Környezetkímélõ tápanyag-utánpótlási rendszer gyakorlati tapasztalatai szántóföldi kultúrában

A számítógépes szaktanácsadási rendszer a növénytermesztõ szakemberek rendelkezésére álló tápanyagforrások ésszerû és gazdaságos felhasználásához kíván segítséget nyújtani. A 30 legfontosabb szántóföldi növény új trágyázási szaktanácsadási rendszerét az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Budapest, és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Martonvásár szakemberei dolgozták ki.

A 38 legfontosabb szántóföldi zöldségnövény új, környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszere a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék (növényblokk), valamint az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Budapest, és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Martonvásár (talajblokk) vezette 10 tagú konzorcium 2003–2004. évi munkájának eredménye.

A környezet- és költségkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer négy mûtrágyázási szinten ad szaktanácsot: 1) minimum; 2) környzetkímélõ; 3) mérlegszemléletû; 4) integrált növénytáplálási szint. A minimum növénytáplálási szinten PK-trágyázást a jó és annál magasabb ellátottságokon, a környezetkímélõ növénytáplálási szinten az igen jó és annál magasabb PK-ellátottságtól nem javaslunk. Amennyiben ezt a trágyázási gyakorlatot folytatjuk, a közepes PK-ellátottságot fogjuk elérni, ill. fenntartani. A mérlegszemléletû és az integrált növénytáplálási szinteken az ellátottsági kategóriától függõ szorzószámok nagyobbak, és még az igen jó PK-ellátottságon is javaslunk csökkentett mennyiségû PK-trágyázást. E két növénytáplálási szinten a jó PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása a cél. Túlzott PK-ellátottsági szinten viszont már egyik változatban sem javaslunk PK-trágyázást. Ugyanakkor, még a legmagasabb, az integrált növénytáplálási szinten is jóval alacsonyabbak a javasolt adagok, mint az intenzív (MÉM NAK, 1979) szaktanácsadási rendszer ajánlásai, különösen is a jó, igen jó, és túlzott talaj PK-ellátottsági szinteken.

Az 1) és 2) változatok (minimum, ill. környezetkímélõ mûtrágyázási ajánlások) célja a legnagyobb jövedelmet biztosító termésszintek (a maximális termésszint mintegy 95%-a) biztosítása a közepes talaj PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása útján. A 3) és 4) változatok (mérlegszemléletû, ill. integrált mûtrágyázási ajánlások) nagyobb adagokkal, de továbbra sem intenzív mûtrágyázással a maximális terméseket célozza meg. Ezt a gyakorlatot javasoljuk a vetõmagtermesztésben, és pl. a minõségi búzatermesztésben is. Feltétel ugyanakkor, hogy az érintett terület ne tartozzon a környezeti szempontból különösen érzékeny területek közé. A rendszer mûtrágyaigényt csökkentõ tényezõként figyelembe veszi a korábbi szervestrágya-kijuttatást, a pillangós elõveteményt, az elõvetemény betakarításának idõpontját, az elõvetemény területen maradó melléktermésének tápanyagtartalmát, stb.

Az 1 ha-ra javasolt N-, P2O5-, és K2O- hatóanyag mennyiségeket (x) a program az alábbi képlet szerint számolja:

  x = (T × Ft × sz) ± K, ahol

T= tervezett termésszint, t/ha; Ft = tervezett termésszinthez tartozó fajlagos tápelemigény; sz = a talaj tápelemellátottsági kategóriától függõ szorzószám; K = korrekciós faktor.

