Sertések mikotoxikózisa II.

A probléma magva abból adódik, hogy a penészgombák, ill. a gombatoxinok a takarmányban nem homogén módon és mértékben helyezõdnek el, ill. oszlanak meg. Mindig van a tárolt gabona alapanyagokban kevésbé, jobban, ill. erõsebben fertõzõdött tétel. Extrém esetekben a fertõzõdés szemmel is látható (pl. beázások helyén, elszinezõdés a tárolóban, falra felragadt gabonacsomók (halmazok). Sajnos a legtöbb esetben azonban nincsenek feltûnõen látható jelei a gomba- és penészfertõzöttségnek. A takarmányvizsgálatok eredménye sem mindig (ritkán!!) ad hû képet ilyen vonatkozásban, mivel egy egzakt mintavétel foganatosítása nehéz, és a biztos eredményhez sok (kb. 18–20) minta vétele és vizsgálata szükséges. Ha a vizsgálat eredménye pozitív, ez diagnosztikai értékû, ha negatív, egyáltalán nem biztos, hogy toxinmentes. Ismerve a vizsgálatok költséges voltát, ki fogja azok anyagi hátterét finanszírozni? Arról már nem is beszélve, hogy a tárolási idõ elõre haladtával a takarmányok mikrobiológiai állapota csak romlik, így a korábban egzakt módon negatívnak minõsített takarmányok sem feltétlenül maradnak ilyen szempontból kifogástalanok az idõ függvényében.

A múlt számban nagyon röviden említettem a zearalenon (F 2) toxin differenciál diagnózisának kérdését. Mivel ez a toxin a leggyakoribb a sertéstakarmányokban, és ennek a tünetei mosódhatnak össze a legkönnyebben egyéb okú problémák tüneteivel, ezt a kérdést mutatnám be kissé részletesebben.

Az F 2 toxin legjellemzõbb tünete az ún. ösztrogén szindróma. Ez azt jelenti, hogy külsõleg ivarzáshoz hasonló jeleket képes kiváltani. Ilyenek az ivarzási magatartás, vulva duzzanat- és pirosodás, nyálkaürülés a hüvelybõl. Természetesen az így kiváltódó „ivarzások” álivarzások. Elég gyakran jelentkezhetnek a legkülönbözõbb idõpontokban, de különösen felhívhatja rá a ciklusidõnél jelentõsen koraibb „ivarzások” gyakoriságának nagyobb arányú emelkedése ( 8–15 nap). Ezt a tünet együttest, ha markánsan jelentkezik, felfoghatjuk diagnosztikai értékûnek. Emellett jelzõ értékû a született malacoknál jelentkezõ péraduzzanat és -pirosodás, a szétcsúszó láb szindróma, a hízóknál és a kocáknál a végbél elõesés.

Egy pontosan vezetett sertéstelepi adminisztráció csaknem felér egy szarvasmarha telepi manuális vizsgálattal. Az adatok értékelés és a melléktünetek elemzése megközelítõleg pontosan enged következtetni a jelen lévõ kórokra.

F 2 toxin hatására megemelkedik a ciklusos (16–24 nap) és az aciklusos (25–35 nap) közötti visszaivarzások aránya. Ha e két kategória mellett még az ún. több ciklusú visszaivarzások aránya is emelkedett, csaknem biztosan toxinproblémával találkozunk. Különösen igaz ez, ha az arányok emelkedése március-április hónaptól, vagy korábban kezdõdik.

A ciklusos visszaivarzások arányának emelkedése azért következik be, mert az F 2 toxinnak közvetlen tüszõkárosító hatása van. Nevezetesen tönkreteszi a harmadlagos (érett) tüszõket és a bennük lévõ petesejteket. Tehát elmarad a fogamzás. A múlt írásomban említettem, hogy a természetben (így a sertések között is) minden egyed különbözõ. A biológiában három szám, ill. fogalom nem létezik: 0, 100 és átlag. Mi ugyan átlagban számolunk, de ez a csoport egészének tükörképére vonatkozik, és nem a benne található egyedre. Az állatok egy része még a legsúlyosabb esetekben is normálisan fog reagálni. Az aciklusos visszaivarzások aránya azért emelkedik meg, mert az ösztrogén hatásra az embriófejlõdés és az endometrium mûködése nem kerül szinkronba, és az embriók táplálása szenved zavart. A megtermékenyülés után ugyan megkezdõdik a zigóta darabolódás, a 14. nap körül az anyai szervezet felismeri a vemhességet, és megkezdõdik a magzati beágyazódás (implantáció). Az embriók azonban a további túlélésre nem képesek, és a fogamzástól számított 16 napon túl (fontos az idõpont!!) a vemhesség megszakad, az embriók felszívódnak. A sárga testek vagy leoldódnak a petefészkekrõl = aciklusos visszaivarzás a 25–35. nap között, vagy nem oldódnak le = többciklusú visszaivarzás (35 napon túl), ill. üresen maradás lesz az eredmény.

