Az egymenetes szárzúzás és szántás agrotechnikai kapcsolata

A napjainkban használatos betakarítási technológiák következményeként a termésbõl csak a szem kerül le a tábláról, a gyakorlatilag azonos tömegû szár a területen marad. A kukoricaszár takarmányozási, ill. energetikai célú felhasználása ma még csak kutatási szinten eredményes, de esetleges gyakorlati alkalmazásuk esetén is az össztömeg mintegy 70%-a a táblán marad.



A nagy mennyiségû kukoricaszárral borított területek szántásához a korábbi években már kialakultak a nagy keretmagasságú és osztástávolságú ekék. Ezek az ekék azonban, amelyek az 5–7 t × ha-1szármaradványt megfelelõen leforgatták, a megnövekedett növényi maradvánnyal már nem tudnak megbirkózni. Mivel a felszínen maradó, ill. a felszín közelében elhelyezkedõ szármaradványok a következõ mûveleteket (vegyszerbekeverés, magágykészítés, vetés) zavarják, szélsõ esetben megakadályozzák, ezért feltétlen keresni kell azokat a módszereket, megoldásokat, amelyek ezen a helyzeten kedvezõen változtatnak. Az új, tökéletesebb forgató hatású ekék kialakításával, kiválasztásával párhuzamosan folynak a kísérletek különbözõ kukoricaszár elõkészítési eljárásokkal, amelyek lehetõvé teszik a tökéletes szántást. A gyakorlatban ismert és használt megoldások (szártárcsázás, szárzúzás) alapján többek között a bábolnai IKR is kidolgozta az egymenetes szárzúzás és leszántás módszerét és elkészítette a módszer megvalósítására szolgáló mintagépeket.



A VZ-3 és BNG-230 szárzúzók összehasonlító mérését azonos területen, elõzetes tapasztalatok alapján kiválasztott egy sebességfokozatban végeztük. A munkaminõségi mutatók közül a tõmagasság alakulását és az apríték hosszúság szerinti eloszlását elemeztük. A tõmagasság átlag- és szélsõ értékeit tekintve a két gép között értékelhetõ különbséget nem tapasztaltunk. Az aprítás hatékonyságánál – amelyet lényegesen befolyásolt a Nobili gépek kedvezõbb kés formája, kés elrendezése és nagyobb rotor fordulata – viszont már jelentkeztek eltérések. A két gép közül a BNG-230 adott jobb szecskaeloszlást, ahol a szántás szempontjából kedvezõ 20 cm-rel rövidebb apríték mennyisége 89,7% volt, 15,5%-kal több, mint a VZ-3 gép után. Még kedvezõbb az összehasonlítás a 15 cm-nél kisebb aprítékot tekintve, ahol a különbség 16,6%.



A munkaminõségi mutatókkal párhuzamosan rögzítettük a szárzúzók energetikai jellemzõit is, abból a célból, hogy meghatározhassuk a szecskázás hatékonyságának energetikai következményeit. A mérési eredmények szerint a hatékonyabban dolgozó BNG típusok nyomatékigénye is nagyobb, mintegy kétszerese a VZ szárzúzóénak. Az üzemeltetõ traktor terhelése szempontjából fontos fajlagos teljesítményigényben már nem tapasztaltunk lényeges különbségeket (13,3–14,7 – 14,7–15,0 kW × min-1). A vizsgálati eredmények összefoglaló értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy a szántást megelõzõ elõkészítõ mûvelet céljára mindkét gyártmány használható, de a kedvezõbb szecskaeloszlás eredményeként a Nobili szárzúzók elõnyösebbek.



