Sokoldalú gyümölcsök: Húsos som, Homoktövis, Berkenye

Húsos som (Cornus mas)

Õshonos, régi kultúrnövény, amit a helység és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Somogy, Somos stb.). A gyümölcs C-vitamin mennyisége je-

lentõs, de nagyobb mennyiségû béta-karotint is tartalmaz az egyéb ásványi anyagok mellett. Mindenféle gyümölcstermék készítésére alkalmas.



A család mintegy 100 faja az északi mérsékelt övben terjedt el, fõleg Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában (Priszter 1990). Õshonosságát, régi kultúrnövény mivoltát számos néprajzi és szakmai forrás igazolja Lippay (1664), Rapaics (1940). A Csalló-közben, Kárpátalján, Erdélyben, de hazánkban is sok változata, hatalmas, több száz éves példányai ismertek (Priszter 1990).



A húsos somnak szinte valamennyi részét – elsõsorban gyümölcsét –, de fáját, levelét is felhasználják, illetve használták már az ókortól kezdve. Emellett szép és hasznos dísznövény is, de erdészeti és faipari értékei sem lebecsülendõk. Igen értékes beltartalmi értékekkel rendelkezik, melynek köszönhetõ a gyümölcs sokrétû felhasználása (Sipos 2002). A nyers gyümölcs, illetve a belõle készült termékek is gyógyhatásúak, mint errõl már Lippay (1664) is beszámol. Gyomorpanaszokra (hasmenés, vérhas, hasfájás) ajánlott és használt napjainkban is. Gyümölcsébõl lekvár, szörp, dzsem, kompót, pálinka, sõt „olajbogyó” is készülhet.

Gyümölcsfogyasztásunkban az alma elõkelõ helyet foglal el, ezért érdemes néhány beltartalmi adatot összehasonlítani a két faj esetében (1. táblázat). Az adatokból kiderül, hogy a som egyes összetevõk tekintetében (C-vitamin, szerves savak, -karotin, foszfor, kalcium, magnézium) jóval „értékesebb”, mint az alma.

A gyümölcs antioxidáns kapacitása is jelentõs (Stefanovits-Bányai és mtsai, 2004), ezáltal szerepe lehet a szabad gyökök elleni egészségvédelemben (Blázovics és mtsai, 1995., Kéry és Blázovics, 1995.).

A termesztés és feldolgozás szempontjából nem mindegy a gyümölcsök nagysága (1. ábra), valamint az élelmiszer fogyasztói megítélése. 2004-ben Erdélyben 9 típust vizsgáltunk, a lekvárok rangsorát szemlélteti a 2. ábra.

Homoktövis (Hippophaë rhamnoides)

A hippophaë görög eredetû összetett szó. A szó elsõ tagja a hippos, jelentése ló, az utótag phaos, világítást, fényt jelent. Tudományos nevében a homok szó nem szerepel, feltételezhetõ, hogy a magyar név a német Sandorn szó tükörfordításának eredménye. Termesztése csak a XX. században kezdõdött, de már az õskorban is gyûjtötték, és évszázadok óta használják dísznövényként, termését élelmezési, kozmetikai és elsõsorban gyógyászati célokra. Hazánkban vadon ritkán fordul elõ, termesztése körülbelül 30 hektáron folyik.



A növény 1,5–3 méter magas, lombhullató, tövises cserje. Hajtásain a felsõ rügyek mindig erõteljesebben hajtanak ki, ezért felkopaszodásra hajlamos. A virágok a hajtásokon differenciálódnak, ezért kizárólag csak vesszõkön terem. Szélporozta kétlaki növény, (15–20 termõs egyedre 1 hímet kell ültetni) de ismertek olyan nemesített változatai is, melyek egylakiak (Stougaard, 1982). Az alig észrevehetõ jelentéktelen nõvirágok lombfakadás elõtt március, áprilisban nyílnak. Álbogyó termése lédús, vékony héjú és kesernyés-savanyú ízû, benne kõmag található. A héj színe a sárgától a narancsvörösig terjed.

Fõgyökérzete mélyre hatoló, oldalgyökérzete viszont sekélyen helyezkedik el, az átültetést rosszul tûri. Gyökerein a levegõ nitrogénjét megkötõ sugárgombák élnek szimbiózisban (Albrecht és Koch, 1982). Kedveli az enyhén savanyú, laza talajokat, bár jól alkalmazkodik a sós talajokhoz is. Mésztûrése jó, de a magas talajvizet nem bírja, mert gyökerei levegõigényesek. Fényigényes, ezért köztesként nem ajánlott a telepítése. A téli hideget jól tûri, akár –43°C-ot is elvisel, a tavaszi fagyok sem károsítják.



