Apai sertésfajták összehasonlító vizsgálata genetikai paraméterek alapján

A fajtatiszta tenyésztés, illetve nemesítés során a szakemberek specializált fajtákat (vonalakat) alakítottak ki, melyek részben kiemelkedõ szaporasági teljesítménnyel rendelkeznek (anyai fajták/vonalak), vagy kiváló növekedési erélyt és vágóértéket mutatnak (apai fajták/vonalak). A keresztezés során a fajtatiszta vagy keresztezett anyai fajta/vonal nõivarú egyedeit az apai fajta/vonal hímivarú egyedeivel párosítják. A keresztezésbõl született utódokat pedig végtermékként használják fel, azaz levágják. A keresztezés célja az úgynevezett heterózis jelenség kiváltása, melyet bármely tulajdonság esetében akkor tapasztalunk, ha két különbözõ fajta/vonal keresztezésével elõállított utód teljesítménye a vizsgált tulajdonságban meghaladja a szülõk teljesítményének átlagát.
A hazánkban mûködõ tenyésztõ egyesületek, vállalkozások mindegyike kidolgozta a saját tenyésztési programját, mely tartalmazza a javítani kívánt és a rögzítendõ tulajdonságokat, illetve a felhasznált anyai és apai fajtákat (vonalakat), illetve az alkalmazott keresztezési módot. A hazai sertéstartók az egyes cégek által kínált konstrukciók közül választhatnak. Nem érezzük feladatunknak, hogy az egyes cégek által kidolgozott konstrukciók teljesítményét összevessük egymással, ugyanis a kérdés nem csupán genetikai, hanem gazdasági kérdéseket is érintene. Azonban, hogy mégis adjunk valamilyen támpontot az egyes konstrukciók összevetéséhez, értékelni kívánjuk az apai fajták és keresztezések teljesítményét néhány növekedési tulajdonságra nézve.

A vizsgálat anyaga, módszere
Vizsgálatainkat a Magyar Állattenyésztési Adatbázison végeztük, melynek keretében 1998–2002 között született 3959 sertés eredményeit értékeltük. A vizsgálati egyedek 28 tenyészetbõl származtak és 8 fajtába vagy keresztezési konstrukcióba voltak sorolhatók. Az egyedek származását rögzítõ pedigré 4962 egyed egyedi azonosítószámát tartalmazta. A kan és kocasüldõk értékmérõ tulajdonságait üzemi sajátteljesítmény vizsgálat (ÜSTV) keretében mérték élõ egyedeken 80–110 kg közötti testsúlyban. A vizsgálati tulajdonságok a karajvastagság (a 3. és 4. borda között), a becsült színhús % és az átlagos hátszalonna-vastagság (maron, háton és ágyékon mért hátszalonna-vastagságok összege osztva 3-mal) voltak, melyeket SONOMARK 100 ultrahangos készülékkel határoztak meg. Ezzel egy idõben a vizsgálati egyedek tömegét is mérték 1 kg-os pontossággal. Az egyedek elhelyezésére, takarmányozására vonatkozó elveket a Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex (OMMI, 2002) rögzíti. Az egyes tulajdonságok elemszámát, átlagát, minimumát és maximumát az 1. táblázatban tüntettük fel.
A mérési eredmények értékeléséhez a BLUP-módszert alkalmaztuk, melyet Magyarországon hivatalosan csupán a szarvasmarha-tenyésztésben használnak. A módszer kidolgozása az 1970-es évek elejére tehetõ, azonban a gyakorlati alkalmazást lehetõvé tevõ programcsomagok csupán az 1980-as évek végétõl váltak elérhetõvé. A nemzetközi állattenyésztésben jelenleg a BLUP-módszer az egyik legelfogadottabb tenyészértékbecslõ eljárás, melyet annak az állattenyésztési szempontok alapján kedvezõ matematikai sajátosságai indokolnak.

Sajnos Magyarországon a sertéstenyésztési eredmények értékelése még mindig a hagyományos szelekciós indexeken keresztül, esetünkben az ÜSTV-indexen keresztül történik. Valamennyi teljesítményvizsgálati index sajátossága, hogy az egyes, indexben szereplõ tulajdonságokra nézve, az ezeket befolyásoló tényezõkre elõzetes korrekciót kell végezni. A Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex alapján egyértelmû, hogy jelenleg korrekció csupán a testtömegre és az ivarra nézve történik. Ezeken a kétségtelenül fontos környezeti tényezõkön kívül a mérési eredményeket még számos egyéb faktor is befolyásolhatja. Ezek lehetnek pl. a vizsgálati év–évszak, tenyészet, illetve központi hízékonysági és vágási vizsgálat esetében az állomás. A jelenlegi gyakorlat (azaz az ÜSTV-index alapján történõ értékelés) lehetõvé teszi ugyan az eltérõ ivarú és tömegû süldõk teljesítményének összehasonlítását  – feltéve, hogy azonos tenyészetben értékelték azokat – azonban elvileg nem lehetséges két különbözõ tenyészetben értékelt süldõ ÜSTV-index pontszám alapján történõ összehasonlítása. Ezzel szemben a hazai sertésnemesítésben a szelekciós vagy párosítási döntések meghozatalában a teljesítményvizsgálati indexek használata kizárólagos.

