A sikeres repcetermesztés agronómiai alapjai

Amióta  az emberiség a stresszel teli világát éli rájött, hogy kötetlen zsírsavakkal  kell  a táplálékát elkészíteni ahhoz, hogy modern, javító és gyógyító reform konyhát vezessen a kórházi kezelés helyett,  a repceolaj táplálkozási jelentõsége ugyancsak megnõtt.  

Amióta pedig a modern „okos” ember a trágyaszag helyett szívesen szagolja dízelolaj „illatát” és álszent módon nem akarja az éhezõ testvéreit megsegíteni, az istállótrágya helyére ugyancsak a repce lépett be, talajaink termõképességének megmentésére.

Nem is beszélve arról, hogy amióta a „gazdagék”  nem tudnak más bolygón életet találni ugyancsak a tudósok jöttek rá arra, hogy az autókat biodizelolajjal, majd vízzel kell hajtani, mert a föld készletei erõsen kifogyóban vannak és így a nemzetek vagy kontinensek   nagy fokú  gazdasági függetlenségre tehetnek szert, így kezdõdött annak idején az erukasavmentes repce fajták elõállítása és bevezetése is.  Ezáltal több  munkahelyet kötne  le a mezõgazdaság , és olcsóbbá lehetne   tenni az amúgy „ráfizetéssel” termelõ ágazatot.

Bármennyire tanmesének tûnnek e mondatok, ahhoz, hogy hazánkban a gazdák komolyabban foglalkozzanak a repcével hangsúlyoznunk kell jelentõségét, mert annak ellenére, hogy cca. 200 éve termesztjük nem foglalkozunk vele intenzív módon. Ebben a gazdasági évben ugyan reméljük, hogy  nálunk is jól  fizet a repce, mert az egész tavasz esõs volt mint Francia- és Németországban, várhatóan az ára is esik.  Most talán elhagyjuk a bûvös 2 t/ha átlagtermést. Ez azonban nem a technológiai változás hatása, hanem az idõjárás következménye. Itt vannak a legjobb nyugati fajták, hibridek és jelentõsen nem növekednek a repcetermés átlagok. Pedig már a huszadik század fordulóján elég jó terméseket értek el az akkori uradalmakban. A korabeli statisztikák kimutatták, hogy Sopron megye 2140,  Torda-Aranyos pedig 2450 kg/ha termést ért el az akkori szelektált Eszterházi fajtával. Nyugaton már régen megbecsült  növény, mert ismerik elõnyeit és a környezetvédelmet komolyabban veszik .

Elõnyei még (az említetteken kívül):

- kiváló õszi búza elõvetemény,  amely gyommentesen, idõben  és  könnyen   elõkészíthetõ, laza formában hagyja vissza  a talajt  a vetéséhez,

- nem beruházás igényes, mert a gabonatermesztés gépeivel  megoldható az egész  folyamat

- korán lekerülõ áru növény, amely mindenkor eladható és az ára újra befektethetõ,

- olaja keresett kozmetikai cikk

- 1 ha repce hozamából közel 1500 l étkezési olaj állítható elõ (az éhínség csökkentése)

- légszáraz állapotban könnyen tárolható a mag

- 1 ha repce nektárjából 100 kg kiváló repceméz nyerhetõ,

- biodizelként használva, égéskor csak az a széndioxid szabadul fel, amelyet a  növény a növekedése folyamán felhasznált,

- sokkal kevesebb kéndioxidot  (0,04 g/kg)  tartalmaz, mint az ásványi dizelolaj (< 3 g/kg)

- 1 ha repce  40 embernek 1 évre elegendõ oxigént biztosít

- megújuló energia  stb.

Talán sikerült bizonyítani, hogy kevés ilyen gazdasági növény van, amelynek ilyen   széleskörû  a felhasználása  és környezetbarát módon termeszthetõ. Az EU normák szerint  a biodizelnek termesztett repce kvóta nélküli és beszámítható a pihentett területbe. Tehát területe növelhetõ.

A repce termesztése agronomiai szempontból 5 fontos alappilléren nyugszik, melynek pontos betartása a termesztés sikere:

- idõben, jól kiválasztott  tábla és talaj elõkészítése és szakszerû elvetése,

- a növény optimális táplálása

- a növény idõbeni védelme, (beleértve a gyomírtást is) környezetbarát módon

- veszteségmentes betakarítás.

