Alternatív gyephasznosítás lehetõségei – Farmszerû szarvastartás

Anélkül, hogy részletesen taglalnánk ezek lényegét, megállapíthatjuk, hogy olyan termelési folyamatokat kell a jövõben elõnyben részesítenünk, amelyek egészséges, biztonságos élelmiszerek elõállítását teszik lehetõvé, de egyben szolgálják a környezeti értékeink, kultúránk, hagyományaink megõrzését is. 



Meglepõ, hogy ezeknek a szempontoknak kiválóan megfelel a gímszarvas és a dámvad tenyésztése. Hazánkban õshonos fajokról van szó, amelyek az évezredek során tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, ellenállókká váltak a betegségekkel szemben.



Nem új keletû, hogy az ember vadállatokat kerítések mögött szaporítson, de az mindenképpen szokatlan, hogy mezõgazdasági területek hasznosítására használja õket. Ez a folyamat alig néhány évtizede kezdõdött Skóciában és Új-Zélandon, ma már a világ számos országában kedvelt gazdálkodási forma.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a gímszarvasra és a dámvadra esett a választás, melyek azok a tulajdonságok, amik ilyen értékessé teszik õket az ember számára?



1. Faji sajátosságok



A farmokon elõállított szarvas, dám és vaddisznó hús illetve a belõle készített termékek beltartalmuk  és minõségük tekintetében egyaránt megfelelnek a legigényesebb fogyasztási elvárásoknak, mert húsuk légyegesen kevesebb zsírt, több fehérjét és ásványianyagot tartalmaz mint a legtöbb háziasított állatfaj húsa.



A végtermék elõállítása gyepre alapozott tartással, természetes takarmányok felhasználásával, hormonok, antibiotikumok, vegyszerek nélkül történik.

A szarvasfélék jó hatásfokkal értékesítik az értékes takarmányokat.

Kiváló a vágási kihozataluk (58–62%), jó az értékes húsok aránya és hosszú idõn keresztül megmaradnak ezek a kedvezõ tulajdonságok.



Zsírosodásra nem hajlamosak, a képzõdött zsírtartalék a hasüregbe, illetve a bõr alá és nem az izomkötegek közé rakódik le, így a feldolgozás során könnyen eltávolítható.



A betegségekkel szembeni ellenállóképességüknek, fejlett immunrendszerüknek köszönhetõen gyógyszerek alkalmazására ritkán van szükség.



A tartás és feldolgozás technológiáinak változtatásával a rendszer alkalmassá tehetõ biotermék vagy kósertermék elõállítása.



A zárttéri nagyvadtenyésztés kielégíti a minõségi termék-elõállítás követelményeit, hiszen a termelés teljes folyamata kontrolálható, az állatok állatorvosi ellenõrzés alatt állnak, feldolgozásuk szigorú higiéniai elõírások betartásával történhet.



Nem szükséges az istállózott tartás még télen sem (nem jelentkezik a környezetet szennyezõ nagy mennyiségû trágya), gondozásuk, tartásuk nem igényel jelentõs munkaerõt.



A szarvasok látványa turisztikai vonzerõvel bír, ez a gazdálkodási tevékenység bekapcsolható az agroturizmusba.



A szarvasfélék bõre kiváló minõségû, fontos bõripari alapanyag.

Hazánk gímszarvas- és dámvad-állományának minõsége messze földön híres, nincs szükség tenyészállat importra.



A gímszarvas és a dámvad is csapatállat, így lehetõség van az üzemszerû tartásra.



Ezeknek a kedvezõ tulajdonságoknak köszönhetõ, hogy az elmúlt két évtizedben a világ számos országában terjed a gímszarvas és a dámvad tenyésztése.

2. Európai helyzetkép



Európa legtöbb országában lehetõség van arra, hogy a termelõk közvetlenül a farmról értékesíthessék termékeiket a vásárlók részére. Így kerül piacra a szarvashús termelés 80%-a!!! Ezzel a módszerrel 40–50%-kal magasabb árat érnek el a gazdák, mintha feldolgozóknak, kereskedõknek értékesítenék.



Jól jár a termelõ, mert nála csapódik le a termék haszna és jól jár a vevõ, mert megismerheti a termék elõállításának helyét, módját, körülményeit, biztos lehet abban, hogy kiváló minõséget kap és saját országának termékét fogyasztja, saját országának termelõjét segíti. Ezért hajlandó többet fizetni!  A Magyarországon tapasztaltakkal ellentétben az állam és a hatóságok segítik és támogatják a termékértékesítésnek ezt a módját. (1. táblázat)

3. Telep bemutatása, terület, létszám



A Bõszénfai szarvastelep mintegy 300 hektáron helyezkedik el és 41 legelõszektorból áll. A kertek mérete 3–5 ha között változik, de vannak 15–20 hektáros területek is. (2. táblázat)

A kora tavaszi állományra vetítve 3–4 gímszarvast tartunk hektáronként, ami lehetõvé teszi, hogy kedvezõ idõjárás esetén, szénát is készítsünk a területen.

A földek minõségét tekintve gyenge adottságokkal rendelkezünk, hiszen a humusztartalom alig éri el az 1%-ot, a PH 4,5–6 között változik, nehezen mûvelhetõ, kötött talajok. Az elmúlt években végzett felújításoknak és a rendszeres legeltetésnek köszönhetõen jelentõsen javult a növényzet összetétele, nõtt a pillangósok aránya. A terület közel ötven százalékán õsgyep található. A gyepek ápolása a rétboronálásból és a tisztító kaszálásból áll. A szárazság okozta nehézségek elkerülése érdekében, megkezdtük az õszi talajlazítást és felülvetéssel tovább kívánjuk növelni a pillangósok arányát. Az utóbbi két évben már nem használunk semmilyen mûtrágyát, vagy vegyszert a legelõkön.



4. Termelési adatok



A szaporulati mutatók kielégítõnek nevezhetõk, a háromévesnél idõsebb tehenek esetében 85–88% a választott borjak aránya. Sajnos nem ilyen kedvezõ a fiatal, 2–3 éves teheneknél, alig éri el a 60%-ot. Ez minden bizonnyal arra vezethetõ vissza, hogy nem tudjuk egész évben biztosítani a kiváló minõségû, könnyen emészthetõ legelõt az állatok számára. A borjak életük elsõ hónapjaiban 300–350 grammot gyarapodnak, választáskor – hat hónapos korban – 65–70 kg-ot nyomnak. Éves korukra érik el a legideálisabb vágási testtömeget, amely 110–120 kg. Egy kifejlett szarvastehén 130–140, egy szarvasbika 250–300 kg.

5. Beruházás költségei



A legjelentõsebb költséget kétség kívül a kerítés jelenti. A jól megépített kerítés azonban elengedhetetlen, mert nemcsak az állomány kezelését, tartását teszi lehetõvé, a vagyonvédelem szempontjából is fontos. A kertek kialakításakor arra kell törekedni, hogy a természetes körülményekhez hasonló élõhelyet tudjunk biztosítani az állatok számára. Kedvezõ, ha a legelõkertekben találhatók árnyékadó fák, természetes vízfolyás, a téli szelektõl védett területek. A területek nagyságát úgy kell megválasztani, hogy az egy csapatban tartott 30–35 kifejlett egyednek és szaporulatának 10–14 napra elegendõ táplálékot biztosítson. Csapatonként kedvezõ esetben három legelõkertet kell számítani, így megoldható a területek pihentetése, esetleges kaszálása is. Az elválasztó kerítések lehetnek alacsonyabbak, mint a külsõk. A jól megépített és karbantartott kerítések 25–30 évig betöltik szerepüket. Jelenlegi bekerülési költségük – megközelítõen 2000 Ft/fm.



Ezenkívül szükség van még kapukra, etetõ-, itató-helyekre és egy kezelõrendszerre. Ezek költségei a helyi adottságoktól függnek. Nem kell azonban pénzt költenünk az istállózott tartásra, bonyolult technológiai berendezésekre.

6. Üzemeltetés költségei



A mûködtetés költségei közül a legjelentõsebbek a takarmányozási költségek. Tekintettel arra, hogy kérõdzõ vadfajról van szó, jelentõs mennyiségû tömegtakarmányt kell biztosítanunk az állatok számára. A vegetációs idõszakban viszonylag könnyû dolgunk van, ha van csapadék. Ilyenkor az állatok szinte kizárólag a legelõn élnek. Szárazság esetén, vagy rossz termõhelyi viszonyok között szükség lehet némi szemestakarmány etetésére is. Ilyenkor általában 0,8–1,5 kg gazdasági abrakkal kielégíthetõ a tápanyagigény. Téli idõszakban célszerû lédús erjesztett takarmányokra alapozni az etetést, amelyet 1-2 kg kukoricával egészíthetünk ki. A mai árakon számolva, ezek a tételek évente 13 000–14 000 Ft kiadást jelentenek egyedenként.



