MENÜ

A feketebodza - Érdekességek, hasznos tudnivalók nem csak termesztõknek

Oldalszám: 43
Dr. Sipos Béla Zoltán 2014.05.27.

A magyarországi feketebodza-ültetvények területe hihetetlen ütemben gyarapodott az utóbbi évtizedben. 1998-ban a 200 hektárra becsült felület 2001-ben hivatalos adatok szerint már 1600 hektárra nõtt, 2005-ben pedig úgy véljük, hogy eléri a 2600–2800 hektárt.


 

Sajnos sok termesztõ „terem az magától mindenhol” felfogással létesített viszonylag olcsón ültetvényt, ami keserû csalódásokhoz vezetett. Ennek a felfogásnak az szolgáltatott alapot, hogy hazánkban a feketebodza õshonos növény. A szélsõséges talajok kivételével valóban mindenhol „megél”, de az igazán szépen díszlõ, bõven termõ egyedek csak üde, humuszban gazdag termõhelyeken találhatók. Ültetvénylétesítéskor ezeket a tényezõket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ugyanolyan gondossággal kell kezelni, mint a már régebben termesztett gyümölcsfajokat. Az viszont igaz, hogy ápolása egyszerûbb, jövedelmezõsége ültetésre csábít.

 

A FEKETEBODZA HASZNOSSÁGAI

Gyógynövény

Ahol a Földön megterem, ott szinte mindenki ismeri a feketebodza-virágtea gyógyító hatását megfázáskor. Kitûnõ izzasztó, enyhe vizelethajtó. A növény levelébõl, kérgébõl, gyökerébõl készült fõzet reumás testrészek borogatására ajánlott, sõt szembetegségek kezelésére is ismert. A kisajtolt bogyók leve kékes lila színfestékként réges-régen szintén közkedvelt volt, bõr, fa, textil, sõt hajfestésre is. Napjainkban a természetes ételszínezékek között rangos helyet foglal el. Az is közismert, hogy az érett termésbõl készült lekvárnak enyhe hashajtó hatása van.

 

Jó tudni

A botanikai leírásokban mind a feketebodza (Sambucus nigra), mind pedig a gyalogbodza (Sambucus ebulus) termése mérgezõnek van feltüntetve. A növény minden nyers része tartalmaz egy olyan vegyületet (szambunigrin), ami az arra érzékeny fogyasztóknál hasmenést és hányást okozhat. Az érett termésben kevés a szambunigrin, ráadásul hõre nagyon érzékeny vegyület, már 50 °C-on gyakorlatilag lebomlik! A feketebodza-termékek mindegyike fõzéssel készül, kivéve a hidegen készített bodzavirág-italt. Ezért tanácsos a virágokat leforrázni, és úgy készíteni belõlük italt, vagy szörpöt.

Székrekedés ellen egyes vidékeken ma is fõznek lekvárt gyalogbodzából. A lekvár hashajtó hatása valószínû, hogy nem a szambunigrintõl van, hanem a magolajtól. A feketebodza magja – feltehetõen a gyalogbodzáé is – viszonylag nagy mennyiségû olajat tartalmaz, ami a tapasztalatok szerint erõteljes hashajtó hatású.

 

Dísz- és hasznos kerti növény

Mint dísznövény szoliternek ültetik, de kevesen tudják, hogy nyírott sövénynek is kiváló növény. Termését a madarak és a baromfifélék szívesen fogyasztják. Formája, dús hófehér virágzatai (1., 7. ábrák), változatos levélformái és színein túl, szívesen látott növény a vidéki udvarokban az istállók és az illemhelyek környékén. Ennek feltehetõen az az oka, hogy egyes megfigyelések szerint a levelek kellemetlen illata távol tartja a legyeket, riasztja az egereket, és a vakondokat is. (Az ilyen élõhelyek egyben tápanyagigényére is utalnak!)

 

Jó tudni

Vakondriasztónak úgy ajánlja egynéhány szakirodalmi forrás, hogy a vakondtúrásba dugjunk egy-két hajtást, vagy levélcsomót. A feketebodza nagyon jól szaporodik zölddugványozással is, és lehet, hogy ha magára hagyjuk a vakondriasztó hajtásokat, szép bodzabokraink lesznek. Az egérriasztás feketebodzával feltehetõen hibás megfigyelés, mert ha igaz lenne, akkor a füvesített sorközû feketebodza ültetvényekben – például Ausztriában nagyon sok helyen – a mezei pocok nem okozna jelentõs kárt a gyökérzet megrágásával.

 

Élelmiszerek nyers-, kiegészítõ-, és adalékanyaga

A virágok hasznosítása gyógyteaként szinte mindennapos. Ételek is készülnek belõle önállóan (édes palacsintatésztába mártva kirántva), vagy ízesítõként édes süteményekbe, italokba. Újabban az ivólégyártók és a cukrászok is felfigyeltek a feketebodza virág hasznosságára (bodzavirágital, bodzafagylalt).