 A repcetermesztést is meg kell tervezni, hosszú távra és lehetõleg a legszükségesebb növényvédõ-szereket saját raktárunkban elõre tárolni, amikor szükséges azonnal használható legyen, mert kártétel után felesleges.

A repce helyét a vetés szerkezetben számos környezeti tényezõ befolyásolja. A repce, klíma igénye alapján elsõsorban a Nyugat- és Dél- Dunántúl csapadékosabb valamint Észak-Kelet Magyarország tájaira való. Tavaszi csapadék igénye nagy, mert április, májusban a hatalmas  zöld felület kifejlesztéséhez  víz szükséges a tápanyag mellett. Szóba jöhetne a téli csapadék tárolása, azonban ez évek óta nagyon kevés.

Az idõben elvetett és jól megerõsödött repce a megszokott magyar téli hideget kibírja.

Ezen belül meghatározó a gazdaság mûszaki felkészültsége, az izoláció betarthatósága és a búza termesztés színvonala.

A repce elõvetemény-igénye nem olyan jelentõs. A legnagyobb kívánalom, hogy korán betakarítható legyen, ugyanis a mélyítõ mûvelést a jó és egyenletes kelés érdekében legalább 5 héttel a várható vetés elõtt el kell végezni. A repce inkább az utónövény szempontjából fontos, mert a búza elõvetemény választéka - az állattenyésztés csökkenése  miatt - erõsen leszûkült (pillangósok tömeges  hiánya) . A nyugati szakirodalom szerint a repce után termesztett búza 7-1 %-kal ad többet, mint kukorica után. Az utónövény repce gyomírtását az elõvetemény búzában kell elsõsorban elvégezni, mert a galajt ill. kétszikû gyomokat a repcébõl írtani nagyon nehéz.

A korán lekerülõ gabona elõvetemény szalmáját is mielõbb el kell tüntetni, sõt a talaj felszín kizöldülését is meg kell akadályozni felületi talajmunkával, mert a repcedarázs álhernyója oda rakja tojásait  A kártevõk felszaporodása miatt elsõsorban fontos lenne a négyes forgó kiépítése, amely nem mindig tartható be éppen a már említett okok miatt.

A jó és gazdaságos  termesztés érdekében az elõveteménybõl kell már a talajmintát venni, valamint  a gyomflórát is meg kell vizsgálni. A jól vett talajminta eredménye mindjárt a szaktanácsot is megadja a tápanyag gazdálkodáshoz.   Galajos területre egyáltalán ne vessünk repcét, mert az egész termesztési évben, sõt az eladásnál is gondot okoz.

 A talajelõkészítés az egyik legkritikusabb pontja a repce termesztésének. Lényege, hogy kevés taposással, a vetés idejére, a felületen aprómorzsás, nyirkos, tápanyagban gazdag kertszerûen elmunkált, alul egyenletesen ülepedett, kissé tömött,  talaj álljon a kevés tápanyaggal rendelkezõ aprómagvú  repce számára .

Az idõjárástó a talaj minõségétõl és a termesztés színvonalától függõen kell a talaj-elõkészítést jó minõségben elvégezni, melynek lényege a nyári talajnedvesség megõrzése. Ezért a gabona betakarítás után azonnal kell tarlóhántást végezni és egy menetben lezárni, mert az elõvetemény termesztése során kialakult kapillárisokon egy nap alatt eltûnik a „meztelenül”  maradt feltalaj vize.

A mélyítõ mûvelést legalább 5 héttel a várható vetés elõtt, az alaptrágyák kiszórása után végezzük. Eszköze az idõjárástól függõen tárcsa, vagy eke. Száraz idõjárás esetén ne forgassuk a talajt csak indokolt esetben, ha túl kötött és tömött. A területet legalább 20-25 cm mélyen kell lazítani esetenként altalaj mélyitõ pálcával. Természetesen minden mûvelet után a felületet zárni kell a nedvesség megõrzésére ill. a gyommagvak kelesztésére. Ezután már csak felületi mûvelést kell végezni  a  gyomok kelésétõl függõen.

A vetés elõtt közvetlen magágy nyitás következik kombinátor + hengerrel és vetés. Mindig annyi magágyat készítsünk, hogy legalább 1 nap múlva legyen elvetve.

