Csonthéjasok moníliás megbetegedése

A virágfertõzés akkor következik be, ha a tavaszi idõjárás ködös, hûvös, csapadékos és emiatt elhúzódó a virágzás. A monília sebparazita növényi bõrszöveteken, légzõnyíláson nem jut be a növénybe, viszont sérüléseken, kisebb sebeken át könnyen fertõzhet. Gyümölcsrothadás általában jégverés, illetve gyümölcsrepedés után jelentkezik. A virágok sziromlevelei világosbarna színûek lesznek. A hajtások csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek jelentkeznek. A gyümölcsökön a sebzések körül egyre nagyobbodó barna színû folt jelenik meg. A védekezést lombos állapotban kell elkezdeni és a fertõzött száraz ágakat az utolsó szálig visszavágni. Lombhullás után szedjük össze a fán maradt moníliás szemeket és semmisítsük meg, mert azok okozzák a tavaszi fertõzést. Õsszel és tavasszal a rügyfakadás elõtt a lemosó permetezést el kell végezni réztartalmú szerekkel (Schweigertné, 1996).



Õszibarack

Kórokozó: Monilia laxa

Az utóbbi években gyakorlati jelentõsége megnõtt. Gyakoribb lett a moníliás virághervadás és a gyümölcsök károsodása. A gyümölcsök sebzései (rovarrágás, héjrepedés stb.) nyitnak utat a kórokozónak. A fertõzött gyümölcsök akár egy évig is a fán maradhatnak, ahonnan tovább fertõznek.

Kajszi

Kórokozó: Monilia fructigena

A többi csonthéjasnál gyakrabban, de a kajsziban virágzáskor csak az igen csapadékos idõben okoz kárt hajtásszáradással, moníliás ágfertõzéssel. Az új fajták érzékenyebbek a fertõzésre. Gyümölcsmolyok okozta sebzéseken és mechanikai sérüléseken keresztül a lédús fajták fogékonyak a gyümölcsrothadásra, amelyen a betegség klasszikus tünetei, a vánkos penészek gyorsan megjelennek.

Szilva

Kórokozó: Monilia laxa (Ehrenb.) Aderh. et Ruhl.

Konídiumos alakja: Monilia laxa (Ehr.) Sacc. et Vog.

A rothadó gyümölcs felületén szabálytalanul, elszórtan penészpárnák jelennek meg. A fertõzött gyümölcsök lehullnak vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi. A kórokozó a fás részekbe is behatol, részleges vagy teljes ágelhalást okoz. A kórokozó a fertõzött gallyakban és gyümölcsmúmiákban telel át, micéliumalakban. A sérüléseken keresztül konídiumokkal fertõz.

Meggy

Kórokozó: Monilia laxa

A meggy legveszedelmesebb betegsége. Kórokozója virágfertõzõ, ezért a virágok elpusztulnak, ennek következtében a vesszõkön és ágakon rákos sebek keletkeznek. E kártételhez viszonyítva a gyümölcsrothadás kisebb jelentõségû, mivel a sebzést kiváltó cseresznyelégy elõfordulása is kisebb mértékû.

Cseresznye

Kórokozó: Monilia fructigena

A cseresznyén gyümölcsrothadást okoz, ami a cseresznyelégy okozta sebek, jégverés és az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett gyümölcsrepedés esetén válik jelentõssé (Soltész, 1997).

További általános tudnivalók



Az úgynevezett sztómákon és lenticellákon való behatolást is feltételezve azok a fajták ellenállóbbak, amelyeknél a sztómákban parenchimatikus szövetbõl álló dugószerû zárókészülék található. Az epidermisz vastagságának is lehet befolyása. Azt is feltételezik, hogy az oxálsav lassítja a micélium fejlõdését és gátolja a spóraképzõdést, míg a tannintartalomnak erre nincs hatása. A moníliával szemben ellenálló fajtákat a bibében és a magházban keletkezõ antibiotikum-szerû anyag védi a virágon át történõ erõs fertõzéstõl. Ezt a védõhatást csak a tartósan esõs idõjárás által biztosított intenzív vízfelvétel szüntetheti meg. Ezen alapszik a virágzás alatti antibiotikumos permetezés sikere is. A csonthéjasok késõi virágzása nemcsak a fagykár elkerülésének nagyobb valószínûsége miatt kedvezõbb, hanem a melegebb idõjárás révén a virágok kisebb moniliafertõzése szempontjából is. A meggynél és a meggy-cseresznye hibrideknél különösen nagy károkat okozhat a Monilia laxa fertõzése a virágokon keresztül.



A cseresznyénél inkább a gyümölcsök károsodása számottevõ. A fogékonyságot a moníliás virágfertõzésre cseresznyénél ‘Bigarreau Moreau’, ‘Durone Nero I.’, ‘Larian’, ‘Vega’, ‘Ohio Beauty’, ‘Venus’ és a ‘Van’ fajtánál említik. A fajták nagyobb repedési hajlama egyben a moníliafertõzésre való nagyobb fogékonyságot jelenti. A vékonyabb gyümölcshéj (pl.: ‘Stella’, ‘Compact Stella’ fajták) önmagában is fokozza az érzékenységet.