A szántógépcsoportok munkaminõségi jellemzõi közül a mélység-, ill. szélességtartást és a forgató hatást vizsgáltuk. Mivel az agrotechnikai szempontból még megengedhetõ 10%-os mélységszórást, ill. 5%-os szélességszórást egyik változatnál sem léptük túl, ezért ezek részletes értékelésére nem térünk ki. Az összehasonlító vizsgálatsorozat tulajdonképpeni célját a minél eredményesebb kukoricaszár leforgatás, a forgatóhatás jellemzi. A legjobb eredményt (átlagot) (95,9%) a szárzúzóval felaprított, majd nehéz tárcsás boronával meghántott területen kaptuk, bár ettõl nem sokkal maradt el (94,7%) az egymenetes zúzás-szántás technológiája. A két legrosszabb eredményt adó eljárás a forgató hatás romlása mellett a folyamatos munkavégzést akadályozó ismétlõdõ eltömõdések – amelynek oka eltérõ – miatt sem javasolható. Az eltömõdések az álló szárban konstrukciós (nem elégséges átömlési keresztmetszet az ekénél), a kétszer tárcsázott területen pedig technológiai okok (a második mûveletnél a szár összehúzódik, kupacokat képez) következményei.



Az energetikai értékelés még mindig nem ad teljes képet, mivel nem veszi figyelembe a gépek beszerzési, üzemeltetési költségeit. A gyakorlatban legjobban bevált (B, szárzúzás-bekeverés-szántás) és az új (egymenetes (C, szárzúzás + szántás)) technológiák teljes körû összehasonlításához tehát a gazdaságossági értékelés adatai nyújtanak segítséget.



A különbözõ mutatók összevetése alapján úgy ítélhetõ meg, hogy a kukoricatarló gazdaságosabb leszántása a „C” variáns alkalmazásával, vagyis az egymenetes, szárzúzást követõ szántással valósítható meg. A viszonyítási alapnak tekintett szárzúzás-tárcsázás és szántás („B” változat) alkalmazásával közel azonos beruházási igény mellett 20%-kal több élõmunka felhasználás és 7%-kal több üzemeltetési költség szükséges ugyanazon feladat ellátásához, mint az új technológiát képviselõ, egymenetben végzett szárzúzás és szántás („C”) alkalmazásakor. További elõnyt jelent a nem, vagy csak igen nehezen számszerûsíthetõ kevesebb menetszám által elérhetõ kisebb talajtömörítés.



A különféle módon elõkészített kukoricatarló szántás során kapott vizsgálati eredmények alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni:

• munkaminõségi szempontok alapján az állószár, ill. a kétszer tárcsázott kukoricatarló szántása nem tekinthetõ megfelelõ módszernek,

• forgató hatás szempontjából legjobb eredményt a zúzott és tárcsázott eljárás ad, de nagyságrendileg azonos hatásfok érhetõ el a zúzás (akár egy-, akár külön menetben) utáni szántásnál,

• a szántást követõ mûveletek szempontjából kifogástalan munkát egyetlen változat sem biztosított, ennek következtében feltétlen foglalkozni kell az ekék fejlesztésével is,

• a zúzást és szántást egy menetben végzõ gépcsoportok fajlagos teljesítmény felhasználása (kW × m-1) mind a FIAT, mind a RÁBA-Steiger traktornál a legkedvezõbb,

• az egyes technológiák területegységre vetített hajtóanyag felhasználásában lényeges eltérések vannak. Alapidõre vetítve mindkét traktornál az egymenetes eljárás a leggazdaságosabb. Mûszakórára vetített hajtóanyag-fogyasztásnál a sorrendek módosulnak a külön menetben végzett zúzás és szántás javára,

• élõmunka felhasználást, beruházási és üzemeltetési költséget tekintve az egy menetben végzett szárzúzás és szántás gazdaságosabb, mint a szárzúzás-tárcsázás-szántás technológiája,

• a zúzást és a szántást egy menetben megvalósító eljárás energetikai és gazdaságossági mutatói a munkagépek szélességi illesztése után várhatóan még tovább javulnak.

A vizsgálati eredmények és tapasztalatok összefoglaló értékelése során tapasztalt munkaminõségi, energetikai és üzemeltetési elõnyök arra engednek következtetni, hogy az új technológia a munkagépek szélességének pontosabb illesztése és a tapasztalt – elsõsorban mûszaki-technikai jellegû – hiányosságok megszüntetése után széles körben is alkalmazhatóvá válhat.