Vetés: Természetesen csávázott vetõmagot kell vetni, hosszú hatás idejû csávázószerrel Legjobb közvetlen vetés elõtt végezni a csávázást, mert a hivatolos vetõmag zárással legalább 4-6 hetet elveszít a hatóanyag idejébõl. Chinok, Cruiser, Mospilán, mind nagyon jó szerek. Azt kell választani, amely hosszú gombaölõ, vagy Sklerotinia elleni hatással is bír.  A vetés 1,5-3 cm mélységben történjen, lehetõleg azonos mélységben, hogy együtt keljen az állomány, mert ez együtt virágzik és együtt érik. A növényvédõ permetezések miatt mûvelõ úttal kell vetni a munkagépeknek megfelelõ szélességben.

Ezer magtömegtõl függõen fajtából 40-60 élõ csirát vessünk négyzetméterenként. Egyébként a vetõmag cégek jobbára elõírják a kivetendõ mennyiséget ill. használati értékét a vetõmagnak. Lényeg, ritkán vessünk, lehetõleg szemenként. Az egyenletesen ritka állományban könnyebben és gyorsabban elérhetõ a 8-10 leveles rozetta állapot, amely a téli kipusztulástól megvédi az állományt. A vetés ideje augusztus vége szeptember eleje. A déli tájakon a késõbbi az északi részeken a korábbi idõpont a jobb.

 Amennyiben ez nem sikerül akkor feltétlenül ajánlatos vagy Folicur, vagy Caramba Atonik, stb.. használata október hónapban a gyökér növelésére, ill. a túl fejlõdés leállítására. Késõbb ne vessünk, mert nem biztos a hosszú, meleg õsz a levelek kifejlesztésére. A ritkán vetett állományt mindenképp gyomírtani kell vagy vetéskor, vagy még az õsz folyamán, mert a gyomnövény felhasználja a repce elõl a vizet és a tápanyagot. (Nem véletlen, hogy fennmaradtak az évszázadok alatt.) Meleg októberben vizsgálni kell a repcedarázs álhernyójának jelenlétét, mert ha nem figyeli valaki pontosan napok alatt tarrágást végezhet a táblán, mert a korán felhasznál csávázószer hatása már elmúlik erre az idõre.  

A repce tápanyag igényes növény könnyen felvehetõ formában az egész tenyészidõszak folyamán. (1. ábra) . 100 kg termés elõállításához szükséges a vegetáció alatt 5,5 kg N , 3,5 kg P2O5, 4,3 kg K2O valamint 1,6 kg Cao  Magnézium, Bór és Kén. Ennek a tápanyag mennyiségnek, mintegy 30-36 %-a visszamarad az utónövénynek a nagy szár és gyökértömeggel szerves formában, de  kell, hogy a repcénél rendelkezésre álljanak a teljes idõszak alatt. A talajvizsgálatokkal adott szaktanácsadás jelzi a talajban található és pótolandó tápanyag mennyiségeket.

Õsszel csak annyi N-t adjunk, amely a 8-10 levél kifejlõdéséhez szüksége, mert egyébként elfolyik, illetve a sejtek megnyújtásával káros hatást is érünk el.

A tavaszi N mennyiségét több részletben kell kijuttatni korábban szilárd, majd levéltrágya formájában, lehetõleg növényvédõ szerekkel együtt, hogy a kijuttatás költségeit csökkentsük. A levéltrágyák hatása nagyobb fokú. (60 %).A mikroelem trágyázás nagyon fontos, mert ezek az elemek segítik át a növényt a kritikus pontokon ill. stressz hatásokon. Bór trágyázás illetve regulátorok használata nélkül ne várjunk nagy termést. Ugyanis a mikroelemek és regulátorok segítik ill. pótolják az istállótrágya hatását igazában. Jobbnál-jobb mûtrágyák vannak felsorolni lehetetlen. Igyekezzünk magyar  szakértõ kollégák hazai tapasztalatai  segítségével a legjobbat kiválasztani. 

Növényvédelem. Csávázással és esetleges  álhernyó elleni védekezéssel az õszi növényvédelem megoldott, de a tavaszi védekezés  folyamatos megfigyelést igényel, mert a kártevõk betelepülése klímától, a különbözõ rokon fajok idõben, térbeni elhelyezkedésétõl nagymértékben függ (2. ábra).