A környezetkímélõ, valamint az intenzív trágyázási szaktanácsadási rendszer alapelveinek összehasonlítása:

Figyelembe véve az utóbbi 10–15 év hazai tápanyag-gazdálkodásának kihívásait, a mûtrágyaár-támogatások megszüntetését, a megszigorodott gazdasági környezetet, a korábbi szaktanácsadási módszerek értékeit megõrizve dolgoztunk ki a 30 legfontosabb szántóföldi, ill. 38 szántóföldi zöldségnövény makro- és mikroelem-trágyázási rendszerét. A korábbi intenzív (MÉM NAK, 1979, „kék füzet”) rendszer történelmi küldetést töltött be, amikor talajok PK-ellátottságának gyors javítását, és az élelmiszer-ellátás biztonságát mint fontos stratégiai cél elérését biztosította. Mezõgazdaságunk nem kis részben ma is az akkor felhalmozott PK-tápelemtõkét hasznosítja. Az új, és a korábbi szaktanácsadási rendszerek filozófiájának eltéréseit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Szaktanácsadási rendszerek ajánlásainak tesztelése kisparcellás szabadföldi kísérletekben

2003/2004-ben az IMPHOS (Nemzetközi Foszfor Intézet) támogatásával hároméves program keretében szabadföldi kísérletekben megkezdtük a környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszerünk, valamint az intenzív tápanyagellátást elõsegítõ, ill. egyéb szaktanácsadási rendszerek ajánlásainak összehasonlítását. Az elsõ évben mindhárom kísérletben nitrogénre és foszforra igényes, káliumra kevésbé igényes õszi búzát termesztettünk. 2004/2005-ben kukoricát, 2005/2006-ban tavaszi árpát vetünk a kísérletekben. Az elsõ kísérletet Balatonszentgyörgyön Ramann-féle erdõtalajon, a másodikat Mezõkövesden réti talajon, a harmadikat Nagyhörcsökön mészlepedékes csernozjom talajon állítottuk be. Az elsõ évben õszi búza alá javasolt mûtrágyaadagokról, a kapott szemtermés-mennyiségekrõl a 2–4. táblázatok tájékoztatnak.

A) Balatonszentgyörgy. Ramann-féle barna erdõtalaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: homokos vályog; pHKCl= 6,45; CaCO3-tartalom= 0%; szervesanyag-tartalom: 1,62%; N-ellátottság: gyenge. AL-P2O5: 107 mg/kg; P-ellátottság: közepes; AL-K2O: 156 mg/kg; K-ellátottság: jó. Elõvetemény: 2,2 t/ha repce, a szalmát alászántották. Tervezett termésszint: 5,0 t/ha õszi búza.

A kísérlet elsõ 6 kezelése egy klasszikus hiánykísérlet. Ezzel célunk a rendszerek által megállapított NPK-ellátottsági kategóriák helyességének az ellenõrzése volt. A 7. és 8. kezelések háromévi P elõretrágyázást jelentenek, tehát a következõ két évben ezek a percellák foszfortrágyázásban nem részesednek. Az 5. és 6. kezelésekben évente, az õszi alapmûvelés elõtt adjuk ki a foszfort az adott növény alá.

A kísérletben 2,4 t/ha N-hatást, 0,6 t/ha P-hatást és 1,0 t/ha K-hatást mértünk. Az NPK hatások jól követték az általunk megadott NPK-ellátottságokat. Ez alól talán a káliumellátottság volt a kivétel. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a kísérlet sajnos viszonylag heterogén területre került: a nyugati felén alacsonyabbak voltak az NPK ellátottságok, mint a keleti felén. A heterogenitásra utal a nagy SzD5% (1,28 t/ha) (2. táblázat).

Mindenképpen figyelemre méltó, hogy az MTA TAKI - MTA MGKI-2 (környezetkímélõ szint) a MÉM NAK intenzív ajánlás 56%-ának megfelelõ összes NPK kijuttatásával a MÉM NAK rendszerével azonos termésátlagot eredményezett, teljesítve a rendszer megalkotásakor megfogalmazott célt: a lehetõ legkisebb NPK-adagokat juttassuk ki úgy, hogy közben a termésbiztonságot, a potenciálisan nagy termésszinteket ne veszélyeztessük (2. táblázat).

