Szõlõ és gyümölcsültetvények kiegészítõ berendezései

Hazánk szõlõi átlagban négy csoportra oszthatók mûvelésmódjuk szempontjából:

1. lugasmûvelés
2. magasmûvelés-széles sortávolság: 2 m magas huzalos támasz (Moser, Sylvoz, egyesfüggöny, ernyõmûvelés)
3. középmagas mûvelés: 1,5 m magas huzalos támasz (kordon, Guyot, szálvesszõs mûvelés)
4. alacsony mûvelés: karótámasz (fej-és bakmûvelés)

Legyen szó bármilyen mûvelésmódról, a támberendezésekkel szemben a követelmények az alábbiak:

-         hosszú élettartam,

-         jó stabilitás és rugalmasság,

-         kis tömeg,

-         kedvezõ ár,

-         csekély karbantartási munka,

-         környezetkímélõ legyen (talajvizet ne károsítsa),

-       az ültetvény felszámolása esetén problémamentesen megsemmisíthetõ, vagy újra hasznosítható legyen.

A támberendezés elemei:

-         karó,

-         támoszlop,

-         feszítõhuzal,

-         huzaltartozékok (horog, feszítõberendezés, huzaltartók, stb.)

A hagyományos tõkemûvelésmódoknál és a huzalos támaszúaknál egyaránt szükség van karóra. Utóbbi esetben nem csupán támasztékul szolgál, hanem az egyenes törzs kialakításában is szerepet játszik.

Típusai:

-         fenyõkaró: könnyû, rugalmas, élettartam az impregnálástól függ, 1,5-1,8 m hosszú és 3,4 cm átmérõjû, felszámolása engedélyezett égetõben történhet;

-         akácfa karó: nem szükséges impregnálni, hosszú életû, rugalmas, hossza 1,25-1,5 m, vastagsága 6-8 cm, tüzelõberendezésben felszámolható;

-         fémalapú, illetve horganyzott karó: kis tömegû, tartós, 1,3-2 m hosszú és 1,5-2,1 cm vastag, újrahasznosítható;

-         mûanyag karó: könnyû, erõsen hajlik, törésveszélyes, a talajt nem károsítja, hossza 1-2 m, átmérõje 2 cm.

A huzalos támrendszer huzalait az oszlopok tartják (minden hajtással, a levél-és fürttömeggel együtt), a végoszlopokat emiatt jól ki kell horgonyozni. A támoszlopokat (sorközben) 4-6 m-enként kell lehelyezni (a mûvelésmódtól, az anyagtól és a sortávolságtól is függ).

Típusai:

-         lucfenyõ oszlop: rugalmas, kör keresztmetszete gépi szüretre alkalmassá teszi, szög, kampó könnyen beleverhetõ, hossza 2-3 m, átmérõje 8-10 cm, fontos a megfelelõ impregnálás a hosszabb élettartam érdekében, égetõmûvekben számolható fel;

-         kerek akácfa oszlop: impregnálás nélkül is tartós támoszlop, nehéz a kampókat beverni, a kérget le kell fejteni, gépi szüret esetén a háncsot is, nem szennyezi a talajt, hossza 2,2-3 m, átmérõje 8-18 cm, fûtõmûben számolható fel;

-         fûrészelt akác oszlop: elõnye az elõbbivel szemben, hogy a négyszögletes vágás során a háncsot és a szíjácsot eltávolítják, a szögeket könnyebb beverni, nem kell impregnálni és mégis tartós, jó állásszilárdságú, 2,25-2,7 m hosszú és 6,5 x 6,5 cm keresztmetszetû;

-         horganyzott fémprofilú oszlop, nemes acél oszlop: kapoccsal vagy horoggal ellátott oszlopok, az oszlopok élettartama megfelel az ültetvény élettartamának, újra felhasználhatóak, kis súlyúak, gyorsan beállíthatóak, gépi szürethez a legkiválóbb, horganyzástól függõen a növényvédõszer esetleg kikezdheti a cinkréteget, széljárásos helyeken az oszlopok megfelelõ távolságára figyelni kell, hossza 2-3 m;

-         fémvázas betonoszlop: idõtálló, de ütésre érzékeny, nagy súlyuk miatt nehezen állíthatók be, a hajtástartó huzalok rögzítése körülményes, gépi szürete alkalmatlan, hossza 2-3 m, átmérõje 10-12 cm, újrahasznosítható;

-         vaspántos betonoszlop: fentivel szemben tartósabb és könnyebb, de a huzalok rögzítésére itt is speciális pántokra van szükség és a gépi szüret problémát okoz;

-         mûanyag oszlop: hosszú élettartamú, könnyû, saját huzalrögzítõje van, erõs terhelésre meghajlik, végálló oszlopnak nem alkalmas, hossza 2-3 m, átmérõje ált. 8 cm, újra hasznosítható.

