Sertésállományok Aujeszky-féle betegségtõl való mentesítésének Baranya megyei adatai

Az Állategészségügyi Szolgálatnak a vírus leküzdésével kapcsolatos munkája azonban csak akkor fejezõdhet be, ha a kórokozótól az ország teljes területét sikerül megszabadítani. Ez természetesen nemcsak a nagylétszámú állattartó telepekre, hanem ugyanúgy a kistermelõi udvarokra is érvényes.

A kórokozó legnagyobb kártételét a vemhes kocákban és a fiatal malacokban okozza. Az állatok korának elõrehaladtával az okozott tünetek egyre enyhébbek. Más fajok is fertõzõdhetnek a vírussal, de a szórványos elõfordulás miatt gazdasági jelentõsége ennek a sertésállományban okozott kárnál lényegesen kisebb. A fertõzõ ágens számos tulajdonságát, s így az ellene való védekezés lehetõségét is nagyban meghatározza az, hogy a herpesvírusok családjába tartozik.

Az elõidézett megbetegedés okozta közvetett és közvetlen károk, illetve immunizálás alkalmazása esetén a vakcina és a munkaerõ értéke ugyanúgy gazdasági veszteséget okoz, mint a kisebb tétemény miatt elmaradt haszon.

Mivel számos nemzetközi elõírás határoz meg Aujeszky-féle betegségtõl való mentességet élõsertések vagy sertéstermékek importjának feltételéül, Magyarország számára kereskedelmi érdek is fûzõdik a mentesség deklarálhatóságához.

A kórokozó az egyes típusú sertés herpesvírus (suid herpesvirus-1, SHV-1) Az Aujeszky-féle vírus virulenciájának kialakításában központi szerepe van a gC (korábban gIII), gB (korábban gII) és gD (korábban g50) fehérjéknek. Emellett meghatározó jelentõségû diagnosztikai szempontból a gE-fehérje. Az Aujeszky-féle betegség okozta fertõzéseknél ennek a fehérjének a kimutatásán alapul az a differenciáldiagnosztikai teszt, aminek segítségével megkülönböztethetõ a vadvírus illetve a vakcina által kiváltott áthangolódás. A herpesvírusok gyenge antigének, ezért az ellenük termelõdött neutralizáló ellenanyagok többnyire nem nyújtanak védelmet az ismételt fertõzõdés ellen.

A kórképet okozó vírus érzékeny a zsíroldószerek valamint a magas hõmérséklet iránt, de ellenállóképességét a környezet relatív páratartalma is befolyásolja A kórokozó a hígtrágyában nyáron 1, télen akár 4 hónapot is túlél, ami jelentõs fertõzési forrásnak számít.

A vírus természetes rezervoár faja a sertés, mivel a gyógyult sertések életük végéig vírushordozók maradnak perzisztens vagy látens fertõzés formájában.

Más fajok szinte kivétel nélkül, rövid idõn belül elhullnak, és mivel ezekben csekély a haematogén szóródás, ennek következtében a testváladékok nem vagy alig tartalmazzák a kórokozót. Ezen okok miatt a sertésen kívül más fajok a betegség terjesztésében alig kapnak szerepet.

A betegség mind horizontálisan (istállótársak fertõzése egymás között), mind vertikálisan (anyaállatról az utódokra) terjed. A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák malacai colostrális úton 8-14 hetes korukig védettek. Eközben a malacok nem betegszenek meg, de a vírus megtelepedhet a légutak hámjában.

A betegség lappangási ideje 2-14 nap, de erõsen virulens vírustörzs esetén már 24 óra alatt is kialakulhatnak tünetek. A sertések megbetegedésére jellemzõ, hogy a mortalitás és a tünetek az életkor függvényében alakulnak. 1-2 hetes korig a betegség 100%-os letalitással jár, az egyre idõsebb korcsoportokban az állatok egyre kisebb része hullik el. A sertéstenyésztés technológiája befolyásolja a vírus terjedését: a nagylétszámú, az állatokat a fiaztatástól a véghizlalásig tartó telepeken számottevõen nõ a vírus jelenléte, valamint fennmaradásának esélye.

A betegség megállapítása a tünetek és a kórboncolás alapján ritkán lehetséges, többnyire a vírus illetve az ellene képzõdõ ellenanyag kimutatása szükséges.