A ciklusos, aciklusos és többciklusú visszaivarzások arányának megemelkedése több más ok miatt is bekövetkezhet:

Parvovirózis – ez a vírus okozza az ún. SMEDI szindrómát. A név az okozott tünetek angol kezdõbetûibõl állt össze. (holtellés, mumifikált magzatok, embrió elhalás, meddõség). Tehát több olyan melléktünet is jelentkezik, ami a toxinártalomra nem igazán jellemzõ. Ezen kívül csaknem minden sertéstelepen szakszerûen vakcináznak parvovirózis ellen.

Magas hõmérséklet – ez egyrészt általában június-augusztus hónapban jelentkezik, és különösen ott, ahol a kocák a vemhesség elsõ 30 napjában árnyékolatlan kifutóban vannak tartva, vagy a benti istállótérben 35 fok körüli hõmérsékleti viszonyok vannak. Károsabb az elsõ eset. Ekkor a ciklusos visszaivarzások aránya általában nem emelkedik, csak az aciklusos és a többciklusú visszaivarzásoké. Jellemzõ az idõponthoz kötöttség is.

Energiahiány – önmagában nem mindig jelent tragédiát, de a sertés genetikailag kedvezõtlen szaporodási idõszakában (július-szeptember) igen!
Ilyenkor a koca nem akar szaporodni, mert õseitõl ezt örökölte. Ha ilyenkor energiahiányba kerül, úgy fog viselkedni, mint a vad koca (nem ivarzik, nem fogamzik, magzatelhalás, súlyosabb esetben õsszel vetélés a vemhesség elsõ felében). Ez a genetikai örökletesség a megfelelõ energiaellátással nagymértékben kivédhetõ (vemhes kocatáp DE 13,5-14 MJ, szoptató kocatáp DE 14,5–15 MJ ). Célszerû úgy nevezett energiabombák alkalmazása (telítetlen szénláncú növényi zsírsavak, karnitin, betain. Hõstressz ellen adható nagyobb dózisú C-vitamin is.

Fertõzõ betegségek – PRRS, leptospirózis. A PRRS klasszikus állapotában a vemhesség 105–110 napja közötti vetélések, gyenge életképtelen almok születése és légzõszervi tünetek jelentkezése található. Sokszor azonban csak az alacsonyabb vemhesedési arány jelentkezik. A tünetek jelentkezése nem szigorúan évszakhoz kötött. Szerológiailag elegendõ számú vizsgálattal a betegség igazolható. Ilyen állományokban vakcinázással 10–15% javulás érhetõ el. A leptospirózisra a 90–100 nap közötti vetélések, a normális és mumifikált magzatok születése a jellemzõ. Szerológiailag nagy biztonsággal kimutatható. Antibiotikum kezeléssel féken tartható.

Tehát a fentiek alapján is nagy biztonsággal meg lehet állapítani az F 2 toxin jelenlétét és károsító hatását.

Az alábbiakban bemutatok néhány telepi példát a visszaivarzási elemzések tükrében.

Az elsõ három telepen jól látható, hogy a visszaivarzások emelkedése február-április hónaptól kezdõdik, és folyamatos tendenciát mutat. Természetesen a nyári kedvezõtlen idõszak súlyosbító hatása sem küszöbölhetõ ki.

Toxinártalom esetén teendõink az alábbiak:

• gabonaszemek megtisztítása a tört szemektõl,
• esetlegesen gombaölõ szer alkalmazása (szerves savak),
• energiaellátás optimalizálása,
• vitamin-kiegészítés,
• antioxidánsok alkalmazása,
• jó toxinkötõ alkalmazása.
  

A negyedik telep eredménye azt mutatja be, hogy a május óta alkalmazott toxinkötõ hatása pozitívan mutatkozott meg a visszaivarzási eredményekben.
A jó toxinkötõnek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

• kedvezõ és költség hatékony ár,
• széles kötési spektrum,
• alacsony bekeverési arány,
• magas fokú ellenálló képesség a takarmánykészítés során,
• nem toxikusak,
• kiürülés során környezetbarátok ill. biológiai úton bonthatók,
• nincs hatáscsökkenés a tartós szállítás és tárolás során,
• nem köt meg vitaminokat, ásványi- és más hatóanyagokat.