A tõke formájának meghatározását és a hajtások megtartását szolgálják. Hosszú élettartamú, megfelelõ szakítószilárdságú, kis súlyú és újrahasznosítható huzalok a legalkalmasabbak.

-         horganyzott acélhuzal: a korrózióvédelem nem tart ki az ültetvény élete végéig, a hajtásokon dörzsölési károk keletkezhetnek, újrahasznosítható;

-         cink-alumínium bevonatú huzal: jobb korrózióvédelem, hosszabb élettartam, nagy szakítószilárdság;

-         vashuzal: a nem horganyzott rozsdás huzal erõs súrlódási kárt okozhat a kordonkarokon, vasszennyezõdést okozhat a fürtökön is, újrahasznosítható;

-         nemesacél huzal: korróziónak ellenálló, nagy szakítószilárdságú, kisebb súlyú, nehezebben rögzíthetõ, mint a horganyzott, nem okoz dörzsölési kárt, hosszabb élettartamú és újra felhasználható;

-         mûanyag bevonatú vashuzal: fõként hajtástartó huzalként alkalmazzák, idõjárás-ellenálló, kevesebb dörzsölési kárt okoz, néhány év alatt viszont átrozsdásodhat, nem lehet újrahasznosítani;

-         mûanyag huzal: nincs korrózió és dörzskár, rögzíteni kell minden tartóoszlophoz, kartartóként nem használható, metszéskor sérülhet, kis súlyú, nyúlékony, felszámolása: megsemmisítéssel.

Huzalrögzítés: horganyzott U-szög, falhorog, speciális kampók és szegek szolgálnak a huzalok rögzítésére a támoszlopokon és a végálló oszlopokon. Úgy kell elhelyezni, hogy a huzal szabadon mozoghasson és az utánfeszítés lehetséges legyen.. A huzalfeszítõ a huzalok utólagos megfeszítésére, a horgony pedig a huzal talajban való rögzítésére szolgál.

A tárgyalt támberendezési lehetõségek típusát, felhasznált anyagát tekintve igen eltérõ költségterheket jelentenek. Már ez elsõ, de legkésõbb a második évben ki kell építeni és a megtérülése több évet vesz igénybe. Az alábbi példa 1 ha törzsszõlõ bekerülési költségét mutatja. A terv a 2004 januári árak alapján készült 2,5 x 1 m-es térállású Fûszeres tramini fajtára vonatkozik, fémoszlopos támberendezéssel, áfa nélkül. (A piaci helyzet a 2004. év elejétõl jelentõs mértékben változott a fémoszlopok árát tekintve.)

1. terület elõkészítés:                                         468.000 Ft
2. telepítés:                                                       1.630.000 Ft
3. támberendezés építés anyagköltsége:  2.115.925 Ft
4. segédüzemi költsége:                                   850.000 Ft
5. 1. év ápolási költsége:                                   261.000 Ft
6. 2. év ápolási költsége:                                   300.000 Ft
7. 3. év ápolási költsége:                                   328.000 Ft
8. 4. év ápolási költsége:                                      10.000 Ft
9. kerítésépítés 1 ha-ra esõ költsége:             329.188 Ft 

Mindösszesen:                                                           6.334.003 Ft

Ha a támberendezés anyag-és segédüzemi költségét az összköltséghez viszonyítjuk úgy látható, hogy 46%-át támaszrendszer az elsõ négy év költségének. A megtérülés csak ez után várható fokozatosan, a szõlõ termõre fordulásával.

