Bemutatjuk „Magyarország Kultúrflórája” címû sorozat legújabb füzeteit

Miért indult el ez a kiadványsorozat?



A Magyar Tudományos Akadémia  Agrártudományok Osztálya 1955-ben vette tervbe egy,  a hazai termesztett növények (180–200 faj) botanikai kérdéseit részletesen tárgyaló kiadványsorozat megjelentetését.  A fõ indok az volt, hogy míg a hazai természetes flóra fajait számos korszerû munka feldolgozta, addig  termesztett növényeinkrõl egységes, részletekbe menõ ismertetés nem volt.  Növénytermesztõink kézikönyveikben részletesen nem térhettek ki a növénytani vonatkozásokra, holott a termesztési gyakorlat egyre inkább követelte a kultúrnövények  rendszertanát, alaktanát és fõleg az élettani, ökológiai viszonyait behatóbban tárgyaló ismereteket. Napjainkban az ökológiai gazdálkodás, a preciziós növénytermesztés is mindinkább igényli. Ezt a hiányt elégíti ki ez a kiadványsorozat. A munka  megszervezésére Jávorka Sándor és  Erdei Ferenc akadémikusok kaptak megbízást. Egyes termesztett növények ismeretanyagát hat „mintafüzet” (kukorica, ebír, baltacim, dió, paprika, len) mutatta be (1955). Ezek részletes bírálata alapján formálódott a füzetek jelenlegi alakja, tartalmi elrendezõdése.



A virágtalanokról (baktériumok, algák és gombák) 1959-ben egy, 1960-ban hét,  1961-ben pedig három füzet jelent meg.



Az elsõ termesztett növényrõl szóló füzet 1962-ben látott napvilágot (Mándy Gy.–Bócsa I.: A kender, Cannabis sativa L.). Azóta 52 kultúrnövény monográfiája készült el 51 füzetben. Egy-egy „kultúrnövény” leírásánál tulajdonképpen közvetlen rokonai is szerepelnek. „A somkóró” füzet például  ismerteti a fehér somkóró (Melilotus albus), az orvosi somkóró (M. officinalis) és a fogas somkóró (M.dentatus) fontosabb botanikai jellemzését. Az eddig megjelent füzetek közül fontosabbak a következõk: búza, a répa és rokonai, burgonya, szõlõ, paradicsom, borsó, zab, paprika, lucerna, szója, napraforgó, olajrepce és a  bab.

A jövõben megjelenõ füzetek



A Magyarország Kultúrflórája sorozat eddig megjelent és a jövõben kiadásra kerülõ füzetei felölelik a hazánkban termesztett vagy termeszthetõ mindazon kultúrnövényeket, amelyek az általánosabb értelemben vett „mezõgazdasági növény” fogalma alá tartoznak. Tárgyalják tehát a szabadföldön termesztett  mezõgazdasági és konyhakerti  fajokat, az összes gyümölcsfélét és a termesztett gyógynövényeket. Nem tárgyalják viszont sem a dísznövényeket, sem az erdészeti célra termesztett növényfajokat (Priszter, 1982).



A „termeszthetõ” növény fogalma lehetõséget ad arra, hogy  az ez ideig nem termesztett, de a jövõben termesztésbe állítható fajok is ismertetésre kerüljenek. Ilyen például a legutóbb megjelent „A tarka koronafürt (Coronilla varia L.)” monográfia is. Az eredetileg nem tervezett fajok még a következõk: saláta galambbegy, római székfû, dalmát virág, tárkony, mirhafû és a kerti zsázsa. Utóbbi már meg is jelent a sorozat 51. füzeteként (Czimber Gy.:  A kerti zsázsa – Lepidium sativum L.)



A termesztett növények részletes feldolgozása kiterjed a faj rendszertani helyzetére, nevezéktanára, származására, elterjedésére, külsõ- és belsõ alaktanára, élettani és ökológiai feltételeire, fejlõdési, növekedési és  szaporodási körülményeire, betegségeire, kártevõire, gyomnövényeire, nemesítési és agrotechnikai vonatkozásaira.  Ismerteti a füzet a kultúrnövény gazdasági jelentõségét. Minden feldolgozás ezenkívül részletes szakirodalmi felsorolást ad, ezért azok számára szinte nélkülözhetetlen, akik a növénytermesztés területén a választott kultúrnövénnyel részletesebben akarnak megismerkedni vagy róla bármilyen tanulmányt (értekezések, diplomamunkák, szakdolgozatok, kutatási jelentések) készítenek.



A közel 200 füzetet tartalmazó sorozatot 10 kötetre tervezték. A terjedelem miatt az egyes köteteket ún. részkötetekre kellett tagolni. A részkötetek kerülnek külön-külön „keményfedeles”  bekötésre, ami tartalmazza a mutatókat és kiegészítéseket.



A virágos növényeket tárgyaló sorozatot a termesztett növények színes ábráit tartalmazó X. kötet nyitotta meg. A kötet ábrái – Jávorka Sándor akadémikus irányítása és útmutatása mellett – Csapody Vera önálló mûvészi alkotásai.

A monográfiákat botanikus és agrár szakemberek munkaközössége készíti. A szerzõi kollektíva – az eddig elkészült füzeteket tekintve – két-háromszáz fõre tehetõ, ami garanciája a mû széles körû használhatóságának. (A nyomdai munkák az Akadémiai Kiadó  gondozásában készülnek.)

A következõben bemutatjuk a legújabban – sorrendben a 66–71. – készült füzeteket.