A cseresznyével ellentétben a meggynél a Monilia laxa virágfertõzése okoz gyakori és erõs kártételt. Ezért nagy jelentõséggel bírnak a viszonylag ellenálló fajták. Néhány közülük: ‘Latvijszkaja Nizkaja’, ‘Nagy korai’, ‘Korai Angol’, ‘Mocanesti’, ‘Ljubszkaja’, ‘Sirpotreb’, ‘Vlagyimirszkaja’, ‘Plodorodnaja Micsurina’, ‘Oblacsinszka’, ‘Cigánymeggy 3’, ‘Marculesti 29/1’, ‘Maraska Savena’, ‘Mettar’, ‘Marasca di Pova’, ‘Elegija’, ‘Csengõdi’, ‘Pipacs 1’ stb.).



A kajszi esetében is említhetünk kevésbé fogékony fajtákat. A korai virágzású ‘Ouardi’, ‘Amabile Vecchioni’, ‘Precoce d’Imola’, ‘Goldrich’ és ‘Monaco Bello’ fajtákat kevésbé találták fogékonynak. Teljes érésben az elõbbiek közül a ‘Monaco Bello’ és az ‘Ouardi’ könnyen sérülõ gyümölcsei ugyanakkor érzékenyek a Monília laxa és a M. fructigena fertõzésére. A szakirodalom a ‘Sayeb’, ‘Amal’, ‘Docteur Mascle’, ‘Luizet’, ‘Tardif de Bordaneil’ és az ‘Ampuis’ kajszifajták virágainak nagyobb ellenállóságát szintén említi. Az új romániai fajták (pl.: ‘Neptun’, ‘Mamaia’, ‘Silvana’, ‘Sulina’, ‘Sirena’, ‘Comandor’, ‘Litoral’) nagyfokú toleranciával rendelkeztek a moníliás fertõzéssel szemben. A moníliára érzékeny kajszifajták a szakirodalom szerint az alábbiak: ‘Rele d’Imola’, ‘Rouge du Roussillon’, ‘Veecot’, ‘Hatif Colomer’, ‘NJA-1’, ‘Canino’ és a ‘Bergeron’. A két utóbbi fajtánál a moníliás fertõzés után a fák gyorsabb pusztulását is megfigyelték. A gyümölcsök moníliafertõzéssel szembeni fogékonysága – miként azt a cseresznye és meggy esetében említettük – szoros összefüggésben van a repedésre való hajlammal.



Az õszibaracknál is szerepe van a M. laxa bibén át történõ fertõzéseknek. A fertõzést követõen a nektarinok (különösen a Nectared-sorozat) hajtáskárosodását figyelték meg, valamint komoly károkat okoz a gyümölcs sérülésein át támadó M. laxa és M. fructigena. A gyümölcsök fertõzésére a lapos gyümölcsû fajták érzékenyebbek, továbbá a fehér húsú fajták (pl.: ‘Champion’, ‘Springtime’) általában érzékenyebbek, mint a sárga húsúak. Itt kell megemlíteni, hogy sárga húsúak között is van különösen érzékeny fajta: ‘J.H. Hale’, ‘Redtop’, ‘Sunbeam’, ‘Royal Gold’, stb.). A sárga és fehér húsú csoporton belül is általában érzékenyebbek a késõi érésû fajták, bár kivételek itt is lehetnek (pl.: a sárga húsú ‘Ginared’).



A nektarin nagyobb moníliaérzékenysége a gyümölcshéj sérülékenységével magyarázható, amely az ágdörzsöléskor, jégveréskor és állati kártételnél egyaránt hamar bekövetkezik. A fehér húsú nektarinoknál még fokozottabb a veszély. Viszonylag ellenállóbb fajták a ‘John Rivers’, ‘Fuzalode’, ‘Silver Lode’ és a ‘Nectarose’. A sárga húsú nektarinok közül pedig ellenállóbb a ‘Fuzless Berta’ és a ‘Cavalier’. A moníliafertõzéssel szembeni fajtaérzékenység egységes megítélését elõsegítheti a Bellini et al. (1984) által javasolt skála, ahol a nagyobb számok az erõsebb fogékonyságra utalnak: 1 ‘Harrow Blood’; 3 ‘Loring, Harken’, ‘Harbrite’; 5 ‘Hardired’, ‘Harko’; 7 ‘Babygold 6 ‘Nectared 3’; 9 ‘Stark Earliblaze’.



A kajszi- és õszibarackfajták rövid kocsányú gyümölcsei a termõvesszõkön ülnek, ezért a gyümölcsök moníliás fertõzésébõl kiindulhat az ágak elhalása is, ez a jelenség különösen veszélyessé válhat, amennyiben a részlegesen mumifikálódott gyümölcsöket nem távolítjuk el. Szilvánál a virágon át történõ fertõzés is elõfordul. A ‘Ruth Gerstetter’ fajtánál gyakori kártételrõl számolnak be, ugyanakkor jelentõsebb a sérült gyümölcsök fertõzése által bekövetkezõ kár.