Mivel herpesvírus idézi elõ a bántalmat, a gyógyszeres, illetve vakcinás védekezéstõl csak a tünetmentesség elérését várhatjuk el, maga a vírusgenom a gazdaszervezet idegsejtjeiben megbújva továbbra is az állományban marad. Nyugalmi stádiumban latens fertõzés jellemzõit észlelhetjük, vírusürítés ilyenkor nem várható. Ellenben stressz, vemhesség, ellés vagy más, immunrendszert gyengítõ tényezõ hatására reaktiválódás következik be, mikoris a kórokozó ágens a perzisztáló fertõzésnek megfelelõen nagy mennyiségben ürül a külvilágra, lehetõséget adva a sertésállomány vírussal addig még nem érintett tagjainak fertõzésére.

A beteg állatok sorsa nem befolyásolható számottevõen gyógykezeléssel, ezért a kórforma klinikai megjelenése ellen a védekezés egyetlen lehetõsége a megelõzés.

Egy állományból a vírus eliminálását szakmai szempontból legbiztosabban állománycserével lehet megoldani, de egy telep állatcsoportjainak teljes mértékû felszámolása, majd megfelelõ elõkészületek – úgy mint tisztítás, fertõtlenítés, rágcsálóirtás, pihentetés – elvégzése után, a korábbi helyett új populáció vásárlása rendkívül drága, és a módszer idõbeni rövidsége is megkérdõjelezhetõ vemhes kocákkal való betelepítés esetén, ha a hízóleadást is figyelembe vesszük. Mindamellett óriási kockázat fertõzött környezetben vakcinás védelem nélkül a fogékony állatok tartása, ismerve az Állategészségügyi Szabályzat által elõírt telepi zártság gyakorlati megvalósulásának helyenkénti hiányosságait. Természetesen ez a kockázat minden, aktív immunizálást nem alkalmazó módszer esetén fennáll.

A generációváltás elveit követõ gazdaságoknak két telepet vagy telepen belül két elkülönülõ részt kell biztosítaniuk. Az eljárás alapját az a szakmailag igazolt tény adja, hogy vakcinázott vemhes koca magzatába a vírus nem jut el. Nyilvánvalóan következik ebbõl a módszer egyik sarkköve, nevezetesen a rendszeres és szakszerû vakcinázás a telepi szintû, egységes immunállapot elérése céljából. A generációváltásnak a különféle országok és szakemberek igényeihez alkalmazkodó többféle változatát dolgozták ki, és folytatták le. Legfõbb különbség köztük a malacok elválasztásának idõpontja. Míg a klasszikus (egy lépcsõs) generációváltás során 2-3 hetes korukig szopnak anyjuktól az utódok, addig a lépcsõzetes generációváltás 3-4 hetes, a zsilipezés pedig 6 napos leválasztást alkalmaz. Az SPF állatokat produkáló 4. eljárás pedig egyáltalán nem engedi a malacokat a koca tejével kapcsolatba kerülni, mivel megszületés elõtt hysterectomiával hozzák õket a világra.

Már a zsilipezés is szigorú elkülönítést és fokozott csíraszegénységet követel meg a környezetre vonatkozólag a sertéstartóktól, az SPF módszerre azonban ez hatványozottan igaz. Tovább nehezíti a kivitelezést a nagyon korán leválasztott, illetve kocatejhez egyáltalán nem jutó malacok mesterséges táplálásának megvalósítása, és a természetes viszonyok hiánya miatti gyenge ellenállóképességének ellensúlyozása.

A generációváltás elveire épülõ munka megköveteli a 4-5 hónapos kort elérõ süldõk szerológiai vizsgálatát, hogy az idõközben szeropozitívvá vált állatokat többi közül ki lehessen emelni, és ezt az ellenõrzést még legalább egyszer (de általában többször is) meg kell ismételni. Kismértékû pozitivitás rendszeres, lelkiismeretes vérvizsgálati ellenõrzéssel felszámolható, az ellenanyagok nagyobb arányú kimutatása esetén viszont újra kell kezdeni az eljárást. A generációváltásos eljárások különbözõ mértékben ugyan, de viszonylag nagy költséggel járnak. Alkalmazásuk fõként genetikailag értékes tenyészállományok esetén lehet indokolt.

