A borsó és a kalászosok gyomszabályozási lehetõségei

A borsó vetésterületének nagyságát részben a konzervipari igények, részben a hántolt borsó iránti igények befolyásolják. Az elmúlt években a száraz borsó vetésterülete 20–30 ezer hektár, a zöldborsó vetésterülete 10–20 ezer hektár között ingadozott.

A gabonafélék gyomszabályozása a gyomnövények elleni védekezés során az egyik legnagyobb lehetõséget rejtõ feladat.

A gabonafélék jó elõvetemények (õszi–tavaszi vetéseknek egyaránt), mert az évelõ kétszikû gyomnövények (aprószulák, sövényszulák, mezei acat, szeder, útszéli zsázsa) irtása bennük lehetséges, s gyakran csak itt eredményes. Továbbá korán lekerülnek, így lehetõség van tarlókezelésre (mechanikai, kémiai), ami viszonylag költségtakarékos és megfelelõ eredménnyel járó technológia. 

A gabonavetések gyomosodását számos tényezõ együttesen alakítja ki. Ezek közül fontosak az elõvetemények, a vetésidõ, továbbá a vetéstkövetõ csapadékviszonyok, a talajtípus és nem utolsó sorban a területen korábban alkalmazott gyomirtó szerek is.

Õszi búzánál a korai vetés és csapadékos idõjárás esetén már õsszel megindulhat az erõteljes gyomosodás, míg késõi vetésben vagy száraz idõjárási körülmények között a gyomnövények csírázása elhúzódhat.

Az õszi gyomkártételt megakadályozhatjuk (ha ismerjük a tábla gyomviszonyait!) õszi preemergens vagy õszi posztemergens kezeléssel, kezelésekkel (ez a védekezési mód nem általánosan elterjedt hazánkban). Döntõen a tavaszi posztemergens technológiákat alkalmazzák a gyomirtásban.

A kalászos gabonáknál alkalmazható hatóanyagok közül különösen fontos néhány hatóanyagnak az utóhatás és az elsodródás kérdése. Az õszi búzában engedélyezett hatóanyagok közül utóhatása van a triaszulfuron, klórszulfuron hatóanyagoknak. Vegyszerelsodródásból adódó károkozás a szomszédos kétszikû kultúrákban a hormonbázisú (2,4 D, MCPA, dikamba, fluroxipir, diklór-pikolinsav, diklórprop) készítményeknél lehetséges. 

A kalászosokban elmondható, hogy a kémiai gyomszabályozás teljes mértékben megoldható. Az engedélyezett hatóanyagok, hatóanyag-kombinációk száma több mint félszáz, a készítmények száma közel kilencven. A helyszûke miatt nem áll módomban minden hatóanyagról említést tennem, azonban néhány általam fontosnak tartott irányelvet megemlítek.

Gyomfelvételezések fontossága: Az elsõ felvételezést õsszel, illetve kitavaszodást követõen kell elvégezni. Elsõsorban a nagy széltippan, a réti ecsetpázsit, a soványperje és az egyéb áttelelt gyomnövényeket kell számba venni.

A második felvételezést a gabona 5–10 cm-es nagyságánál kell elvégezni, amikor már a kétszikû gyomnövények tömeges csírázására számítanunk kell. Ekkor fontos a ragadós galaj, a kamilla, a pipitérfélék, poloskagyom borítási értékeit rögzíteni, mivel e gyomnövények az általánosan használt 2,4 D és MCPA hatóanyagokra ellenállóak. Tehát ha a felsorolt gyomnövényekbõl jelentõs mértékû az elõfordulás, akkor más kétszikûirtó készítményeket alkalmazzunk a gyomnövények visszaszorítására.

A harmadik felvételezés ideje a gabona szárba indulásának kezdete. Ekkor a már elvégzett gyomirtószeres kezelés hatékonyságát értékeljük.

Ami eltér az õszi búza gyomszabályozásától a többi kalászos gabonánál:

Tavaszi árpa (sörárpa) gyomelnyomó képessége gyengébb, mivel együtt kel a gyomokkal, s azok rendszerint gyorsabban fejlõdnek, mint a kultúrnövényünk. Ne használjunk 2,4 D hatóanyagú készítményeket sörárpa termesztésénél, a kezelés hatására a fehérjetartalom növekedni fog. A talaj-elõkészítés minõségének fontossága (mechanikai gyomirtás), a már kikelt gyomnövények (pl. ebszikfû) miatt.  

Rozs, triticale a kezdeti gyors fejlõdésükkel, az õsszel és kora tavasszal kelõ gyomnövényeket elnyomják, vegyszeres gyomirtásra csak a kiritkult, hiányosan kelt állomány szorul.

A zab a tavaszi árpához hasonlóan kisebb gyomelnyomó képességgel rendelkezik, de kezdeti gyors növekedésével a gyomnövényeket túlnövi.  A vadzab sajnos a zabvetésben is károsít. Ilyen esetben az egyetlen megoldás a vadzabmentes területre történõ vetés, vagy zöldtakarmánynak történõ betakarítás.  

A borsó gyomszabályozása:

A borsótermesztés technológiáját az egyszerûség és a pontosság jellemezze. Termesztésénél a kalászos gabonánál használt géprendszerek jól használhatók. 

A borsó gyomosodására folyamatosan figyelni kell, s már az elõveteményt meg kell tisztítanunk az évelõ gyomfajoktól, mert a borsóban ezek nehezen és költségesen, vagy sehogyan sem irthatók. Fontos az elõvetemény tarlójának többszöri mûvelése, és a vetés elõtt csírázó gyomnövények elpusztítása egy sekély mûveléssel. Fontos továbbá a jó vetõmag és az egyenletes vetésmélység, mert a legnagyobb verseny a fejlõdés kezdetén alakul ki.

A vetés elõtti (ppi) és a kelés elõtti (pre) kezeléseknél a szerválasztást a talaj szervesanyag-tartalma döntõen befolyásolja.

Ppi-technológiában csak a benefin hatóanyagú készítmények használhatóak. Egyedül a magról kelõ egyszikûek ellen nyújt védelmet.

Pre technológiában a zöldborsó már a rövidebb hatástartamú szerekkel is jól gyomirtható. A szárazborsófajtáknál a hosszabb hatástartalmú készítményeket, valamint az egyszikûirtókat is használnunk kell, a kultúrnövény hosszabb tenyészideje miatt. A szárazborsófajták kevésbé érzékenyek a herbicidekre, mint a zöldborsófajták többsége. Figyelembe kell venni, hogy nagy eltérések lehetnek az egyes borsófajták növekedési erélye között is, ami a gyomelnyomó képességét fogja meghatározni.

A posztemergens kezeléseknél gondot jelentenek a táblaszélek, ahol a gyomnövények elõbb kelnek. Fontos, hogy a borsónál a viaszréteg kialakuljon (8–12 cm nagyságnál), ép és egészséges legyen, mivel döntõen a szelektivitás alapját ez a viaszréteg biztosítja. A viaszréteg fellazulhat–megsérülhet csapadék (öntözés, esõ), homokverés, kártevõk rágása-hámozgatása következtében, ami a borsó fitotoxicitásához vezethet. Fontos a gyomnövények fenológiai állapota, amire általánosan elmondható, hogy a kétszikûek 2–4 leveles korban, az egyszikûek 10–15 cm nagyságnál a legérzékenyebbek a herbicidekre.

Érésgyorsítók közül egyedül a dimetipin hatóanyag van engedélyezve, lombtalanításra a diquat-dibromid és a glufozinát-ammónium hatóanyag.