A választási átlag növeléséért…

• 36-os ovulációs ráta
• petesejtek 80%-os termékenyülése (28,8 embrió)
• 20%-os embrionális veszteség
• 20%-os fetális (magzatkori) veszteség => 18,4 db malac megszületése, melybõl 17,3 db élõ szaporulat. Ebbõl választásig elhullik 5%, választva 16,4 db 2,52-es kocaforgó (21 napos választás és 5 „üres nap”) x 16,4 = 41,3 választott malac/koca/év. (Pig International 2005/4 in A sertés 2005/3 p 65)

Ez a fejtegetés nyilván csak arra jó, hogy legyen legalább becslésünk a sertés szaporaságának genetikai potenciáljára, és tovább keressük azokat a lehetõségeket, melyek a tényleges teljesítmények növelésére hatnak.
Mi 22–24 db/koca/év átlagot emlegetünk, de van egy olyan érzésem, hogy nem vagyunk õszinték önmagunkhoz. Ha a kocasüldõket vemhesítéstõl kocának számítjuk, nem jön ki 2,2-es kocaforgónál jobb eredmény, a legtöbb helyen a 10-es választási átlag pedig csak álom, esetleg többletelléssel (az alacsony almokat szétdajkásítják, a kocát a fiaztatóból kiemelik) érik el. A kettõ együtt jelentene 22 választott malacot.

Ha a kocasüldõk genotípusa, kiválasztása, felnevelése, tenyésztésbe vétele, a vemhes kocák elhelyezése, termékenyítése, falkásítása, takarmányozása durva hibáktól mentes, és az embrionális, fetális veszteségeket okozó megbetegedéseket (PRRS, parvovirozis stb) mentesítéssel, vaccinázással és/vagy a kocasüldõk korai szocializációjával kiküszöböltük, 12–14 db/ellés élõ szaporulat mindenképpen elérhetõ. A cél az élõ szaporulat minél kisebb veszteséggel történõ megõrzése, a 11 feletti választási átlag elérése.
Korábban, már érintettem a malacveszteségek csökkentésének lehetõségeit, néhány mozzanattal szeretném kiegészíteni az akkori megállapításokat.

1) A malacveszteségek idõpontjai és okai meglehetõsen jól elkülöníthetõek és körülírhatóak:
Perinatális veszteségek (a teljesen kifejlõdött, holtan született malacokra vonatkoztatva)

• pre partum (ellés elõtti),
• intra partum (ellés alatt) oka oxigénhiány (hipoxia),
• post partum (közvetlenül ellés után) okai lehetnek: hipoxia, kihûlés, vagy trauma.
  A perinatális veszteségek az összes veszteség 65–75 %-át tehetik ki.
  Az ellést követõ hét veszteségei (25–30%).
  Jóllehet a csecsszám indifferens hatását a választási átlagra vonatkozóan, hadd fogadjam ezt némi szkepszissel. Az általános, hogy egy malac 2 csecset használ, fordítottja azért képzelhetõ el nehezen, mert a szoptatás alatt a tejleadás–tejbelövellés fázisa mindössze 15–20 másodperc, ez alatt két malac 1 csecsen nehezen lakik jól. Emiatt veszteségforrás a
  
• mûködõ csecsszám feletti alomszám,
• részleses tejhiány,
• teljes tejhiány,
• napos coli és következményei,
• elnyomás,
• lábszétcsúszás (splayleg).

A 7. napot követõ idõszak veszteségei (5–10%) és okai:

• csecsvesztés
• még mindig: elnyomás
• izületi gyulladás

2) Veszteségforrások kiküszöbölésének néhány szempontja:
a) Telepítési idõ megválasztása:

• 1–2 nappal az ellés elõtt a magzati glükokortikoid szint emelkedése miatt az ösztrogénszint emelkedik, a progeszteronszint csökken, ezzel párhuzamosan megemelkedik a prosztagrandin
  cc => luteolízis, ennek következtében a progeszteronszint tovább csökken. Elindulnak tehát azok a hormonális változások, melyek az ellés megindulásához vezetnek.
• A vemhesség hossza ugyan – viszonylag szûk határok között (112–120 nap) – változó, az egyedre mégis jellemzõ. Egyes kocák következetesen 113-113,5 napra, mások 116–117 napra ellenek. E két ok miatt a telepítést ne halasszuk a vemhesség 110–111. napja utáni idõre.

