Gépi fejés és a tõgygyulladás I. rész

A most következõ cikk a Mezõgazdasági Gépesítési Intézetben végzett kapcsolódó katatások eredményeit, valamint a nemzetközi szakirodalomban található legfontosabb megállapításokat együttesen tartalmazza.



A fejés módja, fejési technológia



Osteras számítása szerint az állomány tõgyegészségügyi gondjait 16–45%-ban a gépi fejéssel és a fejéstechnológiával kapcsolatos tényezõk okozzák. Fell és Richards jelentõsnek találta a következõ tényezõk hatását a tõgygyulladásra: a fejõkészülékek száma, a vákuumszint, a szabályozó szelep mûködése, a vákuumvezetékek szûkületei bonyolultsága, a vákuumszint, a fejõgumi tisztasága, a fejõgumi elhasználódottsága, a pulzátorok hibái, a fejési mûveletek, fals levegõ beszívása a kelyhek felrakásakor, ill. levételekor, a vakfejés idõtartama.



A témával foglalkozók többsége a tõgy jó elõkészítését fontosnak ítéli, – a tõgyek tisztaságától függõen –, azonban törekedni kell a száraz elõkészítésre, amely elsõsorban a tõgybimbókra és azok közvetlen környezetére terjedjen ki (Facsar, Achler és Haschka, Takátsy). Terjedõben van a fejés elõtti bimbófertõtlenítés, elsõsorban az ún. „környezeti baktériumok” fejés elõtti elpusztítása érdekében (Kemp). Az elsõ tejsugarak kifejését a források többsége fontosnak tartja (Achler és Haschka, Bíró). A mûveletet tiszta kézzel végezzük, különben a kézérintéssel átvisszük a tõgypathogéneket az eddig fertõzésmentes tõgyekre, tõgynegyedekre.



A gépi utófejést a szakemberek többsége ma már ellenzi, egyrészt, mert az állat hozzászokik az utófejéshez, és késõbb utófejés nélkül nem adja le a tejet. Másrészt az utófejés növeli a fejési idõt, így a fejõgép hosszabb ideig veszi igénybe a bimbókat, a kelyhek meghúzásakor pedig jelentõs mennyiségû, ún. „fals” levegõ szívódhat a fejõkelyhekbe (Hamann, Bak és Tóth, Glough).



A fejést követõ bimbófertõtlenítés meghatározó jelentõségû a tõgygyulladás megelõzésében, mivel hatásaként csökkent a tõgypatogén csírák száma a bimbók felületén, és ezáltal az új fertõzési arány is csökken (Horváth; Kemp; Bíró).



Whittlestone; Galton et. al.,; Bak és Bolyós; a masztitisz megelõzése érdekében javasolja: a) a jó tõgymasszázst, b) a kevés folyóvizes tõgymosást, c) a próbacsészék használatát, d) a fejõkelyhek azonnali levételét, amint a tejfolyás 0,2 kg/percre csökken, e) a fejés után a tõgybimbók fertõtlenítését hatásos fertõtlenítõ oldatba mártással.



A tõgyfertõzés terjedésénél mind a fertõzött tõgynegyedbõl származó tej, mind a bõrelváltozásokból eredõ váladék igen jelentõs források. A fertõzésátvitel csökkentésének megakadályozására, a közös tõgytörlõ ruhák helyett, az egyszeri használatra gyártott tõgytörlõ papírt ajánlják, vagy a törlõruhák, tehenenkénti, minden fejés utáni kifõzését.



A fejõ kezének hatékony fertõtlenítése igen nehéz. A fertõtlenítõ oldatba mártott kézrõl, törléses módszerrel, a minták 95%-ban mutattak ki staphylococcusokat. Ezért ajánlják, hogy a fejõ gumikesztyût viseljen. (Kingwill; Cowhig)



A fejõberendezés néhány részegységének hatásai



A tõgygyulladás megelõzésének fontos eszköze a fejõberendezés rendszeres mûszeres ellenõrzése, karbantartása, fertõtlenítése (Horváth; Hamann és Reichmuth). A mai fejõberendezések többsége tõgykímélõ kialakítású, a tõgybetegség forrása a hibás üzemeltetés (Noorlander et.al; Tóth és Bak; Németh; Hamann és Mein; Osteras).