Igazából vagy sárgatálas  vagy hálócsapdás megfigyelés szükséges az intenzív termesztésben. A küszöbérték elérése után azonnal szükséges a védekezés. Lehetõleg mindig hosszú hatásidejû, környezetkímélõ szerrel védekezzünk és kérdezzük meg a szakembert.  Tavasszal a szárormányos figyelésével kell kezdeni, mert az  hidegebb  idõben települ be. A repcefénybogár ellen pedig még a repce kicsi korában kell védekezni, mert ott rág szét sok  virágkezdeményt. Egyszeri tavaszi permetezéssel nem oldható meg a tavaszi növényvédelem. Kettõ, de inkább 3 védekezésre kell számítani. Ne feledjük a virágzásban károsítók elleni védekezést sem, amelyet lehetõleg méhkímélõ technológiával kell megoldanunk. Ilyenkor már a termelõk a repülõgépes permetezés „eltûnése” óta nem igen védekeznek és ekkor már a kész termést dobta ki az ablakon a gazda.

A növényvédelemhez tartozik a korokozók elleni védelem. A repce nem „beteges” növény, de a károkozók rágásukkal mindig „sebet” ejtenek a növény felületén, amelyen a táblán elõforduló kórokozók behatolnak a növénybelsejébe és a növény esetleges kondíció romlása esetén kifejlõdnek (Botritis, Alternária, Pfoma, stb...)

Ezért a növényvédõ permetezésekkel adjunk baktériumok elleni védekezõ szert is, hogy megvédjük a jól fejlett állományt, mert a betegségek általában az érés idõ elõtt jelentkeznek, amikor is megint a kész termés veszik el. A virágzás után már csak az egyenletes érést kell várni, ha mindent betartottunk , úgy ahogy  „ a nagy könyvben le van írva”.

A legtöbb felesleges  hibát a betakarítás idejének és módjának meghatározásával követhetjük el, megint a már megtermett terméssel A repce aratása igen komoly odafigyelést igénylõ szakmai tapasztalatokra  épülõ munka.. Ugyanis a repce hosszan virágzó növény. Ezért kell mindent megtenni az egységesen sûrû állomány kialakítására.  Nem ritka, hogy egy rossz döntéssel 30 %-a is  kint marad a termésnek nálunk, ami  zöldtrágya vetésnek is sok. Az együtt kelt, együtt virágzott és együtt érett repcének a betakarítása viszonylag egyszerû. Érés idõben a fajtától és az idõjárástól függõen félnaponta  érés vizsgálatot kell végezni. A tábla különbözõ helyei vett minták víz tartalmának megállapítására.

12%-os víztartalomnál hajnalban, vonódott állapotban,  lassú menetben, nyitott dobkosárral, lassú fordulattal, magas tarlóval megfelelõ szélállással végezhetõ a repce aratása. Az aratásnál figyelni kell a mag törésre ill. a zöld részek eltávolítására, mert ezek azonnal dohosodnak. Figyelni kell a gép hátulján kijövõ „szalma” tartalmát és azonnal állítani kell, ha ez nem megfelelõ. De nem minden tábla ilyen. A nem egységesen érõ, foltos táblát sajnos kezelni kell a magok cca. 30-35 %-os víztartalmánál Harvade-val, hogy lassan érjenek össze a késõbb virágzott oldalhajtások is, az eleje viszont ne peregjen el. Ha mégis maradna zöld levélrész, vagy tört szem azt azonnal egy elõtisztítással el kell távolítani, mert egy éjjel bedohosodhat és értéktelenné válik az áru, azaz oda a minõség.

A vetõmagtermesztésben is hasonlóan kell dolgozni, csak még nagyobb precizitással és még többet fordítani a térbeli és idõbeli izolációra.

 Az intenzív termesztés kb. ilyen apró de pontos és fontos lépésekbõl épül fel. Egy-egy késés tönkre teheti eddigi munkánkat, és a természetben nagyon kevés a visszaút. Majd jövõre, de az már megint más helyzet. Ez a szép ebben a szakmában. A 2 t/ha átlagtermést azért kellene tartósan átlépni, mert durván ott vannak a költségek, amelyet mindenképpen ráköltünk. Nem lehet kispórolni semmit. Ezt most tényleg a nyugatiaktól kell ellesnünk, mert õk ezt már végig játszották, és a piac kegyetlen. Nálunk is vannak 3 t/ha feletti átlagtermések, de nem tartósak.  Ezért kell szaktanácsadókat kérnünk, hogy kisebb legyen a kockázat, el lehet számolni. Nyugaton a kamarák adják szinte minden lépéshez az utasítást. Szakma ez is kérem, nem szégyen ha valaki  valamit nem tud, csak kérdezni kell, azoktól akik ezt tanulták és gyakorolták. Nem véletlen, hogy az elmúlt 40 év alatt is virágzó mezõgazdaságot hozott létre a magyar gazdásztársadalom a nyugat megirigylésére. Csak most a föld nem mindig van nagy gyakorlattal rendelkezõk kezében, és fõleg nincs hozzá megfelelõ pénzforrás.  Tudni fog ez a mai gazda társadalom is  újra jó terméseket elérni, ha egy kicsit a jó Isten is kegyes lesz hozzánk és küld esõt, mert víz nélkül se nyugat se kelet nem termel. 2003-ban Németországban is sokkal alacsonyabbak voltak a termésátlagok ugyanazzal a technológiával, mint más éveken, csak nekik vannak tartalékaik, mi pedig szegények vagyunk és nem hibázhatunk.