b) Fiaztató épület szerepe

• a termek egymástól legyenek jól elkülönítettek,
• a teremméret legyen összhangban a telepmérettel, azaz tegye lehetõvé az 5 napon belüli beellést (minimum 8-9 terem),
• ne törekedjünk 8-nál nagyobb fiaztatóforgóra, mert nem lesz lehetõség a terem biológiai rehabilitációjára (mosás – szárítás – fertõtlenítés – pihentetés),
• a szaporítás ütemezése egyszerre legyen kiegyenlített (ne legyenek szaporítási csúcsok) és szakaszos. Ha az ellésszám kiegyenlített, a választás is az lesz. Innen már nehéz elrontani. A kocasüldõk tenyésztésbe állításának ütemezésénél mindenesetre vegyük figyelembe a mindig meglévõ, a termékenységre ható évszakhatás telepünkre jellemzõ mértékét. Ha a fiaztató teremszám alacsony, a beellési idõ tartásához szükség lehet a tenyészérett(!) kocasüldõk ivarzásszinkronizálására,
• a fiaztató épület klimatizálása nem csak a fûtést jelenti, méginkább a hûtést.
• A fiaztató kutrica felépítése, kialakítása, méretezése, a padozat milyensége döntõ fontosságú. Kiválasztására nem lehet elég nagy gondot fordítani.
  Ha visszatérünk a malacveszteségek idõpontjaira, látjuk, hogy az összkiesés 60%-a a 0–3 nap között keletkezik, és ha nagyon szimplifikáljuk az okokat, négy téma közé csoportosíthatjuk:
  Halva ellés vagy nagyon gyenge biológiai érték:
• az okok között a kocák hiányos elõkészítése (korai tenyésztésbevétel, túlkondíció),
• ellés alatti segítségnyújtás (jelenlét) hiánya,
• kutrica rossz kialakítása,
• koca magatartási problémái (ezek egy részét szintén vissza lehet vezetni a technológia hiányosságaira).

Elnyomás: ez döntõen technológiai probléma.

Részleges vagy teljes tejhiány – a koca hiányos elõkészítésének (vemheskoca takarmányozása, mozgáshiány, rosthiány, ide értve az MMA-t is.) vagy elhúzódó (nehéz) ellés következtében fellépõ általános állapotromlás következménye.

Hasmenés (napos coli) oka a megelõzés hiányosságai (gyenge kolosztrális immunitás – vaccinázni kell, ha gyakori), higiéniai hiányosságok, késlekedés a kezeléssel.

Mindebbõl az látszik, hogy a fiaztató kutricának döntõ szerepe van az elhullások megakadályozásában. Az ember – gondoskodással, szakértelemmel – képes bizonyos fokig kompenzálni, tompítani a kutrica – mint élettér – hiányosságait, ez azonban rossz kiindulópont. A technológiának kell kiszûrnie az emberi tényezõ negatív hatásait, sarkítva – a kutricának majdnem „önmûködönek” kell lennie, és csak a kritikus idõpontokban kívánjon emberi beavatkozást.

2) A kocasüldõk kiválasztása és tenyésztésbe állítása

• A kocaállomány 20%- a legyen nagyszülõ, további 10% nagyszülõ jelölt (ez az esetek többségében nagy fehéret jelent).
• A nagyszülõjelöltek (1-2., 3. ellésû kocák) második ellésébõl 1-2 koca malacot állítsunk be tenyésztésbe (ez a kontroll), ha jól termel(nek), késõbbi almokból származó lánytestvéreiket vegyük tenyésztésbe.
• Nagyszülõjelölt csak az legyen, amelyik (a genotípus persze alap) az elsõ ellésével és felnevelésével már bizonyított.
• Ne legyen nagyszülõjelölt az, amelyik süldõkorban visszabúgott, és zárjuk ki azt a nagyszülõt, amelyik késõbb – pláne ismételten – visszabúg. A termékenység öröklõdhetõsége sokkal nagyobb, mint a szaporaságé.
• A tenyészérettség minimuma a 240 napos életkor és a 130 kg testtömeg (ha nézni tudjuk, a szalonnavastagság minimum 16 mm), de inkább toljuk ki egy ciklussal.

