Az idõ pénz!

És itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy a következõ néhány gondolat leginkább a klasszikus értelemben vett árutermelõ gazdaságokra vonatkozik. Hiszen a kiegészítõ mezõgazdasági tevékenységnek mások a jellemzõi.

Sajnos a mezõgazdasági termelõk egy része az elmúlt idõszakban kivárásra illetve túlélésre rendezkedett be. Ez nagyon veszélyes piaci magatartás, amennyiben, mint stratégiát alkalmazzák. A kivárás néha taktikai elemként jól hasznosítható, de ha egy gazdálkodó szervezet hosszabb ideig halogatja a középtávú tervezésen alapuló döntések meghozatalát, annak általában helyrehozhatatlan negatív következményei vannak az adott vállalkozás életképességére vonatkozóan.

A másik elemi hiba, amikor a gazdasági résztvevõk csak a támogatási lehetõségeket szem elõtt tartva tervezik meg fejlesztéseiket. Ilyen esetekben általában figyelmen kívül hagyják a közép és hosszú távú piaci trendeket, de sokszor még az alapvetõ megtérülési mutatókat is. Egy-egy ilyen kevésbé megalapozott, rossz döntés hosszú évekre (évtizedekre) zsákutcába terelheti az adott gazdaságot.

Nagyon fontos tehát, hogy az ágazati sajátosságokat szem elõtt tartva, hosszú távon védhetõ és végrehajtható fejlesztési tervek szülessenek! Ehhez azonban rengeteg információra van szükség. A fejlett piacgazdasággal rendelkezõ országokban a projektek alapos megtervezésére nem sajnálják sem az idõt sem a pénzt, hiszen tapasztalatból tudják, hogy a profi tervezés által temérdek idõt és pénz takarítanak meg a késõbbiekben!

Kedvezõtlen folyamat hazánkban, hogy a fejlesztési elképzelések nem megfelelõen elõkészítettek. Ennek több tényezõje van. Sajnos a rendszerváltás óta nem beszélhetünk egységes mezõgazdasági politikáról. Ez nagyban gátolta a támogatások okszerû felhasználását. A termelõi reakciók természetesek voltak abban a tekintetben, hogy a közösségi koncepció hiányát a saját kútfõjükbõl próbálták ellensúlyozni. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy csak keveseknek sikerült találomra, vagy tudatosan olyan gazdasági struktúrát kialakítani, amely minden tekintetben versenyképes az egységes európai piacon.

Az elmúlt évtizedben szaktanácsadó irodánk több ezer fejlesztés végrehajtásában mûködött közre. Ez irányú tapasztalataink is azt mutatják, hogy az igazán sikeres fejlesztések több hónapos (néha több éves) elõkészítõ munka után kezdõdtek meg. Az ügyfeleinktõl érkezõ visszajelezések szerint, a projektek tervezésére fordított többletköltség többszörösen megtérült a végrehajtás során és a fejlesztés hatékony üzemelésén keresztül. Itt ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a project-management sokkal több, mint az egyszerû pályázatkészítés. A fejlesztési programok lebonyolítása magába foglalja a koncepció kialakítását, a megvalósíthatósági terv(variációk) elkészítését, a forrás-összetétel megtervezését, a pályázatok elkészítését, az engedélyeztetési eljárásokat, az elnyert támogatások lehívását, a támogatásokkal való elszámolásokat, a megvalósulás ellenõrzõsét, a mûködtetés cheking és feed back folyamatait, a szüksége módosításokkal kapcsolatos további tervezést, és még rengeteg apró dolgot, amit itt helyhiány miatt nem tudunk felsorolni.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy az uniós forrásokra pályázók még nem tudják és nem is érzik igazán, hogy a fejlesztések sikeres megvalósításának „csak” kisebb része a pályázatírás. Egy igazán elõremutató, a gazdaság hosszú távú fejlõdését szolgáló projekt kidolgozása felkészült szakembergárdát igénylõ komoly feladat. És végül engedjenek meg egy jó tanácsot. A munkát felvállaló, illetve azt alkalmazottként végzõ, csapat (hangsúlyozom nem egy szakember) kiválasztásakor ne a költségkímélés legyen a fõ szempont, mert erre is igaz a mondás: „Amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon!”