A biológiai alapok hatása a kukorica termésbiztonságára

A biológiai alapok rendkívül kedvezõek, korszerû genetikai háttérrel rendelkeznek, és folyamatosan javul a termõképességük, a vízleadó képességük, a víz- és tápanyag-hasznosító képességük a céltudatos nemesítõmunka eredményeként.

Az utóbbi évtizedekben a kukorica termésnövekedése kb. 50%-ban a korszerû hibrideknek köszönhetõ. 2004-ben Magyarországon közel 360 kukoricahibrid volt köztermesztésben a négy érési csoportban.

Magyarországon 2004-ben 1,2 millió hektár átlagában 7,1 tonna termést értünk el, ami rendkívül kedvezõ. Köszönhetõ az átlag feletti csapadékos évjáratnak, de jelentõs mértékben az egyre korszerûbb biológiai alapoknak.

A biológiai alapok vonatkozásában kedvezõ, hogy a legújabb nemesítésû hibridek 0,5– 1,0 t/ha-ral nagyobb termésre képesek a most köztermesztésben lévõ hibridektõl.

A kukoricatermesztésben több mint 100 éve folyamatos a fejlõdés és szinte forradalmi korszakok voltak 1900-ban Magyarországon is megjelentek a lófogú (dent) típusú szabadelvirágzású fajták, melyeknek nagy a termõképességük és a gyors vízleadó képességük.

USA-ban 1908-ban elõállították a beltenyészetett hibrideket, amelyek 20–30%-kal nagyobb termésre képesek a szabadelvirágzású fajtáktól. Magyarországon Papp Endre és Fleischmann Rudolf elõször fajta-hibridet állítottak elõ, amely 10–15%-kal képes nagyobb termésre a szabadelvirágzású fajtákhoz képest, majd 1965-tõl Magyarországon is elõállították az elsõ beltenyésztett hibridet Mv 5-ös néven.

A beltenyésztett hibridek csoportosítása:

• Kétvonalas SC

• Háromvonalas TC

• Négyvonalas DC hibridek.

A legnagyobb termõképességûek a kétvonalas hibridek, itt a legnagyobb a heterózis az F1 nemzedékben, de csak itt ezért mindig újra elõ kell állítani a vetõmagot. A termesztésben lévõ hibridek 80%-ban ebbe a csoportba tartoznak. Kisebb a termõképességük a háromvonalas TC hibrideknek és még kisebb a DC négyvonalas hibrideknek, ez utóbbi silókukoricának lehet jó, a vizet lassabban adja le, ami a silókukoricánál kedvezõ tulajdonság és olcsóbb is a vetõmagja.

A termelõknek napjainkban a FAO 300–400-as hibridekre kell alapozni, mert a FAO 200-asoknak kisebb a termõképességük, a FAO 500-asoknak viszont túl nagy lehet a szárítási költsége, ami elviheti a hosszabb tenyészidõbõl adódó potenciálisan nagyobb termõképesség terméstöbbletét.

1972-tõl Magyarországon megjelentek az amerikai Pioneer-hibridek, amelyek a világ legkorszerûbb biológiai alapjait jelentették. Azóta további nemesítõházak pl.: Dekalb, Syngenta, Monsanto, KWS, LG stb. jelentek meg a szintén korszerû hazai martonvásári és szegedi hibridek mellett.

Napjaink nemesítési törekvései a genetikailag módosított (GMO) kukorica elõállítása, amely megfelelõ védelmet jelenthet a kukoricamollyal szemben, 2006-ban várható az USA-ban az elsõ kukoricabogárral szemben rezisztens génmódosított kukorica megjelenése. Továbbá a totális gyomirtószerekkel szemben rezisztens génmódosított növényeket is állítanak elõ, amely biztonságosabbá és hatékonyabbá teheti a gyomok elleni védekezést.

A kukoricahibridekre jellemzõ, hogy nagy a köztermesztésben lévõ hibridek száma, de 15 hibrid az, amelyet a kukorica vetésterületének 50%-án termesztenek (4. ábra).

A hibridek hõösszegigénye 1100–1400 °C (FAO 200–500-ig). A kukorica melegigényes növény, ezért az ország északi részén rövidebb tenyészidejû hibrideket célszerû termeszteni és csak az ország déli részén érdemes nagyobb arányban választani a hosszabb tenyészidejû FAO 400–500-as hibrideket (5. ábra).

A FAO 300-as korai érésû hibrideknek jobb a termésbiztonsága, jobb a vízleadó képességük, kevesebb a szárítási költség, ezért a leghatékonyabban lehet ezeket termeszteni.

A tenyészidõ és a termõképesség közötti negatív összefüggést sikerült a nemesítõknek feloldani. Ezért a legjobb FAO 300-as hibridek napjainkban felveszik a termõképességben is a FAO 500-asokkal a versenyt.

A hibrideknek fontos tulajdonsága a csírázáskori hidegtûréssel (Cold-teszt-érték), ha ez magas – 90% feletti –, az kedvezõ, mert ezek a hibridek korábban vethetõk és így csökkenthetõ a betakarításkori szemnedvesség-tartalmuk (6. ábra).

A kukoricahibridekkel szemben támasztott tulajdonságok, legyen jó:

• a termõképesség, a termésbiztonság

• az alkalmazkodó képesség

• a szárszilárdság

• a tõszámsûríthetõség

• a betakarításkori vízleadó képesség

• a betegségekkel szembeni rezisztencia

• a víz- és tápanyag-hasznosító képesség

• a minõség

• a Harvest-index (szem : szár arány) stb.

Fontos, hogy az ökológiai viszonyoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelõ hibridet válasszunk. A hibridek között vannak intenzív, átlagos és extenzív típusúak is (7. ábra). A jó hibridek közül is a legjobbak láthatók a 8. ábrán.  Természetesen fontos, hogy hibrid (fajta) -specifikus technológiát alkalmazzunk, hogy ezáltal is növeljük a genetikai potenciál jobb kihasználását.