Magyarországon a sertéstartó gazdaságok legnagyobb hányadában a szelekciós mentesítési eljárás hozott kedvezõ eredményt. A vírus leküzdésének eme módszere alapvetõen kétféleképpen lehetséges. A klasszikus szelekció egy korábban rendszeresen vakcinázott, Aujeszky-féle betegségre utaló klinikai tünetektõl, kórbonctani elváltozásoktól, virológiai lelettõl legalább két éve mentes állományban jöhet szóba. Az immunizálás abbahagyása után 30 naponta szerológiai vizsgálatokat végeznek, a pozitívnak talált állatokat mindig eltávolítják. Természetesen a herpesvírusos oktan következtében a szeronegatív állat szervezete is tartalmazhat vírusgenomot az idegsejtekbe bújva, mivel antigénhatás hiányában immunológiai választ sem indukál. Az ilyen, szelekciós rostán átkerült állat latens fertõzést okozó vírusgenomja különféle immunszupresszív hatások következtében reaktiválódhat, aminek a vírusürítés megindulása és a fertõzés fellobbanása lesz az eredménye. A módszer hibája ebbõl következõleg az, hogy a vírussal szemben védtelenül hagyja a vakcinázás befejezésével a sertéseket. Az immunizálás abbahagyása viszont szükséges, mivel a szelekció alapja a vadvírussal azonos immunválaszt adó vakcinavírus által kiváltott ellenanyagtermelés kimutatása.

Merõben más elveken nyugszik a modern, deléciós vakcina használata mellett végzett szelekciós mentesítés. Alkalmazása során olyan vírusvakcinával immunizálják a sertéseket, mely genetikai szerkezetében különbözik a vadvírusétól, ahhoz képest vakcinavírusonként különbözõ számú és mértékû génszakasszal kevesebb. Mivel bizonyos fehérjéket kódoló genomszakaszokat nem tartalmaz, ezért a deléciós (szakaszkieséses) mutáns a gazdaállatba jutva a vadvírustól eltérõ szerológiai választ indukál. A termelõdõ ellenanyagok közül hiányoznak a „kiesett” genom darabok által kódolt fehérjék ellen képzõdõ ellenanyagok. Jelenleg a legtöbb ilyen vakcinából a korábban említett, és a vírus szaporodásához nem feltétlenül szükséges gE fehérje génje hiányzik. A deléciós változatok használhatóságát biztosítja az, hogy immunogén hatásukat meghatározott DNS szakaszaik kiesése nem csökkenti. Megfelelõ laboratóriumi elkülönítõ eljárás segítségével megállapítható, hogy a vérvizsgálat során szeropozitívnak talált állat immunválasza vakcinás vagy utcai vírus eredetû-e.

Hazánkban már a 60-as években deléciós mutáns segítségével immunizáltak, hiszen a Bartha-féle K/61 törzs alkalmazása megfelel a modern szelekciós mentesítés elvárásainak. Monoklonális ellenanyaggal mûködõ gE ELISA próbával lehetséges a vakcinavírusos és a vadvírusos fertõzöttség elkülönítése. Lényeges eleme a vírus elleni szervezett küzdelemnek az állategészségügyi szakigazgatás rendelet formájában is rögzített szabályozó rendszere, mely jogszabályi szinten kimondja a vad-, illetve vakcinavírusos szeropozitivitás közti különbségtételt.

Baranya kislétszámú sertésállományainak 1999. és 2003. között elvégzett, Aujeszky-féle betegségtõl való mentesítése az FVM Állategészségügyi  és Élelmiszer-ellenõrzési Fõosztályának elõírásai alapján történt. Az elsõ három évben vakcinázásra is sor került, mely azonban 2001. után elmaradt. Vérvizsgálatok alapján a fertõzött egyedek lehetõség szerinti kiemelése, valamint a háromévi immunizálás jó eredményt hozott.

A kislétszámú sertésállományok Aujeszky-féle betegségének fertõzöttségi szintje Baranya megyében az 1999-ben elkezdett mentesítési eljárás eredményeképpen 2003-ra elhanyagolható mértékûre csökkent.

Az elért eredményeket a következõ táblázat szemlélteti:

 A kistermelõi udvarokkal párhuzamosan végzett, nagylétszámú gazdaságokat érintõ vírusos fertõzöttség felszámolására irányuló munka jó eredménnyel kecsegtet. A kislétszámú állományokban véghez vitt mentesítés kellõképpen mutatja a vírus leküzdésének országos méretû megvalósíthatóságát. A megyei szinten elért alacsony fertõzöttségi mutatók tükrében szakmailag megalapozott az eljárás nagyobb (országos) kiterjedtségben való alkalmazása, mely a nagylétszámú állományoknak a vírustól való sikeres megszabadulását követõen elvezethet Magyarország Aujeszky-féle betegségtõl való mentességének kimondásáig. Amennyiben végül sikerül Magyarországnak az Aujeszky-féle betegségtõl való mentességet elérnie, ezzel megszüntetne egy olyan, szankcionálásra alapot adó állapotot, mellyel a sertéshúspiacért folyó egyre élesebb verseny során jelenleg még (vissza)élhet bármely más konkurens, de a vírustól már megszabadított állományú ország.