A fejõberendezések mûszeres ellenõrzését, karbantartását a nemzetközi normákkal összhangban kell végrehajtani, az eredményeket írásban kell rögzíteni (Tóth; Bak és Bolyós; Márkus; ASAE Standards; ISO Standards).

Baines a tõgypatogén kórokozók terjedésében a hirtelen vákuumingadozásnak tulajdonít nagy jelentõséget. Pier és munkatársai a vákuum káros hatását a tõgybimbón röntgenfelvételekkel bizonyítja.



Tóth megjegyzi, hogy ma, a tõgyegészségügyi munkában a hangsúly a fejés hibáinak kiküszöbölésére esik, ugyanis nincs elegendõ pénz a tartástechnológiai változtatásokra.



A fejõberendezés az új tõgyfertõzések arányát a következõképpen befolyásolhatja (Tóth; Flückiger; Fransworth et. al.,; Nytham; O’Callaghan et. al; Hamann és Mein):



• fel nem derített, fertõzõ tõgygyulladásban szenvedõ tehén teje, szennyezi a fejõkészüléket, és a fejõgumikon maradó tejmaradvánnyal megfertõzi a fejésben utána következõ egészséges teheneket (kontakt fertõzésátvitel),

• adott tehénnél a kórokozókat is ürítõ, beteg, tõgynegyed teje, a fejés során megfertõzi az egészséges tõgynegyedeket (keresztfertõzés),

• a fejõgép rendellenes mûködése vagy helytelen használata a bimbóvégek sérülése miatt, hajlamosítja a tõgynegyedeket a tõgygyulladásra (tõgystressz),

• a fejõkészülékben lévõ, tejrészecskéket, baktériumot is tartalmazó levegõ (aeroszol), tõgyirányú áramláskor, fertõzõ baktériumokat juttathat a tõgybimbó felületére, a bimbómedencébe (tõgyirányú áramlás fertõzésátvitele).



Katona két hazai tehenészetben végzett vizsgálatai szerint a gyakori véres tej oka az ott használt fejõberendezésben mért, 72–74 kPa vákuum volt. Hasonló eredményekre jutott Murphy; továbbá Neave et. al; Brandsma et. al. is.



Bánházi és Schmidt et. al. szerint a tejvezetékek belsõ átmérõje, hossza, a kollektor vagy más szerkezeti részek áramlástanilag helyes kiképzése, a fojtóhatást okozó szûk keresztmetszet vagy turbulenciát okozó törések a vákuumesést lényeges mértékben befolyásolják. Az egyes szerkezeti elemek vákuumesést eredményezõ szerepe a nagyobb folyadékáramlás (nagyobb fejési sebesség) esetén fokozottabban jelentkezik.



Thiel et. al., Sörensen, Stanley et. al. szerint, a tejvezetékes fejõberendezés olyan dinamikus rendszer, amelyben az állandóan váltakozó tej- és levegõáramlás ellenére lehetõleg állandó nyomásviszonyokat kellene fenntartani. Ez csak akkor érhetõ el ha a berendezés egyes részei, a vákuumszivattyú, légtartály, szabályozó szelep, pulzátor, a tejmérõ, a tejtömlõk átmérõje, a tejcsapok rendszere, tejvezeték, tejgyûjtõ, tejszivattyú és a kollektor levegõbeeresztõje a fejt állomány tejleadásának megfelelõen méretezett.



Noorlander kimutatta, hogy a tejvezetékes fejõgéppel fejt tehenek teje lényegesen nagyobb sejttartalmú volt, mint a sajtáros gépekkel fejt tej. A tõgy egészségi állapota és a vákuumstabilitás közötti összefüggést számos sajtáros és tejvezetékes fejõberendezéssel felszerelt gazdaságban is megállapították. Szoros korrelációt talált a masztitisz-próbák eredménye és a vákuumingadozás között. Minél nagyobb volt a vákuumingadozás az üzemben levõ berendezésben, annál több volt a pozitív masztitiszreakciót adó tehén.