Érdemes mégis a célnak legmegfelelõbb támberendezést kiépíteni és nem feltétlenül a legolcsóbb változat mellett dönteni, mivel az ültetvényt hosszú idõtartamra hozzuk létre és a támaszrendszeren -mely alapvetõen befolyásolja a szõlõ mûvelésének összes elemét és a termés mennyiségét- a késõbbiekben már nem, vagy igen nehezen változtathatunk.

Felhasznált irodalom:

Prohászka F.: Szõlõ és bor. Mezõgazda Kiadó, 2003.

Bauer K.: Szõlõsgazdák könyve-Integrált szõlõtermesztés. Mezõgazda Kiadó, 2004.

II. Gyümölcsültetvények berendezései

Bevezetés

 A termõültetvény területe megfelelõ szintezést igényel, amelyhez gyakran komoly földmunkát kell elvégezni. Gondoskodni szükséges a csapadék elvezetésérõl, a csatornázás korrekt kialakításáról. A kiválasztott terület kiegészítõ berendezései többnyire karókból, feszítõhuzalokból, valamint további kiegészítõkbõl: árnyékolókból, jégvédelmi hálókból, stb. állnak. Fontos figyelembe venni az oltványok jellemzõit, így az alanyok növekedési erélyét, illetve a kialakítandó koronaforma tulajdonságait, hiszen azokból alapvetõ döntések meghozása következhet. Gyengébb növekedésû alanyok használata esetén a kialakítandó kordonrendszer úgymond elkerülhetetlen, esetlegesen egyéni támaszokkal oldható meg. A gyenge növekedésû alanyok használata továbbá magával vonja az öntözõberendezések kialakítását is. Dél-Tirolban, ahol Európa közismerten legmodernebb szõlõ- és gyümölcsültetvényeit láthatjuk mind csepegtetõ-, mind pedig esõztetõ öntözõberendezést üzemeltetnek. A csepegtetõ öntözõberendezés fánként közvetlenül a gyökérzetet táplálja (vízzel, vízben oldott tápanyagokkal), míg az esõztetõ berendezések fagyvédelmet biztosítanak.

Miként a fentiekben említettük az ültetéskor közvetlenül alkalmazhatunk fánként elhelyezett egyedi támaszt: akácfa karók vagy az elterjedõben lévõ bambusz támaszték. Az egyedi támasz sok esetben nem alkalmas arra, hogy megfelelõ biztonsággal tartsa meg a már termõre fordult fákat (különösen szeles vidékeken), ezért gyakori az úgynevezett állandó támrendszerek létesítése, amelyen huzalrendszert (kordonrendszert) értünk. Ez egy olyan felépítmény, mely nagy teherbírású, ha megfelelõ módon végeztük el kialakítását. Szükséges legalább 10 m-enként oszlopokat elhelyezni, melyek anyaga lehet fenyõ, de javasoltabb az akác, külföldön (így Olaszországban és Spanyolországban) használatos még a gesztenye. Természetesen az oszlopok földbe helyezett végét kezelni szükséges olyan anyaggal, amely a gyors rothadástól megvédi (ilyen eljárás többek között a kátrányozás). A végoszlopok elhelyezése a vízszinteshez képest kb. 70°-ban történik, melyek megerõsítéséül s egyben a huzalok feszítése végett a földbe betontuskóhoz vagy a talajba lecsavart vasrúdhoz (horgonyhoz) végezzük el a záró rögzítést. Közismert a jó minõségû cinkezett (cinkelt) vashuzalok alkalmazása. Ezek tulajdonságait ismerni szükséges, hiszen méreteik, teherbírásuk, tömegük nagyon eltérõ lehet. Ritkán kapunk megfelelõ információt a kiegészítõ anyagokról, ezért szükséges, hogy táblázatban mutassunk be néhány fontos paramétert.

Cinkkel kezelt huzalok tulajdonságai

 Terjednek az inox-szal kezelt huzalok is, melyekrõl szintén néhány fontos adatot az alábbi táblázat tartalmaz.