66. Bócsa I.: A tarka koronafürt, Coronilla varia L.



A hazai botanikai irodalmak gyomnövényként ismertetik. Szakemberek véleménye egységes abban, hogy a tarka koronafürt nyersprotein-tartalma magasabb, a szárazanyag- és fehérjeemészthetõsége jobb, a nyersrosttartalma kisebb, mint a lucernáé. Honosítását és elterjedését nagyban gátolták a vele kapcsolatos nem megalapozott nézetek, amelyek különösen mérgezõ jellegére vonatkoznak. Bebizonyosodott, hogy a koronafürt a kérõdzõkre egyáltalán nem mérgezõ. A hatvanas években az Egyesült Államokban 3 fajtája kapott állami elismerést. Az egyetlen hazai fajtát (,Kompolti tarka koronafürt, ) Bócsa Iván akadémikus, a Magyarország Kultúrflórája Szerkesztõbizottságának elnöke  nemesítette Kompolton. Ez a fajta jól bírja az extenzív viszonyokat. Szárazság- és fagytûrõ képessége kiváló, legeltethetõ. Felfúvódást nem okoz, betegségei, kártevõi nincsenek. A füzet a növényt 72. oldalon mutatja be, bõséges szakirodalmi felsorolással.

67. Velich I.–Unk J. (1995): A bab, Phaseolus vulgaris L.



A monográfia  200 oldal terjedelmû, 75 ábrát és 39 táblázatot tartalmaz. A magyar bab szavunk szláv eredetû (bob), és több mint félezer év óta használatos. Hosszú évszázadokon át nálunk is a termesztett lóbab (Vicia faba) neve volt. Ezt a fajt a 67. füzet nem tartalmazza, külön monográfiaként fog megjelenni.  A babfüzetben viszont ismertetésre került a tûzbab (Ph. coccineus L.) és a lima bab (Ph. lunatus) is. A füzetben igen részletes leírással szerepel a bab genetikája, nemesítése és termesztése, valamint a babfajták. Az irodalomjegyzék terjedelme tíz oldal.

68. Czimber Gy.–Varga J. (1999): A rozsnok (Bromus L.) fajok



A füzet 164 oldal terjedelmû és tartalmazza az árva rozsnok vagy magyar rozsnok (Bromus inermis LEYSS.) és a sudár rozsnok (Bromus erectus HUDS.) részletes leírását. A füzet érdekessége, hogy vele kezdõdik a termesztett pázsitfûfélék füzetsorozata, vagyis a VIII. kötet B részkötete. Ez azért kihangsúlyozandó, mert Simon Tibor  professzor itt a pázsitfû-félék (Poaceae) családjáról kiváló összeállítást közöl. Az árva rozsnok termesztéstörténete és termesztése fejezetek Varga János professzor leírásai közül itt a legátfogóbb, legsikerültebb. A nemesítés és fajtákat bemutató kiváló fejezetek Szamák István összeállításai. A füzet 45 ábrát és 44 táblázatot tartalmaz.

69. Petri G. (1999): A macskagyökér, Valeriana officinalis L.



A macskagyökérfélék (Valerianaceae)  családjából ez az egyetlen termesztett faj, ezért ez a füzet is tartalmazza a család jellemzését. A kiváló botanikai, élettani és növényvédelmi fejezetek leírása mellett nagyon részletesek a termesztési, nemesítési és a kémiai összetételrõl szóló fejezetek. Újszerû a füzetben a „Valeriana-drog terápiás jelentõsége” c. fejezet Petri Gizella professzor asszony tollából. A 127 oldalnyi monográfia 30 ábrát és 17 táblázatot tartalmaz.

70. Kovács M.: A tippan (Agrostis L.) -fajok



A füzet részletesen a fehér vagy tarackos tippanról (A. alba L.) ad bõséges botanikai és termesztési ismereteket.  Elsõsorban a rét- és legelõgazdálkodással  foglalkozó szakemberek számára nyújt segítséget, de rendkívül hasznos a természetes flórával foglalkozók számára is. Ez a circumpoláris faj nálunk mocsárréteken, szikes laposokban, ártéri nedves réteken, kaszálókon stb. állományalkotó. Pázsit létesítésekor inkább alacsonyabb termetû, tarackos  változatait használják.

71. Sárkány S.–Bernáth J.–Tétényi P. (2001): A mák, Papaver somniferum L.



A rendkívül bõ terjedelmû (320 oldal) füzetet 20 kiváló szakember írta. A mákmag élelmiszer-gazdasági jelentõsége közismert. Termesztése emiatt is nagy figyelmet érdemel. Sokkal  fontosabb viszont a máktermesztés a mákalkaloidok stratégiai jelentõsége miatt. Rendkívül igényes összeállítású a hazai mákfajták ismertetése. A növényvédelmi és termesztési fejezetekben tárgyalt ismereteket a gyakorlat szakemberei nem nélkülözhetik. A füzet mintája a tudományos alapismeretek és a gyakorlati teendõk ötvözetének. A 34 oldal terjedelmû irodalmi forrásmunka felsorolása is a monográfia tökéletességét jelzi.

A Kultúrflóra sorozat 72. füzete (Tomcsányi A.–Turcsányi G.: Az  árpa (Hordeium L.) fajok) megjelenése a napokban várható. Elõkészületben van a lóbab (Vicia faba L.) -monográfia is.



A Magyarország Kultúrflórája sorozat egyes füzetei az Akadémiai Könyvesboltban, a Mezõgazdasági Könyvesboltban (Budapest) vásárolhatók meg, de megrendelhetõk a nagyobb vidéki könyvesboltokban is.