A szilva esetében szintén leszögezhetõ, hogy a gyümölcsök moníliás fertõzését elõsegíti a fajták gyümölcsének sérülékeny héja, a késõi, csapadékos idõszakban történõ érés, valamint a túl sûrû, egymást érõ gyümölcsök. A fajták érzékenységi kategóriákba sorolása Cobianchi és Watkins (1984) rendszere alapján szintén megtörtént (9-es érték jelenti a legnagyobb érzékenységet) (Soltész, 1997).

A védekezés lehetséges formái



A monília elleni védekezés nagyon összetett, és a fentiek alapján egyértelmû, hogy nem korlátozódhat egyszerûen a vegyszerekkel történõ fellépésre. Az ültetvények helyes kialakításával, a faj, majd pedig a fajon belül a fajták megválasztásával is védekezünk. Továbbá sok múlik a metszésen, a megfelelõ gyümölcsritkításon. Sajnálatos, hogy vannak olyan tényezõk, amelyeket nem tudunk kiiktatni, mint például a szélkár. A jégverés ellen védelmet nyújtanak a gyümölcsösök fölött kifeszíthetõ hálók.



A gyümölcsfavédelemben még mindig nagyon hatékony gombaölõ szer a ‘bordói lé’, amelyet rendszerint 1-2%-os töménységben használunk. Az õszibaracknál és mandulánál csak virágzás elõtt, a többi gyümölcsfánál rügyfakadás elõtt alkalmazható, továbbá tavasszal és nyáron megismételhetõ több alkalommal a kezelés. Készítése rézgálicból és mészbõl házilag is történhet. A rézgálic vagy kékkõ kristályos alakban és préselten (mint brikett) beszerezhetõ, továbbá a felhasználandó mész lehet oltatlan égetett mész vagy oltott, úgynevezett ‘szalonnás mész’. Az égetett meszet felhasználás elõtt megoltjuk, amikor 1 kg mészhez 2–3 liter vizet használunk. Végül mintegy 2,5–3 kg oltott meszet kapunk. Ez az úgynevezett ‘szalonnás mész’, mely hordóban vagy gödörben eltartható. Az eltartás alatt az oltott meszet néhány újjnyi víz alatt tartjuk, hogy a kiszáradását megakadályozzuk (ellenkezõ esetben mészkõvé alakul vissza!). A bordói lében a mész rendeltetése az, hogy a rézgálic savanyú vegyhatását közömbösítse, s megszüntesse annak perzselõ hatását (Mohácsy, 1949). Az oltott mészbõl általában ugyanannyira, oltatlan mészbõl félannyira lesz szükség, mint amennyi a felhasznált rézgálic, hiszen kevés mész esetén a permetlé perzselõvé válhat, a túlságosan sok mész viszont rontja a permetlé gombaölõ hatását. Ezért arra kell törekedni, hogy csak annyi meszet használjunk fel, amennyi a savanyú vegyhatás megszüntetéséhez, illetve a lúgosság eléréséhez éppen szükséges. 100 liter elkészítése úgy történik, hogy kimérjük a kívánt erõsségnek megfelelõ mennyiségû rézgálicot (pl. 1 vagy 2 kg), s azt az oldódás gyorsítása céljából összetörjük, majd 50 liter vízben feloldjuk. Közben lemérjük a rézgáliccal azonos tömegû oltott meszet. Az oltott meszet kevés vízzel felhígítjuk, illetve péppé keverjük, majd zsákvászondarabon vagy szitán át egy (100 liternél nagyobb ûrtartalmú) hordóba szûrjük. A leszûrt meszet víz hozzáadásával 50 literre egészítjük ki, majd az így nyert mésztejhez folytonos keverés közben, lassan hozzáöntjük a külön elkészített rézgálicoldatot. Az elkészített bordói lé vegyhatását (pl. lakmuszpapírossal) ellenõrizni kell. Jó a kapott permetlé akkor, ha gyengén lúgos hatású, így a piros lakmuszpapírt megkékíti. Az elkészített bordói levet az elkészítés napján fel kell használni, mert állás közben védõhatása csökken, késõbb perzselõvé válhat. A bordói levet egyes szerekkel keverhetjük, de mészkénlével, kénporral, valamint olajos és szappanos szerekkel nem (Mohácsy, 1949).

A védekezés további lehetõségét nyújtja az õszi és kora tavaszi faápolási munkák során a fertõzött ágrészek és a gyümölcsmúmiák eltávolítása, továbbá azonnali elégetése. A gyümölcsmolyok elleni hatékony védekezéssel csökkentjük a monília fertõzési lehetõségét is. Természetesen számos permetszer áll rendelkezésre, amelyek felhasználhatók, azonban hangsúlyozni szükséges, hogy az õszi és tavaszi lemosó permetezések nélkül (amelyeket a fent említett bordói lével is elvégezhetünk), nem lehet elég hatékony gyümölcsfáink védelme.

Felhasznált szakirodalom:

Mohácsy M (1949): A gyümölcstermesztés kézikönyve.

Atheneum Könyvkiadó N.V., Budapest

Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda, Budapest