj felsõ rétegében a levegõnyomással egyenes arányban növekszik a talajnyomás. Ez a közvetlen kapcsolat a levegõnyomás és talajnyomás között eredményezte a modern radiál gumiabroncsok szerkezetének kialakulását. Ezeknél az abroncsoknál majdnem teljes mértékben a levegõmennyiség viszi át a terhet a jármûrõl a talajra. Ezért lehetséges a korszerû, nagy térfogatú abroncsokkal nehéz munka-, és erõgépek megengedhetetlenül magas talajnyomás-terhelés nélküli üzemeltetése a szántóföldön.

Az abroncsnyomás csökkentésével az ellaposodik, azaz a járófelület megnövekszik, akár a kétszeresére is. A jármû tömege, és a jelentkezõ kerékterhelések ezáltal nagyobb felületen támaszkodnak, és oszlanak el a talajon. Az eredmény: A talajnyomás felezõdik! A talajnyomás-csökkenés látható jele a nyomok mélységének csökkenése, amely az 50%-os mértéket is elérheti.

Nem lehet elégszer ismételni: A talajnyomásra döntõ befolyással a levegõnyomás bír. Amennyiben az abroncsnyomás csökkentése helyett a kerékterhelést csökkentjük, úgy a kisebb terhelés egy kisebb felfekvési felületen hat a talajra, amely a talajnyomás csökkenésében csak elenyészõ változást eredményez. Az alacsonyabb tömeg alkalmazásának tehát csak akkor van értelme, ha azzal a gumiabroncs nyomásának csökkenése is párosul.



Sajnos a gazdálkodók nagy része azon a véleményen van, hogy a talajkímélés az abroncsnyomás csökkentése nélkül, egyedül a széles gumiabroncsok, ill. ikerkerekezés alkalmazásával valósítható meg. Ez a nézet szintén téves! A széles gumiabroncsok csak nagyobb felfekvõ felülettel rendelkeznek. Amennyiben egy ilyen abroncsnál az abroncsnyomást is csökkentik, úgy a felfekvõ felület nagyarányú növekedése érhetõ el. Így a talaj védelme maximális mértékû lesz.

A probléma

A közútra visszahajtva a gépkezelõnek a gumiabroncsnyomást ismét emelnie kell annak érdekében, hogy a szükséges közlekedési biztonságot és stabilitást elérje. A gyakorlatban azonban sokan ennek a fáradtságnak a kiküszöbölése érdekében nem alkalmazzák a lehetõ legnagyobb nyomáscsökkentést a talajon. Inkább választanak egy „köztes” abroncsnyomást – amely sem a szántóföldön, sem a közúton nem nyújt megfelelõ megoldást – és így ismert, ill. ismeretlen hátrányos tényezõket vonnak be a rendszerbe. Ez az a pont, ahol a gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszereknek létjogosultságuk van.


 

A megfelelõ gumiabroncsnyomás alkalmazásának elõnyei

A megfelelõ gumiabroncsnyomás alkalmazásának elõnyei rendkívül sokrétûek.

 

Alkalmazási elõnyök szántóföldön:

• Talajnyomás-csökkenés/sekélyebb nyomok

• Az alacsonyabb talajtömörítõ hatásnak köszönhetõen növekvõ termésátlag

• Csekélyebb gördülési ellenállás

• Nagyobb vonóerõ, és kisebb kerékcsúszás

• Az abroncsbordák jobb öntisztulása

• Növekvõ területteljesítmény

• Jelentõs üzemanyag-megtakarítás

• Jobb utazási kényelem

• Hosszabb szezonkihasználtság

 

Alkalmazási elõnyök közúton:

• Csekélyebb gördülési ellenállás

• Kisebb abroncskopás, és alacsonyabb üzemanyag-fogyasztás

• Nagyobb utazási biztonság a közúti közlekedésben

Gumiabroncsnyomás-szabályozási rendszerek áttekintése

A megfelelõ gumiabroncsnyomás alkalmazásának fent említett ökonómiai és ökológiai elõnyei oly sokrétûek, hogy azt minden mezõ- és erdõgazdálkodónak feltétlenül ki kellene használnia. Állandóan a megfelelõ gumiabroncsnyomással való közlekedés egy gumiabroncsnyomás-szabályozási rendszer alkalmazását teszi szükségessé. Egy ilyen rendszer alkalmazásának elõnye legfõképpen abban rejlik, hogy a mezõ- és erdõgazdálkodó minden alkalmazási területnek, és körülménynek megfelelõen választhatja ki és állíthatja be a legmegfelelõbb abroncsnyomást. A PTG Pösges & Tigges GmbH. német cég sikeresen fejleszt és forgalmaz már több mint egy évtizede gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszereket, majdnem minden felhasználási területnek és pénzügyi lehetõségeknek megfelelõen. Kezdve a teljesen egyszerû, álló helyzetben manuálisan állíthatóktól a kényelmesen, menet közben szabályozható rendszerekig. Ezek rendszerszerû áttekintése a következõ:

 

I. Abroncsnyomás-szabályozás, álló helyzetben:

1. AIRBOOSTER: Kézi abroncstöltõ és gyorsleeresztõ készlet, az abroncsnyomás egyedi és egymás utáni beállításához.

2. AIRBOX (mobil) beépített: Félautomata rendszer, amely önállóan szabályoz minden rákapcsolt abroncsot, az elõre beállított nyomásértéknek megfelelõen.

 

II. Abroncsnyomás-szabályozás, menet közben:

1. AIRBOX/drive 1L + 2L: Kerékagyon kívülrõl elhelyezkedõ, gyorscsatlakozós, forgó levegõvezetékek a sárvédõn átvezetve. 1 vagy 2 vezetékes rendszer.

2. RDS/GW 1L + 2L: Központi légvezeték a (gyárilag) furatos tengelyen keresztül. Forgócsatlakozó a tengelyvéghez rögzítve. 1 vagy 2 vezetékes rendszer.

3. RDS/AS 2L: Sugár- vagy tengelyirányú forgóvezetékek a kiválasztott hajtótengelyhez, csak 2 vezetékes kivitelben.

Amennyiben a fent leírtak felkeltették a tisztelt olvasó figyelmét, kérjen további felvilágosítást a PTG Pösges & Tigges GmbH. magyarországi kereskedõjétõl, hogy gazdálkodásának sikere ne a részletekben vesszen el.