Ezért kell, hogy segítsük egymást, és továbbra is hozzuk a jó minõséget, mert az elsõ sorban agrotechnikai kérdés, mert minõségi termesztés nélkül nem versenyezhetünk az EU gazdáival. Nekik volt 40 évük, hogy ezt megtapasztalják. Nekünk van 7 évünk, hogy komoly versenyre kelhessünk a jól berendezkedett nyugati mezõgazdasággal, mert akkorra még jobban eltûnik a támogatás, mert ott is irigylik a gazdáktól a támogatást.

De mi már ezt megszoktuk, annyiszor kellett újra kezdeni és eddig még mindig sikerült felállni. Hogy igazán tudjunk versenyhelyzetbe kerülni magtárakat kell, hogy építsünk, mert a parcelláról eladott termés a legolcsóbb. 1 hónappal késõbb már sokkal többet fizetnek érte, megérné. A gazdáknak közösen kellene egy-egy faluban, vagy településen pályázni raktárra , mert utána az õszi búzát is betehetnénk ugyanoda, mert azt még kevésbé szabad odaadni a mezõrõl. Hiszen mi tudjuk, hogy világviszonylatban a második legjobb búza minõségeink vannak, mert tõlünk nyugatabbra mindig ilyen az idõjárás, mint az idén tavasszal nálunk is. Ezért van tele lisztharmattal és egyéb gombabetegségekkel a nagy termés. Ezért nem szabad elcsüggedni, hogy mi nem tudjuk azt a mennyiséget lehozni mint a nyugatiak, de õk nem tudják hozni azt a minõséget amit mi, csak nem kiabálják ki ország-világ elõtt.  Ezért fáj a foguk a magyar földekre legalább hosszú távú bérleti szinten, mert az még jobban megéri. A már itt gazdálkodó nyugatiak ezt felmérték. Mi pedig nem becsüljük igazán a drága anyaföldünket.   

 Azzal, hogy az Európai Unióban a repcét a GOFR növények közé sorolták, meghatározták szerepét a jövõ mezõgazdaságában. Igaz ugyan, hogy  több mint 200 éve termesztjük hazánkban, soha nem kapta meg a neki megilletõ helyet, azért, mert ez az egyetlen mérsékelt égövi ország ahol a repce és a napraforgó egyaránt eredményesen termelhetõ.  Az elmúlt 40-50 évben mindig az ipar döntötte el, hogy melyikre volt nagyobb szüksége és azt akkor mindig megtámogatta. Hazánkban általában a napraforgó termesztést támogatták, mert azt nyugaton a nagy  növényvédelmi költség miatt nekik drága volt, nekünk pedig megérte! Most is szívesen nyomnák ide, de nem szabad elfogadni, mert a napraforgó sûrû egymásutánisága sok növényvédelmi veszélyt jelent (Sclerotinia), valamint elmarad a repce istállótrágya-pótló hatása. Mi  is tudunk  intenzíven repcét termelni, csak jobban oda kell figyelni és odatenni a növény kívánalmainak a megfelelõt.    Hosszú távon kell gondolkodnunk egymást segítve közös gépparkkal, közös raktárral, sok közös ésszel, és akkor mindez sikerül. A következõ éveket már ilyen gondolatokkal  kellene szervezni..

 Eszembe jut Sinkovics Imre utólsó szavalata „…mással akarják felépíteni a hazát”?  Válasz:  Nem.  Mi magyar gazdák  akarjuk megszervezni a magyar mezõgazdaságot, magyar földdel,  magyar ésszel,  együtt!