3) A vemheskoca takarmányozása

• Az egész idõszak tulajdonképpen felkészülés – felkészítés az ellésre – szoptatásra. Itt az olcsó nagyon drága tud lenni. Kapjon meg mindent, és mindenbõl a legjobbat. A kondíció kontrollja kiemelkedõen fontos. Számosan a nagyfalkás, mikrochipes megoldást javasolják.
• A szükséges vakcinázásokat (parvo, coli) el kell végezni.

4) Fiaztató és kutrica elõkészítése.
Ha a termelés kiegyenlített – már volt szó róla – van rá idõ. Nem érdemes idõintervallumot meghatároznom, a fiaztatók általában túlpörgetettek. Át kell gondolni, hogy a kisebb forgó által eredményezett nagyobb turnushozam és kevesebb egyedi probléma nem kompenzálja-e
a nagyobb forgót. Az elõkészítés tartalma mindenesetre a takarítás – mosás – karbantartás – fertõtlenítés – száradás – pihentetés.

5) A feltelepített kocák takarmányát ellésig fokozatosan csökkentsük az ellés utáni nap takarmányadag szintjére (1, 5 kg)

6) Ellés alatt jelen kell lenni.
Ne engedjük az ellést

• elhúzódni,
• megszakadni.

Beavatkozni csak indokolt esetben és mértékben szabad, akkor viszont kötelezõ.

• Az újszülötteket el kell látni
• Mindenképpen javaslom a ládába gyûjtést, infra alatti szárítást. A nedves malac 18 °C-on (elvileg ennyi a teremhõmérséklet) megfázik, hûl, aktivitása csökken
• Javasolják az újszülöttek száraz fertõtlenítõ porral történõ beszórását
• A köldökzsinórt csonkoljuk és mindenképpen fertõtlenítsük.
• Születhet burokban is, fel kell tépni
• Elégtelen légzés esetén mesterséges légzéssel segítsünk a légvétel felgyorsulásán
• Spriccelõ köldökcsonkot csomózzuk vagy elkötjük
• A koca kellemetlen viselkedését gátoljuk meg (suacron, suivet vagy stressznil)
• Az ellés befejezésérõl gyõzõdjünk meg
• Csecsrerakás ideje: eltérõek a vélemények. Szerintem felszáradás után azonnal

7) Az aktív csecsszám feletti malacokat az ellést követõ napon dajkásítjuk. Dajkásításra a nagyobb kocamalacok a legalkalmasabbak.

8) Teendõk az ellést követõ napokban:
A gondozót meg kell tanítani, hogy mire fígyeljen és mikor jelezzen.

Fígyelni kell a koca

• trágyáját. Trágyázott-e, és milyet. Ha nem, engedjük ki rövid idõre.
• van-e hüvelyváladék, és az milyen?
• milyen az étvágya?
• általános állapota?
• mérhetjük a hõmérsékletét is.

Az ellés abszolút normális, fiziológiás folyamat, nem szabad szövõdménybe torkollnia. Ha mégis, kezelni kell. Az utókontrakciókat segíthetjük oxitocinnal az ellést követõ napon, ha benyúlás volt, mindenképpen antibiotikum.
Fígyelni kell a malacok

• bélsarát. Kezdõdõ hasmenést azonnal kezelni kell. Jól jelzi az egészségi állapotot és a közérzetet a malacpihenõn való terültség.

9) Az elléshez használt eszközöket, a malacgyûjtõ ládát ellés után mossuk el és fertõtlenítsük.

A hiányos tárgyi és személyi feltételek együttes megléte gyenge eredményhez vezet. Mégis elõfordul, hogy már eleve hibás tervezésû és kivitelezésû, ráadásul mûszakilag leamortizált fiaztatóban még éjszakai elletõst sem alkalmaznak. A legnagyobb probléma azonban nyilvánvalóan a pillanatnyi eredmények elfogadása. Szükség van az egészséges elégedetlenségre még jó termelési szint mellett is.