A pulzátor-jelleggörbe alakját a pulzátor szerkezeti sajátosságai, elsõsorban a levegõt átbocsátó keresztmetszetek határozzák meg. Bánházi vizsgálatai szerint a jelleggörbe módosul, ha a pulzátor beállítása és a beépítési mód megváltoztatásával a pulzátortér térfogata változik. A tejtérbeli vákuumgörbét a pulzátor nyomásváltozásának jellegén kívül a fejõgumi rugalmassága, a készüléken keresztül áramló folyadék mennyisége, az áramlásban részt vevõ terek (fejõkehely tejtere, a kollektor tejtér) nagysága, a levegõbeáramlás mértéke és más tényezõk befolyásolják, de a pulzátor jelleggörbéje ebben kiemelkedõ szerepet játszik.



Noorlander különbözõ gazdaságokban tõgygyulladást gyakrabban állapított meg ott, ahol a pulzátorok hibásak voltak. Ezekben a gazdaságokban a tõgyegészségügyi helyzet új pulzátorok üzembehelyezésével megjavult. A hibás pulzátorok diagramja azt mutatta, hogy a szívásütem rövid volt, a szorító ütem hosszú, az ütemek közötti átmenetek pedig igen élesek voltak. A nyomásátmenetek megfelelõ beállítását hangsúlyozzák mások is (Whittlestone; Tóth; Mein et. al, Mein et. al.)



A szívási ütem meghosszabbítása, a tõgybimbók nagyobb mechanikai terhelésével jár együtt. Minél hosszabb a szívás, annál rövidebb a bimbó hegyének és felületének tehermentesítése a vákuumhatás alól. A 66/33%-os szívás/szorítás ütemben mûködõ fejõgépek esetén a tõgybimbók hegyében vérpangást, tömött állományt, ill. a tõgygyulladások gyakoribb fellépését figyelték meg (Whittleston). Bratlie és mtsa szerint az általuk használt fejõgépeknél a szívás/szorítás 80/20% volt és ezek a tõgyfelületen mikroszkóposan felismerhetõ elváltozásokat nem okoztak. Egyes tehenek bimbómedencéjében azonban pontszerû vérzéseket találtak a levágás után (Whittleston és Olney).



A fejõgép percenkénti ütemszáma sem közömbös a tõgy egészségére. Több szerzõ egybehangzó véleménye szerint 45–60 percenkénti ütemszám nem káros a tõgyre. A percenkénti 60–75-ös ütemszám tõgybimbó-elváltozásokat és a tej sejttartalmának emelkedését okozta. Ha az ütemszám 110-re emelkedik, a tõgybimbók felületén nagyobb mechanikai terhelés érvényesül. Ebben az esetben az ütemek közötti átmeneti szakaszok megnõnek, az ütemváltások erõteljesebbek lesznek, a vákuum a tõgybimbó alatti térben jelentõsen csökken, az állatok fejés közben nyugtalankodnak, fájdalmat jeleznek (Whittlestone és Olney; Bratlie at. al,.).



Tóth szerint a fejõgumi kívánatos belsõ átmérõje 22–24 mm. Noorlander a fejõgumi átmérõjének optimumát 19 mm-ben jelöli meg. A gyakorlati szakemberek a nagyobb méretû gumikat választják szívesebben. Ezeknek a tágabb gumiknak nagyobb ugyan a szívóhatásuk, de a tõgy szöveteit sokkal jobban terhelik (Tóth).



Bizonyos típusú fejõgumik használata esetén a tõgygyulladások gyakrabban fordulnak elõ, mint másoknál. Dodd és mtsai szorosan illeszkedõ, rugalmas, extrudált fejõgumit és egy kevésbé rugalmas és nagyobb belsõ átmérõjû-, keményebb szájadékú formagumit hasonlítottak össze. Az utóbbi több tõgygyulladásos esetet idézett elõ. Katona vizsgálataiban a halmozottan jelentkezett tõgygyulladások és a kóros tõgybimbó-elváltozások egyik faktorát a deformált fejõgumikban találta meg.