A gyümölcsök szerves savakat (alma-, oxál-, borostyánkõsav) (Varga és Földesi, 1985), szénhidrátokat (pektin, cukrok), cseranyagokat, olajat, vitamint, karotint, szerotonint, kumarint, triterpéneket, aminosavakat tartalmaznak. A gyümölcshús vitaminokban – C, B1, B2, B6, P, E, F –gazdag, de folsav és nikotinsav tartalma is jelentõs (Rácz, Rácz-Kotilla és Laza, 1984., Porpáczy és Porpáczyné, 1987). A benne található C–vitamin nagyon stabil, hosszabb tárolás után sem mutatható ki jelentõsebb csökkenés. Ásványi anyagai közül a kálium, magnézium, kalcium, nátrium, vas, mangán, réz, kobalt mennyisége kiemelkedõ. A magban található olaj nagy tokoferol-, karotinoid-, szteroltartalmú, baktericid hatású (Gancsecs, Iladza és társai, 1981).



Több antioxidáns hatású (színanyagok, vitaminok stb.) anyaga miatt rákos megbetegedések kezelésére is alkalmazzák, mivel megköti a szabad gyököket. Olaját a gyógyszeripar fájdalomcsillapító, nõgyógyászati gyulladást gátló, nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére alkalmas kenõcsök, sugárártalom okozta, tumorsejtek növekedésének gátlására szolgáló szerek készítéséhez használja. Májvédõ és immunmoduláns hatása is feltételezhetõ, gyulladásos és égési sebek hegesedésének gyorsítására alkalmazható (Rápóti, Romvári 1985).

Berkenyék (Sorbus domestica, aria, aucuparia, torminalis stb.)

Talajban nem válogatnak, fagytûrõk, hazánkban elsõsorban díszfaként jelentõsek. Több faja õshonos. Gyümölcsük magas pektin- és paraszorbinsav-tartalmúak. Köhögés ellen szörp, lázcsillapító, és baktericid hatású termékek (gyümölcstea, bor és egyéb italok) készítésére alkalmas.

A berkenyék lombhullató fák vagy cserjék, ép, karéjosan tagolt vagy szárnyasan összetett, szórt állású levelekkel. Virágzataik dúsvirágú, sátorozó bugában nyílnak. Termésük viszonylag kicsi, élénk színû almatermés (piros, sárga, barna vagy fehér), gyakran paraszemölcsös. Húsuk általában lisztes, túlérve szotyós.



A gyümölcsök energiatartalma általában csekély, – 117–247 kJ/100 g –, de a berkenyéé (2. táblázat) ennél jelentõsen magasabb, 410 kJ/100 g, ami a banánhoz áll közel. Fehérjetartalmuk jelentõs, szénhidráttartalmuk szintén magas. A berkenye karotintartalma 2,4 mg/100 g, ami jelentõsnek számít az általánosan fogyasztott gyümölcsök között (kajszibarack 1,8 mg/ 100 g, alma 0,05 mg/ 100g). C-vitamin tartalma 120–150 g/100 g, amit csak a feketeribiszke (160 g/100 g) és a vadon termõ más gyümölcsfajok múlnak felül. Kalciumtartalma és vastartalma kiemelkedõen magas, a gyümölcsök között a fekete- és a piros ribiszke (4,5 mg/100 g) után a harmadik legnagyobb értéknek számít (Stoll-Gremminger, 1986., Bíró-Lindner, 1999., Tátraházi 2002.).

        



2003-tól az Alsótekeresi Faiskola gyûjteményébõl a 3. táblázatban felsorolt berkenye-kisfaj gyümölcseit vizsgáltuk több szempontból (Szenthe, 2005., Barabits-Szabó-Szenthe, 2005).

A mérések során meglepõ eredményeket kaptunk az antioxidáns kapacitás mérésekor. Azt tapasztaltuk, hogy mind a kisfajok között, mind pedig az évjáratok között is különbségek vannak (3. ábra), amelyek némely esetben (pl. Sorbus x arnoldiana ’Golden Wonder’, Sorbus adamii, Sorbus decipientirormis ’Vallus’) igen jelentõsek lehetnek. A vizsgált berkenyék antioxidáns kapacitása meglepõen magas, ebbõl a szempontból a feketebodzával is felveszik a versenyt.