Mint korábban már szó volt róla a bogyók kisajtolt leve kiváló hosszan megmaradó – szinte kimoshatatlan – természetes festék. A gyümölcslé-sûrítmény már kis mennyiségben is hatásos színezék szörpökhöz, lekvárokhoz, egyes alkoholos, illetve alkoholmentes italokhoz. Ezen kívül a termésbõl gyakorlatilag minden készíthetõ, ami gyümölcsbõl elképzelhetõ: ivóléfélék, lekvár, bor, pálinka, aszalvány (gyümölcsteákba, joghurtokba) stb.

A feketebodza színanyaga antocianin, és mint ilyen jelentõs antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. A színanyagból készített koncentrátumok felhasználása nem csak az élelmiszeriparban, de a gyógyászat területén is jelentõssé válhat.

 

Jó tudni

Nem mindegyik feketebodza gyümölcse festõlevû, egyeseknek csak a héjában van színanyag, ugyanúgy, mint a kékszõlõk esetében. Csontfehér termésû feketebodza is van! Ezért nem tartom helyesnek a feketebodza név helyett a „festõbodza” elnevezést használni.

 


 

 

 


 

Jövedelmezõen termeszthetõ gyümölcsfaj

Ez a kijelentés napjainkban elég merésznek tûnik, hiszen több évre elõre megbecsülni valamilyen termék jövedelmezõségét, nagyon merészségre vall. A feketebodza termesztése egyértelmûen egyszerûbb, olcsóbb, mint a legtöbb gyümölcsfajé, vagy a szõlõé. Az átvételi árakkal a termesztõk tisztába vannak, és annak ellenére, hogy az idén 50–65 forintért lehetett eladni 1 kg termesztett feketebodzát, bizonyára jobban jártak a bodzások, mint a szõlõ-, az alma-, vagy egyéb gyümölcstermesztõk.

 

A termesztés buktatói

Termõhely

A feketebodza sekélyen gyökeresedik, nagyon levegõigényes. Belvízveszélyes, lefolyástalan területekre nem szabad telepíteni, mert 1–2 napos vízborítást sem bír ki a gyökérzet, a növény megfullad! Sülevényes, tápanyagszegény talajon nem terem kielégítõen, a talaj humusztartalma legalább 1% legyen.

Fajtaválaszték

Magyarországon jelenleg hivatalosan csak az osztrák Haschberg fajta telepíthetõ árutermõ ültetvényben. Ezt a fajtát a klosterneuburgi kutatók szelektálták a Duna árterén élõ vad egyedek közül.  Ilyen szelekciót dr. Porpáczy Aladár irányításával már a 70-es évek végén végeztek a fertõdi kutatók, de sajnos az általa kiválasztott egyedek közül egy sem lett államilag elismert fajta. Ez azért is kár, mert a hazai ültetvényekben csak a Haschberg  fajta van, emiatt gyakorlatilag az egész ország területérõl 1 hónap alatt kell betakarítani a feketebodzát. Ez a dömping óriási terheket ró a szedõkre, szállítókra, felvásárlókra. Mindenképpen szükség lenne korábban – augusztus elején érõ – fajtákra, a szüretidõ széthúzása miatt. Mindenképpen nagy termõképességû, magas szárazanyag- és színtartalmú fajtákra van szükség (2. ábra). Azok a típusok, amelyek bogyói az álernyõn belül nem érnek egyszerre, éréskor peregnek, szóba sem jöhetnek (3. ábra). Jelenleg kísérleti megfigyelés alatt vannak a hazai szelekcióból származó kiváló tulajdonságokkal rendelkezõ fajtajelöltek, valamint a külföldi fajtákból az ígéretesek. Hogy ezek mikor kapják meg az állami fajtaminõsítést, az elsõsorban nem a kutatókon múlik.

 


 

Jó tudni

 


 

A Haschberg sok tekintetben kiváló fajta (9. ábra). Jó az együttérése, bogyói nem nagyon peregnek. A túlterhelésre viszont érzékeny, valószínû ugyanúgy, mint a többi fajta is. Az viszont téves adat, hogy tányérjainak súlya eléri az 1 kilógrammot! Ekkora átlagsúlyú „tányért” hazánkban még senki sem mért. Az elõfordult, hogy az elsõ termések között volt néhány 40–60 dkg-os is, de a termõre fordult ültetvényekben a 10 dkg-os átlagsúlyú tányér a jellemzõbb. Feltehetõen a hivatkozott eredeti szakirodalmi forrásban tévesen írták az 1 kg-ot.

 

Koronaforma, tenyészterület

A feketebodza természetes alakulása a bokor (4. ábra).

 


 

A bokornak nagyobb a tenyész-területigénye, nehezebben kezelhetõ (metszés, növényvédelem, betakarítás, talajmûvelés), de kísérleteink szerint többet terem, mint a törzses formák. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni ha a feketebodzát törzses formára neveljük. A törzses koronaforma mûvelhetõsége egyszerûbb, kinevelése viszont bonyolultabb, a törzsnevelés idõszakában támberendezésre van szüksége.