Elenyészõnek mondhatók a gyógyszerköltségek, hisz évente egy-két alkalommal kell csak kezelni az állatokat tüdõ- és bélférgesség ellen.  A többi állattenyésztési ágazathoz viszonyítva alacsonynak mondható a bérköltség is, mivel nem kell nyírni, körmölni, termékenyíteni, elletni, rendszeresen kezelni az állatokat. Télen a rendszeres napi etetést, állományellenõrzést 1 000 egyednél két dolgozó végzi. Nyáron a kiegészítõ abraketetést és területellenõrzést egy ember is kényelmesen el tudja látni. Nagyobb szervezést és szakértelmet igényelnek az évente két-három alkalommal végzett kezelések. Ekkor két-három embernek kell részt venni a munkában. Közalkalmazotti munkaviszonyban ezeket a feladatokat, egy állatra vetítve – évente 7000–8000 Ft bérköltséggel tudjuk megvalósítani. Tapasztalataink szerint magángazdaságban 15–18 ezer Ft, intézményünkben 25–30 ezer Ft az egy állatra vetített költség évente.

7. Bevételi lehetõségek



Az értékesítések terén sajnos rosszul állunk, mert a Magyar Hatóságok által képviselt álláspont nem teszi lehetõvé a közvetlen értékesítést, ezért a hústermelési célú tenyésztés nem lehet rentábilis. Jelenleg az egy kilogramm zsigerelt tömegre vetített felvásárlási ár 300–350 Ft között változik, ami gyengébb még a botrányosan alacsony sertés felvásárlási árnál is.



Az elmúlt években – az alacsony árak és az uniós szabályok miatt – megszûnt a barkásagancs-termelési lehetõség is, bár a távol-keleti gyógyászati kultúrák egyik fontos gyógyszeralapanyaga a szarvasbika fejlõdésben lévõ agancsa.

Az õsi kínai gyógyászat szerint a pantokrin (a barkásagancsból kivont hatóanyag) általános erõnlétjavító, roboráló szer.



Ami a farmok fennmaradását biztosítani tudja, az jelenleg az élõállat-értékesítés. Belföldre és külföldre egyaránt lehet gímszarvasokat eladni, bár ez a piac sem korlátlan. A bõszénfai gazdaságban egy olyan összetett rendszert szeretnénk kiépíteni, amely lehetõvé teszi a gímszarvas széles körû hasznosítását. Ennek megfelelõen foglalkozunk vadaskerti vadgazdálkodással, vadásztatással, tenyészállat-elõállítással, vadhúsfeldolgozással, erdõgazdálkodással, növénytermesztéssel, lótenyésztéssel és turisztikával. Ezek az ágazatok egymásra épülnek, erõsítik egymást.

8. Farmlétesítés



A vadászati célú területek bekerítését az LV. vadászati törvény szabályozza, a tenyészkertek létesítésével azonban nem foglalkozik ezekben az esetekben az illetékes állategészségügyi hatóság, az illetékes önkormányzat – amennyiben erdõ is van a területen –, az erdészeti szolgálat, természetvédelmi oltalom alatt álló területek esetében a Természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges. A megyei vadászati hatóság részére bejelentési kötelezettség van.

9. Várható tendenciák



Az elmúlt évtizedekben alaposan megváltoztak az Európában élõ emberek életkörülményei. Ma már szerencsére nem az a kérdés, hogy jut-e kenyér az asztalra vagy sem, hanem az, hogy mit kell ennünk annak érdekében, hogy az elõnytelen életforma káros hatásait mérsékelni tudjuk. Az urbanizáció, a mozgásszegény életforma, az egyre nagyobb mértékû stressz arra kényszerít bennünket, hogy változtassunk – az étkezési szokásainkon is. A világ fejlett országaiban növekszik az igény a száraz, egészséges környezetbõl származó termékek iránt. Mint ahogy azt korábban már láthattuk, a szarvasfélék húsa megfelel ezeknek az elvárásoknak, ezért a nyugat-európai országokban fokozatosan nõ a vadhúsfogyasztás, ennek megfelelõen a szarvashús-elõállítás is. Reményeink szerint a közeljövõben a fejlett társadalmakhoz csatlakozhat hazánk is, amely talán majd egyre szélesebb fogyasztói réteg számára teszi elérhetõvé ezt a kiváló minõségû terméket és ezáltal egyre többen foglalkozhatnak ezzel az érdekes gazdálkodási formával.