Eredmények
Az általunk a jelen vizsgálatban alkalmazott BLUP-módszer egyik kedvezõ sajátossága, hogy az értékelt egyedek rangsorolásával (tenyészértékbecslés) egy idõben egyszerre korrigál a vizsgálati tulajdonságokat befolyásoló valamennyi tényezõre. Ebben a vizsgálatban a testtömeg, ivar, vizsgálati év–hónap, tenyészet, fajta (v. konstrukció) környezeti tényezõk hatását, valamint az egyedek közti rokonságot vettük figyelembe.
A BLUP-módszer ismertnek tételezi fel az egyes tulajdonságok öröklõdhetõségét és a tulajdonságok közti genetikai korrelációkat. A többváltozós egyedmodell alapján végzett genetikai paraméterbecslés részletes ismertetése nem tartozik elsõdleges célkitûzésünkhöz, azonban a teljesség kedvéért röviden ismertetjük a kapott eredményeket (2. táblázat).



A táblázati értékek alapján megállapítható, hogy mindkét értékmérõ öröklõdhetõségi értéke nagy. Más szavakkal megfogalmazva ez azt jelenti, hogy ezekben a tulajdonságokban az egyedek közti változékonyság mintegy fele az egyedek közti genetikai különbségekkel magyarázható. Ezekrõl a tulajdonságokról azt indokolt megemlíteni, hogy az elmúlt idõszakban az üzemi saját teljesítmény vizsgálat során az egyedek átlagos hátszalonna-vastagságát vizsgáltuk, újabban azonban a süldõk színhústartalmát becsüljük. A kapott öröklõdhetõségi értékek alapján a tulajdonságok között nincs különbség abban a tekintetben, hogy szelekcióval mindkét tulajdonságra nézve jelentõsen javítható az állományok teljesítménye. A kapott genetikai korreláció azonban azt jelzi, hogy a két tulajdonság közti kapcsolat laza, vagyis adott egyednél kis hátszalonna-vastagság nem feltétlenül jelent nagy színhússzázalékot, illetve a kis színhússzázalék nem jelenti automatikusan, hogy az egyed hátszalonna-vastagsága nagy. A kapott összefüggés és a fogyasztók utóbbi években felmerült igénye a sovány húsok iránt ezért mindenképpen indokolta azt, hogy a test hústartalmára közvetlen szelekciót végezzünk.
A becsült genetikai paraméterek ismeretében a BLUP-módszer segítségével megbecsültük a környezeti tényezõk hatásának nagyságát a vizsgált tulajdonságokra nézve, melyek közül kiemeltük a fajta/konstrukció hatásokat – mint az egyik legfontosabb környezeti tényezõt –, amelyekre a kapott eredményeket a 3. táblázatban mutatjuk be.



Az egyes fajták, illetve konstrukciók közti különbségeket a belga lapály fajtához viszonyítva adtuk meg. A belga lapály rendelkezett a legvékonyabb hátszalonnával és a legnagyobb becsült színhústartalommal. A pietrain viszont a legvastagabb karajvastagságot mutatta. A fenotípusos átlag százalékában kifejezve az értékelt tulajdonságokban, sorrendben 9,8%, 11,2% és 6,0%-os eltérést tapasztaltunk a legjobb és a legrosszabb teljesítményt mutató fajták, illetve konstrukciók között. A színhús %-ra kapott 6%-os eltérést magyarázza, hogy erre az értékmérõre vonatkozóan korábbi vizsgálatainknál is azt tapasztaltuk, hogy az egyedek közti eltérés (a tulajdonságban tapasztalt variancia) csekély, ezért erre az értékmérõre végzett szelekció bár vélhetõen eredményes, de nem feltétlenül hatékony.
Az egyes keresztezések eredményességét úgy lehet megállapítani, hogy a keresztezési konstrukciók teljesítményét (átlag + fajtahatás) az apai és anyai fajták teljesítményének átlagához viszonyítjuk és a kapott eltérést az egyes értékmérõk átlagának százalékában adjuk meg. Ez nem más, mint a direkt heterózis (4. táblázat).

Következtetések
Az eredmények alapján látható, hogy a legnagyobb heterózist az átlagos hátszalonna-vastagságra kaptuk. Sajnos ebben az esetben a heterózis iránya kedvezõtlen, ugyanis jelenleg a hátszalonna-vastagság csökkentését tartjuk kívánatosnak. A karajvastagságot a színhússzázalék becsléséhez használjuk, ezért célszerû figyelmünket az utóbbi tulajdonságra koncentrálni. A korábbiakban már említettük, hogy a színhússzázalék értékmérõt a kis variabilitás jellemzi. Talán ez is közrejátszott abban, hogy erre az értékmérõre nézve a kapott heterózis nagysága is csekély volt. A különbözõ keresztezések esetében megfigyelhetõ, hogy a heterózishatások közti különbség maximum 1%, ami nagyságában megegyezik a nemzetközi szakirodalmi eredményekkel.
Összességében megállapítható, hogy az apai sertésfajtáknál/keresztezési konstrukcióknál a vágóértéket meghatározó tulajdonságokra nézve érdemi heterózis nem mutatható ki. Az egyes fajták teljesítményében ezzel szemben viszonylag jelentõs különbségek vannak, ezért a végtermék elõállításánál nem a keresztezési konstrukciók teljesítményét, hanem elsõsorban a fajtateljesítményt célszerû figyelembe venni.