Inox-szal kezelt huzalok

 A fenti huzalok közül a 12-14 alatt kalibráltak kisebb teherbírásúak, közvetlenül a gallyak, fiatalabb ágak megtartására alkalmasak, míg a 16-20-as számúak inkább fõ szerkezeti tartóelemként használatosak, míg a 22-es huzalok kizárólag a horgonyokhoz történõ rögzítést szolgálhatják. A cinkkel kezelt huzalok élettartama 15 év körül határozható meg, szemben az inox-szal kezelt huzalokkal, melyeknek élettartama legalább 25 év. Itt kell megjegyezni, hogy manapság az intenzív gyümölcsösök fenntartása ritkán haladja meg a 15 évet, talán ez az egyik oka, hogy ilyen nagy mértékben terjedt el a cinkelt huzal.

A fentiekben már említettük az oszlopok anyagát, amelyek hazánkban többnyire valamilyen fából készülnek. Ki kell azonban térni olyan anyagokra, mint a vasbeton, illetve a manapság elterjedõben lévõ horganyzott acél. Elsõként az alábbi táblázatban ismerkedhetünk meg a vasbeton oszlopok egyes jellemzõ tulajdonságaival, amelyek információt adhatnak teherbírásukról, rugalmasságukról, tartósságukról.

Vasbeton oszlopok egyes jellemzõ tulajdonságai

Jégvédelmi hálók

Mind a gyümölcsösökben, mind pedig a szõlõültetvényekben terjed a jégvédelmi hálók használata, amelyek részben megváltoztatják az ültetvény mikroklímáját, így többek között a hõmérsékletértékeket, a globálsugárzást, stb. A hálókról szintén tudni kell néhány fontos jellemzõ adatot:

1. a fekete hálók, amelyek leginkább elterjedtek, 15 évig használhatók;
2. az ernyõk kinyitására a virágzás végén kerül sor, hogy azok semmiképpen se akadályozhassák a méhek repülését a virágzás során, illetve az ernyõk bezárását a termés betakarítása elõtt néhány nappal már érdemes elvégezni, hogy ezzel is elõsegítsük a gyümölcsök színesedését (több fényhez jutását);
3. különösen az alma esetében végezetül meg kell említeni, hogy a gyenge növekedésû alanyok használata esetén olyan kialakítású ernyõket használnak, amelyek kizárólag a sorokat takarják, a sorközöket azonban nem.

1 ha-ra jutó költség a jégvédelmi hálók kialakítása során

Megjegyzés: fenti árak viszonylagosak (tájékoztató jellegûek), természetesen az egyes elemek beszerezhetõségétõl, illetve a forgalmazók elérhetõségétõl függõen jelentõsen változhatnak.

A csepegtetõ öntözésrõl

A csepegtetõ öntözõberendezés részei: szivattyú, fõvezeték, (fõ)elzárócsap, szûrõ, mellékvezeték, szárnyvezeték, csepegtetõtest, (tápanyag-adagoló). A vízadagoló elemeket vagy elõre beépítik bizonyos távolságra (0,15-0,20-0,25-0,30-0,40-0,50-0,75 m) a szárnyvezetékbe, vagy utólag kerül felszerelésre. A csepegtetõ öntözõtestek alatt eltérõ talajtömeg nedvesedik át a talajadottságoktól függõen, amelyek jellegzetes alakot öltenek. Mikroszórós öntözés alkalmazásakor nagyobb ültetvényterületeket és talajtömeget nedvesítenek be.  A szakirodalom által megadott három leginkább alkalmazott mikroszóró: az irányított vízsugarú adagolók, az ütközõlapos adagolók és a forgóelemes adagolók. Az irányított vízsugarú adagolók esetében a fúvókákból kilépõ (2-4) vízsugár közvetlenül, porlasztás nélkül jut a talajra vagy a növényre. Az ütközõlapos adagolóknál a fúvókákból kilépõ vízsugár a rá merõlegesen vagy bizonyos szögben elhelyezett ütközõlapon megtörve kisebb-nagyobb cseppekre bomlik, hajszálvékony vízsugárrá alakul. Végezetül a forgóelemes adagolók úgy mûködnek, hogy az adagolóknál a cseppekre bontást a vízsugár energiájával hajtott forgóelem végzi el. Ebben az esetben lehetõség adódik a fúvóka és a rotor (normál, extra vagy fordított) cseréjére. Az ütközõlapos szórófejek átalakíthatók forgóelemes mikroszóróvá is. Tehát változatlan, üzemi nyomás mellet, ugyanolya elrendezéssel növelhetõ a szórási távolság.