 Tudomásunk szerint hazánkban nincs forgalomban berkenyébõl készült élelmiszeripari termék. Az általunk 30%-nyi almavelõvel készített lekvárok mindegyike ízlett a bírálóknak, különleges csemegének ítélték. Természetesen a fajok között voltak különbségek, de ezek nem voltak jelentõsek. A berkenyelekvárok rangsorát az egyes bírálati szempontok alapján a 4. táblázat tartalmazza.

ÖSSZEFOGLALÁS



Irodalmi és saját kísérleti adataink szerint Magyarországon a természeti adottságok sok tekintetben megfelelnek olyan honos, többnyire ma még vad gyümölcsfajok termesztésére, amelyekbõl értékes, magas táplálkozási értékû funkcionális élelmiszerek állíthatók elõ.

Dr. Sipos Béla Zoltán

Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermõ Növények Tanszék

SZAKIRODALMI FORRÁSOK

Barabits E., Szabó N., Sipos B. Z. and Szenthe A.: Evaluation of the quality of Sorbus fruits belonging to different species. International Journal of Horticultural Science, 2005. 11: 37–43.

Bíró, Gy. és Lindner, K. (1999). Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest

Blázovics A., Fehér J., Fehér E. (1995). Természetes antioxidánsok és szöveti regeneráció (Gyógyhatás és reakciómechanizmus). Fitoterápia. 3. p. 116–122.

 Kéry Á., Blázovics A. (1995). Növényi antioxidánsok és jelentõségük a fitoterápiás készítményekben. Fitoterápia. 1. p. 21–26.

Lippay, J. (1664). Posoni kert. Nagyszombat

Porpáczy és Porpáczyné, Gancsecs, Földesi-Varga in.: Figus, É. (1990): A homoktövis leírása, szaporítása és felhasználása. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest Priszter, Sz. (szerk.) (1990). A húsos som, Cornus mas (L.) IV. kötet.

Akadémiai Kiadó, Budapest.

Rapaics, R. (1940). A magyar gyümölcs. Királyi magyar Természettudományi Társulat Természettudományi Kiadó Vállalata Budapest

Sipos B. Z., Szabó N., Stéger-Máté, M. and Schmidt G. (2002): Examination of valuable ingredients of some wild fruits International Journal of Horticultural Science, 2002, Vol. 8, Num. 3-4, p.:71-74 HU-ISSN 1585-0404

Sipos: Elfelejtett, illetve termesztésbe vonható gyümölcsfélék értékelése. EOQ MNB Magyar Nemzeti Bizottság, HU ISBN 963 202 297 1 oldal: 68–75. Budapest, 2002. Szabó N., Sipos B. Z. & Stefanovits-Bányai É.: Antioxidant capacity, C-vitamin and anthocyanin content in the fruits of elderberry (Sambucus nigra L.) types. International Journal of Horticultural Science , 2004. vol. 10(3): 77–79. p.

Stefanovits-Bányai É., Stéger-Máté M., Hegedûs A., Molnár E., Sipos B. Z.(2004). Húsos som (Cornus mas L.) genotipusok antioxidáns hatásának vizsgálata.  VI. Nemzetközi Élelmiszertudományi Konferencia, Szeged

Stoll, K., Gremminger, U. (1986). Besondere Obstarten. Ulmer Verlag Stuttgart

Szenthe, A. (2005): Apomiktikus berkenye kisfajok gyümölcseinek vizsgálata. Diplomamunka, Budapesti Corvinus Egyetem Gyümölcstermõ Növények Tanszék, Budapest.

Stougaard, Rácz, Rácz-Kotilla és Laza, Varga és Földesi, Rápóti és Romvári, Plehanova, Albrecht-Koch in.: Szonnai, I. (1986): A homoktövis szelekciója és szaporításának vizsgálata. Kertészeti Egyetem, Budapest.

Tátraházi R. (2002) Vadon termõ gyümölcsök táplálkozás-biológiai értékelése. Diplomamunka, Szent István Egyetem Élelmezéstudományi Kar, Budapest.

Tóth, I. (2004). Háztáji kertekben talált húsos somtípusok értékelése a Maros és a Nyárád mentén. Szakdolgozat, Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest.