A tojástermelés gépesítése

A tojás humán táplálkozásban betöltött szerepérõl még számos tudományos eszmecsere várható, a tojás termelés vonatkozásában azonban tény, hogy az elfogyasztott tojás döntõ hányadát továbbra is intenzív tartással, ketrecekben termeljük.

A már sok szakmai cikkben ismertetésre került új tartástechnológiai jogszabályok tükrében technológiai modernizáció kezdõdött el a hazai tojástermelésben is. E mellett az új piaci, marketing elvárások is új kihívás, (elsõsorban technikai innováció) elé állítják a tojástermelõket. Így két fõ részre osztható az istállótól csomagolt tojásig tartó termelés folyamata:

1. tojótartás (gépesített etetés, itatás, trágyázás, szellõztetés, világítás, tojásgyûjtés)
2. tojáscsomagolás (egyedi tojásjelölés, piaci igény szerinti csomagolási mód, esetleges kezelés)

Harmadik pontként megemlíthetnénk a tojásfeldolgozást is amely szervesen kapcsolódik a termeléshez, ez azonban már élelmiszeripari kategória akár tészta-, akár tojáslé gyártásról essen például szó.

1.  A tojástermelés kiindulópontja a keltetés, elkerülve most a „mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás ?” klasszikus problémát. A gépi keltetés ma már nagy biztonsággal megoldott, a 100 vagy 1000 db tojás keltetésére alkalmas berendezésektõl a több 10.000 db keltetésére alkalmasokon (szekrényes keltetõkön) át a 100.000 db-os keltetõ-termekig bezáróan vannak használatban keltetõgépek. A mérettõl függetlenül azonban közös a keltetõ berendezésekben a keléshez szükséges optimális körülmények biztosítása. A keltetés során több más fontos követelményt, a természetes keltetést követõ lépést kell kielégítenünk:

•  a tojások forgatása, (az embrió fiziológiai igénye),
• elégséges légcsere, légmozgatás,
• tojások hûtése,
• fertõzés elleni védekezés.

A kelést követõen a csirkék nevelése történhet mélyalmos, rácspadlós-, dróthálós almos istállóban és un. nevelõketrecben. E tartásmódok mindegyikének gépesítése megoldott, korszerû etetõ és itatóberendezések biztosítják az optimális körülményeket a neveléshez.

A termelõ állomány tartása kapcsán jelentõségénél fogva most csupán a ketreces tartásról ejtek szót. A ’fel nem javított’ típusú ketrecekenrõl - amelyekben többek között 550 cm2 alapterületet kell biztosítanunk egy tojó számára - csak annyit jelzek, hogy a jelenlegi elõírások alapján 2012. január 1.-tõl be lesznek tiltva az EU-ban. A következõkben az új típusú, 2003. január 1.-tõl üzembe helyezhetõ ’feljavított’ ketreces berendezésekre vonatkozó fõbb technológiai elõírásokat sorolom fel és a teljesség igénye nélkül, ismertetem néhány berendezés fõbb paramétereit tájékoztató jelleggel:

- 750 cm2/tojó férõhely,

- min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület,

- valamint ülõrúd,

- kapirgáló alom,

- tojófészek,

- legalább 12 cm/tojó hosszirányú etetõvályú,

- és tojónként legalább két szelepes vagy csészés itató elérhetõsége.

 1. táblázat: Feljavított ketrecek néhány fontosabb paramétere

A táblázatban bemutatott új típusú ketreces rendszerek megõrzik az intenzív tartás számos elõnyét, ugyanakkor közelítenek a természetszerû tartásmód felé. Szerencsére több ilyen típusú ketreccel történt beruházás hazánkban az elmúlt évben. A táblázatokból jól látható ill. számítható, hogy a nem felújított, hagyományos ketrecekhez mérten mintegy 25-27 %-os egységnyi területre jutó állatlétszám csökkenés adódik a férõhely nagyságát is meghatározó jogszabály miatt. A keletkezett trágya kiszállítása a trágyaszalagos gépesítéssel jól megoldott, problémát a késõbbi trágyaelhelyezés okozhat. Nagy mennyiségû trágya esetén szükségessé válik valamiféle kezelés, vagy szárítással történõ nedvességelvonás (kisebb mennyiség, könnyebb tárolás), vagy valamilyen biológiai feldolgozás (komposztálás, fermentálás stb.). Ez lényegi kérdés, mert a telep mûködése kerül veszélybe környezetvédelmi hatósági engedély hiányában.

A jövõben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdálkodóknak a gazdálkodással összefüggõ információk pontosságára és összegyûjtésükre. A mindenkoron felhasznált takarmány mennyisége, a termelt tojás darabszáma de ugyanakkor a termelõdött trágya mennyisége is rendkívül fontos - akár naprakészen is - mind a stratégiai mind a napi üzemeltetéssel kapcsolatos döntésekhez. Erre a feladatra komplex telepirányítási informatikai rendszerek (a takarmánymérleggel, tojásszámlálóval stb.) szerepelnek a gépforgalmazók kínálatában, ára miatt elsõsorban a nagyobb telepeken kifizetõdõ. Ugyanilyen fontos az állatok számára megfelelõ istállókörnyezet biztosítása, melyhez napjainkban nélkülözhetetlen valamilyen istállóhûtõ berendezés alkalmazása. Jelentõsen emelkedett a szellõzés szabályzásának - az érzékelõk és vezérlõ rendszerek - színvonala.

2) A megtermelt, jó minõségû tojást el is kell tudni adni, ezt a célt segítik elõ a korszerû tojás osztályozó és csomagoló gépek. A tojás jelölését jogszabály rögzíti, de a termelõnek is érdeke, hogy a vásárlók visszatérve továbbra is az õ terméküket keressék. A gépek elõször a megfelelõ méretosztályokba sorolják a tojásokat: S=48-53 [g]; M=53-63 [g]; L=63-73 [g]; XL=73-  [g]. Az osztályozógépeken egyes méretosztályok határai az üzemeltetõ igényeinek megfelelõen változtathatóak. Következõ lépésként a géphez tartozó vagy csatlakoztatható csomagoló és jelölõ berendezés a kívánt tojástálcákba rakja a tojásokat. Az osztályozó és csomagológépek teljesítménye a pár ezer db/órától a 20-30 ezer db/óráig változnak.