A tõgygyulladást kiváltó tényezõk között a fejési higiénia szabályainak be nem tartása is szerepet játszik. Ha a fejõ nem ismeri kellõen a fejõgépet vagy a gépi fejés egymás utáni munkamûveleteit nem végzi el, ez végül is a tõgy károsítását és egyben a termelt tej minõségi és mennyiségi csökkenését eredményezi (Tóth; Sandholm et.al.; Murphy).



Weigt és Frerking két, súlyos tõgygyulladásjárvány lefolyását ismerteti. Kiderült, hogy a rosszul tisztított fejõgépek okozták a tõgygyulladást. A beteg tõgynegyedekbõl azonos kórokozókat tenyésztettek ki, mint a fejõgép egyes részeibõl. Tapasztalataik szerint a fejõgumi szájrésze a karima alatt, a rövid tejtömlõ, a kollektor a hosszú tejtömlõ a tõgygyulladást okozó csírák „lakóhelye” lehet.



Kunter megállapítja, hogy a tehenészeti dolgozók szakmai nevelésével, a tisztaságra és a gondos munkára való oktatásukkal is foglalkoznunk kell. A képzetlen fejõszemélyzet a fejõgépek révén a tehenek tõgyegészségügyi helyzetét, így a tej minõségét is veszélyezteti.



A vakfejés, amely gyakran beteggé teszi a tehenet, bekövetkezhet:



•  ha az elsõ tõgynegyedek tejhozama kisebb (mint a hátsóké), ezért szimmetrikus fejésnél az elsõ tõgynegyedekben relatív vakfejés alakul ki (Tóth),

•  helytelen munkaszervezés vagy hanyagság miatt a fejõ a kelyheket a tõgyön hagyja, miután a tej már kiürült valamennyi tõgynegyedbõl (Düring; Tóth),

•  vakfejés kialakulhat a tõgy teljes kiürülése alatt is. A fejés végén, amint a tejfolyás mérséklõdik, a bimbók jobban beszívódnak a kelyhekbe. A fejõkelyhek felcsúszása a tõgybimbókon a fejõkészülék (a kollektor) súlyától, a fejõgumi alakjától, méretétõl függ (Horn és Wichcox; Noorlander et. al.,; Tóth,).

Dodd és mtsai vizsgálatai során az elsõ laktációban lévõ tehenek egy csoportját négy percig, a másik csoportját nyolc percig fejték. A tõgygyulladásos esetek a 8 perces csoportban sokkal gyakrabban fordultak elõ, jóllehet a 4 perces csoport teheneit a rövid fejési idõ alatt nem is fejték ki tökéletesen.



A kutatók egész sora (Rehm; Kunter; Dodd et. al) hangsúlyozza a bimbó hegyén tapasztalható elváltozásoknak, a bimbócsatornahám kitüremkedésének, a bimbó elszínezõdésének nagyobb gyakoriságát a sûrûn megismétlõdõ és hosszabb ideig tartó vakfejések hatására. A vakfejésnek kitett tõgybimbókban bõvérûséget és szöveti vizenyõt találtak (Hamann;). Ezenkívül a bimbócsatorna hámrétegének a megvastagodása is valószínûleg a vakfejés következménye. Feltételezik, hogy ennek a behatoló csirákkal szembeni védekezésben van szerepe. Ha a tõgyet erõsebben terhelik fejõgéppel, akkor a hámréteg nagyobb mértékû pikkelyes leválása észlelhetõ. Baier vizsgálatai szerint vakfejés hatására a tej sejtszáma nõ.



Az utófejés automatizálásának elveit Frommhold és Wehowsky részleteiben is ismerteti. A hibás automatizálás hatásait Hillerton és Winter elemzi.



A gépi fejés során a tõgy szakszerû tisztítása és fertõtlenítése a tõgygyulladások megelõzése szempontjából igen fontos. Ezzel a tej mikróbás szennyezettségét és a fejés alatti fertõzésátvitel esélyét lehet csökkenteni (Katona; Ivancsics et. al.,; Pankey et. al.,; Wesen és Schultz).



Hopkirk a fejõkészülék légbevezetõ furatának eltömõdése következményeként a tejben a leukociták növelt mennyiségét és a tõgygyulladás növekedett arányát tapasztalta.