Alternatív abrak-elõkészítés

A drasztikussága ellenére is ésszerûen megoldani kívánt elõállítási költségcsökkentés fõ célterepe a takarmányozás, mivel ez adja a költségek döntõ hányadát.



A hazai kukorica–lucerna alapú takarmányozásban az etetett abrak 40–60%-a a kukorica. Mire a szántóról a tápba keverve a tehén elé jut a kukorica, már a szárítás, tárolás, szállítás, takarmánykeverés költségei terhelik. Az állattartók elsõdlegesen ezeknek az összegébõl kívánnak lefaragni. A megoldások keresésénél – sok esetben mellékesen – befolyásoló, hogy a túlzott abrakfogyasztás egyes hátrányától is meg szeretnék óvni állataikat.



A lehetõségek gazdaságonként egyedi megoldást kínálnak pl. attól függõen, hogy a gazdaság kukoricatermesztõ-e, késztápvásárló-e, rendelkezik-e elegendõ tárolókapacitással, illetve megengedheti-e magának az éves kukoricamennyiség tárolásával járó pénzlekötést. A kukoricatermesztõk a szárítás helyett alkalmazhatnak erjesztéses vagy sav bekeverésével járó kémiai tartósítást. A korábbi késztápvásárlók tömeges egyedi kukoricahasználat esetén a takarmányipartól már kisebb mennyiségû, más táplálóanyag-tartalmú elõkeverékeket, koncentrátumokat igényelnek. A tárolókapacitások rövid, 1-2 éves tartamra könnyen bõvíthetõk a ma már rendelkezésre álló fóliatömlõs tárolás esetén. Itt azonban fokozottan kell figyelni a fóliatömlõ viszonylagos sérülékenységére, ami elsõdlegesen a vadak, rágcsálók távoltartásából, az elhelyzésül szolgáló terület rendezésébõl (lehetõleg betonozott terület!) és a véletlenszerû sérüléseket okozó, mellettük elhaladó munkagépektõl való óvásból áll. A tömlõs tárolás esetén nem merül fel a hagyományos tárolásnál megszokott idõszaki átforgatások költsége. Az éves készletet betárolóknál számolni kell a kukorica hagyományos kereskedelmi mobilizálhatóságának csökkenésével, ugyanakkor a fóliatömlõs betárolási mód gyakorlatilag nem zárja ki az ebben a formában történõ közraktári tárolást (Teljesülõ feltételek: zárható, ellenõrizhetõ, minõségmegõrzõ).



A kukorica telepen történõ bekeverésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alkalmazott premixek adagolása a tápba keverés %-ában van megadva, tehát a kukoricán kívüli abrakban, az elõkeverékben növelni kell a premix bekeverési arányát, hiszen csak így fedezhetõ az állat ásványianyag- és vitamin szükséglete. A kukorica telepi adagolása a korábbinál nagyobb precizítást igényel, hiszen az abrak egy részét már nem a viszonylag bejáratott zsákos vagy tárolótoronyos módszerrel, hanem rakodógépkanállal vagy silómaróval töltjük a kiosztó kocsiba! Ebben az esetben mindenképpen a megvalósítás és az ellenõrzés célgépe a mérleges, számítógépes kontrollal bíró kiosztókocsi. Az abrak formájában etetett kukoricának, a tartósítás módjától függõen 30–100% kerül ilyen formában a kiosztókocsiba.



A nedvesen, erjesztéssel betárolt kukoricáknál a felhasználás hatását befolyásolja a napi felhasználás mértéke és a kitárolási felület nagysága. Az 1 napnál hosszabb ideig levegõvel érintkezõ felületeken jelentõs minõségromlás, utóerjedés történhet. Ez nyáron fokozottan jelentkezhet, elsõsorban 25%-nál kisebb nedvességtartalmú szemeknél, ha a napi takarmányadagban jelentõs szerepet kap a hõstressz, idõszakának problémáit növeli, a takarmányfelvételt csökkentheti.



A korábban leírt megoldásokhoz célszerû a kukorica roppantással történõ elõkészítését választani. Az õrléshez képest nagyobb szemcseméret alakul ki, ami ízletesebb, kedvezõen hat a takarmányfelvételre, miközben a tehén bendõmûködését (bendõpasszázs), a bakteriális tevékenységet (bendõfermentáció) kisebb mértékben terheli, sõt az elõkészítésnek ez a módja kisebb költségû, alacsonyabb energiaigényû. A roppantás elsõdleges eszköze a hengerszék, de az elterjedtebb az átalakított, nagy rostalyukbõségû kalapácsos daráló. Egyes mûszaki leírások szerint az elõkészítés energiaszükséglete 45%-kal is csökkenthetõ, ha a darálónkat roppantásra használjuk. A kalpácsos darálóval elõállított anyag szemcsemérete a hengerszékihez képest nagyobb szórást mutat, így a túlaprított, „lisztes” részek aránya kedvezõtlen. Emiatt ebben az esetben inkább speciális õrlésrõl beszélhetünk.



Üzemgazdasági elemzésekben a kukorica tárgyalt módon való alkalmazása a tejtermelés változó költségeinek csökkenését, a termelés kritikus szintjének alacsonyabb tejhozamszinten való megvalósulását mutathatja. Korábbi késztáp vásárláshoz képest csökken a vásárolt tak. költség, a saját termelésû takarmányként jelentkezõ kukorica értékelhetõen csökkenti a takarmányok kiemelt költségnemét.



Külön döntés a szárítás, erjesztés és a savas tartósítás közötti választás. Evvel kapcsolatban a mellékelt táblázat szolgáltat adatokat. A lehetõségek közüli választást nagyban növeli, hogy a fóliatömlõs betárolás gépeivel rendelkezõk általában bérmunkát is vállalnak, sõt a tejértékesítõ szövetkezetek több helyen is beszereztek ilyen berendezéseket. A folyamatok komplettálását, folyamtosságát segíti, hogy már rendelkezésre állnak olyan gépek is amelyek a szántóról beérkezõ szemest garatra fogadva roppantják, a szükséges tartósító vagy erjedést támogató anyagot kijuttatják és fóliatömlõbe tömörítik, töltik.