B) Mezõkövesd. Réti talaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: agyagos vályog; pHKCl= 4,49; CaCO3 tartalom= 0%; szervesanyag-tartalom: 3,43%; N-ellátottság: jó. AL-P2O5: 38 mg/kg; P-ellátottság: gyenge; AL-K2O: 209 mg/kg; K-ellátottság: igen jó. Elõvetemény: 3,0 t/ha napraforgó, a szárat alászántották. A terület vetés elõtt 2 t/ha meszezésben részesült. Tervezett termésszint: 5,5 t/ha õszi búza.

A kísérlet klasszikus hiánykísérlet részében 0,4 t/ha N-hatást, 0,8 t/ha P-hatást és 0,0 t/ha K-hatást kaptunk. Az NPK-hatások a balatonszentgyörgyi kísérletnél is jobban igazolták az általunk megadott NPK-ellátottság helyes voltát. A 2003/2004. évi idõjárás az õszi búzára igen kedvezõen alakult. Ezt igazolja a kísérlet átlagában kapott 10,6 t/ha-os termésszint is (3. táblázat).

A balatonszentgyörgyi kísérlethez hasonlóan, az MTA TAKI - MTA MGKI-2 kezelés közel feleannyi NPK felhasználásával azonos termést biztosított, mint a MÉM NAK intenzív ajánlása (3. táblázat).

C) Nagyhörcsök. Mészlepedékes csernozjom talaj. Talajtulajdonságok: fizikai féleség: vályog; pHKCl= 7,1; CaCO3 tartalom= 3,9%; szervesanyag-tartalom: 2,95%; N-ellátottság: közepes. AL-P2O5: 90 mg/kg; P-ellátottság: gyenge; AL-K2O: 167 mg/kg; K-ellátottság: jó. Elõvetemény: 2,0 t/ha õszi búza, a szalma lekerült a területrõl. Tervezett termésszint: 6,0 t/ha õszi búza.

A kísérlet klasszikus hiánykísérlet részében 2,3 t/ha N-hatást, 1,0 t/ha P-hatást és 0,4 t/ha K-hatást kaptunk. Az NPK-hatások szintén jól igazolták az általunk megadott NPK-ellátottság helyes voltát (4. táblázat).

Az elõzõ két kísérlethez hasonlóan a 10. kezelés a MÉM-NAK ajánlásához viszonyítva 55% összes NPK-hatóanyag felhasználásával, azonos termést eredményezett. Úgy tûnik ugyanakkor, hogy a 2004-es csapadékos évjáratban, a minimum szinten javasolt N-adag mindhárom kísérleti helyen kevésnek bizonyult. A gazdálkodóknak mindemellett a környezetkímélõ adagokat ajánljuk inkább (4. táblázat).

A 3 IMPHOS kísérlet átlagában legnagyobb termést a Talajerõ kkt. szerinti kezelésben (7,71 t/ha) és az MTA TAKI-MTA MGKI-3 (mérlegszemléletû) kezelésben (7,51 t/ha) kaptunk. Ugyanakkor, szintén a 3 IMPHOS kísérlet átlagában, a legnagyobb jövedelmet Sulyok Dénes, Debreceni Egyetem ATC számításai szerint az MTA TAKI-MTA MGKI-3 (mérlegszemléletû) kezelésben (99 ezer Ft/ha), és az MTA TAKI-MTA MGKI-2 (környezetkímélõ szint) kezelés (95 ezer Ft/ha) eredményezett.

Az elsõ évi õszibúza-eredmények igazolják az MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélõ szaktanácsadási rendszer alapelveinek, mûtrágyaadag-számítási módszerének helyességét. Mivel az a hazai szabadföldi trágyázási kísérletek adatbázisán kapott összefüggéseken alapul, az ajánlások a lehetõ legkisebb adagok kijuttatásával biztonságos termelést, nagy termések elérését teszik lehetõvé.