 


A törzses formák közül a törzses fej (5. ábra) és a  törzses vázkaros (6. ábra) az elterjedtek. A vázkaros kinevelése kissé több szakértelmet igényel, de termõkorban egyszerûbben metszhetõ, szellõsebb korona alakítható belõle. Ezzel szemben a fejforma könnyebben  alakítható, de sûrûsége miatt nehezebben metszhetõ.

 


 

A törzses formára nevelt feketebodza rövidebb életû, mint a bokor, mert nem tud – illetve nem hagyjuk – a tõsarjakból felújulni. A 25 éves ültetvényben (8. ábra) már erõteljesen lecsökken a hajtásnövekedés, ezáltal a termésmennyiség is jelentõsen visszaesik.

 


 

A tenyészterület a Haschberg  esetében 5,5–6 m sortáv, és 3,5–4 m tõtáv közötti, a talajtípustól függõen.

 

Jó tudni

A növényenkénti 12–15 termõvesszõ meghagyása csak a legjobb talajviszonyokon, és fegyelmezett, magas színvonalú termesztéstechnológia mellett engedhetõ meg. Ellenkezõ esetben nem lesz megfelelõ számú hajtásunk a következõ évi terméshez!

 

Növényvédelmi tanulságok

Az a vélemény, hogy a feketebodzának viszonylag kevés károsítója van, nem nagyon cáfolható.

 


 

A legismertebbek a levéltetvek (10. ábra), amelyek a hajtások szívogatásával gyengítik a növényt, ürülékükkel szennyezik a virágzatokat és a termést. A levéltetvek ellen viszonylag könnyû védekezni, sokszor elegendõ a gyérítést rábízni a katicabogarakra és a fátyolkákra. Nem kell azonnal a permetezõgéphez nyúlni.

Sokkal nagyobb kárt okozhat az amerikai fehér medvelepke. A sûrû lombozat miatt rendszerint már csak akkor vesszük észre, ha tarra rágott néhány hajtást. Elpusztításuk terméséréskor csak fizikai úton lehetséges, hiszen ebben az idõben már nem végezhetünk vegyszeres védekezést.

Olyan ültetvényekben ahol, például lucerna volt az elõvetemény, és nem végeztek talajfertõtlenítést, nagyon nagy károkat okozhat a vetési bagolypille vagy a májusi cserebogár lárvája (pajorok) már az ültetés évében, de akár idõsebb korban is. A gyökerek, vagy a gyöktörzs megrágását a lomb korai, rendellenes elszínezõdése is jelzi. A levéllemez püspöklila, bíbor színûvé válik (11. ábra).

 


 

Nagyvadas területen hideg, havas idõjárásban gyakran elõfordul, hogy a vadak lerágják a vesszõk csúcsrügyeit, illetve agancsváltáskor ledörzsölik a növények kérgét (12. ábra).

 


 

Ausztriában már régen ismert volt a feketebodza baktériumos betegsége, bár tudomásunk szerint ott nem okoz olyan nagy károkat, mint Magyarországon. A fertõzést egy-egy hajtás elszáradása jelzi, vagy súlyosabb esetben a növény tavasszal nem hajt ki, elszárad. Gyakori, hogy a növény nem pusztul ki, tõsarjról felújul. A fertõzést a törzs elszínezõdése, a kéreg felrepedése jelzi (13., 14. ábrák), a lefejtett kéreg alatt a farész is barnul, kellemetlen szagot áraszt. A baktériumot nem sikerült az eddigi vizsgálatok során beazonosítani.

 


 


 

Jó tudni

A vadállatok ellen az egyik legbiztosabb védekezés a terület bekerítése. A kerítés azonban megsérülhet, az alacsony fonatot az õz és a szarvas könnyedén átugorja, a nyúl lukat kapar a háló alatt. Az esetleges károk enyhítésének érdekében a kertbe tévedt vadakat kergessük ki, vagy vadásztassuk le, a kapukat minden esetben zárjuk. Hetente legalább egyszer ajánlott ellenõrizni a kerítés állapotát és hogy van-e vad az ültetvényben. Tapasztalatok szerint nagyon jó vadriasztó szer a híg sertéstrágya. Ezzel kéthetente befröcskölve a kerítést és a szélsõ növényeket nagyon jó eredményt lehet elérni.

A baktériumos törzset minél gyorsabban le kell vágni és megsemmisíteni. A vágóeszközöket idõnként fertõtlenítsük, a nagyobb sebeket sebkezelõ anyaggal vonjuk be. A baktériumos törzspusztulás azokban az ültetvényekben okoz nagyon nagy kiesést, ahol a minél több termés reményében nyakló nélkül nitrogéntrágyáztak. Az évi 100–150 kg/ha nitrogén (hatóanyag) bõven elegendõ az akár 10–12 tonna/ha termés kineveléséhez, a többi tényezõ mellett. Azokban az ültetvényekben ahol már szeptember végén befejezik a metszést, õsszel és tavasszal is végeznek rezes lemosó permetezést, valamint a törzset és a vázkarokat lemeszelik, minimális a baktérium okozta pusztulás.